George Orwell: Állatfarm olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

George Orwell szatirikus műve, az „Állatfarm: Tündérmese” egy modern allegória, mely a második világháború idején íródott és 1945. augusztus 17-én jelent meg először. A történet középpontjában egy állatcsoport áll, akik megdöntik gazdájuk uralmát a farm felett, majd maguk veszik át az irányítást, ami végül kegyetlen diktatúrába csap át.

A regény kezdeti mérsékelt sikere után az 1950-es évek végére széles körben elismertté vált. Orwell, aki az Független Munkáspárt tagjaként maga is baloldali nézeteket vallott, élesen bírálta Sztálint, különösen a spanyol polgárháború utáni időszakban. Az „Állatfarm” a sztálini Szovjetuniót szimbolizálja, amelyet a híres mondat is kifejez: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” Az alkotásból 1954-ben rajzfilm, 1999-ben pedig élőszereplős film is készült, tovább erősítve Orwell kritikai hangjának hatását.

Főbb szereplők:

Jones – gazda
Őrnagy- díjnyertes kandisznó
Bandi- erős igásló
Benjamin – szamár
Hógolyó- disznó
Napóleon- disznó
Süvi- disznó, kiváló szónok
Mollie- fehér kanca
Mózes- szelíd holló
Rózsi- kanca igásló
Malvin- a kecske
Zsuzsi- szuka
Kolomp- szuka
Frederick- Kuparlak tanya gazdája
Pilkington- Rókaerdő tanya gazdája
Minimus- költő disznó

Helyszín:

Az egész történet a “Major” nevű farmon játszódik, Angliában. Később mikor az állatk átveszik az uralmat “Állatfarmnak” nevezik át.

George Orwell: Állatfarm olvasónapló röviden

Az állatok kiűzik a farm tulajdonosát és átveszik a gazdaság feletti irányítást a George Orwell által írt „Állatfarm: Tündérmese” című műben. A történetben Napóleon, aki Sztálint szimbolizálja, kilenc kutya – az állami erőszak és a hadsereg megtestesítői – segítségével félelmet keltve és erőszakkal szorítja ki vetélytársait, ezzel sértve meg az állati társadalom alapértékeit.

A regény végére Napóleon viselkedése egyre emberibbé válik. Franciaországban érdekességként Napóleon karakterét Cézárra cserélték. Az ellenfele, Hógolyó, aki Trockij figuráját testesíti meg, és korábban Sztálin hasznos tanácsadójaként funkcionált, túlzott népszerűsége miatt a kutyák által száműzetik. Süvi, aki Molotovot szimbolizálja, dörgölőző magatartásával félrevezeti és eltereli a figyelmet a viták során.

A történet fontos szereplője Őrnagy, Lenin alakját megtestesítve, aki utolsó erejével megjósolja a szocialista rendszer felemelkedését, és halála után kötelezővé válik a napi tiszteletadás a koponyája előtt, hasonlóan a diktatúrák és Lenin mauzóleumánál megszokott gyakorlathoz.

Bandi, a munkásosztály képviselője, feltétel nélkül bízik a vezetőkben, míg Benjamin, a szamár, Orwell saját magát személyesíti meg vele. A szereplők és karaktereik fejlődésén keresztül a mű végére kirajzolódik a diktatórikus szocializmus képe, amely Sztálin diktatúráját is jellemezte.

George Orwell: Állatfarm olvasónapló

1. Fejezet:

Az öreg kandisznó, Őrnagy, élete alkonyán úgy döntött, hogy kötelességének érzi tudásának és álmának megosztását a többi állattal. Egy estén összehívta az állatfarm lakóit, és felbujtotta őket a gazdáik elleni lázadásra. Ezen az összejövetelen tanította meg nekik az „Angolhol állatai” című dalt is, amelyet még kismalacként tanult meg.

2. Fejezet:

Három nappal azután, hogy Őrnagy megosztotta vízióját és utasításait, álmában elhunyt. Utolsó üzenetében hangsúlyozta, hogy minden állat egyenlő, és figyelmeztette társait, hogy ne engedjék, hogy az emberek tovább kihasználják őket. Kijelentette, hogy eljön az idő, amikor minden jószág szabad lesz, és békében élhet. Ezek az inspiráló szavak vezettek a következő napon kitörő forradalomhoz, mely során az állatok sikeresen kiűzték a farm tulajdonosát, Jones gazdát és feleségét. Az intelligenciájukban kiemelkedő disznók, különösen Hógolyó és Napóleon, átvették a farm irányítását és Nagygyűlést szerveztek, hogy tájékoztassák a többi állatot a forradalom utáni új szabályokról.

