Dumas: A három testőr olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Alexandre Dumas legismertebb regényei, köztük A három testőr, az irodalmi világ sajátos „botránykövei” közé tartoznak. Nem vitás, hogy a szerző a lehető legolcsóbb, „ponyvába” süllyedt romantikus elemekből építkezett: a titokzatos fordulatok, a vérbosszú motívumai, a légies lelkesedés, a hősies bátorság, a női tisztaság magasztalása, valamint a „gonosz szépség” mítosza mind helyet kaptak műveiben. Emellett a korabeli pompát, a byroni melankóliát és a romantika számos más kellékét is bátran használta.

Mindezek ellenére Dumas regényei máig meghódítják az olvasókat, sőt, az irodalomkritikusok elismerését is kivívják. A három testőr például, amely már másfél évszázada jelen van az olvasók polcain, ma is izgalmas és letehetetlen. Számtalanszor megfilmesítették, komoly vagy éppen ironikus feldolgozásokban, de ezek sohasem érték el a regény eredeti varázsát.

A mű különleges vonzereje éppen abban rejlik, hogy Dumas egyszerre rajong hőseiért – például a bájos és jóságos Bonacieux asszonyért, a szenvedélyes, de alapvetően tiszta szívű D’Artagnanért és barátaiért, a király legbátrabb testőreiért –, miközben öniróniával képes nevetni gyermeteg fantáziája teremtményein. Kalandjaik végig feszült, többesélyes helyzetekben bontakoznak ki, ami az olvasó figyelmét állandóan fenntartja.

A regény erejét a gazdag változatosság adja: nincs két egyforma párbaj, pedig a történet hemzseg az összecsapásoktól. Az események sokszínűsége, a finoman jelen lévő, még egészségesnek ható vérszomj és szadizmus, valamint a művet átható visszafogott erotika mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy A három testőr ma is élvezetes olvasmány. A színes történelmi háttér és az ízes humor tovább fokozza az élményt.

Talán éppen ezért van az, hogy a múlt század, és még inkább a jelen epigonjai sohasem tudták megközelíteni Dumas prózájának frissességét és egyediségét. Ami az ő tollából könnyednek és természetesnek hatott, az az utánzók kezében csak gyenge árnyékká vált. Dumas varázsa máig utolérhetetlen.

Dumas: A három testőr olvasónapló

Charles de Batz de Castelmore d’Artagnan, egy elszegényedett gascogne-i nemesi család sarja, 1625 áprilisában elindul Párizsba, hogy megvalósítsa életének nagy álmát: testőr akar lenni. Származása valószínűleg az Artagnan nevű településhez köthető, de ifjúi lelkesedése a fővárosba hajtja, ahol Tréville, a Testőrszázad kapitánya – szintén gascogne-i nemes – talán segíthet neki. Édesapja egy ajánlólevelet is ír Tréville úrnak, hogy fiának nagyobb esélye legyen a testőrök közé kerülni.

Az út azonban nem várt akadályokkal indul. Egy fogadóban d’Artagnan szokatlan színű lova nevetség tárgyává válik, ami vitát szít közte és egy titokzatos, sebhelyes arcú, fekete köpenyt viselő férfi között. A veszekedés nem marad puszta szópárbaj: a fogadó tulajdonosa a jómódú úr, Rochefort gróf pártját fogja, és szolgáival d’Artagnan ellen fordul. Az ifjú hevesen küzd, de alulmarad; megverve és eszméletlenül a földre kerül, miközben a különös idegen csendben távozik, látszólag teljes közönnyel.

Amikor d’Artagnan magához tér, szembesül a következő csapással: ellopták az ajánlólevelét. A fogadós ráadásul kihasználja az ifjú sebezhetőségét, és minden módon próbál pénzt kicsikarni belőle, miközben az ott lábadozik. Az álmai után induló fiatalember így már az első lépések során veszélyekkel, megaláztatással és árulással szembesül – ám mindez csak megerősíti eltökéltségét.

