Petőfi Sándor: A helység kalapácsa olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Fejenagy, a helyi kovács, azaz „a helység kalapácsa” (Szélestenyerű Fejenagy)
Erzsók asszony, a „szemérmetes” kocsmatulajdonos
a helybeli „lágyszívű” kántor (neve ismeretlen)
Bagarja úr, a csizmakészítő, a „béke barátja”
Harangláb, a „fondor lelkületű egyházfi”
vitéz Csepü Palkó, az istállósfiú, azaz „a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója”
Márta, a kántor „amazontermészetü” felesége
kevés szavu bíró
hívatalában pontos kis-bíró
parasztok, hangászkar és egyéb mellékszereplők

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa olvasónapló

Sándor Petőfi „A helység kalapácsa” című komikus eposzát 1844 augusztusában, Pesten vetette papírra. A mű a magyar romantika keretein belül az eposzi műfajt parodizálja és négy énekből áll.

Első ének

Az első énekben a főszereplő, egy 40 éves kovács, akit a falu népe „A helység Kalapácsa”-ként ismer, vasárnapi istentiszteleten elalszik, majd arra ébred, hogy bezárták. Elgondolkodik a szabadulás módján, végül úgy dönt, hogy a templomtoronyba mászik fel, és a harangkötélen ereszkedik le.

Második ének

A második ének történései egy helyi kocsmában játszódnak, ahol az 55 éves özvegy, Erzsók asszony folytatja elhunyt férje által hagyott vállalkozást. Az istentisztelet után a falubeliek ide térnek be borozni. A kocsmában a helyi kántor is jelen van, aki titkon szerelmes Erzsókba. Együtt isznak Bagarja, a csizmadia, és Harangláb, az egyházfi.

A kocsmát egy kancsal hegedűs, egy félszemű cimbalmos és egy sánta bőgős zenészei szórakoztatják. A hangulat tetőfokára hág, amikor Vitéz Csepű Palkó, a tiszteletes pej lovainak abrakolója, a táncolni vágyó lányokat az ablakon át a kocsmába invitálja. Harangláb ekkor bátorítja a kántort, hogy valljon szerelmet Erzsóknak, amit a kántor meg is tesz.

Harmadik ének

A helyzet dramatikus fordulatot vett, amikor a „Helység Kalapácsa” néven ismert fejenagy sikeresen megszökött a templomból, és azonnal Erzsók kocsmája felé vette az irányt. A kocsmában, ahol a tánc és mulatozás zajlott, csak Bagarja vette észre érkezését. A helyzet azonban hirtelen megváltozott, amikor a fejenagy szemtanúja lett annak, ahogy a kántor térdre ereszkedik Erzsók előtt és szerelmet vall neki. Dühében megfogta és elverte a kántort, aki bevallotta, hogy szerelmes Erzsókba, de titkolni akarta érzelmeit, amíg Harangláb rá nem bírta, hogy vallomást tegyen.

A konfliktus egyre inkább kiéleződött, amikor Fejenagy és Harangláb egymásnak estek, személyes sérelmek és ellentétek miatt. A verekedésbe Vitéz Csepű Palkó is bekapcsolódott, aki Fejenagy mellett állt ki. A dulakodás során Erzsók összeesett a látottak hatására, míg Bagarja, a béke pártfogója, azonnal segítségére sietett. A kocsmabeliek közül többen csatlakoztak Fejenagyhoz és Haranglábhoz, így a helyzet hamarosan tettlegességig fajult. Bagarja végül a lányokkal együtt elhagyta a helyszínt, hogy elkerülje a további bajokat.

Negyedik ének

Bagarja, a béke pártolója, a helyi bírósághoz fordult, hogy beszámoljon a kocsmában kialakult zavargásokról. A kevés szavú bíró és a bölcs aggastyán Bagarja kíséretében elindult a kocsmába, hogy rendet teremtsenek és igazságot szolgáltassanak. A csoporthoz csatlakozott a kis bíró és Márta, a kántor amazon természetű felesége is.

Amikor megérkeztek, Márta rátalált szenvedő férjére, aki a földön kucorgott. Dühében addig verte a kántort a seprűnyéllel, amíg az eltört. Ezután hajánál fogva kihúzta őt a kocsmából és a nyilvánosság előtt megalázta. Eközben a bíró és a bölcs aggastyán lecsillapították a dühöngő tömeget, és kalodába zárták a fondorlelkű egyházfit és a helység kalapácsát, azaz a fejenagyot.