HÉTPARANCSOLAT

1. Aki két lábon jár, az ellenség.

2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.

3. Állat nem visel ruhát.

4. Állat nem alszik ágyban.

5. Állat nem iszik alkoholt.

6. Állat nem öl meg más állatot.

7. Minden állat egyenlő.

Napóleon, a nagytermetű, tekintélyt parancsoló berkshire-i disznó, kevés szót használt, mégis nagy tisztelet övezte, ismert volt arról, hogy önálló útjait járta. Hógolyó, a másik vezető disznó, élénkebb és innovatívabb személyiség volt; gyors beszéde és újszerű ötletei emelték ki, bár határozottsága kevésbé volt meggyőző. A többi disznó között is kiemelkedett néhány figyelemre méltó karakter, mint például Süvi, a kövér, kerek arcú, csillogó szemű és fürge mozgású disznó, aki kiváló szónoknak bizonyult. Amikor érvelése akadályokba ütközött, gyakran ide-oda ugrált és tekergette a farkát, ami rendkívül meggyőző hatást gyakorolt a többi állatra, akik úgy vélték, képes lenne feketét is fehérnek állítani.

3. Fejezet:

Az állatfarm lakói szorgalmukkal és lelkesedésükkel túlszárnyalták az idei betakarítási várakozásokat. Bandi, a munkájában kitűnő, gyakran egy órával korábban kelő állat, mindenkinek inspirációt jelentett állhatatosságával és „Majd még keményebben dolgozom!” jelszavával. A vasárnapok munkamentes napok voltak, amikor Hógolyó elkészítette a farm saját zászlaját: egy zöld abroszból készült darabot, mely Anglia zöld mezőit, egy patakot és egy szarvat ábrázolt. Egy másik projekt, a vadállatok megszelídítése azonban kudarcot vallott.

Hógolyó arra törekedett, hogy az állatok írni-olvasni is megtanuljanak; az őszre szinte mindegyikük elsajátította az alapvető írás- és olvasáskészséget. Több bizottságot is létrehozott, bár ezek többsége nem járt sikerrel. Napóleon nem törődött ezekkel a kezdeményezésekkel, helyette az állatok fiatal generációjának nevelésére koncentrált. Zsuzsi és Kolomp egyszerre hoztak világra kilenc kiskutyát, melyeket Napóleon magához vett és a padláson személyesen nevelte fel.

4. Fejezet:

Az állatfarm forradalma hamar híressé vált, és galambokat küldtek a környező tanyákra, hogy más állatokat is a lázadásra bírjanak. Jones gazda, Fredrik és Pilkington földbirtokosok segítségével megpróbálta visszafoglalni a farmot, de az állatok újra győzedelmeskedtek. A csatában, melyet később Tehénistálló csatának neveztek el, sajnálatos módon egy juh vesztette életét, akit később méltó módon eltemettek. A csata hősei, Hógolyó és Bandi, „Az Állatok Hőse” kitüntetést kaptak. A győzelmet jelképező puska, melyet Jones hátrahagyott, minden évben kétszer dördült el: a csata évfordulóján és október 12-én, a forradalom emléknapján.

5. Fejezet:

Mollie, az állatfarm egyik lakója, elhagyta a közösséget, legutóbb Willingtonban látták egy férfi társaságában, aki egy kétkerekű kocsi mellett simogatta az orrát. Az állatok ezután nem emlegették többé a nevét. A farm vezetésével kapcsolatos véleménykülönbségek Napóleon és Hógolyó között gyakran előfordultak, és mindkettőjüknek megvolt a maga támogatói tábora. Bár a Nagygyűléseken Hógolyó gyakran nyerte meg a többséget ékes szavakkal, az általános döntéshozatalban Napóleon bizonyult erősebbnek, részben a birkák támogatásának köszönhetően, akik zavarba hozták Hógolyót, amikor beszédet tartott.

Hógolyó egy szélmalom tervét dolgozta ki, ami megosztotta a közösséget. Néhányan támogatták, míg mások ellenezték. Napóleon ellenállt a szélmalom felépítésének, hangsúlyozva az élelmiszerellátás és a farm védelmének fontosságát. A legutóbbi Nagygyűlésen Hógolyó lelkesen ecsetelte a szélmalom előnyeit, míg Napóleon az ötletet értelmetlennek nevezte. A közgyűlés többsége Hógolyó mellett állt ki, azonban Napóleon jelére a felnőtt kutyakölykök megjelentek és elűzték Hógolyót a farmról, aki soha többé nem tért vissza.

