Gárdonyi Géza: A lámpás olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Gárdonyi Géza 1894-ben alkotta meg első jelentős, önéletrajzi ihletésű kisregényét, A lámpást, amely könyv formában 1895-ben jelent meg. A harminc fejezetből álló, két szerzői ívet meghaladó mű először folytatásokban látott napvilágot a Nemzeti Iskola című lapban, 1894. január 8-tól.

A történet az 1840-es években játszódik, és egy falusi néptanító, Kovács Ágoston nehézségekkel teli életét mutatja be. A mű részben önéletrajzi ihletésű: Gárdonyi első személyben megfogalmazott vallomása saját küzdelmes éveiből merít, amikor 1881 és 1885 között maga is néptanítóként dolgozott. Ebből a szempontból A lámpás előképéül szolgált Gárdonyi 1903-ban megjelent regényének, Az a hatalmas harmadik-nak, amely szintén önéletrajzi vonatkozásokat hordoz.

A kisregény azonban nem csupán személyes vallomás: Gárdonyi tollából szenvedélyes kritikák is fakadtak. A mű élesen bírálja a közoktatás felelőtlen megítélését, a tudatos oktatás hiányát, valamint az egyház vallási dogmáit és hitoktatási gyakorlatát. A cselekmény több novellaötletből épül fel, ami a szerkezetet kissé egyenetlenné teszi.

Gárdonyi határozottan fogalmazott az általa képviselt és elutasított eszmék tekintetében, ám A lámpás még nélkülözte azt az élettapasztalatot és plasztikus ábrázolásmódot, amely későbbi társadalmi és lélektani regényeit, különösen a századfordulót követően írt műveit jellemezte. A kisregény ugyanakkor fontos állomás volt a Gárdonyi-életműben, és megmutatta az író korai törekvéseit mind az irodalom, mind a társadalmi kérdések iránti elkötelezettség terén.

Gárdonyi Géza: A lámpás olvasónapló

A lámpás főszereplője, a pécsi születésű Kovács Ágoston, már fiatalon árvaságra jut, és a tanítói pályát választja hivatásául. A pécsi tanítóképző intézet elvégzése után a Somogy vármegyei Kákony katolikus iskolájában kap állást segédtanítóként. Itt testközelből tapasztalja meg a néptanítók mindennapi életének nehézségeit: a szűkös életkörülményeket, a kiszolgáltatottságot és a társadalmi megbecsülés hiányát.

Kovács Ágoston szenvedélyesen hisz az iskolai oktatás fontosságában, és a tanítói pályát a jövő nemzedékek nevelésének kulcsaként értelmezi. Harcos eszméi miatt gyakran kerül konfliktusba környezetével: összeütközésbe kerül a nemtörődöm, iszákos kántortanítóval, és állandó vitákat folytat a falu papjával. Nem hajlandó alávetni magát az egyházi hierarchiának, például nem csókol kezet a papnak, és a gyerekek számára írt katekizmust is átdolgozza, kigyomlálva belőle a dogmatikus elemeket.

Makacs elvei és modern szemlélete ellenére tanítói munkája eredményességét elismerik felettesei, így egyéves szolgálat után Kákony választott kántortanítója lesz. Életét rendezni látszik, amikor feleségül veszi a szomszéd községből származó Buzsáky Boriskát. Azonban a szabadságharc kitörésének híre mindent megváltoztat, és Ágoston nyugodt élete új irányt vesz.

Gárdonyi kisregényében Kovács Ágoston alakja a tanítói pálya eszmei nagyságának és a korabeli viszonyokkal való küzdelem szimbólumává válik, miközben egyéni sorsa a történelem sorsfordító eseményeivel fonódik össze.

Kovács Ágoston a szabadságharc kitörését követően honvédnek áll, és végigharcolja a honvédő háborút. Buda ostrománál súlyos sebesülést szenved, életét pedig egy budai sváb órásmester, Gutmann és annak csinos felesége mentik meg. Gárdonyi hazaszeretet-ábrázolását különösen megragadóvá teszi egy epizód: a törve magyarul beszélő Gutmann még aznap magára ölti a súlyosan sebesült Kovács honvédruháját, és csatlakozik a harcoló sereghez. Hősi halált hal a magyar szabadságért, két árvát hagyva hátra: fiait, akiket beszédesen Attilának és Bendegúznak nevezett el.

Gutmann özvegye odaadóan ápolja a lábadozó tanítót, aki később a katonai kórházba kerül. Ott ismerkedik meg Szőlősi Benedekkel, egy mátraszéli pappal, akivel Erdély felé indulnak, hogy csatlakozzanak a honvédsereghez. Útjukat azonban derékba töri a világosi fegyverletétel híre. A két férfi elválik: Szőlősi észak felé veszi az irányt, míg Kovács Ziegler Sándor, a szabadságharc bujkálni kényszerülő fegyvergyárosa – aki Gárdonyi édesapjának alakját idézi – kíséretében a Dunántúl felé indul.

Amikor Kovács visszatér Kákonyba, szörnyű hírek fogadják: a falu halottnak hitte, felesége pedig hűtlen lett hozzá, és gyermeket szült a katolikus papnak. Ez a megrázó fordulat nemcsak Kovács sorsát, de a szabadságharc utáni társadalmi és erkölcsi hanyatlás drámáját is érzékletesen ábrázolja Gárdonyi művében.

Kovács Ágoston, házassága összeomlása után, új faluba költözik, és ismét tanítói munkát vállal. Érzelmei a helyi iskolamester leánya, Lovassy Ida iránt lángolnak fel, de szerelmük tragédiába torkollik. Hiába fordul egyházi méltóságokhoz, még a püspököt is megkeresi, hogy érvényteleníttesse előző házasságát, az egyházi törvények nem engednek. A reményvesztett Ida végül mérget vesz be, és életét veszti.

Ida halála mélyen lesújtja Kovácsot. Kétségbeesetten keresi a választ a történtekre, de elveszíti Isten igazságosságába vetett hitét. Vallási kételyeit őszintén bevallja a gyóntató papnak, aki ezért megtagadja tőle a feloldozást. Egy másik lelkész ugyan feloldozza, de megszegi a gyónási titkot, és Kovácsot nyilvánosan megalázza a templomi szószékről.

Ekkor régi barátja, Szőlősi Benedek, a mátraszéli plébános, segítségére siet. Meghívja falujába tanítónak, és Kovács elfogadja a felkínált állást. Szőlősi emberséges, nyitott gondolkodású személyisége fokozatosan enyhíti Kovács lelki gyötrődéseit, és részben visszaadja hitét.

Új életében Kovács maga mellé veszi a budai órásmester özvegyét, Gutmann Mariskát, aki lelki társa és támasza lesz. Bár kapcsolatukat nem szentesítik Isten előtt, közös életük harmóniája két gyermekkel teljesedik ki. Kovács a mátraszéli faluban marad, ahol tanítóként dolgozik élete végéig, hivatását csendes méltósággal folytatva. Az emberi kapcsolatok ereje és az újrakezdés lehetősége ad értelmet megtépázott életének.