Dürrenmatt: A baleset, Bíró és a hóhér olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Friedrich Dürrenmatt két kiemelkedő műve, A baleset és A bíró és a hóhér, méltán számítanak a krimi műfajának klasszikus darabjai közé, amelyek nemcsak szórakoztatnak, de mélyebb filozófiai és lélektani kérdéseket is feszegetnek.

A baleset című mű középpontjában Trops textilügynök áll, akinek autója lerobban, ezért kénytelen egy kis faluban tölteni az éjszakát. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek: a látszólag unalmas este izgalmas játékba torkollik. Vendéglátói – egy csoport idős férfi – egykori hivatásuk emlékére bírósági tárgyalásokat rekonstruálnak, és Trops elvállalja a vádlott szerepét. Ahogy a férfi válaszolni kényszerül a feltett kérdésekre, múltjának rétegei egyre mélyebbre vezetnek – egészen addig, míg már saját ártatlanságában is kétségbe kezd vonni.

A bíró és a hóhér a hagyományos krimi minden elemét felvonultatja, miközben túllép a zsáner határain. A történet középpontjában Bärlach rendőrfelügyelő áll, aki egy munkatársa meggyilkolását követően utolsó esélyt kap arra, hogy szembeszálljon régi ellenségével, Gastmann-nal. Gastmann, a zseniális és gátlástalan kalandor, hatalmas vagyonnal és befolyással rendelkezik, míg Bärlach az életéért küzd egy halálos betegség árnyékában. A két férfi között kibontakozó összecsapás intellektuális és morális síkon is zajlik, a végkifejlet pedig mélyen elgondolkodtató.

Dürrenmatt krimijei, mint Az ígéret, A baleset és A bíró és a hóhér, nem csupán feszült cselekményükkel és elegáns stílusukkal emelkednek ki a bűnügyi regények sorából. Az író bravúros logikai és pszichológiai fordulatokat alkalmaz, és olyan váratlan, mégis hiteles lezárásokat kínál, amelyek garantáltan meglepik az olvasót. Ezek a művek egyszerre tisztelegnek a krimi hagyományai előtt, és új irányokat nyitnak a műfajban, irodalmi értékűvé emelve azt.

Dürrenmatt: A baleset olvasónapló

Friedrich Dürrenmatt A baleset című művének bevezetése sokak számára nehezen emészthető, lassan bontakozó felvezetés, amely első olvasásra talán türelmet próbáló lehet. Ám aki kitart, hamar rájön, hogy a történet egy szokatlan, ugyanakkor zseniális alapötletre épül, amely a groteszk és a szatirikus irodalom rajongóinak igazi csemegét kínál.

A történet középpontjában egy utazó áll, akinek autója egy kisvárosban robban le. Szállást talál egy helyi háznál, ahol – mint kiderül – korántsem hétköznapi társaság várja. Egy nyugalmazott bíró, egy egykori ügyész és egy volt ügyvéd töltik együtt az estéiket egy meglehetősen szokatlan szórakozással: bírósági tárgyalásokat rekonstruálnak. Ami viszont hiányzik, az a vádlott. Ezen nem is késlekednek sokáig segíteni: vendégüket, az utazót kérik fel, hogy játssza el a vádlott szerepét. A férfi vonakodva ugyan, de belemegy a játékba, amely azonban hamar sötét és nyomasztó fordulatot vesz. Ahogy a „játékbíróság” kérdéseket tesz fel, egyre mélyebb rétegek tárulnak fel az utazó múltjából – egészen addig, míg már maga is kételkedni kezd saját ártatlanságában.

A történet atmoszférája és fordulatai könnyen eszünkbe juttathatják Roald Dahl Meghökkentő meséi című sorozatának groteszk világát, vagy akár Edgar Allan Poe hátborzongató novelláinak légkörét. Dürrenmatt mestere annak, hogy egyszerre szórakoztasson és nyugtalanítson, miközben az emberi természet legsötétebb zugait kutatja. A baleset nem csupán izgalmas olvasmány, hanem egyben egy mélyen elgondolkodtató mű is, amely megmutatja, milyen mélységeket lehet elérni a krimi műfaján belül.

A történet elején még ártatlan szórakozásnak tűnő szerepjáték Dürrenmatt A baleset című művében egészen más irányt vesz, mire a végkifejlethez érünk. Az olvasó azt hiheti, egy könnyed, groteszk történet bontakozik ki előtte, ám a fordulatok minden várakozást felülírnak. Az, hogy a befejezés valójában előre megsejthető, mégsem csökkenti az élményt – épp ellenkezőleg, még mélyebbé teszi az üzenetet.

A baleset tulajdonképpen az önismeret és az önáltatás fájdalmas kérdéseit feszegeti. Dürrenmatt arra világít rá, hogyan hallgathatjuk el saját magunk előtt is múltunk kényelmetlen igazságait, és hogyan kényszerülünk mégis szembenézni velük. A történet végül nemcsak a főszereplő számára válik ítéletté, hanem az olvasót is arra készteti, hogy elgondolkodjon saját élete elhallgatott fejezetein.

Dürrenmatt: Bíró és a hóhér olvasónapló

Friedrich Dürrenmatt egyik legfurfangosabb, mégis legklasszikusabb darabja olyan, mint egy zseniálisan felépített sakkjátszma: minden lépésnek jelentősége van, és csak az igazán okos játékos juthat el a győzelemig. A mű központi üzenete világos: ha a jó elég ravasz és kitartó, végül felülkerekedhet, de ehhez valóban kivételes éleslátás és stratégiai érzék szükséges.

A történet egy veszélyes játszmaként bontakozik ki, amelyben minden lépés élet-halál kérdéssé válik. Az élet metaforikus sakktábláján azonban nincs második esély: ha kiütnek, nincs visszaút. Ez a darab éppen ezért egyszerre szórakoztató és mélyen elgondolkodtató, hiszen a fordulatok és a tét folyamatosan magával ragadja az olvasót.

Bár a mű cselekménye rendkívül izgalmas, minden további részlet elárulása túl sokat mondana, és megfosztaná az olvasót attól az intellektuális és érzelmi élménytől, amelyet Dürrenmatt mesteri módon épít fel. Ez az a történet, amelyet látni és átélni kell, hogy igazán értékelni tudjuk.

Spoilermentesen nehéz méltatni A bíró és a hóhér történetét, amely egyszerre a legcsavarosabb és valahogy mégis a legkevésbé „ízes” Dürrenmatt-művek közül. A történet összetettsége és mélysége elismerésre méltó, de az összhatás mégis kevésbé dinamikus, mint amit az író más műveitől megszoktunk.

Olyan érzést kelt, mintha egy ínycsiklandóan szaftos, frissen sült oldalas mellé került volna egy többnapos, sótlan és fűszerezetlen brassói. A brassói önmagában komolyabb étel, mégis esélytelenebbnek tűnik a körülmények miatt. A bíró és a hóhér ebben az ételpárhuzamban a brassói: egyáltalán nem rossz, sőt, komoly és átgondolt, mégis hiányzik belőle az a frissesség, ami igazán kiemelhetné.

Ez persze nem von le a történet értékéből, amely önmagában is megállja a helyét, és képes elgondolkodtatni az olvasót. Mégis, valami megfoghatatlanul hiányzik belőle – egy apró fűszer vagy íz, amit keresünk, de nem találunk, pedig ott van a nyelvünk hegyén.

Dürrenmatt: Az ígéret olvasónapló