Napóleon ezután teljes hatalmat ragadott magához, megszüntette a vasárnapi Nagygyűléseket, helyettük a disznók bizottsága döntött a fontos kérdésekben. Süvi, egy másik disznó, körbejárta a farmot, hogy ellenőrizze, senki nem lázad Napóleon ellen. Bandi új jelszava ezután „Napóleonnak mindig igaza van!” lett. A nap végére Süvi bejelentette, hogy mégis meg kell építeni a szélmalom. Bár mindenki meglepődött ezen a fordulaton, Süvi meggyőző érvekkel nyerte meg az állatokat a terv mellett.

6. Fejezet:

A munka rabszolga módjára folyt az Állatfarmon egész évben, de a munka örömet jelentett az állatok számára. Napóleon még a vasárnapokat is munkanappá nyilvánította. A szélmalom építése során váratlan akadályok merültek fel, de az állatok ügyesen kezelték ezeket. A haladás lassú volt, de keményen dolgoztak. A farmnak számos dologra volt szüksége, amit nem tudtak előállítani, mint például paraffinolaj, szögek, spárga, kutyakétszersült, lovak patkójához szükséges vas. Később vetőmag és műtrágya, különféle szerszámok és gépek szükségessé váltak a szélmalomhoz, és senki sem tudta, honnan szerezhetnék be ezeket.

Napóleon bejelentette az új gazdaságpolitikát, amely szerint a farm szomszédos gazdaságokkal fog kereskedni. A szükségleteket szénából és búza részének, valamint tojáseladásból származó bevétellel fedezik. Süvi, a disznó, körbejárta a farmot, megnyugtatta az állatokat és eloszlatta kétségeiket, biztosítva őket, hogy soha nem döntöttek a kereskedelem vagy a pénzhasználat ellen, ezek csupán Hógolyó által terjesztett hazugságok.

Mr. Nyaffy, aki minden hétfőn felkereste a farmot, ravasz tekintetű, pofaszakállas emberként ismert, akit tyúkprókátornak neveztek, de éles esze révén felismerte az Állatfarm közvetítői lehetőségeit. Az állatok tartózkodtak tőle, de Napóleon látványa, ahogy négy lábon állva utasításokat osztogat a két lábon álló Nyaffynak, valamelyest megbékítette őket az új rendszerrel. Az emberek, bár nem gyűlölték kevésbé az Állatfarmot, amikor az virágzott, még inkább gyűlölték azt. Meg voltak győződve arról, hogy a gazdaság előbb-utóbb csődbe megy, és a szélmalom kudarcot vall, de mégis bizonyos tisztelettel kezdtek el viseltetni az állatok hatékonysága iránt.

Időközben Napóleon állítólag üzleti megállapodásokat tervezett Mr. Pilkingtonnal vagy Mr. Frederickkel, de soha nem mindkettővel egyszerre. Ebben az időszakban a disznók a tanyaházba költöztek, bár az állatok úgy emlékeztek, mintha ezt korábban tiltották volna, de Süvi meggyőzte őket, hogy erről szó sem volt. Szükséges volt, hogy a disznók, mint agymunkások, nyugodt körülmények között dolgozhassanak, és a Vezér méltóságához jobban illett a házban lakni. Ennek ellenére zavart okozott néhány állatnak, amikor megtudták, hogy a disznók a konyhát használják étkezésre, a tisztaszobát nappalinak, és még ágyban is alszanak.

Az ősz beköszöntével az állatok fáradtak voltak, de boldogok, mivel a malom felépítése félig már elkészült. A rossz időjárás miatt az építkezést felfüggesztették, de másnap reggel borzalmas látvány tárult eléjük: a malom romokban hevert. Napóleon Hógolyót tette felelőssé a pusztításért, ami mély megdöbbenést váltott ki az állatokból, akik felháborodva kezdtek el gondolkodni azon, hogyan fogják elkapni Hógolyót, ha visszatér. A helyszínen felfedezett disznólábnyomok Hógolyóhoz vezettek, és úgy tűnt, mintha a sövényen keresztül érkezett volna Rókaerdő felől.

7. Fejezet:

Januárban az Állatfarmot súlyos élelmiszerhiány sújtotta, ami miatt drasztikusan csökkenteni kellett a gabonafejadagot, burgonyával pótolva azt. Hamarosan kiderült, hogy a burgonyatermés nagy része a helytelen tárolás miatt megfagyott és tönkrement. Az élelmiszerhiány veszélyét az állatok mindenáron titokban próbálták tartani. Napóleon erre válaszul heti 400 tojást követelt a tyúkoktól, akik tiltakozásukat úgy fejezték ki, hogy tojásaikat magas szarufákra repülve tojták ki, ahonnan azok a padlóra hullva összetörtek.