Amikor d’Artagnan megérkezik Párizsba, az első útja Tréville úrhoz, a király testőreinek kapitányához vezet. Az udvarházban a szolgálaton kívüli testőrök forgataga fogadja, ám az apja ajánlólevele nélkül Tréville csak tartózkodó érdeklődést tanúsít az ifjú gaszkon iránt. D’Artagnan azonban hamar magára vonja a figyelmet: büszkesége és lelkes igyekezete, hogy bizonyítsa rátermettségét, szinte azonnal bajba sodorja. Egyetlen nap alatt három testőr, Athos, Porthos és Aramis hívja párbajra, akik – mint kiderül – közeli barátok, és egymás után akarnak megküzdeni vele.

A párbajok helyszínén azonban nem várt fordulat történik. Mielőtt d’Artagnan és Athos megvívhatná az első összecsapást, Richelieu bíboros gárdistái jelennek meg, és félbeszakítják az eseményt. Királyi rendelet tiltja a párbajokat, ezért a gárdisták letartóztatással fenyegetőznek. A feszültség azonnal harccá fajul: a három testőr és d’Artagnan közösen száll szembe a túlerővel, és győzedelmeskednek a bíboros emberei fölött.

Ez a váratlan összefogás fordulópontot jelent d’Artagnan életében. Nemcsak Tréville figyelmét és elismerését nyeri el, hanem Athos, Porthos és Aramis barátságát is. Az ifjú gaszkon ezután beléphet a Királyi Gárda Des Essarts kapitány vezette századába – az első lépés ahhoz, hogy testőr válhasson belőle. Ahogy a királyi protokoll előírja, minden testőrjelöltnek előbb katonai tapasztalatot kell szereznie egy kisebb egységben, mielőtt a testőrség soraiba léphetne. D’Artagnan útja ezzel hivatalosan is elkezdődik.

D’Artagnan, miután Párizsban szállást talál és inast fogad Planchet személyében, hamarosan találkozik idősödő szállásadójának fiatal, bájos feleségével, Constance Bonacieux-vel. A találkozás azonnal fellobbantja a fiatal gaszkon érzelmeit. Constance azonban nemcsak szépségével és kedvességével hívja fel magára a figyelmet: a hölgy Ausztriai Anna királyné varrónője és bizalmasa, akinek életében kulcsszerepet játszik.

A királyné, akinek boldogtalan házassága XIII. Lajossal köztudott, romantikus viszonyt folytat Anglia főminiszterével, Buckingham herceggel. Constance és d’Artagnan közreműködésével a szerelmesek titokban találkozhatnak. A herceg iránt érzett vonzalmának jeléül Anna királyné egy pár gyémántfüggőt ajándékoz Buckinghamnek – a díszt, amelyet eredetileg férjétől, a királytól kapott.

A romantikus intrika azonban nem marad titokban. Richelieu bíboros kémei felfedezik a gyémántok hollétét, és a bíboros fondorlatos tervet sző. Meggyőzi XIII. Lajost, hogy szervezzen bálat, amelyen Anna királynénak viselnie kell az ékszereket. A helyzet szorítóvá válik, és a királyné barátainak – köztük d’Artagnannak – minden leleményességére szükség van, hogy elkerüljék a botrányt, amely könnyen politikai válsággá fajulhat.

D’Artagnan és három hűséges barátja, Athos, Porthos és Aramis veszélyes küldetésre indulnak: Londonba kell eljutniuk, hogy visszaszerezzék a királyné gyémántjait Buckingham hercegtől. Az út azonban tele van Richelieu bíboros által állított csapdákkal, amelyek komoly áldozatokat követelnek. A három testőr súlyosan megsérül, és képtelen folytatni az utat, így végül csak d’Artagnan érkezik meg Angliába.

Az ifjú gaszkon rendkívüli bátorságának és kitartásának köszönhetően sikerrel jár: visszaszerzi a gyémántokat, és visszajuttatja őket Ausztriai Anna királynénak. Az ékszerek éppen időben érkeznek meg ahhoz, hogy a királyné elkerülje a kínos botrányt, amely becsületét veszélyeztette volna.

