Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Hölgyek	Urak
Dorottya, harcos vénkisasszony	Opor, a gavallérok fővezére
Adelgunda	Carnevál (vagy Fársáng)
Rebeka, az asszonyi sereg nagy hangú vezére	Hymen, kellemes termetű fiatalember
Orsolya	Bongorfi
Cserházyné	Cserházy
virgonc Belinda	Bordács uram
Johanna	Ecse uram
szép szemű Chlóris	deli Vince
Márta

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya olvasónapló

A vígeposz, mely 1798-as tél folyamán születhetett, Csokonai somogyi tartózkodása alatt fogalmazódott meg. Ezt az információt maga a költő erősíti meg a mű elején található Előbeszédben. A somogyi „vidám házak” környékén tett baráti látogatások során rendszeresen felmerült a fársáng rövid időtartama, mely az alkotás inspirációját adta. A helyi hölgytársaságokban látott „modellek” is ösztönözhették Csokonait a Dorottya című mű megírására.

A szerző klasszikus eposzi elemeket használ fel történetének vidám, mégis tanulságos előadásához. A négy könyvből álló mű egy farsangi bál eseményeit tárja fel, napközbeni szakaszokra osztva.

Az első könyv az ebédig történteket írja le, amely során a vendégsereg összegyűlik és készül a mulatságra. A második könyv az estig zajló eseményeket mutatja be, ahol Dorottya, az idős, nem túl vonzó és fogatlan hajadon, a társaság gúnyjának célpontja lesz.

A harmadik könyvben éjfél előtt Dorottya bosszút áll a kigúnyolóin, és kitör a csetepaté. A negyedik könyv az éjféli eseményeket öleli fel, ahol a vendégek a harcok után kibékülnek, Dorottya pedig megszépül és férjhez megy.

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya olvasónapló

Elöljáró beszédje az előbeszédnek

Csokonai humoros hangon szól az előszavak feleslegességéről, ugyanakkor megmagyarázza, hogy miért döntött úgy, hogy mégis megírja az Előbeszédet.

Előbeszéd

Csokonai megjegyzi, hogy a komikus eposz műfaját magyar nyelven korábban még senki sem próbálta meg. A bevezetőben a szerző részletezi a szereplők kiválasztásának szempontjait, az időpontot és a helyszínt, továbbá a mű alcímének részletes magyarázatát is adja.

Csokonai munkáját első próbálkozásnak tekinti, és kiemeli, hogy inkább középszerű költőként szeretne megmaradni, mintsem elsőrangú fordítóvá válni. A mű keletkezési idejét és helyét is pontosan jelöli: „Írám Debrecenben, Febr. 6-ik napján, 1803.”

Első könyv

A költő, mintegy finom borhoz fohászkodva, remélte, hogy elég fantáziája lesz a történet elmondásához. Carnevál Budáról indult útnak, hogy Magyarországon felkutassa, kik házasodtak meg, kik maradtak még leányok és kik váltak özvegyekké. Somogyba érkezve, Kaposban, Eszterházy herceg kastélyában szállt meg a vendégsereggel.

A későn érkezők között több vénkisasszony is megjelent. A bálteremben politika, lovak, pipák és a drágaságok voltak a beszélgetés témái. A vendégeket zene, ételek és italok várták, majd helyet kapott a viccek és adomák sora is.

Carnevál üdvözölte a menyecskéket, majd Hymen elővette az anyakönyvet, hogy bejegyezzék az elmúlt időkben férjhez ment hölgyek neveit. A herceg felsorolta azoknak a nevét is, akik még nem léptek házasságba, amiért a matrónák morogtak.

Második könyv

A mulatság folytatódott, az első táncot azok kapták, akik éppen kézfogót ünnepeltek, majd őket az új házasok követték a parketten. Számos táncstílust kipróbáltak, míg végül egy lassú verbunkosra került sor. Dorottyának tréfából Bordács uram kísért táncra, amelyen a társaság nagyot mulatott.

A tánc után hamarosan az asztalnál folytatódott a mulatság, de előtte a vendégsereg játékkal töltötte az időt, elsősorban a vénlányok bosszantásával szórakozva. A bálban megjelent Érisz, a viszály és veszekedés istennője is, aki Dorottyát szemelte ki a viszály kirobbantására.

Egy kráflit (fánkot) formájában lenyelte magát Dorottyával, aki ettől kezdve folyamatosan kesergett és panaszkodott, mérgelődő fúriává válva. Dorottya bosszút forralt Carnevál és az ifjak ellen, és Ámor számára meghökkentő áldozatot tett a terve sikerének érdekében.

Harmadik könyv

A vendégkoszorú rendkívül jól érezte magát: a dámák és urak a palota különböző részein játszadoztak, tréfálkoztak, táncoltak és mulatoztak. Dorottya azonban kivétel volt; lelkében morcos indulatok kavarogtak.

Az öreg kisasszony négy hasonló korú és lelkületű hölggyel, Adelgundával, Orsolyával, Rebekával és Mártával szövetségre lépett, később pedig további elégedetlenkedő hölgyek csatlakoztak hozzájuk. Az istennő újabb csínján törte a fejét: a zenekarban a bőgős helyére lopódzott, és bűbájos zenéje sokakat elkábított, táncra csábított. Az amazonok követet küldtek a gavallérokhoz, Carneváltól és a matrikula kiadását követelték.

A férfiak nem teljesítették a követeléseket, így a csetepaté elkerülhetetlenné vált. Dorottya túlerőben lévő asszonyhada elfogta Carnevált, majd a harc a Hymen kezében lévő anyakönyvért folyt. A csatatéren megjelent Ámor is, aki kibékítette néhány párt: Johannát Ecse urammal, Belindát Bordáccsal, Chlórist Vincével.

A többiek azonban tovább folytatták a küzdelmet, amikor Opor egy csalafinta ötlettel állt elő. Kihirdette, hogy a nőtlen férfiak jóvátételül még aznap feleségül vesznek egy kisasszonyt. Ő maga az első neki csókot adó hölgyet vezeti az oltár elé. Erre a lányok csoportja megzavarodott, a Dorottyát tartó baldakinos szüzek is elfutottak, a vénlány pedig lezuhant és súlyosan megsérült.

Negyedik könyv

Az ifjak eleven sáncként vették körül Oport, így a leányzók nem tudták elérni, amelyre a hölgyek dühükben sírtak. A megsérült Dorottyát társai egy oldalszobába vitték, ahol bekötözték sebeit, és itt olvasta fel a vénlány a végrendeletét. Közben Rebeka újraszervezte a szétszéledt nőcsapatot, majd megérkezett a fogoly Fársáng és az elkobzott anyakönyvvel.

A dámák törvényszéke Carnevál kiherélésre és az anyakönyv elégetésre ítélte. Egy szolgálólány vaklármája azonban lehetőséget adott a férfiak szökésére. A cselédek között is folytatódott a csetepaté, ahol a legényeket is bántalmazták.

A kedélyek lassan csillapodni kezdtek, ám egy szóbeszéd miatt a békesség mégsem valósult meg. A háborúság újra fellángolt, a végső ütközetet azonban másnapra halasztották. Hajnalban Citére megjelent és megvigasztalta az egyedül maradtakat. Más csoda is történt a korai órákban: a Gráciák Dorottyát csodaszéppé varázsolták, aki ezután lemondott a fővezérségről, és Oporral, a legderekabb férfiúval egybekelt.