Babits Mihály: A gólyakalifa olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Gólyakalifa Babits Mihály első regénye, amely egyedülálló módon ötvözi a lélektani és a detektívregény műfaját. A mű a személyiséghasadás és a személyiség-megkettőzés modern pszichológiai vizsgálatát adja, miközben egy fiatal férfi, az úrifiú és az iparostanonc kettős életét követhetjük végig tizenhat éves korától. A regény több mint húsz kiadást megélt az első megjelenés óta, sőt, filmet és színpadi adaptációt is készítettek belőle, amelyeket azóta is rendszeresen műsorra tűznek. A mű nemcsak Magyarországon, hanem angol, német, cseh és finn nyelveken is olvasható.

Babits Mihály első regénye, a Gólyakalifa egyértelműen tükrözi a freudizmus hatását. A cím is utal a mű központi témájára: a mesebeli kalifa gólyává változik, és elfelejti a varázsszót, amellyel emberré válhatna. A regényben egy kettős tudatú fiatalember történetén keresztül a költő saját érzéseinek és vágyainak ellentmondásos természetét ábrázolja. Tábory Elemér személyiségének megosztottsága Babits saját belső nyugtalanságait és konfliktusait jeleníti meg.

A regény főhőse, Tábory Elemér, akit ismétlődően gyötrő álmai egy széttöredezett, kettős életbe kényszerítenek. Ebben az állapotban a valóság és a képzelet, a nappal és az éjszaka határai elmosódnak, miközben az álmok fokozatosan átveszik az irányítást a fiatalember mindennapjai felett. Elemér hol egy ígéretes, gazdag jövővel rendelkező úrifiú életét éli, hol egy meggyötört asztalosinas, vagy egy elnyomott kis irnok szerepét játssza. E két világ, a valós és a fantázia határainak elmosódása folyamatosan újabb és újabb szorongásokat generál benne, miközben a történet misztikus befejezése és a fantasztikum végig jelen van.

Bár a műben erősen jelen van a freudi pszichológia, a társadalmi problémák is fontos szerepet kapnak. A regény kiemelkedő erénye a merész szerkezet, a tömörség és a szikrázó nyelv, amely maradandó értéket képvisel. Az asztalosinas és az irnok életének részletes, reális ábrázolása pedig egyensúlyba hozza a történet misztikus elemeit.

Babits Mihály: A gólyakalifa olvasónapló

1. fejezet

Tábory Elemér, a boldog, mintaképként élő tizenhat éves fiú élete hirtelen megváltozik, amikor felfedezi, hogy valójában két életet él. Az egyik énjét a különös álmai táplálják, amelyekben ellentétes szerepekben, alantas munkát végezve és megaláztatásokkal teli életet él. Ekkor kezdődnek el az első jelek, hogy valami nincs rendben, de Elemér eddig nem foglalkozott különösebben a ködös emlékekkel és irracionális félelmekkel, amelyek már korábban is végigkísérték életét.

A szerepek keveredése a majális napján kezdődik, amikor Elemér ráébred, hogy álmai többek, mint átmeneti képek – ekkor válik számára világossá, hogy álombeli alteregója egy külön, saját életet él, vagy legalábbis annak lehetősége fennáll. A regényben így két különböző személyiség jelenik meg: egy eredeti és egy alternatív én, amelyek Tábory Elemér és az asztalos inas tudatában egyaránt megjelennek. Az álombeli emlékek az inas elméjében raktározódnak el, miközben az átszivárgó emlékfoszlányok Elemér ébrenlétében is megjelennek. Azonban a két személyiség között nincs átfedés: az alteregónak nincs konkrét emléke Tábory Elemér valóságos életéről – legalábbis a történet kezdetén.

2.fejezet

Elemér ismét a boldog, hatodik osztályos fiú életét éli, ám emlékszik szörnyű álmára, ami elkezdi összezavarni őt. Ekkor kezdődik a szerepek keveredése és a fokozatos realizáció, amely mindent más perspektívába helyez számára.

3.fejezet

Álmában ismét az asztalosinas szerepében találja magát, és végül megszökik a műhelyből. Miután felébred, ellátogat szeretett tanárához, Darvashoz, akinek hatalmas magánkönyvtára van. Álomfejtéssel kapcsolatos könyveket kér tőle, és itt találkozik olyan olvasmányokkal, amelyek a személyiség-megoszlásról szólnak. Elemér ugyanakkor úgy véli, hogy ő nem szenved ilyen problémától, hiszen mindkét énjéről tud, így mindent, ami vele történik, csupán rossz álomként értékel.

A negyedik fejezetben először történik utalás a Gólyakalifa mesebeli történetére: „Mint a mesebeli kalifa, aki gólyává változott, és elfelejtette a varázsszót, amellyel emberré visszaváltozhat.”

4.fejezet

Egy ideig Elemért nem zavarják a rossz álmok. Párhuzamokat kezd felfedezni álombeli és valós életének eseményei között, különös figyelmet fordítva a személyekre és történésekre. Az iskolában egyik tanárától hall egy megdöbbentő hírt: egy diák ellopta barátja bizonyítványát, hogy másik iskolába iratkozhasson. A hír mélyen felzaklatja őt, és nehezen tudja elengedni. Később kapcsolatot létesít egy utcalánnyal, akit meztelen női húsként kezel, ekkor döbben rá, hogy létezik benne egy nyers, durva, érzéketlen személyiség is.

