Arthur C. Clarke: A város és a csillagok olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A város és a csillagok (The City and the Stars) Arthur C. Clarke 1956-os sci-fi regénye.

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok olvasónapló

A történet a távoli jövőben, a Földön játszódik, ahol a világ pusztulófélben van. A tengerek és óceánok már rég kiszáradtak, és az egykori élőhelyeket sivatag borítja.

A túlélők egyetlen városban, Diasparban élnek, melyet magas, áthatolhatatlan falak és egy kupola véd a külvilágtól. A város lakói nem hagyhatják el a falakat, és valójában senki sem vágyik rá, hiszen az odakint található világ már semmit sem kínál, és az emberek félelme még a gondolatot is elriasztja a külvilág felé. Az életet egy szuperszámítógép irányítja: az emberek sosem halnak meg igazán. Haláluk pillanatában emlékeik visszakerülnek a központi adatbankba, majd később újjászületnek. Mindez egyfajta örök körforgásban zajlik, amelynek során az emberek 20 éves korukban visszakapják előző életük emlékeit. Bár a halál nem létezik, a születés sem valódi.

Az életet mégis egy kicsit izgalmasabbá teszi a város mókamestere, aki szándékosan próbálja megzavarni a lakók nyugalmát. Ő az, aki minden apró részletet ismer a város működéséről, hogy minden helyzetben éppen a megfelelő pillanatokban hozhassa el a váratlan meglepetéseket.

Alvin, egy teljesen váratlanul született fiú, akit felnőttként különleges tulajdonságokkal rendelkező emberként ismerünk meg. A legmeglepőbb az, hogy nincs semmilyen korábbi emléke, számára ez az első élete. Emellett egy másik szembetűnő különbség is felfedezhető benne: míg a város lakói már-már beteges félelemmel tekintenek a külvilágra, Alvin teljesen mentes ettől a félelemtől, és inkább egy megmagyarázhatatlan kíváncsiság hajtja arra, hogy felfedezze a világot, amely a városon kívülre rejtőzik.

Alvin hatalmas energiát fektet abba, hogy ő legyen az első ember, aki elhagyja Diaspar falait. Ebben segít neki a városi szuperszámítógép, amely különös módon nem próbálja megakadályozni a tervét. Továbbá, a város mókamestere, aki mindent tud a város működéséről, szintén támogatja őt.

Alvin kutatásai során rábukkan egy földalatti állomásra, amelyről kiderül, hogy több irányba is vezetnek sínpályák az alagúton keresztül, a városon kívülre. Azonban ezek közül már csak egy irány járható: Lys. Alvin, vállalva a kockázatot, úgy dönt, hogy beszáll egy járműbe és elhagyja a várost, hogy végleg felfedezze a kívülre rejtett világot.

Lys teljes ellentéte Alvin otthonának, Diasparnak. Itt, a város határain túl, az embereken kívül állatok is élnek, és hiányzik az a mindent elborító, megkönnyítő csúcstechnológia, ami Diaspar mindennapjait jellemzi. A lysi lakosok élete rövidebb, és mindössze egyetlen életük van, ami drámai különbséget jelent a városbeli örök körforgással.

Alvin a lysi emberektől sokat megtud a világ múltjáról: az űrből támadók érkeztek, óriási csaták zajlottak, amelyekben még a Hold is elpusztult. Az emberiség veszített, de kegyelmet kapott. Büntetésül megtiltották számukra a repülést, sem az űrben, sem a Földön. A csata után az emberek a városok között föld alatti alagutakon közlekedtek. Míg a városok próbálták feldolgozni a tragédiát, sokuk elnéptelenedett. Csak két városnak sikerült túlélni: Diasparnak és Lysnek, melyek két különböző stratégiát dolgoztak ki a túlélés érdekében.

Diaspar a csúcstechnológiát választotta megoldásként, míg Lys a természethez való visszatérést.

Alvin nyomozása továbbra is újabb és újabb felfedezéseket hozott. A legnagyobb csata helyszínére érkezve egy vízi lénnyel és egy robot barátjával találkozott, akik számos érdekes információval szolgáltak számára. Különösen egy vallásról szerzett tudomást, amelyet egy Mester nevű lény terjesztett. A polipszerű lény keveset beszélt, szavai összefüggéstelenek voltak. A robot, aki esetleg kulcsot jelenthetett volna, nem árulhatott el semmit, mivel programja szerint csak akkor nyilatkozhatott, ha elérkezett az Istene. Az Isten kiléte azonban titokban maradt, mivel azt csak a lény és a robot tudta.

Alvin, kihasználva a robot gyengeségét, elcsalta őt a lénytől, és így megtudta, hogy a Mester űrhajója Diaspar közelében található. További kutatásokat végezve Alvin a csillagok felé indult, ahol több bolygót is felkeresett. Azonban minden egyes bolygón szembesülnie kellett azzal, hogy azok még a Földnél is rosszabb állapotban voltak: értelmes élet nyoma sem volt, mindent elnyelt a természet.

Egyik bolygó holdján azonban találkozott egy hihetetlen lénnyel, Vanamondével. Vanamonde az ősök gyermeke volt, mérhetetlen hatalommal és tudással, de gyermeki természettel. Alvinék végül visszaindultak a Földre, de a lény nem hagyta őket el, és követte őket az útjukon.

Végül Alvin sikeresen rávette a néma robotot, hogy beszéljen, és így a robot, Vanamonde, a vízi lény, a Lys és Diaspar lakosai, valamint a Szuperszámítógép közreműködésével sikerült megfejteniük az emberiség történetét. Az emberek, miután először jutottak el a világűrön túlra, találkoztak más civilizációkkal. Az emberiség hatalmas önbizalommal indult el, de kétségbeesetten tért vissza a Földre, miután nem tudta feldolgozni a hatalmas kulturális különbségeket. Ekkor úgy döntöttek, hogy nem lépnek ki újra az űrbe, amíg nem lesznek méltóak rá.

Az események azonban másként alakultak. A Föld elsivatagosodott, a Hold pedig elhagyta pályáját, és katasztrófával fenyegetett. Egy hatalmas terv részeként elpusztították a Holdat, ám ezt később egy űrlények elleni csataként tüntették fel. Az emberiség egyre inkább elzárkózott, míg végül csupán két város maradt életben: Diaspar és Lys.