Henrik Ibsen: Peer Gynt olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Henrik Ibsen norvég drámaíró Peer Gynt című ötfelvonásos drámai költeménye a norvég színpad egyik legismertebb és legtöbbet játszott műve. A darab 1867-ben született, Ibsen ekkor Olaszországban élt, és dán nyelven írta meg művét. Az első kiadást a Gyldendal kiadó jelentette meg Dániában, összesen 1250 példányban, amelyeket gyorsan elkapkodtak. Ennek ellenére a következő 2000 példány értékesítése már jóval lassabban, hét év alatt történt meg. Ibsent a mű megalkotásában Peter Christen Asbjørnsen norvég népmesegyűjteménye inspirálta.

Szereplők:

Åse, özvegy parasztasszony
Peer Gynt, a fia
Két vénasszony, zsákokkal
Aslak, kovács
Jövevény házaspár, menyegzői vendégek, násznagy, hegedűs stb.
Solvejg, Helga, a lányaik
A haegstadi gazda
Ingrid, a lánya
A vőlegény és szülei
Három pásztorlány
Zöldruhás nő
Dovre papa
Udvari manók, törpék, koboldok, manófiúk, manólányok, manóbanyák stb.
Csúnya fiú, hang a sötétben, madárrikoltás
Kari, béresasszony
Master Cotton, Monsieur Ballon, von Eberkopf, Trumpeterstråle, utazók
Tolvaj és orgazda
Anitra, egy beduin törzsfőnök leánya
Arabok, rabszolganők, táncoló lányok stb.
Memnon-szobor (éneklő)
Szfinx (néma)
Begriffenfeldt, professzor, dr. phil., a kairói bolondokháza igazgatója
Huhu, malabár nyelvújító
Fellah, aki múmiát cipel
Husszein, egy keleti ország minisztere
Őrültek, ápolók
Norvég hajóskapitány és legénysége
Idegen utas
Pap, halottas menet, bíró, gomböntő, sovány ember

George Bernard Shaw így jellemezte Henrik Ibsent: „…senki sem kerülheti ki varázsát, akinek van szeme, hogy az idővel porosodó felszín mögött felfedezze az időtállót és modernet.” Ez a megállapítás különösen érvényes Ibsen Peer Gynt című művére, amely romantikus költői nyelvezetével és kiábrándító őszinteségével szakít a romantika illúzióival.

A darab főhőse, Peer, megrögzött hazudozó és álmodozó, aki képtelen megelégedni az adott valósággal. Hatalmas ambíciói vezetik, de minden döntő fordulattól, „amelyből nincs visszaút”, meghátrál. Elhagyja faluját, édesanyját és szerelmét, hogy a világban keresse önmagát. Bár kalandjai során vagyont szerez és prófétává válik a beduinok között, majd császár lesz egy őrültekházában, végül rádöbben, hogy útja értelmetlen. Hazatér Norvégia hegyei közé, ahol azonban az életével való szembenézés elkerülhetetlenné válik.

Peer a Gomböntővel találkozik, aki azt követeli, hogy rosszul sikerült életét olvasszák be a közös formába, mivel Peer nem tudja bizonyítani, hogy mindig hű maradt önmagához. Sem a manókirály, sem az ördög nem ismeri el egyedi lényegét, és úgy tűnik, hogy a Gomböntő kanalába kerül. Ám ebben a kritikus pillanatban elér régi kunyhójához, ahol hűséges szerelme, Solvejg vár rá. Solvejg tiszta szeretete megváltja Peert a végzetes ítélettől, és haladékot kap.

A darab zárójelenetében Peer így kérdez: „Hol éltem Isten-bélyeges énnel, mi tartott s őrizett erejével?” Solvejg válasza egyszerű, mégis katartikus: „Hitem, reményem, szeretetem.”

Henrik Ibsen: Peer Gynt olvasónapló

Peer Gynt egy elszegényedett család sarja, akinek apja, Jon Gynt, fényűző életmódja miatt eltékozolta a család teljes vagyonát, majd magára hagyta feleségét, Åsét, és fiát, Peert. Åse minden reményét fiába helyezte, bízva abban, hogy Peer helyreállítja a család jó hírnevét és anyagi helyzetét. Azonban hamar kiderül, hogy Peer erre képtelen: a valóság helyett a mesék világában él, és történeteket költ magáról, mintha azok vele estek volna meg. Emiatt a környezetében sokan megvetik.

