Kosztolányi Dezső: Pacsirta olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Vajkay Ákos – volt levéltáros, Pacsirta édesapja
Vajkay Ákosné, Bozsó Antónia – Pacsirta édesanyja
Pacsirta – a Vajkay család leánya
Cifra Géza – vasutastiszt
Környei Bálint – tűzoltóparancsnok, a Párducok asztaltársaságának elnöke
Fehér tata – az Agrár Bank sárszegi fiókjának elnöke
Szunyogh – gimnáziumi latintanár
Galló – ügyész
Priboczay – patikus
Füzes Feri – párbajhős
Doba – törvényszéki bíró
Gyalókay – főispán
Íjas Miklós – a sárszegi közlöny segédszerkesztője, poéta
Szolyvai – a sárszegi színház színésze, komikus
Zányi Imre – a sárszegi színház színésze, hősszerelmes
Orosz Olga – a sárszegi színház színésznője, primadonna
Lator Margit – a sárszegi színház színésznője
Arácsy – a sárszegi színház igazgatója
Bozsó Béla – Vajkayné testvére, náluk nyaral Pacsirta
Etelka néni – Béla bácsi felesége
Bozsó Berci – fiuk
Thurzó lányok, Zelma és Klári – szintén Béla bácsiéknál vendégeskedő rokon lányok
Olcsvay Feri – Zelma udvarlója, ő is Béla bácsiéknál vendégeskedik
Szabó Jóska – ispán a tarkövi pusztán
Kárász István – földbirtokos
Kárász Dani – a fia
Záhoczkiné – Vajkayné barátnője
Szilkuthy Biri – Pacsirta barátnője
Veres Mihály – foltozóvarga, Vajkayék szomszédja
Sárcsevics – gazdag magánzó, a kaszinó tagja

Kosztolányi Dezső: Pacsirta olvasónapló

A Vajkay család a poros és unalmas Sárszegen él. Ákos Vajkay, a korábbi levéltáros, feleségével és lányával, Pacsirtával osztozik az otthonukon. Az idős házaspár élete gyakorlatilag körülöttük forog, aki, bár már középkorú és külsőre nem vonzó, még nem talált párra, és valószínűleg nem is fog. Jelenleg nagy izgalom uralkodik a családban, mivel Pacsirta utazásra készül. A lány Béla bácsihoz látogat a tarkövi pusztára, szülei pedig féltő gondoskodással készítik elő az utazásra. A vasútállomásra kísérve Pacsirtát, az egyetlen aszfaltozott utcán, a Széchenyi utcán haladnak keresztül. Ákos, aki kissé távolabb sétál a hölgyektől, elmereng lánya jövőjén.

„Pacsirta jó leány volt, mindig is az volt, élete egyetlen öröme,” ismételgette Ákos, magának és másoknak egyaránt. Tudta, hogy lánya nem számít szépnek, ami hosszú ideig fájdalmat okozott neki. De idővel Ákos látásmódja megváltozott; lánya arca elmosódott szeme előtt, mintha köd vette volna körül, és anélkül, hogy a külsőre gondolt volna, feltétel nélkül szerette őt.

Több évtizede már, hogy feladta a reményt lánya házasságával kapcsolatban, és nem is fordult meg a fejében, hogy mégis férjhez adja. De amikor változás történt Pacsirtával – legyen szó új frizuráról, téli kabát viseléséről, vagy új ruha felvételéről – Ákos mindig szomorúságot érzett, amíg meg nem szokta új megjelenését. Most is ezért szenved. Sajnálja Pacsirtát, és ennek enyhítésére gyötörte magát. Figyelmesen, majdnem sértően vizsgálta lánya arcát, amely egyszerre tűnt kövérnek és soványnak, nagy orrlyukakkal és férfias szemöldökkel, apró, savanyú szemekkel, amelyek valahol az ő saját tekintetére emlékeztették.

Ákos Vajkay sosem értett igazán a nőkhöz, de tudta, hogy lánya, Pacsirta, nem vonzó. Pacsirta kinézete nemcsak csúnya, hanem kifejezetten öreges is, tipikus vénlányos megjelenéssel. Amikor a lányt vonatra teszik, az elválás mindhármójuk számára fájdalmas. A szülők számára elképzelhetetlen, hogy egy hétig nélkülözniük kell lányukat. Pacsirta külső megjelenése meghatározó az egész család életében; társasági életet nem élnek, házukat alig hagyják el, kivéve a templomlátogatásokat.

