Gustave Flaubert: Bouvard és Pécuchet olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Flaubert utolsó regénye, a Bouvard és Pécuchet 1881-ben, az író halála után látott napvilágot. A mű szellemi igényessége és gondolatisága egyedülállóvá teszi az életműben, ugyanakkor cselekménye csupán egy vázlat szintjén van lezárva.

A Bouvard és Pécuchet műfaji besorolása kihívást jelent, hiszen több szempontból is egyedülálló alkotás. Egyszerre tekinthető enciklopédiának, valamint ironikus és szatirikus regénynek, amely az emberi butaságot állítja pellengérre. A mű tudománytörténeti áttekintést nyújt, amelyet regényi keretbe foglalva tár az olvasó elé. Az utóbbi évek értelmezései a regényt már az eposzokkal is párhuzamba állították.

A könyv szerkezetét a részletekbe menő kidolgozottság és az alapos műgond jellemzi. A történet nem gépies egymásmellettiséggel halad előre, hanem logikus, jól átgondolt felépítésével biztosítja az olvasó számára az egyensúly élményét.

A történet két 47 éves hőse, a testes Bouvard és barátja, Pécuchet, egészen eltérő vágyakat dédelget. Míg Bouvard „világéletében lovakra, fogatokra, híres burgundi pincék boraira, kedves, meleg nőkre és egy ragyogó lakásra” vágyott, addig Pécuchet a tökéletes filozófiai tudás elérését tűzte ki célul – azt, ami „egy pillanat alatt megoldja az összes nagy problémát”.

Amikor örökségük révén vidékre vonulnak vissza, egyikük sem találja meg a boldogságot. Unalmukban minden tudományágba belekontárkodnak, de ügyetlenkedéseik és tévedéseik nyomán mindenből kiábrándulnak. A hagyomány szerint Flaubert több mint ezerötszáz szakkönyvet tanulmányozott, hogy hősei karakterük révén hogyan torzíthatják el a tudományos ismereteket. Ahogyan a Bovaryné a romantika érzelmeit, az Érzelmek iskolája pedig a romantika intellektuális túlzásait veszi célkeresztbe, úgy a Bouvard és Pécuchet a 19. század tudományimádatát kérdőjelezi meg.

Ez a regény a nagy illúziókkal való szembesülés és az elkerülhetetlen kiábrándulás története. Annak ellenére, hogy világirodalmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, évtizedek óta nem jelent meg önálló kiadásban.

Szereplők:

Vaucorbeil, az orvos
Faverges, a gróf és képviselő, akinek mintagazdasága van
Fourreau, a polgármester
Jeufroy, a tisztelendő
özvegy Bordinné, Bouvard szeretője
Mélie, Pécuchet szeretője
Germaine, szolgáló
Gouy, gazda
Gorju, asztalos
Marcel, szolgáló
Victor és Victorine, akiket a főhősök örökbe fogadtak

Gustave Flaubert: Bouvard és Pécuchet olvasónapló

A Bouvard és Pécuchet narrációja egyre inkább háttérbe szorul, a cselekmény sűrített formában bontakozik ki, leginkább a két főszereplő és újabb szereplők megismerkedésére szorítkozva. A történet szerkezetét Bouvard és Pécuchet ismétlődő próbálkozásai és elkerülhetetlen kudarcai határozzák meg. Ezt a monoton folyamatot néhány szentimentális elem töri meg, amelyek inkább egy érzelmes regénybe illenének. Ilyen például Bouvard sikertelen házassági terve Bordinnével, vagy Pécuchet rövid viszonya Mélie-vel, amely végül szifilisszel végződik.

A két főszereplő fokozatosan elfordul a külvilágtól, végül a bíróság elé kerülnek, miután segítettek egy vadorzónak, amiért elítélik őket.

A cselekmény 1839-ben veszi kezdetét, és mintegy három évtizedet ölel fel. A külső események közül kiemelkedik az 1848-as francia forradalom, amely vidéken is érezteti hatását. Bouvard és Pécuchet politikai gyűléseken vesznek részt, sőt, képviselőként kívánnak indulni, ami tovább árnyalja a regény szatirikus hangvételét.