A konfliktus gyors és könyörtelen kezelése következett. Napóleon elrendelte, hogy a tyúkoktól megvonják az élelmet, és halálbüntetést rendelt el minden olyan állatra, aki gabonát ad a tyúkoknak. A parancsot a kutyák felügyelték. Az ötnapos tiltakozás végén a tyúkok megadták magukat és visszatértek tojóládáikhoz, de kilencük éhen halt. A hivatalos közlés szerint baromfipestis vitte el őket.

A tojások eladását Mr. Nyaffy intézte, aki minden héten egyszer jött furgonjával, és elszállította a tojásokat a farmról. Napóleon közben utasította az állatokat, hogy kutassák fel Hógolyó tartózkodási helyét, aki állítólag rendszeresen felbukkant a farm területén.

Egy rendkívül feszült napon Napóleon, akit nemrégiben „Állatok Hőse” kitüntetésekkel díjaztak, és aki körül nyüzsgő kilenc hatalmas kutya kíséretében járt, szigorúan felügyelte az állatokat. Egy hirtelen visítás után a kutyák négy disznót ragadtak el, akiket azzal vádoltak, hogy Hógolyóval együttműködve áskálódtak a farm ellen. Az állítás szerint Hógolyó éveken át Jones ügynökeként működött. A bevallások után a kutyák azonnal kivégezték őket.

A gyilkosságok nem értek véget: három tyúk, akik a tojásügy miatt tiltakoztak, bevallották, hogy Hógolyó bujtogatta őket. Őket is lemészárolták, majd egy liba, két juh és egy bárány következett, akik szintén bűnösséget vallottak különböző cselekmények miatt. Az állatok rettegésben és megdöbbenésben fogadták a történteket. Napóleon ezt követően kijelentette, hogy a forradalomnak vége, minden külső és belső ellenség legyőzésre került, és betiltotta az „Angolhon állatai” nótát. Minimus helyette egy új dalt írt, amely az állatfarm hűségét hirdeti.

8. Fejezet:

Az Állatfarm lakói az idei évben még keményebben dolgoztak, mint korábban. A mezőgazdasági munkák mellett különösen nagy erőfeszítéseket igényelt a szélmalmom újjáépítése, amelyet most már kétszer olyan vastag falakkal terveztek, mint az eredeti volt. Az építési határidő szigorú betartása mellett az állatok gyakran úgy érezték, hogy bár többet dolgoznak, nem esznek többet, mint Jones korában. Minden vasárnap reggel Süvi a számok hosszú sorát olvasta fel nekik, amelyek azt bizonyították, hogy a takarmánytermelés 200, 300, vagy akár 500 százalékkal is nőtt. Az állatok azonban egyre inkább arra vágytak, hogy kevesebb szám és több élelem legyen a mindennapjaikban.

A farm vezetését továbbra is a disznók látják el, Napóleont pedig ritkán, legfeljebb kéthetente egyszer lehetett látni. Amikor megjelent, nemcsak a hűséges kutyái kísérték, hanem egy fekete kakas is, aki kukorékolásával jelezte a vezér szólásra készülődését. Pletykák szerint Napóleon a tanyaházban, egy külön lakosztályban élt, egyedül étkezett, két kutya szolgálta ki, és mindig finom porcelán étkészlettel terítették meg asztalát.

A farm vezérét, Napóleont már nem csak egyszerűen Napóleonként emlegették, hanem hivatalos címekkel illették, mint „Vezérünk, Napóleon elvtárs”, „Minden Állatok Atyja”, „Az Emberiség Réme”, „A Juhnyáj Védelmezője”, „A Kiskacsák Barátja” és további hasonló titulusokkal. Süvi szónoklatai során könnyek is csordultak arcán, amikor Napóleon bölcsességéről és jó szívéről beszélt, valamint arról a mélységes szeretetről, amellyel minden állat iránt viseltetik, különösen azok iránt, akik más gazdaságokban még mindig tudatlanságban és szolgaságban élnek.

Az év folyamán Napóleon még mindig nem adta el az udvaron álló farakást. Bár Frederick, a szomszéd gazda jobban akarta, kevesebbet ajánlott érte, ezért úgy tűnt, hogy Pilkington kapja meg. Frederickről keringtek a pletykák, miszerint ő rejtegeti Hógolyót, és rendszeresen bántalmazza az állatait. Ezért az „Halál az emberiségre!” jelmondat átalakult „Halál Fredrickre!”-re.