Ákos, bár még nincs hatvanéves, idősebbnek tűnik a koránál. Korábbi munkáját már nem folytatja, csupán hobbi szinten űzi a családfa-kutatást. Napjait egyre inkább a halálra való felkészülés tölti ki, és csak akkor elevenedik meg, amikor a temetkezési egylet valamelyik tagja elhuny. Ilyenkor azonnal a városba siet, hogy befizesse a temetési illetéket, és otthon büszkén mutatja meg a családjának, hogy minden rendben van a saját temetésével kapcsolatban.

Hazafelé az állomásról találkoznak Cifra Gézával, a vasutassal. Ez a rövid találkozás zavart okoz mindhármuknak, mert nem tudják, hogyan viselkedjenek vele. Cifra néhány évvel ezelőtt még látogatott a családnál, táncolt Pacsirtával egy nőegyleti bálon, és csónakázott vele egy nagyobb társaságban. A városban azonban pletykák keringtek arról, hogy elvenné Pacsirtát, ami óta a férfi kerüli őket.

Bár Cifra sosem tett ígéretet, és nem is közeledett a lányhoz, a Vajkay család ellenszenvesen viseltetik iránta. A férfi személye gyakran felmerül a családi beszélgetésekben, minden apró eseményt, ami vele történik, kritikával illetik. Mostani találkozásuk után Cifra, néhány udvariassági gesztus után, megkönnyebbülten távozik.

A Vajkay házaspár szomorúan és magányosan tér haza, az egy hét külön töltött idő lányuktól végtelenül hosszúnak ígérkezik. Az otthonukban nyugtalanul járkálnak, az anya reménykedik, hátha lányuk, Pacsirta szerencsére talál a pusztán és megismerkedik valakivel. Csak akkor tudnak megnyugodni és elaludni, amikor éjfél után megérkezik Pacsirta sürgönye, amelyben jelzi, hogy biztonságosan megérkezett.

Másnap reggel, a szokásosnál jóval később, dél körül kelnek fel korgó gyomorral. Előzőleg megbeszélték Pacsirtával, hogy ezen a héten nem fognak főzni, helyette Sárszeg legjobb éttermébe, a Magyar Királyba mennek majd étkezni. A házaspár korábban kritikusan nyilatkozott az éttermi ételekről és azokról, akik rendszeresen ott étkeznek, így most is csak nehezen szánták rá magukat, hogy ellátogassanak oda.

A Magyar Király étterembe érkezve azonban kellemesen csalódnak. A hely sokkal barátságosabb és tisztább, mint ahogy azt elképzelték. Ákos és felesége egy asztalhoz ülnek, amelyet patyolatfehér abrosz borít, közepén virágcsokorral. Az asztalon sótartó, frissen őrölt sóval, paprika, borstartó, mustárosüveg, ecet, olaj, valamint egy ezüstszárú üvegtálon friss almák és őszibarackok, fonott kosárkában frissen sült császárzsemlék, sóskiflik és mákkal hintett cipócskák találhatók. Ekkor két fehér sipkás cukrászfiú lép be, rengeteg krémes lepénnyel, amelynek vajastésztája barnapirosra sült, omlatosnak tűnik. Ákos csak futó pillantást vet rájuk, majd kezébe veszi az étlapot, amit feleségének ad át.

Rendelj valamit. Én meg se nézem. – Mit akarsz?
Mindegy – válaszol Ákos. – Egészen mindegy. Akármit.

Bár kezdeti vonakodásuk ellenére, a Vajkay házaspár kellemesen csalódott a Magyar Király étteremben. Az étel kiváló volt, és az étterem vendégei között a város közéletének meghatározó személyiségeit is megfigyelhették: Priboczay patikust, Fehér tatát, Galló ügyészt, Gál doktort, az ifjú párbajhőst, Ferit, Mályvádi számtan-fizika tanárt, és Szunyogh latin tanárt, aki nagy tehetségnek indult, de az ital rabjává vált. Környei, a Párducok társaságának elnöke is ott volt, aki barátságosan köszöntötte Ákost, az egykori alapító tagot.

