Goethe: Az ifjú Werther szenvedései olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Johann Wolfgang Goethe híres levélregénye, Az ifjú Werther szenvedései, mely más néven Werther szerelme és halála is ismert, 1774 őszén debütált a Lipcsei Könyvvásáron, és azonnal bestseller lett, világhírűvé téve huszonöt éves íróját, Goethét, az egész Németországban. Szerb Antal, a kritikus, úgy véli, hogy „A regény sokkal több, mint a sablonos szentimentális hangulat… Goethe a szentimentális és kecses rokokó keretbe belekomponálta a végtelent.”

Az irodalmi mű önéletrajzi elemeket is tartalmaz: Goethe írói szabadsággal ábrázolja saját plátói vonzalmát a mással eljegyzett Charlotte Buff iránt. Az öngyilkosság motívumát Goethe barátjának, Karl Wilhelm Jerusalemnek az öngyilkossága inspirálta. Lotte karaktere Maximiliane von la Roche jellemvonásaiból is merített, aki a fiatal Goethe ismerőse volt a regény írásának idején.

Goethe: Az ifjú Werther szenvedései olvasónapló

Első könyv (40 levél: 1771. május 4-től, 1771. szeptember 10-ig)

Werther, az ifjú, elhagyva édesanyját, nagynénjéhez utazik, ahol boldogan élvezi a mindennapi semmittevést. Szívesen tölti idejét a közeli Wahlheim faluban is, ahol számos emberrel megismerkedik, köztük egy édesanyával és két fiával, Philippel és Hanssal, akiket le is rajzol. Ezen kívül találkozik egy béreslegénnyel is, aki titkos szerelemmel van gyötrve gazdája, a gazdasszony iránt.

Wahlheimben egy bál alkalmával ismerkedik meg élete nagy szerelmével, Lottéval, a herceg tiszttartójának lányával, aki édesapjával együtt nevel hat fiatalabb testvért. Ám kiderül, hogy a lány jegyese már Albert. Werther mégis folyamatosan felkeresi Lottét, és eközben ő is egyre jobban vonzódik hozzá. Nem tud lemondani róla, még akkor sem, amikor Albert hazatér. A két férfi barátságot köt, és Albert Werther születésnapjára Lotté szalagját és egy Homérosz-kötetet ajándékozza neki.

Végül Werther barátja unszolására úgy dönt, hogy munkát vállal, és elhagyja a várost, valamint szerelmét, Lottét.

Második könyv (48 levél: 1771. október 20-tól 1772. december 20-ig)

Werther D.-be utazik C. grófhoz, aki munkát kínál neki és bizalmába fogadja. Fél évvel később azonban Werther úgy dönt, hogy elege van, mert tevékenységét nem nézik jó szemmel.

N. N. herceghez utazik, eredetileg azzal a szándékkal, hogy háborúba vonuljon, mint az x-i sereg tábornoka. A herceg birtokának befogadja, majd az n-i bányavidékre viszi az útja. Szíve azonban egyre jobban húzza vissza régi szerelméhez, Lottéhoz. A már férjezett Lotte örömmel fogadja vissza.

A vidéken Werther régi ismerőseivel találkozik, akikről csak rossz híreket hall: Hans kisfiú meghalt, szülei minden vagyonukat elvesztették, a béreslegényt pedig kirúgták. Egy bolond, Heinrich is az útjába kerül, aki korábban Lotté apjának írnoka volt, de szerelme miatt elbocsátották.

Werther rájön, hogy ez így nem mehet tovább, és úgy dönt, hogy valaki közülük meghal, hogy a másik kettő boldogan élhessen. Végül önmagát választja. December 21-én utoljára meglátogatja Lottét, és Osszián néhány énekét saját fordításában olvassa fel neki. Másnap Albert inasával pisztolyért küld, és éjfélkor főbe lövi magát. Hat órával később találnak rá, és az orvos december 23-án, délben állapítja meg a halálát. Búcsúlevelet hagy hátra szeretteinek, köztük Lotténak és Albertnek.

Végrendelete szerint Lotte apja a helyi temetőben temetteti el Werthert.