Az év végére kiderült, hogy Hógolyó újabb ármánykodása történt. A búza gyommal volt tele, amit állítólag Hógolyó kevert bele titkos éjszakai látogatása során. Egy gúnár, aki részt vett az összeesküvésben, bevallotta bűneit Süvinek, majd öngyilkos lett nadragulya lenyelésével. Az állatok hamarosan rájöttek, hogy Hógolyó soha nem kapta meg az „Állatok Hőse” kitüntetés első fokozatát, amit a Tehénistálló Csatája után terjesztett. Sőt, az ütközetben tanúsított gyávaságért még meg is rótták. Ezt hallva néhány állat zavarba jött, de Süvi gyorsan meggyőzte őket, hogy rosszul emlékeznek.

Ősszel befejeződött a szélmalmom építése, csak a gépezet hiányzott még. Napóleon személyesen gratulált az állatoknak, és a malmot Napóleon-malomnak nevezte el. Két nap múlva bejelentette, hogy a farakást mégis Fredericknek adta el, mert bár először Pilkingtonnak ajánlotta, Frederick többet fizetett érte. Bejelentette, hogy a Frederickről szóló pletykák túlzottak, és valójában Pilkington rejtegeti Hógolyót. Az „Halál Fredrickre!” szavak „Halál Pilkingtonra!”-ra változtak.

Frederick azonban hamis pénzzel fizetett. Az állatok dühösek voltak, és másnap reggel Frederick megtámadta az Állatfarmot, felrobbantva a nehézségek árán felépített malmot. Az állatok végül elűzték az embereket, de sok sérülést szenvedtek, köztük Bandi is komolyan megsebesült. Gyászolták elhullott társaikat.

Néhány nap múlva a disznók whisky-re bukkantak a pincében. Aznap este sokat énekeltek és későig fent maradtak a tanyaházban. Másnap késő reggel Süvi azzal a hírrel jelent meg, hogy Napóleon haldoklik. Estére azonban jobban lett, és Mr. Nyaffyt kérte meg, hogy szerezzen be könyvek a pálinkafőzésről. Malvin, aki újraolvasta a Hétparancsolatot, észrevette, hogy az állatok rosszul emlékeznek az egyikre. Azt hitték, hogy az Ötödik Parancsolat így szól: „Állat nem iszik alkoholt”, de valójában így szólt: „Állat nem iszik alkoholt mértéktelenül.”

9. Fejezet:

Bandi lábadozása nehezen haladt előre, erős fájdalmakkal küszködött. Az állatok számára korábban megállapított nyugdíjkorhatár – amely lovaknál és disznóknál 12 év, tyúkoknál és libáknál 5 év, kutyáknál 9 év, birkáknál 6 év – mára már szinte teljesen feledésbe merült. A zord tél és az elégtelen betakarítás miatt csökkentették az állatok fejadagját, kivéve a disznókét és a kutyákét. Süvi szerint ezeknek az állatoknak fontos szerepük van, ezért nem betegedhetnek meg. A többség belenyugodott a helyzetbe, elfogadva a kialakult rendet.

Napóleon négy kocája 32 kismalacnak adott életet, akikkel a többi állat nem játszhatott. Napóleon tervei szerint külön iskolát építene számukra. Az állatok nélkülözéseit némileg az a tény ellensúlyozta, hogy az élet méltóságteljesebbé vált azelőttinél. Az életüket több éneklés, szónoklat és felvonulás tarkította. Napóleon rendeletére hetente egyszer spontán demonstrációt szerveztek, hogy megünnepeljék az Állatfarm harcait és győzelmeit. Az állatok munka helyett a farm körül vonultak fel; a menetet a disznók vezették, utánuk következtek a lovak, tehenek, birkák, és a baromfi zárta a sort, míg a kutyák kétoldalt kísérték őket.

A menet élén Napóleon fekete kakasa parádézott. Bandi és Rózsi ketten hordozták a zöld zászlót, melyre a patak és a szarv mellett az „Éljen Napóleon elvtárs!” felirat került. Tiszteletére írt verseket olvastak fel, Süvi beszédeket mondott az élelmiszertermelés növekedéséről, és időnként a puskát is elsütötték. A többség élvezte ezeket a tüntetéseket, amelyek legalább ideiglenesen elterelték a figyelmüket az éhségről.

Áprilisban kikiáltották a köztársaságot, Napóleon lett az egyetlen jelölt az elnökválasztáson. Kiderült, hogy Hógolyó valójában Jones oldalán harcolt a Tehénistálló Csatájában. Mózes, aki ismét megjelent a farmon, semmit sem változott, mégis mindenki elfogadta őt.