A szombat este kellemesen telt, az étkezés után a házaspár kirakatokat nézegetve sétált haza, újra felfedezve a városukat. Otthon a kevés fény ellenére Ákos élvezettel tanulmányozta a Magyar Király étlapját, elmélázva a fantázianevek mögött rejlő ízekről. A család egyszerű, házias ételeket fogyasztott, fűszerek nélkül, Pacsirta főzésében spórolva a zsíron is.

Vasárnap reggel az üresen maradt helyük a templomban feltűnést keltett, hiszen sosem szoktak hiányozni. Az előző nap alig ettek, így sietve tértek vissza az étterembe, ahol az asztaluknál már mások ültek. Azonban Környei meghívta őket a Párducok asztalához, ahol Ákos bográcsgulyást, borjúszegyet és vaníliás metéltet fogyasztott, a felesége is jól érezte magát, az urak udvarias figyelmében fürdött. A színházigazgató, Arácsy is felbukkant, és meghívta őket a másnapi zenés darabra, A Gésákra.

Hétfőn a házaspár készült az előadásra, Ákos borbélyhoz ment, az anya új táskát vásárolt. A színházban azonban Pacsirta nem tudta elviselni a környezetet, fejfájást és émelygést érzett, ezért korábban távozniuk kellett. Ettől függetlenül a család remek hangulatban töltötte a napot.

A Vajkay házaspár remekül szórakozott a színházban, ahol a Párducok társaságának színe-java is jelen volt. Az előadás kiváló volt, és Környey a páholyban látogatta meg őket, a legfrissebb városi pletykákkal szórakoztatva Vajkaynét. Az est fénypontja Orosz Olga volt, aki minden előadáson középpontban áll, és akinek jelenléte magához vonzza Zányit is, függetlenül attól, hogy aznap fellép-e. Ákos a látcsövét hol Orosz Olgára, hol Zányira szegezte, lenyűgözve őket.

Az előadás után Ákos meglátogatta a kaszinópáholyt is, ahol tiszteletét tette a főispánnál, aki melegen fogadta és rögtön másnapi ebédre invitálta. A színházban jelen volt Íjás Miklós is, aki azonban nem volt elragadtatva a darabtól, a színészi játékot túlzónak találta, különösen Szolyvai komikus alakítását bírálta. Az előadás szerinte csak ebben a kisvárosban lehet sikeres, a fővárosi közönség előtt megbukna. Ezzel szemben Lator Margit alakítását méltatta, akinek tehetségét más színházban is megállná a helyét. Íjás személyes érzelmei is jelen voltak, hiszen a színésznő iránt érzett vonzalma ismert, versei állítólag hozzá szólnak.

Orosz Olga körül az egész előadás forgott. A nézők és a színészek egyaránt lenyűgözve figyelték. Ákos szemei az előadás alatt folyamatosan Olgán tapadtak, és őt méltatta mint „valóban gyönyörű dögöt” és „cudar, istentelen kis macskát.” Hangsúlyozta Olga testének érzékiségét és arcának lágy vonásait, bár hangja már nem volt az igazi, hiszen inkább trillázott, mintsem énekelt. Az előadás alatt Orosz Olga minden figyelmet magára vonzott, és Ákos gondolatai körülött is ő lebegett, az igazságtalanság és erkölcsi kérdések ellenére, amelyekkel szembenézett.

A színházi előadás után Arácsy bemutatta a primadonnát, Orosz Olgát Ákosnak, majd ő és felesége látták, ahogy a földbirtokos Kárász Dani hintójába száll be. Kedden a Vajkay házaspár a Magyar Királyban lefoglalt asztaluk helyett külön-külön ebédelt: Ákos a főispánnál, felesége pedig barátjánál, Záhoczkynénál.

Ebéd után a városban találkoztak, és együtt sétáltak haza. A Széchenyi tér sarkán összefutottak Íjas Miklóssal, az újságszerkesztővel, aki régóta ismerősük volt, annak ellenére, hogy Miklós családját egykor súlyos vádak érték, amelyek apját börtönbe juttatták.

Szerdán érkezett Pacsirta levelét Ákos először egyedül olvasta el, majd hiába kereste, hogy feleségének is átadja, így csak annyit mondott neki, hogy minden rendben van lányukkal. Pacsirta levele azonban Ákost felzaklatta: túlságosan rendezett és átgondolt volt, minden természetesség nélkül.

