David Baldacci: Az elnök családja olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

David Baldacci (Államérdek, Egyszerű igazság, A hatodik, Teve Klub sorozat) méltán ismert a politikai krimik műfajában. Ez a regénye is egy hihetetlenül izgalmas, tipikusan amerikai történetet mesél el. Pontosan azt nyújtja, amit várhatunk tőle – se többet, se kevesebbet, de nem is akar többnek látszani. Fordulatos, szórakoztató olvasmány, amely bepillantást enged a politikai elit világába. Az amerikai közeg ellenére a történet mondanivalója könnyen érthető, hiszen a hatalom működése sok tekintetben minden országban hasonló lehet.

David Baldacci: Az elnök családja olvasónapló

Sean King és Michelle Maxwell újra nyomoz. Nem is akárki, egyenesen a first lady felkérésére.
Természetesen a történet végére az is kiderül, miért is nem elég az FBI, miért bízik jobban Kingben és kolléganőjében. Jó oka van rá. Az alap történés egy szülinapi zsúrral indul, amit nem is akárhol tartanak: Az amerikai elnök nyaralójában, Camp Davidben gyerekzsúr zajlik, a first lady unokahúga ünnepli tizenkettedik születésnapját. Remekül érzik magukat a résztvevők, ám a nap szörnyű véget ér: a kislányt elrabolják, édesanyját meggyilkolják. Erős, váratlan indítás.

Több szálon is fut a történet. Végig izgalmas és olvasmányos a regény, jók a karakterek, szerethetőek és érthetőek a szereplők indítékai. A történet átélhető.
Talán Michelle anyjának halálát, annak okait kihagyhatta volna, hiszen az igazából nem kapcsolódik az alap történethez, felesleges körnek éreztem. Bár, talán jobban érthetőbbé teszi Michaelle egész lényét, stílusát és gondolkodását.

A regény mesterien felépített, végig lendületes és izgalmas. Nemcsak a hiteles helyszínek és a karakterek teszik különlegessé, hanem az is, ahogyan a végső indíték kibontakozik – ami egy krimihez képest szokatlanul megható és meglepő. Az olvasó egy ponton szinte együtt érez a tettes indokaival, megérti, mi késztette őt a bűncselekmény elkövetésére. Körülbelül a 450. oldal környékén válik világossá, hogy ki miért cselekedett úgy, ahogy, és hogyan kapcsolódnak össze a szálak az egész történetben. A legérdekesebb talán az, hogy a „gonosz” tett mögött is felfedezhető egyfajta emberi motiváció.

Az elrabolt kislány karaktere rendkívül intelligens és szerethető, így valóban lehet érte izgulni. Néha felnőtteket meghazudtoló magabiztossággal kérdez és érvel, máskor viszont, mint egy igazi tizenkét éves, sír és sebezhető. A történet során számos családi titokra derül fény, és kiderül, hogy a rossz nem mindig ott bújik meg, ahol elsőre gondolnánk. Ismét bebizonyosodik a mondás, miszerint minden férfi mögött áll egy nő – a múltbéli tettek következményeivel a jelenben kell szembenézni. Az elnök családja sem kivétel, náluk is akadnak elhallgatott titkok.

Az utolsó száz oldal annyira izgalmas, hogy szinte lehetetlen letenni; érdemes egy lendülettel végigolvasni.

Baldacci ismét remekel a karakterábrázolásban – most is átélhetővé teszi, hogy kit milyen indítékok mozgatnak, és miért cselekszenek úgy, ahogy. A feszült, fordulatos történet folyamatosan leköti az olvasót, végig fenntartva a feszültséget. A King–Maxwell páros ezúttal is remekül együttműködik, izgalmakból pedig ezúttal sincs hiány. A regény ráadásul elgondolkodtató erkölcsi kérdéseket is felvet.

„– Komolyan mondom, ehhez képest a Watergate eltörpül, a Monica-ügy meg olyan, mintha csak egy ártatlan kamaszos jelenet lenne egy iskolai focimeccs után.”

A regény humora is kiváló, sőt, egészen különleges; igazi élmény olvasni, magával ragadja az embert. Garantált kikapcsolódást és szórakozást nyújt. Ismét egy nagyszerű kötettel bővült a King–Maxwell sorozat, Baldacci most sem okoz csalódást.