Nyár elején Bandi újabb balesetet szenvedett. Amikor állítólag egy lókórházba szállították, valójában egy lómészáros autója vitte el. Bandi soha nem tért vissza, és Süvi magyarázta meg az állatoknak, hogy mi történt. Egy bankett napján a disznók whisky-t szereztek, és az éjszakát züllött ünnepléssel töltötték, amelyet reggelig tartó veszekedés és üvegcsörömpölés zárt le. Másnap délig senki sem kelt fel a tanyaházban, és a pletykák szerint a disznók ismét pénzt szereztek valahonnan a whisky-re.

10. Fejezet:

Az évek múlásával az Állatfarm állatai közül egyre kevesebben emlékeztek a Forradalom előtti időkre. Csak Rózsi, Benjámin, Mózes, a holló, és néhány disznó őrizte még azoknak a korai napoknak az emlékét. Az egykor említett nyugdíjkorhatár már régen feledésbe merült, így Rózsi, noha már jóval túl volt a korhatáron, továbbra is dolgozott. Napóleon az idő múlásával kövér kandisznóvá vált, míg Süvi olyan elhízott lett, hogy alig látott ki a hájas pofájából. Az egyetlen, aki nem változott, az öreg Benjámin volt, aki Bandi halála óta még mogorvábbá és hallgatagabbá vált.

A farm állatállománya bővült, bár nem annyira, mint várták. A később született állatok számára a Forradalom csak homályos emlék volt. Az új jövevények közül sokan még csak nem is hallottak a Forradalomról. Három új ló is érkezett a gazdaságba, akik erősek és szorgalmasak voltak, de rendkívül naivak; az ábécéből csak az ‘A’ betűig tanultak meg.

A gazdaság gazdagodott, de az állatok élete nem javult. A disznók jól éltek, de a többi állat élete változatlanul nehéz maradt. Az idősebb állatok néha megpróbálták felidézni a múltat, de nem tudtak egyértelműen emlékezni arra, hogy a Forradalom után jobb vagy rosszabb lett-e az életük. Csak Süvi számoszlopai maradtak, amelyek mindig a körülmények javulását bizonyították.

A farm állatai büszkék voltak arra, hogy az egyetlen állatok által vezetett gazdaság Angliában. Amikor meghallották a puskalövéseket és látták a lobogó zöld zászlót, büszkeséggel töltötték el őket a múlt hősi napjai. Egy nap Rózsi megpillantott egy disznót, aki két lábon járt. Nem sokkal később minden disznó így közlekedett, Napóleon is két lábon jelent meg, ostort szorongatva. A híres jelmondat, „Négy láb jó, két láb rossz!”, átváltozott „Négy láb jó, két láb jobb!”-re. Benjámin, a parancsolatokat újraolvasva, megállapította, hogy az állatok között is vannak, akik egyenlőbbek a többinél.

Az állatok számára a változások már nem keltettek meglepetést. A gazdaságot felügyelő disznók ostort viseltek, és ezt senki sem találta furcsának. Egy nap a disznók rádiót szereztek, telefonvonalat telepítettek, és előfizetést kötöttek a John Bull, a Tit-Bits és a Daily Mirror napilapokra. Napóleon pipával a szájában sétált a kertben, és ez sem tűnt már különösebbnek.

A változások tetőpontja akkor következett be, amikor a disznók Mr. Jones ruháit kezdték viselni. Napóleon fekete kabátban, térdnadrágban és bőrkamásliban mutatkozott, míg kedvenc kocája Mrs. Jones műselyem vasárnapi ruháját öltötte magára. A szomszéd gazdák egy összejövetel alkalmával látogattak el a farmra, ahol megdicsérték a disznók gazdálkodását, kiemelve az állatok fegyelmezett és szorgalmas munkáját.

A látogatás során, míg a tanyaházban a gazdák kártyáztak, a többi állat az ablakon át figyelte őket. Az állatok a disznókra és az emberekre néztek váltakozva, és megállapították, hogy már nem tudják megkülönböztetni őket egymástól. A disznók és az emberek között már nem lehetett különbséget tenni, ami teljes zavart okozott az állatok között.

George Orwell: Állatfarm olvasónapló szereplőiről bővebben:

Disznók

Napóleon

Napóleon az Állatfarm lázadását követően átveszi az irányítást a gazdaságon. Hatalmát kilenc kutya segítségével biztosítja, amelyek az állami erőszak és a hadsereg szerepét töltik be. Vetélytársát, Hógolyót erőszakkal félresöpri, és félelmet nevel a többi állat szívébe. A történet folyamán igazi diktátorrá válik, alapjaiban megváltoztatva az állati társadalom eredeti célkitűzéseit, és a regény végére már teljesen emberi életet él. A francia kiadásban César néven szerepel.