1. fejezet: Párizsban találkozik először a két írnok, Bouvard és Pécuchet, akik közös érdeklődési köreik és hasonló életfelfogásuk miatt hamar összebarátkoznak. Nem sokkal később Bouvard nagybátyja meghal, és jelentős örökséget hagy rá: évi 15 ezer livre jövedelmet. A váratlan anyagi fellendülés lehetővé teszi, hogy Chavignolles-ban birtokot vásároljanak, ahol új életet kezdenek.

2. fejezet: A barátok vidékre költöznek, és nagy lelkesedéssel vágnak bele a gazdálkodásba. Kertészkednek, élelmiszert termesztenek és dolgoznak fel, miközben igyekeznek a könyvekből és népi bölcsességekből szerzett ismereteiket hasznosítani. Azonban a gyakorlatban minden próbálkozásuk kudarcot vall, mivel tapasztalatlanságuk és túlzott lelkesedésük rendre félresiklik.

3. fejezet: Bouvard és Pécuchet a vegyészet, anatómia, élettan és orvostudomány területére merészkednek, és lelkes tanulmányaik után saját gyógyítói tevékenységbe kezdenek. Azonban az egymásnak ellentmondó olvasmányaik és félreértett tudományos ismereteik végül teljesen összezavarják őket, kudarcot vallanak.

4. fejezet: Újabb tudományágak felé fordulnak: a csillagászat, a természettudományok és a geológia kerül érdeklődésük középpontjába. Miután ezeken a területeken is próbálkoznak, a régészet vonzza őket, régiségeket vásárolnak, és lelkesen kutatnak. Az új szenvedélyeket az építészet és a történelem tanulmányozása követi, tovább bővítve – ám nem feltétlenül mélyítve – tudásukat.

5. fejezet: George Sand, Balzac, Racine, Walter Scott, Voltaire, Diderot, Victor Hugo és Dumas regényeinek hatására Bouvard és Pécuchet a színjátszás világába merülnek. Az irodalmi inspiráció mellett a nyelvtan és az esztétika tanulmányozása is lefoglalja őket, újabb, ám gyakran felületes ismeretekkel gazdagítva műveltségüket.

6. fejezet: Az 1848-as forradalom híre Chavignolles-ba is eljut, és politikai érdeklődésre sarkallja a két barátot. Lelkesedésük azonban hamar alábbhagy, amikor szembesülnek a nép viselkedésével és az általános választójog valóságával. Csalódottságukban a demokrácia különféle elméletei, majd az utópista szocialisták, például Saint-Simon, Charles Fourier és Proudhon írásai felé fordulnak, de ezekben sem találnak kielégítő válaszokat.

7. fejezet: Bouvard és Pécuchet romantikus kalandokba bocsátkoznak: Bouvard Bordinnével, míg Pécuchet Mélie-vel kerül közelebbi kapcsolatba. Azonban mindkét történet hamar csalódással végződik. Bordinnéról kiderül, hogy valójában csak Bouvard anyagi helyzetét akarja kihasználni, míg Pécuchet viszonyát szifilisz követi, amelyet Mélie-től kapott. A két barát ezek után végleg kiábrándul a nőkből.

8. fejezet: Újabb elfoglaltságot keresve a sportban próbálják megtalálni az élet örömeit, de ez sem tart sokáig. Ezután a spiritizmus világa ragadja magával őket, majd figyelmüket a filozófia tanulmányozása köti le, újabb kérdéseket vetve fel bennük az élet értelméről.

9. fejezet: Bouvard és Pécuchet a vallás kérdéseiben kezdenek elmélyülni, amely heves vitákhoz vezet a helyi pappal. Az eszmecserék során próbálják megérteni és megkérdőjelezni a hit tanításait, újabb konfliktusokat generálva a faluközösségben.

10. fejezet: A barátok két gyermeket, Victort és Victorine-t fogadnak örökbe, akiket tudományos elvek alapján igyekeznek nevelni. Lelkesedésükben a nevelési módszerek mellett többek között a frenológia területén is kísérleteznek, hogy elméleteiket gyakorlati tapasztalatokkal támasszák alá.