A történtek mély benyomást tesznek Richelieu bíborosra, aki nagylelkű ajánlatot tesz d’Artagnannak: meghívja a saját csapataiba, ígérve a hatalom és a védelem előnyeit. D’Artagnan azonban barátai iránti hűsége miatt visszautasítja az ajánlatot. Az elutasítással azonban lemond a bíboros oltalmáról is, amely a továbbiakban sebezhetővé teszi őt a hatalmi intrikák és veszélyek között.

Richelieu bíboros bosszúja nem várat magára: másnap este Constance Bonacieux-t elrabolják. D’Artagnan azonnal visszahozza sérült barátait Párizsba, és lázas kutatásba kezd, hogy megtalálja szerelmét, ám minden próbálkozása kudarcot vall.

Közben megismerkedik Winter gróffal, egy angol nemessel, aki bemutatja őt sógornőjének, Milady de Winternek. Bár d’Artagnan szíve Constance-é, nehezen tud ellenállni a titokzatos és bűverejű nő vonzerejének. A helyzetet bonyolítja, hogy gyanítja, Milady a bíboros kéme. A nő manipulációi csaknem célt érnek: d’Artagnan majdnem elhiszi, hogy Milady szerelmes belé, mígnem véletlenül rátalál egy levélre, amelyet a nő valódi szeretőjének, Wardes grófnak írt.

A fordulatot Milady szobalánya, Ketty hozza, aki beleszeret d’Artagnanba, és segít neki bosszút állni. A fiatal gaszkon az éjszaka sötétjében de Wardes grófnak adja ki magát, és együtt tölti az éjszakát Miladyvel. Reggel azonban felfedi valódi kilétét, ami heves indulatokat vált ki. Milady dühében megpróbálja leszúrni d’Artagnant, de a dulakodás közben a férfi észreveszi a nő vállán a liliom alakú égetett jelet – a bűnösök megjelölését.

Ekkor d’Artagnan fejében összeáll a kép. Felidéz egy történetet, amelyet Athos mesélt neki, és rádöbben, hogy Milady nem az a nemes angol hölgy, akinek mutatja magát. Valójában ő Athos rég halottnak hitt felesége, akinek múltja tele van sötét titkokkal. D’Artagnan számára világossá válik, hogy a nő soha nem fogja megbocsátani az okozott sértést, és hogy Milady veszélyes ellenség.

A feszült helyzetből végül a hadszíntérre szóló parancs ad menekvést: a Királyi Gárdát La Rochelle-be rendelik, ahol éppen zajlik a protestánsok által tartott város ostroma. Ez az új feladat átmeneti szabadulást jelent d’Artagnannak Milady fenyegetésétől.

A La Rochelle-i hadjárat előkészületei komoly kihívások elé állítják d’Artagnant és a testőröket, akik kénytelenek saját forrásokból lovakat és felszerelést szerezni. Ez nem egyszerű feladat az anyagi gondokkal küzdő társaságnak. Athos egy titokzatos forrásból jut pénzhez, míg Aramis a szeretőitől kér segítséget, akik nem szűkölködnek aranyban. Porthosnak egy idős és zsugori jogász feleségére kell támaszkodnia, hogy előteremtse a szükséges eszközöket. D’Artagnan végül arra kényszerül, hogy zálogba adja a királynétól kapott gyémántját, amelyet az angliai küldetéséért kapott jutalmul. Hosszas erőfeszítések után mindannyian felkészülten indulhatnak a La Rochelle-i csatamezőre.

A hadjárat során azonban a fenyegetések nem érnek véget. Milady de Winter többször is megkísérli d’Artagnan életére törni, de sikertelenül. Eközben d’Artagnan örömteli hírt kap: a királyné elérte, hogy Constance Bonacieux-t kiszabadítsák a börtönből, ahová Richelieu bíboros és Milady záratta. Constance jelenleg egy biztonságos rejtekhelyen tartózkodik.