5.fejezet

Az idő múlásával Elemér leérettségizik, és ekkor jelenik meg a regényben egyik kulcsszereplője, Etelka, akit Elemér gyakran a Csendistennőhöz hasonlít. A helyzet adott lenne: Etelka mellett Elemér elfelejthetné rossz gyermekkori élményeit, és kapcsolatuk boldogságban teljesedhetne ki, esetleg segíthetne neki kilábalni személyiségzavarából. Azonban ez nem történik meg, kapcsolatuk nem rendelkezik olyan teremtő erejű hatással.

A pár Velencébe utazik, abban a reményben, hogy a város szép és vonzó emlékei segítenek eltemetni Elemér másik énjét. Eleinte valóban úgy tűnik, hogy a város élményei feltöltik, és olyan jól érzi magát, mint a majálison. Velencéről részletes, pontos leírást kapunk a regényben – Babits élénk színekkel idézi a város történelmi és művészeti emlékeit, hiszen ekkor már a negyedik itáliai útját járta. A Gólyakalifa prózai ábrázolása szinte útikalauz-szerűen használható. Az idill azonban nem tart sokáig: éjjel újra álmot lát, és felébredve a másik énjére, aki nem akar tovább Velencében maradni, elmenekül. Elemér ellop egy bizonyítványt, amit egy elnöki szolga meglát. A szolga illegális munkára kényszeríti, hogy eltitkolja a lopást, amit Elemér kénytelen végrehajtani.

6.fejezet

Elemér okmánybélyegeket kezd hamisítani, ami lelkében mély törést okoz. A korábban romlatlan erkölcsű fiú valódi bűnözővé válik. Még mindig él benne a remény, hogy képes lesz uralkodni álmai felett, de egyre kevésbé tudja megkülönböztetni a valóságot az álmoktól. Bár nem akar lemondani az életéről, és küzdene, hogy szembenézzen önmagával, álmaiban a vágy és a gyávaság hatalmasodnak el rajta, egyre nagyobb kétségek közé taszítva őt.

7.fejezet

Álmodik, és egy játékteremben találja magát, ahol megismerkedik egy nővel, Silviával, aki kegyeibe férkőzve eljátssza minden pénzét, így Elemér kénytelen hazautazni. A két élete közötti határvonal egyre elmosódik, már maga is Elemérként említi magát. Hirtelen váltás történik: úgy érzi, amit eddig álomnak hitt, az valójában a valóság.

8.fejezet

Elemérhez ellátogat nagynénje, és ebben a fejezetben végig Elemérként szerepel, miközben a díjnokokkal kapcsolatban egyes szám harmadik személyben beszél.

9.fejezet

A regény utolsó előtti fejezetében az események egyre gyorsulnak, és közeledik a mindent lezáró vég. Elemérnek mindössze három napja maradt, miután a díjnok felfedte, hogy bűnt követett el. A történet innentől szinte teljesen a díjnok körül forog, hiszen ezúttal Elemér jelenik meg az ő álmaiban, nem pedig fordítva. Elemér világa, szokásai és emlékei fokozatosan átszivárognak a díjnok gondolatvilágába.

Miután a bizonyítványhamisítást követően bélyeget is hamisít, Elemér elherdálja a tisztességtelenül megszerzett pénzét, és végül már az öngyilkosságban látja az egyetlen kiutat. Nem képes elaludni, és a hamisítás, valamint a sikkasztás után gyilkosságra sodorja magát: egy lánnyal tér haza a kocsmából, aki Etelkára emlékezteti, és megfojtja őt. Elemér egyre zaklatottabbá válik, és minden vágya, hogy kiirtsa magából az alteregóját, amely már teljesen elszabadult, és amely felett már nincs semmiféle kontrollja.

A tiszta erkölcsű, kétségbeesett fiú végül ugyanabban látja a megoldást, mint „rosszabbik fele”: meg akarja ölni a díjnokot. Különös, hogy az egyébként lágyszívű Etelka is erre buzdítja őt – álmában arra kéri, hogy ölje meg a díjnokot. Elemér tehát másik énjét, a díjnok életét akarja kioltani, amely egy végzetes, tragikus döntést jelent, mivel egyértelmű, hogy ezzel együtt Tábory Elemér is elpusztul. Mindkét személyiség vége következik be. A regény utolsó sorai szerint: „Tábory Elemért halva találták szobájában, a homlokán lőtt sebbel, és semmiféle fegyver nem volt körülötte. Mi történhetett? Semmiféle nyomozás nem vezetett eredményre.”

10.fejezet: Az író levele

A látszólag különálló, rövid függelék szerepe, hogy hitelesítse a történetet, és reális keretbe helyezze azt. Babits Mihály barátjához, Móricz Zsigmondhoz írt levelében egy három évvel korábbi halálesetről számol be, amelyről az újságok is hírt adtak. A történet a fikció és a valóság határvonalán mozog, mivel az ügyben nem találtak fegyvert, és rejtély övezi a történteket. Babits a levélben közli, hogy a neveket megváltoztatta, de Móricz Zsigmond „tudni fogja, kiről van szó”. Így válik a lélektani regény a végén egy detektívtörténetté.