Beszámolt a kedves fogadtatásról, fogfájásáról, amit rummal kezeltek, valamint arról, hogy a Thurzó lányokkal nem találja a közös hangot. A lányok modern szokásai, mint a cigaretta és a fűző nélküli öltözködés, idegenek voltak számára. A levél írásának estéjén Tarkövön bál volt, de ő inkább otthon maradt.

Miután elolvasta a levelet, Ákos Orosz Olgán töprengett, aki bizonyára nem értené meg Pacsirta sorait és érzéseit. A városban a csütörtök a Párducok mulatozásának napja, amit közöttük „kanzsúr” napnak hívnak. Ákos, aki hosszú ideje távol maradt ezektől az alkalmaktól, most újra részt vett a kaszinóban tartott eseményeken. Amint belépett, diadalordítás fogadta, és úgy mozgott a kaszinó falai között, mintha sosem távozott volna. A Sárcsevics olvasóteremben, mint mindig, a Le Figaro-t lapozgatta.

Vajkay Ákos egy este ismét a tarokkasztalnál találta magát, ami mindig is az erőssége és gyengéje volt egyben. Szakértői szinten játszott, a kaszinói társaság gyakran fordult hozzá vitás kérdésekben, mint fellebbezhetetlen bíróhoz. Bár csak rövid ideig tervezett maradni, mégis késő éjszakáig ott ragadt, kezdetben veszített, aztán sorra nyerte a játszmákat, lenyűgözően teljesített. Vacsora után a hangulat fokozódott, a cigányok előkerültek, zenéltek, és Ákos is aktívan részt vett a féktelen mulatozásban.

Az este Sárcsevice úr a Le Figaro-t olvasva bámulta a mulatozókat, és fejcsóválva gondolkodott azon, hogy mennyi idő és energia pocsékolódik itt el. Úgy vélte, hogy ezekből az energiákból és érzésekből akár könyvek is születhetnének Párizsban. A kaszinó könyvtárának állapota is szomorú volt, hiszen alig olvasta valaki a könyveket, amelyeket különféle sorsok sújtottak.

Az este folytatódott a kártyajátékkal és ivással, és Ákos, miután felhajtott egy pohár pálinkát, hirtelen, köszönés nélkül távozott. Ez a hirtelen távozás sértésnek számított, társai nem hagyták annyiban, kiabálva, sőt, Környey még lövést is leadott utána. Ákos azonban nem törődött velük, csak ment tovább. Hazafelé egy kocsmaablakban Cifra Gézára lett figyelmes, aki málnaszörpöt fogyasztott és cigányzenét hallgatott. Ákos rövid ideig elgondolkodott a férfi megölésén, de végül szóváltás után elváltak.

A hazafelé úton Kárász Dani Orosz Olgának adott szerenádot egy ház előtt. Otthon Ákos felesége ébren várta, aggódva férje késői hazatérése miatt. Ákos egy unalmas délután után, amit Pacsirta egyik barátnőjével, a válófélben lévő Szilkuthy Birivel töltött, először évek óta újra zongorázott. Felesége, mielőtt Ákos hazatért volna, már lefeküdt. A férfi dühösen szemlélte a kivilágított, rendetlen szobákat, majd hirtelen kitört belőle az évek óta elfojtott keserűség: hangosan kijelentette, hogy ők valójában gyűlölik a lányukat. Az asszony ágyban fekve kiabált vissza, kérdőn, hogy megőrült-e. Ákos, hogy még inkább kihozza feleségét a sodrából, egyre hangosabban rikácsolt, folytatva a szívfacsaró vádakat.

Ákos Vajkay szörnyű szavakat hagyott kimondatlanul, ám éppen ez tette őket még fájdalmasabbá. Felesége, a kiugrott az ágyból és az asszony halottfehér arccal állt elé, hogy megállítsa a botrány kibontakozását. Szavakat próbált találni, de végül csak némán meredt férjére, elgondolkodva azon, hogy vajon igaz-e az, amire férje célzott.

Ekkor Ákos felesége szinte vágyott rá, hogy férje kimondja a gondolatait, megérzett belőle egyfajta elkerülhetetlen, végső leszámolást, amiről azt hitte, sosem következik be, különösen nem velük. Az asszony remegve, de elszántan leült a szemközti zsöllyébe, és figyelmesen hallgatta, ahogy Ákos folytatta.