A helyzet azonban továbbra is feszült. Egy elfogott orgyilkos, akit Milady bérelt fel, megsebesül egy összecsapásban, majd megbánását fejezve ki beismerő vallomást tesz d’Artagnannak. A testőr nemcsak megbocsát neki, de szolgálatába is fogadja. Az orgyilkos végül életét adja, amikor véletlenül megissza azt a mérgezett bort, amelyet Milady a testőröknek szánt. Hősies áldozata megmenti d’Artagnan és barátai életét, miközben a Milady elleni harc tovább folytatódik.

Athos, Porthos és Aramis egy éjszakai visszatérésük során két eltakart arcú lovassal találkoznak a tábor közelében. Eleinte ellenségnek vélik őket, de amikor az egyikük felfedi arcát, megdöbbenve ismerik fel Richelieu bíborost. A bíboros utasítja őket, hogy kísérjék el egy közeli fogadóba.

A fogadóban a testőrök véletlenül tanúi lesznek egy titkos találkozónak. Richelieu bíboros Milady de Winterrel egyeztet, és parancsot ad neki: végezzen Buckingham herceggel. Cserébe Milady azt kéri, hogy a bíboros „gondoskodjon” d’Artagnanról. A bíboros nem mond sokat, mindössze egy általános megbocsátó levelet nyújt át Miladynek, amely így szól: „Jelen sorok birtokosa parancsom szerint és az állam érdekében tette, amit tett.”

Amint Richelieu távozik, Athos cselekszik. Beront Milady szobájába, és életveszélyesen megfenyegeti. Kényszeríti a nőt, hogy adja át az iratot, amelynek birtokában bármit megtehetett volna büntetlenül. La Fère gróf – Athos valódi neve a múltból – pontosan tisztában van Milady sötét történetével. A nő rémült tekintete mindent elárul: jobban fél Athostól, mint bárki mástól, és kénytelen engedelmeskedni a követelésnek.

Amikor a négy barát újra találkozik, Athos megmutatja d’Artagnannak a Richelieu bíboros által Miladynek kiállított bűnbocsánati iratot, és arra biztatja, hogy használja ki a dokumentum nyújtotta lehetőségeket. Azonban a Franciaország és Anglia közötti háborús helyzet miatt bármilyen kísérlet, hogy figyelmeztessék Buckingham herceget, árulásnak minősülne. Így a közvetlen beavatkozás helyett más megoldást választanak.

A testőrök úgy döntenek, hogy Winter grófot, Milady sógorát kérik meg, hogy akadályozza meg a nő tervét. A gróf, aki a háború kitörésekor már visszatért Angliába, az egyetlen reményük. Egy szándékosan homályosan fogalmazott figyelmeztető levelet írnak neki, amelyet d’Artagnan hűséges inasára, Planchetre bíznak. A megbízható Planchet nagy kockázatot vállalva indul útnak, hogy eljuttassa az üzenetet.

Winter gróf éppen időben kapja meg a levelet, és komolyan veszi a figyelmeztetést. A tanácsukat követve elfogatja Miladyt, akit egy tengerparti várban tartanak fogva. Őrizetével egy John Felton nevű puritánt bíznak meg, aki hírhedten hűséges és látszólag megingathatatlan személy. A helyzet azonban továbbra is feszült, a következő lépések sorsa pedig Milady manipulációinak és a gróf eltökéltségének kezében van.

La Rochelle ostrománál Richelieu bíboros személyesen figyeli meg d’Artagnan rendkívüli bátorságát. Elismerve tehetségét, javasolja Tréville kapitánynak, hogy vegye fel az ifjút a testőrök közé. D’Artagnan álma ezzel beteljesül, és kimondhatatlan boldogság tölti el. Örömét tovább fokozza, hogy a királyné végre elárulja Constance rejtekhelyét: a fiatal nő egy Béthune melletti kolostorban húzódott meg, Franciaország északi részén. D’Artagnan barátaival és Tréville támogatásával azonnal útnak indul, hogy megtalálja szerelmét.