Hógolyó

Hógolyó, Napóleon vetélytársa, a lázadás után szintén vezetni szeretné az Állatfarmot. A Tehénistálló csatában személyesen vezeti az állatokat többszöri rohamra, ahol könnyebb sérüléseket szerez, ezért megkapja az Állatok Hőse Érdemrend I. fokozatát. Lev Trockijhoz hasonlóan ő egy szenvedélyes értelmiségi és becsületes karakter, aki elnyeri a legtöbb állat bizalmát. Napóleon kutyái végül elkergetik őt a farmról, további sorsa ismeretlen marad, de a farm vezetése szerint minden bajért ő felelős. Trockij a valóságban Mexikóba száműzetett, ahol később meggyilkolták. Míg az Állatfarmban és az 1984-ben Trockij egy rokonszenves karakter, Orwell gyakran kritizálta őt és híveit.

Süvi

Süvi, Napóleon szóvivőjeként funkcionál az Állatfarmon, ahol ügyesen használja jó kommunikációs készségét és az állatok alacsonyabb értelmi szintjét, hogy igazolja és magasztalja Napóleon tetteit. George Orwell műveiben a politikusok nyelvhasználati manipulációjának elemzése kiemelt szerepet kap. Süvi viták során gyakran összezavarja a többi állatot, eltereli a szót, vagy meggyőzi őket Napóleon álláspontjáról, például arról, hogy a disznóknak miért szükséges luxuskörülmények között élniük. Ha kényes kérdések merülnek fel, azzal fenyeget, hogy Mr. Jones visszatérhet.

Minimus

Minimus a farm költője, aki dalt ír Napóleonról, és új himnuszt készít az „Angolhon Állatai” betiltása után. Szimbolizálja Sztálin szovjet és külföldi csodálóit, mint például Makszim Gorkij. Művei a vezér dicséretét zengik, és a propaganda eszközeként szolgálnak a farmon.

Pirosszem

Pirosszem, a fiatal disznó, a Vezér étkezései előtt megkóstolja Napóleon ételeit, ezzel is biztosítva, hogy az Állatfarm vezetőjét ne lehessen megmérgezni. Szerepe kulcsfontosságú a vezér biztonságának megőrzésében, reflektálva a totalitárius vezetők paranoiáját és túlzott óvatosságát.

Őrnagy

Őrnagy, aki Vlagyimir Iljics Lenint és Karl Marxot szimbolizálja, az öreg disznó, aki álmában jövendölte meg a forradalom eljöttét. Halála előtt három nappal adta át bölcsességét a farm többi lakójának. Napóleon hatalomátvétele után exhumálták, és naponta tiszteletüket kellett tenniük az állatoknak a koponyája előtt. Ahogy a diktatúra erősödik, ez a szokás is eltűnik, jelezve a forradalmi ideálok fokozatos elfeledését.

Emberek

Mr. Jones

Mr. Jones, az Állatfarm eredeti tulajdonosa, már a lázadás előtt alkoholproblémákkal küszködött, ami miatt elhanyagolta a farmot. Amikor a forradalom kitört, kénytelen volt menekülni. Később megkísérelte visszaszerezni birtokát, de a Tehénistálló csatájában végleg elhagyta a területet, és később alkoholizmus következtében elszegényedve halt meg. Karaktere II. Miklós orosz cárra utal, aki hasonló kudarcokat élt meg hatalma alatt.

Mr. Frederick

Mr. Frederick a szomszédos, jól karbantartott Kuporlak farm tulajdonosa. Karaktere a Harmadik Birodalom és Adolf Hitler allegóriájaként szolgál, aki a regény szerint agresszív és ravasz politikát folytat, és így személyesíti meg a náci Németországot.

Mr. Pilkington

Mr. Pilkington, a közeli Rókaerdő farm tulajdonosa, Angliát és az Egyesült Államokat jelképezi. Jelleme laza és közvetlen, politikai szándékai azonban ambivalensek. A regény végén leírt kártyaparti, ahol mindketten egyszerre húznak pikk ászt, a teheráni konferenciát szimbolizálja, ami előrevetíti a hidegháborús feszültségeket a szövetségesek között.

Mr. Nyaffy

Napóleon hatalomátvétele után, amikor az Állatfarm egyre kevésbé volt képes fenntartani magát, szükségessé vált a kereskedés az emberekkel. E célból fogadták fel Mr. Nyaffyt, aki George Bernard Shaw-hoz kapcsolódik karakterében. Shaw az 1931-es szovjetországi látogatása során lenyűgöződött a sztálini diktatúra által, ami alapján Mr. Nyaffy karaktere azokat az intellektuálisokat testesíti meg, akik vakon támogatták a totalitárius rendszereket.