Hát nem jobb lenne az? Neki is, nekünk is. Tudod, mennyit szenvedett. Csak én tudom, apai szívvel tudom. Lenézik, kinevetik… És mi, anya? Mennyit szenvedtünk mi! Egy év, két év, vártunk, reméltünk. Azt hittük, csak véletlen. Azt mondtuk, majd jobb lesz. De mindig csak rosszabb lett. Mindig rosszabb.
Miért?
Miért? – ismételte meg Ákos, majd halkan mondta. – Mert csúnya.

A kimondott szó után csend lett. Az asszony, bár sejtette, hogy eljön ez a pillanat, sosem gondolta volna, hogy ilyen kíméletlenül szembesülnek az igazsággal. Védekezni kezdett lánya, a megsértett nő iránt. Ákos azonban nem állt le, ordítva folytatta, hogy lányuk rondasága miatt ha púpos, sánta vagy vak lenne, akkor sem lehetne rondább.

Végül az asszony megtalálta a hangot, amivel meg tudta nyugtatni férjét. Felidézte lányuk jó tulajdonságait, hangsúlyozva, hogy más szülők büszkék lennének egy ilyen jóravaló gyermekre. Kifejtette, hogy Pacsirta így velük boldogabb, mint egy rossz házasságban élve. Emellett felidézett egy gyerekkori emléket, amikor a lány balesetet szenvedett és Pestről hívattak orvost, Ákos pedig az ágya mellett virrasztott. Ezzel az érveléssel sikerült meggyőznie és megnyugtatnia férjét.

Péntek késő délutánra virradóan ébredtek fel Vajkayék, tudatában annak, hogy ma tér haza Pacsirta. Vajkayné azonnal nekilátott a nagytakarításnak, hogy minden tökéletes legyen lánya érkezésekor. Miután a ház fényessé vált, sietve indultak a vonatállomásra.

Az állomáson ismét találkoztak Cifra Gézával, aki állandó náthája miatt rosszul nézett ki, akárcsak korábban. Az éjszakai mulatozásból felépülő Párducokkal is összefutottak, akik az állomás éttermében próbálták sörrel gyógyítani másnaposságukat. Környey szemrehányást tett Ákosnak az előző éjszakai mulatságok miatt, majd elmesélte, hogyan folytatták a szórakozást nélküle.

Pacsirta vonata jelentős késéssel érkezett, ami a várakozó szülők idegességét egyre csak fokozta. Ákos idegesen rohangált, információkat próbált szerezni a vonat sorsáról, de senki sem tudott semmit; már a legrosszabbtól tartottak. Amikor végre megérkezett a késedelmes vonat, Pacsirta nehézkességgel szállt le róla, szülei majdnem önkívületi állapotban kiáltották a nevét, mikor egy kamasz csúfolódva kiabált rájuk. A szülők arcáról lefagyott a mosoly, de úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna.

Pacsirtát furcsának találták Etelka néni köpenyében és sapkájában, mintha egy idegen szállt volna le a vonatról. Lánya ragaszkodott hozzá, hogy ne fogadjanak kocsit, mert takarékoskodni kell, kezében pedig egy kalitkát cipelt, benne egy galambbal.

Otthon Pacsirta alaposan kikérdezte szüleit az eltöltött hét eseményeiről, és sajnálkozott rajtuk, hogy rossz vendéglői étellel kellett beérniük. Megmutatta a szüleinek a pusztán készült fényképet, amelyen szinte mindenki szerepel. Ákos szomorúan látta, hogy a szép Thurzó lányok mellett milyen magányos lehetett lánya ebben a vidám társaságban.

Pacsirta lefekvés után úgy érezte, hogy most már minden lezárt. Távol a szülői háztól szembesülnie kellett azzal, hogy bár kedvesen fogadták, Etelka néniéket mégis fárasztotta. A Thurzó lányok mindig útjában voltak, és még a pusztán is volt valaki, Szabó Jóska, a háromgyermekes özvegyember, akivel az első nap beszélgetett, de később kerülte őt. A lánya számára vett ajándékot a Thurzó lányok kinevették.

Miközben átgondolta az életét, amelyben semmi izgalmas nem történik, csak a főzés, a nagymosás és a takarítás váltja egymást, zokogni kezdett. Hogy szülei ne hallják, a párnájába fojtotta sírását, ebben már nagy gyakorlatra tett szert az évek során.