Eközben Angliában Milady de Winter démoni ügyességgel csábítja el őrzőjét, a hűvös és szigorú John Feltont. A manipuláció mestereként nemcsak saját szökésére veszi rá Feltont, hanem arra is, hogy meggyilkolja Buckingham herceget. Felton, akit Milady megtévesztett idealizmusa és szépsége, leszúrja a főminisztert. Miközben Anglia gyászol, Milady hajóra száll, és visszatér Franciaországba. Az érkezése után azonnal értesíti Richelieu-t a sikeres küldetésről, és biztonságos rejtekhelyet keres, amíg megkapja jutalmát.

A végzet különös játéka folytán Milady ugyanabban a béthune-i kolostorban talál menedéket, ahol Constance Bonacieux is rejtőzik. A gyanútlan Constance, nem sejtve, kivel áll szemben, megosztja titkait és érzéseit a számító nővel. Amikor Milady rájön, hogy d’Artagnan bármelyik pillanatban megérkezhet, elmenekül – de nem hagyja el a kolostort bosszú nélkül. Hidegvérrel megmérgezi Constance-t, aki percekkel később, d’Artagnan karjai között leheli ki lelkét. A tragédia fájdalmasan zárja le a szerelmesek történetét, miközben a Milady elleni bosszú ígérete tovább hajtja a testőröket.

Nem sokkal később d’Artagnan és társai találkoznak Winter gróffal, aki megrázó hírt hoz: Buckingham herceget meggyilkolták. A csapat azonnal elhatározza, hogy felkutatják Milady de Wintert és igazságot szolgáltatnak. Athos rejtélyes küldetésre indul, majd visszatér egy vörös köpenyt viselő idegennel, akinek kilétét eleinte homály fedi.

A nyomozás hamar eredményre vezet: Milady egy magányos házban tartózkodik a Lys folyó partján, Flandria közelében. A nő csapdába esik, és a társaság elé állítják, ahol sorra felhozzák ellene a legsúlyosabb vádakat. A grófnőt felelősségre vonják Constance Bonacieux meggyilkolásáért, d’Artagnan elleni gyilkossági kísérleteiért, Buckingham hercegének halálában játszott szerepéért, Winter lord szolgájának, John Feltonnak megrontásáért, valamint első férje, de Winter gróf megöléséért. A legmegrendítőbb vád azonban Athostól érkezik: leleplezi, hogy Milady, egykori felesége, a múltban bűnt követett el, amit a vállára égetett bélyeg bizonyít.

Milady, hírhedt hidegvérét elveszítve, követeli, hogy hozzák elé azt, aki megjelölte. Ekkor előlép a vörös köpenyes idegen, akiről kiderül, hogy Lille városának hóhéra. A nő felismeri a férfit, és a látvány nyilvánvalóan megrendíti. A hóhér ezután feltárja Milady múltjának legsötétebb titkait, ezzel megpecsételve a grófnő sorsát. A végső ítélet elkerülhetetlennek tűnik, ahogy a bosszú és az igazságszolgáltatás határai összemosódnak.

Milady de Winter múltjának legsötétebb fejezeteit a lille-i hóhér tárja fel, akinek családja tragikusan összefonódott a nő sorsával. Egykor gyönyörű apáca volt, aki elcsábította a zárda papját – a hóhér testvérét. A tiltott viszony miatt menekülniük kellett, ám a szökéshez sürgősen pénzre volt szükségük. A pap ezért ellopta az áldozati edényeket, hogy eladja őket, de tettük lelepleződött, és mindketten börtönbe kerültek.

Milady, rendíthetetlen ravaszságával, elcsábította a börtönőr fiát, és megszökött. A lille-i hóhér kapta a feladatot, hogy megbélyegezze testvérét és a bűntársát, Miladyt. Miközben a nő nyomában járt és teljesítette a rá bízott büntetést, testvére megszökött a börtönből, hogy újra Miladyhez csatlakozzon.

