Heinrich Böll: A hagyaték olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Heinrich Böll, Nobel-díjas német író regénye, „A hagyaték”, hosszú ideig maradt ismeretlen a nagyközönség számára. A mű, amelyet eredetileg 1948-ban írtak, csak 1981-ben került elő, és következő évben látott napvilágot először nyomtatásban. Magyarországon a Magvető Könyvkiadó gondozásában, a Rakéta Regénytár sorozat részeként jelent meg 1984-ben.

A regény központjában egy német katona áll, aki a második világháborúból tért haza, és fiktív visszaemlékezéseket tartalmaz. Böll a szöveget első személyben írta, melyben Schelling főhadnagy öccséhez intézett emlékiratot olvashatunk, amely a főhadnagy halálával és a köztük lévő kapcsolattal foglalkozik. Az író saját háborús tapasztalatait is beleszőtte a történetbe, így teremtve meg a regény valósághű hangvételét.

Heinrich Böll: A hagyaték olvasónapló

A „A hagyaték” című regény kerettörténetében az elbeszélő, Wenk megszólítja a főhadnagy, Schelling húszéves öccsét, hogy fontos hírt közöljön vele. Wenk elmeséli, hogy találkozott Schelling egykori iskolatársával és szomszédjával, Schneckerttel, aki éppen menyasszonyával fagylaltozott. Ezt az élményt követően Wenk úgy érzi, kötelessége tájékoztatni a fiatalabb Schellinget arról, hogy bátyja életét vesztette, és hogy a gyilkos nem más, mint Schnecker. Wenk ezzel a lépéssel próbálja feldolgozni a történteket és méltó módon kezelni a tragikus hírt.

Franciaország

A „A hagyaték” regény első része a második világháború idején, 1943 nyarán, Franciaország északnyugati partvidékén, Normandiában játszódik. Az elbeszélő, miután Párizsból áthelyezték, itt találkozik Schelling főhadnaggyal. Közöttük hamar kialakul a kölcsönös szimpátia, amely a folyamatosan feszült körülmények között még inkább megerősödik.

Az állandó készenlétben töltött napjaik során a tengerparti védvonalon zajló gyakorlatok idején Wenk és Schelling gyakran ejtik meg a szót a háború és annak céljait illető értelmetlenségről, valamint a hitleri személyi kultusz visszásságairól. A történet fordulópontja, amikor Schellinget váratlanul előléptetik, és így mindketten a parancsnoki támaszpontra költöznek.

Néhány nap elteltével a parancsnoki támaszponton megjelenik Schnecker főhadnagy, aki lojalitást követel Schellingtől a hatalom iránt. Az intenzív vita hangjai az ablak alatt álló Wenk fülébe jutnak. A következő nap, sejtve, hogy hamarosan újabb áthelyezés várható, Wenk még nyíltabban folytat beszélgetést a parancsnokkal és személyes beosztottjával.

Schelling panaszkodik, hogy bosszantja az a gyakorlat, mely szerint a katonák ellátmányából lopnak, így csökkentve azok ételadagját, akiknek fizikai erejére számítanak. Bár rendszeresen jelentette a visszásságokat, ez csak felettesei és kollégái, köztük Schnecker ellenérzését váltotta ki, akik szintén érintettek voltak a lopásokban. Másnap valóban áthelyezik őket, és a hadtest Oroszország felé veszi az irányt.

Oroszország

A „A hagyaték” regény második fejezete az 1943-as ősz folyamán bontakozik ki az orosz fronton. A csapat érkezését követően azonnal a harcvonalba kerülnek, és Schelling vezetésével már az első éjszaka sikerrel visszavernek egy támadást. A frontvonal azonban fenntarthatatlanná válik, és néhány napos, súlyos veszteségekkel járó összecsapások után átrendezik a védelmi vonalakat. Egy este a csapat a front mögötti faluba vonul vissza, ahol Schelling egy éjszakai szolgálatmentességet biztosít minden katonájának, hogy kipihenhessék magukat.

Azonban a nyugalom hamarosan megszakad, amikor Schnecker főhadnagy, aki eddig biztonságos távolságban tartotta magát a harctól, ismét szóváltásba keveredik Schellinggel. Részegen azt közli, hogy hősiességéért kitüntetést fog kapni, és felszólítja, hogy menjen az emeleti társalgóba.

Nem sokkal később, amikor Schelling felmegy az emeletre, ott találja Schneckert, aki részegen, egy üres üveggel a kezében újabb italért indul. Schnecker riadót kiáltva próbálja felébreszteni a konyhafőnököt, miközben Schelling megpróbálja megfékezni őt, hogy katonái nyugalmát megőrizhesse. Ekkor Schnecker fegyverét rántva elő, hirtelen lelövi Schellinget.

A döbbenetes esemény után Wenk megpróbálja elkapni a menekülő Schneckert, de az időzítés tragikus: váratlanul orosz tankok támadása zavarja meg a helyzetet, mely során mindenki menekülni kezd. Wenk ebben a zűrzavarban elveszíti Schneckert szem elől.