A dráma kezdetén Peer egy norvég népmesét ad elő anyjának, amely egy rénszarvas-vadászatról szól, de úgy állítja be, mintha ő lett volna a főszereplője. Åse hamar felismeri a történetet, és alaposan leszidja fiát az újabb hazugságért. Emellett szemére veti azt is, hogy elmulasztotta az esélyt, hogy feleségül vegye Ingridet, a környék leggazdagabb földbirtokosának lányát. Ingrid másnap esküvőre készül, de Peer elindul, hogy megjelenjen az eseményen. Åse megpróbálja megakadályozni ebben, ám Peer dühében felteszi őt egy malomtetőre, majd elindul a lakodalom helyszínére.

Az esküvőn Peer Gynt gúny és megvetés céltáblájává válik: a vendégek összesúgnak mögötte, élükön Aslak kovács, akivel korábban már konfliktusba keveredett. Az ünnepségen Peer megismeri a nemrég érkezett házaspárt és lányaikat, Solvejget és Helgát. Bár táncra kéri Solvejget, a lány tart tőle, ezért visszautasítja. Peer csalódottan az italhoz fordul, eközben azonban megtudja, hogy a menyasszony, Ingrid, bezárkózott a szobájába, és nem hajlandó kijönni. Peer egy hirtelen döntéssel megszökteti Ingridet, és együtt töltik az éjszakát. Ám reggel elzavarja a lányt, mert szíve valójában Solvejghez húz.

A botrány miatt Peernek menekülnie kell, miközben anyja, Åse, és Solvejg is a keresésére indulnak. Bujdosása során három parasztlánnyal találkozik, akik épp manófiúkat várnak, hogy velük töltsék az éjszakát. Peer tréfásan kijelenti, hogy ő maga is elég „manó” lesz mindhármuk számára. Másnaposan, a régi pompa utáni vágyakozás közepette, ábrándozás közben nekiveri fejét egy sziklának, és elájul.

Peer Gynt ébredése után Solvejggel és Helgával találkozik. A lányok tartanak tőle, Solvejg elszalad, majd Helga is követi. Mielőtt azonban eltűnnének, Peer egy ezüstgombot küld Solvejgnek Helga segítségével.

Ezután Peer számkivetettként az erdőben keres menedéket, ahol kunyhót épít magának. Solvejg, mindenét hátrahagyva, elhatározza, hogy csatlakozik hozzá. Ám mielőtt együtt lehetnének, megjelenik a zöld ruhás nő, egy sánta fiúval, akit Peer állítólagos fiának nevez. A fiú Peer vágyainak szüleménye, de a nő követeléseivel szembesülve Peer megijed, és elmenekül.

Hazaér, épp időben, hogy anyja, Åse, halálos ágyánál lehessen. Ezúttal Peer mesél neki, úgy, ahogy gyermekkorában Åse mesélt neki. A történet szerint egy rénszarvas viszi Åsét a mennyországba. A mese végére Åse csendesen meghal. Peer újabb vándorútra indul.

A következő fejezetben Peer már sikeres üzletemberként jelenik meg, aki a görög szabadságharcban az elveket a pénz érdekében feláldozva az erősebb törököket kívánja támogatni. Amikor társai ezt megtudják, fellázadnak, és átveszik a hatalmat a hajón, így Peer magára marad, és a marokkói partokon vetődik partra. Itt egy arab törzsnél bukkan fel, ahová mások által lopott lóval és ruhában, prófétaként érkezik. Megpróbálja elnyerni Anitrát, a törzsfőnök lányát, ám a lány a kincseivel megszökik előle.

Peer Gynt történészi pályára lép, és egy különleges pillanatban hallja a Memnon-szobrot énekelni. Ezután találkozik Begriffenfelddel, a kairói bolondokházának igazgatójával, aki a néma Szfinx mögül bukkan elő. Az igazgató bejelenti, hogy az „abszolút ész” az előző este 11 órakor megszűnt létezni, és ettől kezdve a bolondok lettek az új értelem szerint az épeszűek, míg az épeszűeket bolondoknak tartják. Peert császárként ünneplik, az önmagukba zárt ének császáraként. A szerep terhe alatt összeroskad, és kétségbeesetten kéri „minden bolondok gyámolítójának” segítségét.

