Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm verselemzés * Olvasónaplóm 2024

Ez a vers Ady Endre „A menekülő Élet” című 1912-ben kiadott kötetéből származik, mely minden Ady-műhöz hasonlóan tudatos szerkesztői munka gyümölcse. A költő jellegzetes módszerei, mint az átgondolt kompozíció, a régies-új kifejezések keveréke, az érzékletes jelzők és a határozott igék alkalmazása, ebben a darabban is érvényesülnek. Bár a vers nem sorolható a szabadversek közé, számos ilyen irányzatra jellemző elem felfedezhető benne.

Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm verselemzés

Ady Endre verse huszonhét rendszertelenül rímelő sorból épül fel, melyek hosszabbak és összetettebbek, mint a költő többi alkotásában gyakran előfordulóak. Ez a sajátosság mély, töprengő atmoszférát kölcsönöz a műnek.

Kiemelkedik az ütembeosztás szokatlansága, amely Ady további verseitől eltérő jellegzetességként mutatkozik meg. A kötet többi darabjához hasonlóan itt is lazít a formai kötöttségeken, és nem követ egy előre megfogalmazott ritmikai koncepciót.

A „Köszönöm, köszönöm, köszönöm” című vers mellett több olyan mű is található a gyűjteményben, melyek szabadversre utaló ritmikai elemeket tartalmaznak, bár ezek nem dominálnak a versek egészében, így azok végeredményben kötött formájúak maradnak.

Ez a költemény a béke istenét megidéző óda, amelyben a többsoros, strófahatár nélküli versmondatok használata egyáltalán nem meglepő. Az ódák és himnuszok méltósága, az ujjongó öröm árad belőle, amely a gyors időváltásokban is tükröződik.

A vers a múlt és a jelen között oszlik meg: egyrészt a tegnapi vallomásokkal – „Zavart lelkem tegnap mindent bevallott”, másrészt a mai hálával – „Ma köszönöm”. E kettős idősík fordulatot visz a versbe, jelentős változást sejtetve a „Napsugarak zúgása” és a „szent mennydörgés” képei által.

A költő szinesztéziák sorozatát használja fel, hogy megmutassa az összefüggéseket: „Te voltál mindig mindenben minden”. A költemény végén ez a gondolat ismétlődik: „Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm”.

A tegnapi „zavart lélek” mára már felolvadt a nyugtató egészben, ami a címben kiemelt, visszatérő vezényszóval, a „köszönöm” igével is közvetített.

A költeményben az élet számtalan mozzanata kerül egymás mellé: a hit, a csók, a vetett ágy, a betegség, az első sírás, a tört szívű édesanya. E sokféleséget azonban a „köszönöm” ige teszi érthetővé, mely több verssorban is állítmányként tűnik fel.

A halmozás és az ismétlés együttes alkalmazása által jelenik meg a változás és a nyugtalanság mellett az állandóság és a rend is, amelyeken keresztül a költői tudat a zűrzavart egy összefüggő egésszé rendezheti.

A „köszönöm”, a hála kifejezése azt szimbolizálja, hogy a lélek végre megtalálja a belső értelmet és a nyugtató egységet a széthulló világban. „Könnyebb a lelkem” – írja a költő, s ebből a perspektívából a halál is elenyészik. „S hogy te leszel a halál, köszönöm” – zárul a vers. Itt a „köszönöm” a végső megbékélés szava.

Az élet így az ellentmondások fölött álló belső harmóniával ajándékká válik, melyért hálás lehetünk.

Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm verselemzés

Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm verse:

Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és büneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.