Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A diadalív árnyékában (Arc de Triomphe) Erich Maria Remarque német író 1945-ben megjelent regénye, amelyben a második világháború előtti évet írja le a Párizsban élő német emigránsok szemszögéből.

Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában olvasónapló

A regény cselekménye 1938-1939-ben, a második világháború előtti, feszültségekkel teli időszakban játszódik, ahol a háború közeledte egyre inkább érezhetővé válik. A menekültek áramlása Párizs felé veszi az irányt, miközben Ravic doktor, aki egy német koncentrációs táborból szökött meg, próbál új életet kezdeni. A regényben az olvasó a fény és árnyék, a szerelem és prostitúció, a becsület és aljasság, valamint az igaz emberség és a sunyi besúgás különböző megnyilvánulásaival találkozik.

Remarque műve, amely jó értelemben véve bestsellernek számít, cselekményében és párbeszédeiben életszerűséget sugároz. Bár a regényben helyet kapnak túlfűtött erotikus jelenetek és izgalomkeresés, mindezt azzal ellensúlyozza, hogy minden sorában mély tiszteletet és rokonszenvet áraszt a kisemberek iránt, miközben határozottan elítéli az elnyomókat. Remarque legjobb regényeit az antimilitarista és antifasiszta állásfoglalás, a cselekményes írásmód, valamint az életszerű párbeszédek és karakterek jellemzik.

Bár későbbi művei – mint Az égnek nincsenek kegyeltjei, Lisszaboni éj és Árnyékok a paradicsomban – már nem emelkednek túl a szórakoztató irodalom szintjén, a szerző továbbra is a kisemberek szenvedései és az elnyomás elleni küzdelem hangját képviseli.

A történet 1938 őszén veszi kezdetét, amikor megismerkedünk Raviccal, a tehetséges német sebésszel, aki Franciaországban kénytelen illegálisan operálni két francia kollégája mellett. Miután elveszíti német állampolgárságát és minden igazoló iratát, Ravicnak sikerül elkerülnie a rendőrség figyelmét, és szinte egyedüli barátjával, a szintén emigráns orosz Morozovval tölti idejét sakkal, filozofálással és ivással.

Ravic már nem remél semmit az élettől, különösen nem a szerelemtől. Azonban ez megváltozik, amikor megismerkedik Joannával. Ahogy ő maga fogalmaz a következő monológban: „Elmúltam negyvenéves, számos iskolát kijártam, összevertek, és újból talpra álltam, van sokféle tapasztalatom és tudásom, áthullottam az évek rostáján, keményebb, kritikusabb lettem, és ridegebb is – nem akartam és nem hittem, eszembe sem jutott, hogy még egyszer eljöhet hozzám is – és lám, itt van, és hasztalan minden tapasztalat, semmit sem ér, a tudás csak növeli lángját – hiszen mi éghetne jobban az érzések tüzén, mint a száraz cinizmus és a kritikus évek felgyülemlett fásultsága?”

A regényben tanúi lehetünk kettejük viharos, szenvedélyes kapcsolatának, miközben átfogó képet kapunk az akkori Párizsról, a fényűző társadalmi estélyektől a sötét kuplerájokig és az éjszakai kocsmákig.

Ravic karaktere visszatér Remarque A paradicsomban is ott a pokol című regényében is, így továbbra is központi szereplője marad a szerző világának.