Más állatok

Bandi

Bandi, az „Állatfarm” egyik legnépszerűbb szereplője, a munkásosztály vagy a proletariátus tragikus alakja. Ő hűséges, kedves, lelkes és erős munkaerő, de nem túl éles eszű, hiszen soha nem tanult meg az ábécé első négy betűjénél többet. Bandi naivitása és feltétel nélküli bizalma a vezetőkben gyengesége, mely miatt nem látja át a korrupciót, és a disznók uralma alatt ugyanúgy kihasználják, mint korábban Jones gazda idejében. Két jelmondata – „Majd még keményebben dolgozom!” és „Napóleonnak mindig igaza van!” – a sztahanovistákra emlékeztethetnek.

Rózsi

Rózsi, Bandi barátja és támogatója, különösen akkor, amikor Bandi patája megsérül. Saját magát okolja amiatt, hogy elfelejtette az eredeti hét parancsolatot, amikor Süvi azokat megváltoztatta. Ő képviseli az értelmiséget, de együttérzése a munkásokkal teszi igazán emberközelivé. Jóságát és kedvességét mutatja, amikor fiatal kacsákat védelmez a lábával az Őrnagy beszéde alatt. A farmon végrehajtott kivégzések mélyen megviselik, és nagy tiszteletnek örvend a három fiatal ló körében, akik végül Bandi helyét fogják betölteni.

Mollie

Mollie, a fehér kanca, aki szeret kockacukrot kapni és szívesen díszíti sörényét szalagokkal, a luxust és előkelőséget szimbolizálja. Ő képviseli a burzsoáziát, azaz a felsőosztályt, akik elhagyták Oroszországot a forradalom kitörése után. Mollie hamar távozik a farmról, és a történet során csak egyszer említik még.

Benjámin

Benjámin, az öreg szamár, aki szkeptikus a forradalom és a változások lehetőségével szemben. Általában csendes, ritkán osztja meg véleményét. Amikor Bandiért érkezik a kocsi, ő az első, aki felismeri, hogy barátjukat nem orvoshoz, hanem mészároshoz viszik. Benjámin pesszimista és realista hozzáállása George Orwell, az író szemléletét testesíti meg.

Mózes

Mózes, a holló, a papságot jelképezi az „Állatfarm” regényben. Meséi a „Kandiscukor Hegységről” – egy halál utáni paradicsomi helyről a felhők között – a túlvilági ígéreteket szimbolizálják. Kezdetben a farmról Mr. Jonesszal együtt távozik, de később kiegyezik az új hatalommal és visszatér a farmra.

Malvin

Malvin, a kecske, akit a regényben nem jellemeznek mély gondolkodásra vagy filozófiai megfontolásokra való képességgel.

Zsuzsi és Kolomp

Zsuzsi és Kolomp, a farm két kutyája, kölykeznek a regény 3. fejezetében. Kölykeiket Napóleon maga neveli fel, és később őket használja fel hatalma megtartására és az állatok megfélemlítésére. Ezek a kutyák az NKVD tevékenységének állati megfelelőiként funkcionálnak a történetben.

Tyúkok

A tyúkok kezdetben, hasonlóan a birkákhoz, a rendszer könnyen manipulálható tagjai. Amikor megvonják tőlük a tojásaikat és tiltakozásba kezdenek, tojásaikat összetörik. Ezt követően megvonják tőlük a fejadagokat, és kilenc tyúk pusztul el, hivatalosan baromfipestisben. Szimbolikusan a gazdag parasztokat, a kulákokat képviselik, akiket üldöztek a szovjet időszakban.

Kutyák

A kutyák a regényben Napóleon titkosrendőrségét és testőrségét jelképezik, összefüggésbe hozhatóak a KGB tevékenységével. Kulcsszerepet játszanak az állatok megfélemlítésében és a farm vezetésének erőszakos fenntartásában.

Juhok

A juhok a regényben a buta, könnyen manipulálható tömeget képviselik, akik vakon támogatják a rendszert. Bármikor, amikor kritikus vita kibontakozásának veszélye fenyeget, ők a „Négy láb jó, két láb rossz” jelszót kezdik el bégetni, amely lehetetlenné teszi az értelmes párbeszédet és vitát a farm állatai között.

Macska

A macska a regényben azokat a személyeket szimbolizálja, akik minden hatalmi rendszert egyformán kiszolgálnak, függetlenül annak jellegétől vagy az előző rendszertől. Emellett a munkakerülők megtestesítője is, aki előszeretettel kerüli el a farm teendőit, de mindig jelen van, amikor az erőfeszítések gyümölcseit osztogatják.