Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Csingiz Ajtmatov, teljes nevén Csingiz Torekulovics Ajtmatov (kirgizül: Чыңгыз Айтматов, oroszul: Чингиз Торекулович Айтматов), 1928. december 12-én született a Szovjetunió területén, a mai Kirgizisztánban, és 2008. június 10-én hunyt el Nürnbergből. Az író a kirgiz és orosz nyelvű irodalom egyik legismertebb képviselője, és a kirgiz irodalom legfontosabb alakjaként tartják számon.

Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó olvasónapló

A regény egy különleges és drámai történetet mesél el, melyben a hőse egy hét éves kirgiz kisfiú, aki két meséjét egyszerre veszti el, ezzel mélyen megrendítve gyermeki lelkét. A fiú nagyapjával, az öreg Momunnal él egy erdei településen, miután mindkét szülője új családot alapított. Az apját, aki talán matrózként dolgozik, egy fehér hajó szimbolizálja, amelyet a kisfiú nagyapja távcsövével figyel a távoli tavon.

A település életét a hatalom és erőszak uralja, amit a telepvezető, Orozkul képvisel. A férfi rendszerint alkoholba menekül, és dühében bántalmazza feleségét, valamint tiszteletteljesen, de kegyetlenül bánik a nagyapával is. A kisfiú számára az iskola és nagyapja meséi jelentik az egyetlen vigaszt. Az egyik ilyen mese a Koronás Szarvas Anya története, akitől a kirgizek származnak, és aki egy szent szimbólumként jelenik meg a fiú számára.

A történet drámai fordulatot vesz, amikor a kisfiú csodálatos látomásban három gyönyörű iramszarvast pillant meg, akik talán maguk a szarvasősök. Azonban Orozkul, a hatalom fitogtatásaként, parancsot ad a Koronás Szarvas Anya megölésére, és ezzel nemcsak a fiú, hanem a nagyapa életét is tragédiába sodorja. A nagyapa engedelmessége súlyos árat követel: az alkoholban elmerülve, és az erőszakos tettek súlya alatt a férfi szenvedni kénytelen.

A kisfiú, aki már nem talál segítséget, lázasan elindul a folyó felé, és nem tudja, hogy amit lát, az valóság vagy csupán káprázat. A történet végén a fiú hal formájában elúszik a fehér hajó felé, mintha a remény utolsó jelét keresné.

A regény az emberség és embertelenség határvonalán egyensúlyozva tárja elénk egy közösség drámai és összetett valóságát. Az író a szimbólumok erdején keresztül vezet minket, és a történet csakis a gondolkodó olvasók számára válik igazán érthetővé és irodalmi élménnyé.