Később Peer hazafelé indul, de hajótörést szenved. A túlélés érdekében megöli a szakácsot, aki szintén a mentésért küzd. Útja során találkozik egy titokzatos utassal, aki felajánlja, hogy megvásárolja Peer holttestét tudományos célokra: azt szeretné kideríteni, hol található az emberi testben az álmok központja.

Peer hazaérkezésekor épp egy temetés zajlik. Egy olyan férfit búcsúztatnak, aki ifjúkorában levágta az egyik ujját, hogy elkerülje a besorozást—a jelenetnek annak idején Peer is szemtanúja volt. Bár a férfit a közösség megvetette, és magányosan, számtalan nehézséget átvészelve dolgozott a családjáért, a pap szerint a túlvilágon értékelni fogják, hogy életében mindig hű maradt önmagához.

Peer Gynt meglátja a kunyhóban éneklő Solvejget, ám a látvány annyira megrémíti, hogy futásnak ered. Egy tűzvész pusztította erdőben bolyong tovább, ahol különös dolgok állják útját: gombolyagok, amelyek saját meg nem gondolt gondolatai, hulló falevelek, amelyek megválaszolatlan rejtvényeit szimbolizálják. A levegőben el nem énekelt dalai susognak, az ágakról pedig ki nem sírt könnyei hullanak harmatcseppek formájában. A megtört fűszálak, meg nem alkotott műveinek jelképei, azzal fenyegetőznek, hogy a végítéletkor ezek a mulasztások Peerre nehezednek majd.

Miközben tovább halad, távolról meghallja anyja, Åse hangját. Åse szemrehányást tesz neki, amiért Peer, mint rossz kocsis, nem sikerült őt a kastélyba szállítania. Peer ismét elmenekül.

Útja során találkozik a Gomböntővel, aki közli vele: sem elég jó, sem elég gonosz nem volt ahhoz, hogy a mennybe vagy a pokolba jusson. Életében nem volt hű önmagához, ezért olyan, mint egy fületlen gomb: használhatatlan. Az Úr azonban nem pazarol, így Peer sorsa az újraöntés. Peer kétségbeesetten kéri, hogy bebizonyíthassa, mégis önmaga volt, és kölcsönkéri saját életét, hogy megpróbálja helyrehozni mindezt.

Peer Gynt tanúként hívja a lecsúszott Dovre apót, de az megtagadja a tanúskodást. Azt állítja, hogy amikor Peer menekült, a manók jelszavát vésték a füle mögé, és azóta is e szerint az eszme szerint élt: „manóbb volt a manónál.” Ezután Peer találkozik a Sovánnyal, akit sokan a sátánnal azonosítanak. Bebocsátást kér a pokolba, hogy elkerülje a Gomböntő öntőkanalát, ám nem tudja bizonyítani, hogy eléggé bűnös lenne erre a sorsra.

Peer mély kétségbeesésbe zuhan, amikor ismét meghallja Solvejg énekét. Ezúttal nem fut el, hanem hazatér hozzá, abban a reményben, hogy Solvejg felsorolja bűneit, és ezáltal igazolja őt. Solvejg azonban kijelenti, hogy Peernek nincs semmi vétke. Peer ezután arra kéri Solvejget, árulja el, hol élt ő igazán, úgy, ahogyan Isten megteremtette, az isteni terv bélyegével. Solvejg válasza egyszerű és megható: Peer az ő hitében, reményében és szeretetében létezett.

Peer anyjának nevezi Solvejget, és arra kéri, rejtse el őt magában. A nap felragyog, miközben Solvejg altatódalt énekel neki. A jelenet végén a Gomböntő megjelenik, és azt mondja, hogy az utolsó keresztútnál várja Peert, de egyelőre nem árulhat el többet. Solvejg éneke egyre hangosabbá válik, betöltve a pillanatot reménnyel és megbocsátással.