Dallos Sándor: Aranyecset olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Munkácsy Mihály, a magyar festészet egyik legnagyobb alakja, életrajzának második kötete izgalmas betekintést nyújt a művész párizsi éveibe. Ez az időszak a siker és a kiteljesedés kora, amelyben egyszerre jelennek meg a diadalok és a nehézségek: a művészi elismerés örömei mellett a betegség és az emberi hanyatlás fájdalmai is.

Munkácsy életét az állandó szenvedély és inspiráció hatotta át. Karizmatikus személyisége és tehetsége nemcsak a művészvilágot hódította meg, hanem lendülete és lelkesedése környezetére is mély hatással volt. Szenvedélye különösen az asszonyokat bűvölte el, miközben élete végéig megőrizte a szegénységből érkező ember büszkeségét. Még akkor is hű maradt önmagához, amikor a portréfestés és a pénzkeresés vágya egyre nagyobb szerepet játszott mindennapjaiban, és az arisztokrácia világának kedvelt művésze lett.

Dallos Sándor: Aranyecset olvasónapló

Az életrajz első kötete betekintést nyújt Munkácsy Mihály és Cécile, Des Marches báróné, különleges kapcsolatának kezdetébe. Cécile nem csupán a festő múzsája és szeretője lett, hanem egy öntudatos, szenvedélyes nő, aki nyíltan vállalta, hogy elsősorban az érzéki örömök vonzották. Ez az erős egyéniség azonban Munkácsy számára kihívást jelentett: úgy érezte, hogy Cécile határozottsága veszélyezteti saját akaratának érvényesülését. Emiatt igyekezett irányítása alatt tartani kapcsolatukat, hogy megőrizhesse a kettőjük közötti törékeny egyensúlyt.

Munkácsy Mihály visszatért Párizsba, hogy folytassa művészi pályafutását. Udvariassági látogatást tett Goupil műkereskedőnél, aki képeinek értékesítésével foglalkozott, ám a házigazda helyett annak fiatal felesége, Charlotte fogadta. A mindössze húszéves nő már korábban hallott a híres festőről, Munkácsyt pedig az ifjú hölgy szépsége azonnal rabul ejtette, és hamarosan szerelmi kapcsolat alakult ki közöttük. Ugyanakkor Cécile sem tűnt el teljesen a művész életéből. Hogy gyakrabban találkozhassanak, Cécile rendszeresen estélyeket szervezett, amelyekre Munkácsy is meghívást kapott, tovább szőve az érzelmi szálakat a festő mozgalmas magánéletében.

Charlotte férje, Goupil, köztudottan féltékeny természetű volt, és hamar gyanút fogott Munkácsy és felesége közötti kapcsolat miatt. Ennek ellenére nem a férj féltékenysége, hanem Charlotte tragikus halála vetett véget a viszonynak. Egy temetési menet során megbokrosodott ló elgázolta a fiatal nőt, koponyáját pedig az állat patái szétzúzták. A megrendült Munkácsy Cécile-nél keresett volna vigaszt, ám a nő teljesen lekötötte beteg férje ápolása és a családi birtok ügyeinek intézése.

A festő Párizsban, majd Barbizonban próbált menekülni fájdalma elől, ahol találkozott a híres festővel, Millet-vel. Itt értesült róla, hogy Cécile férjének állapota tovább romlott, és szanatóriumi kezelésre szorult. Cécile húga, Ethel, követte nővérét a városba, és közvetítőként is segített. Az ifjú nő, aki rajongott Munkácsyért, hamarosan a festő múzsája lett. Őt örökítette meg több híres alkotásán is, köztük a Zálogház, a Virágszedő lány és a Holnap vihar lesz című képeken. A „Csitri” becenéven emlegetett Ethel és Munkácsy kapcsolata Cécile kényszerű beleegyezésével hosszú éveken át tartott. Időközben a báró elhunyt, ám a viszony újabb fordulatot vett.

Munkácsy végül megkérte Ethel kezét, a lány azonban képtelen volt egyértelmű választ adni, ezzel tovább bonyolítva a festő személyes életének történetét.

1874-ben Munkácsy Mihály feleségül vette Des Marches báró özvegyét, és házasságuk jelentős változást hozott életében. Felesége hatására eltávolodott korábbi, mélyebb tartalmú témáitól, és inkább az anyagi sikerek hajszolása felé fordult. Ebben az időszakban néhány nagyszabású, megrendelésre készült művével – mint a Milton, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgotha – világhírnévre és jelentős vagyonra tett szert. Egyre gyakrabban alkotott gazdagon díszített szalonképeket is, amelyek azonban távol álltak valódi művészi karakterétől és tehetségének teljes kibontakoztatásától.

Házasságuk azonban korántsem volt harmonikus. Munkácsy továbbra is hódított a nőknél, miközben kiderült, hogy Cécile sem volt hűséges hozzá. Felesége félrelépése feldühítette a festőt, aki állítólag kis híján tettleg bántalmazta a riválisát. A pár kapcsolatát tovább mérgezték a pénzügyi viták, amelyek állandó feszültséget okoztak.

Munkácsy életében a nők továbbra is központi szerepet játszottak. Különösen jelentős volt a kapcsolata Chaplinnéval, Chérie-vel, aki fiút szült neki. A gyermeket hivatalosan Munkácsy keresztfiaként tartották számon, ám valójában az ő fia volt. A festő számára óriási megrázkódtatást jelentett, amikor egyetlen gyermeke korán elhunyt, ez az esemény mély nyomot hagyott az életében és művészetében egyaránt.

Az 1880-as években született Munkácsy Mihály két jelentős tájképe, a Colpachi park és a Kukoricás, amelyek a festő természet iránti érzékenységét tükrözik. Életművében kiemelkedő helyet foglalnak el Liszt Ferenc és Haynald Lajos portréi, melyek művészi kifinomultsága az alkotó zsenialitását igazolja.

Utolsó éveiben, amikor már halálos betegségével küzdött, erejének végső megfeszítésével alkotta meg hanyatló korszakának emblematikus műveit, köztük a Honfoglalás és az Ecce Homo című alkotásokat. Ebben az időszakban készült a Sztrájk című festménye is, amely úttörő módon a munkásmozgalmat ábrázolta – először a magyar képzőművészet történetében. Ez a mű a festő szociális érzékenységének maradandó bizonyítéka.