A pár a la Fère gróf birtokára menekült, ahol testvéreknek adták ki magukat. Milady azonban hamarosan elhagyta a papot, hogy Athos, azaz la Fère gróf felesége lehessen. A megalázott és elhagyott pap ekkor megtudta, hogy a hóhér bátyja viseli helyette a börtönbüntetést. Ezt felismerve feladta magát a hatóságoknak, hogy testvérét kiszabadítsa, majd a bűntudat és a reménytelenség hatására öngyilkosságot követett el.

A hóhér története feltárja Milady könyörtelen természetét és az általa okozott pusztítást, amely nemcsak a múltját, hanem a jelenét is végzetesen meghatározza. A visszaemlékezés megerősíti a testőrök elszántságát, hogy igazságot szolgáltassanak.

Milady de Winter kivégzését követően – amelyre Flandriában került sor – a testőrök visszatérnek La Rochelle-be. Útjuk során összetalálkoznak Rochefort gróffal, Richelieu bíboros bizalmas tanácsadójával és d’Artagnan régi ellenségével, aki éppen Miladyhez tartott, hogy kifizesse őt. Rochefortnak azonban Richelieu külön parancsa volt: ha d’Artagnan útjába akad, fogja el, és vigye elé. A közelségük La Rochelle-hez arra készteti Rochefortot, hogy halassza Milady meglátogatását, és egyenesen a bíboroshoz vigye az ifjú testőrt.

Amikor d’Artagnant előállítják, Richelieu felvázolja ellene szóló vádjait, amelyek jórészt koholmányok. A bíboros célja egyértelmű: ürügyet keresett, hogy Milady akaratának eleget tegyen, és d’Artagnant holtan lássa. Az ifjú azonban bátran megvédi magát. Elmondja a teljes igazságot Milady tetteiről: a saját életére törő merényletekről, Madame Bonacieux megmérgezéséről és más bűneiről. Richelieu kijelenti, hogy ha a vádak igazak, a bíróság szigorúan ítélte volna el Miladyt. D’Artagnan erre nyíltan bevallja, hogy ők már megbüntették a nőt.

A fordulatot az hozza, amikor d’Artagnan előveszi a Miladytől Athos által elkobzott felmentő levelet, és annak tartalmával igazolja cselekedeteit. Richelieu, lenyűgözve az ifjú bátorságától és eszességétől, belátja, hogy Milady már nem pótolhatatlan eszköze, miután sikeresen elintézte Buckingham hercegét, Franciaország legnagyobb riválisát. A bíboros ezért váratlan lépésre szánja el magát: felajánlja d’Artagnannak a testőrhadnagyi kinevezést, amelyen a név helye még üresen van hagyva.

A beszélgetés végén Richelieu hívatja Rochefort grófot, és kifejezetten arra kéri mindkettőjüket, hogy tegyék félre ellentéteiket, és béküljenek ki. A bíboros döntése végül nemcsak d’Artagnan helyzetét erősíti meg, hanem lezárja a két régi ellenfél közötti viszályt is, miközben a politika és a hatalom játszmái tovább zajlanak.

D’Artagnan a bíborostól kapott testőrhadnagyi kinevezést felajánlja mindhárom barátjának, ám Athos, Porthos és Aramis egyaránt visszautasítják. Személyes okokból nem kívánják elfogadni a pozíciót, és egyhangúan úgy vélik, hogy d’Artagnan érdemli meg a legjobban ezt az elismerést.

A négy barát közül végül csak d’Artagnan marad a katonai pályán, míg a többiek saját útjukra lépnek. Athos visszavonul birtokára, hogy csendes életet éljen. Porthos vidéken telepedik le, miután feleségül vesz egy gazdag özvegyet, Aramis pedig az egyházi pályát választja, és papként folytatja életét.

Bár életük külön utakon folytatódik, sorsuk még két további történetben is összefonódik. A Húsz év múlva és a Bragelonne vicomte című regényekben ismét egymás oldalán küzdenek, bizonyítva, hogy barátságuk és bajtársi szövetségük időtálló és rendíthetetlen.