Jókai Mór: A kőszívű ember fiai szereplők jellemzése * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Baradlay Kázmér, a kőszívű ember;
özvegy Baradlayné, a kőszívű neje, özvegye;
Baradlay Ödön, az elsőszülött;
Baradlay Richárd, a második fiú;
Baradlay Jenő, a legifjabb fiú;

Rideghváry Bence nagyúr; Tallérossy Zebulon úr;
Lánghy Bertalan, protestáns prédikátor;
Lánghy Aranka, Ödön szerelme; Liedenwall Edit, Richárd szerelme;
Plankenhorstné báróné; Plankenhorst Alfonsine úrhölgy;
Leonin, orosz nemes, Ödön barátja; Pál úr, Richárd szolgája;
Boksa Gergő, rabló, később forradalmi kapitány;
Palvicz Ottó, Alfonsine szerelme; Károly, Ottó és Alfonsine gyermeke;
Szalmás Mihály, kém;
apácák; katonák; kormánybiztos, parasztok; papok; csizmadia; grófok; bárók; kofák; szolgák

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai szereplők jellemzése

Baradlay Kázmér: A kőszívű ember portréja

Baradlay Kázmér élete és jellemzése példázatul szolgálhat azok számára, akik a magyar arisztokrácia rétegeinek rejtett, ám annál mélyebb vívódásait kutatják. Ő volt az, akit nem csupán metaforikusan, hanem szó szerint is „kőszívű embernek” nevezhetünk. Húsz éven át küzdött a szívkoszorúér-elmeszesedés okozta fájdalmakkal, ami mind testi, mind lelki életére kihatással volt. Szíve betegsége miatt orvosai korán eltiltották a szerelem és a heves érzelmek világától, aminek következményei végigkísérték pályafutását.

Emocionális távolságtartása nemcsak egészségi állapotából fakadt; Baradlay Kázmér a maga idejében egy rendíthetetlenül hűséges, minden haladást elutasító rendi Magyarország fenntartásában látta életcélját. Főispáni és főrendi minőségében végig ezt az eszmét képviselte, még családi kapcsolatait is ennek rendelte alá. Feleségéhez csupán tisztelet fűzte, nem érzelmek; fiait pedig, akik iránt büszkeséget érzett, szigorúan és érzelmeik figyelmen kívül hagyásával nevelte.

Halála előtt, szigorú utasításokat hagyott hátra feleségének, hogy a három fiút továbbra is a császári hűség és a haladás elutasításának szellemében nevelje. Ironikus fordulatoként, Baradlayné asszony, a férje halála után esküt tett, hogy pont az ellenkezőjét teszi majd: nyitni kíván a haladás felé, eltérve ezzel Kázmér szigorú, megrendíthetetlen végakarataitól.

Baradlay Kázmér alakja, bár mítikus elemeket is hordoz, mint „a kőszívű király és a három királyfi”, valójában a reformkori magyar arisztokrácia egy jelentős rétegének valós, tipikus vonásait sűríti magába. Érzelmi ridegsége, noha részben alkati sajátossága volt, jelentős mértékben a szívbetegségéből adódó korlátozások következménye is lehetett. Ez a portré rávilágít arra, hogy az érzelmek és a kötelességtudat milyen mélyen formálhatják meg egy ember sorsát, akár a magánélet kárára is.

Baradlay Jenő: Önzetlen hűség és hősiesség

Baradlay Jenő, a Baradlay család legifjabb sarja, szülei szemefénye, éles elméjű, ám testileg törékeny fiatalember volt, aki édesapja végakarata szerint Bécsben kezdett hivatalnoki pályára. Apja szándéka szerint Jenőnek Bécsben kellett volna maradnia, hogy ott fokozatosan magasra küzdje fel magát, hiszen a küzdelem tette volna bölccsé és okossá. Édesanyja azonban másként látta a helyzetet; férje halála után igyekezett fiát hazacsábítani, hogy Magyarországon élhessen és a hazáját szolgálhassa.

Diplomataként töltött ideje alatt Bécsben Jenő szívét is lekötötte a város, ahol a gyönyörű Plankenhorst Alfonsine-t is megismerte. Jenőt lenyűgözte a lány szépsége, ám hamar csalódni kényszerült, mivel Alfonsine szereleme nem volt kölcsönös és még személyes bosszút is forralt a Baradlay-család ellen. Édesanyja ellenállása ellenére, Jenő végül feladta bécsi állását és karrierjét, és Magyarországra tért vissza.

A bécsi forradalom idején Jenő kerülte a harcokat, és kevésbé került reflektorfénybe. Magyarországon bátyja, Ödön családjával élt a Körös partján, miközben édesanyjuk a nemesdombi kastélyt kórházzá alakíttatta. A család bár elzárkózott a harcoktól, Jenő készen állt áldozatot hozni szeretteiért. Egy tévesen címezett hivatalos levél kapcsán, mely testvére, Ödön számára szólt, Jenő felismerte a tévedést, de nem javította ki. Titokban döntött úgy, hogy testvére helyett ő áll a bíróság elé, és végül ő esett áldozatul.

Élete utolsó óráiban még írt egy levelet édesanyjának, amelyben feltárta tettének okait és valóságot. Jenő példája bemutatja, hogy a hősiesség nem csak a csatatéren érvényesülhet; a család iránti önzetlen elkötelezettség is hősies tettnek számít.

Baradlay Richárd: A hős huszárkapitány élete

Baradlay Richárd, a Baradlay család középső gyermeke, egy fiatal, jóképű huszártiszt, akinek délceg megjelenését és izmos vállait egyaránt dicsérte az egyenruhája. Arcának pirossága és hetykén kipödrött, hegyes bajusza még inkább kiemelte karizmatikus, magabiztos természetét. Hírnevet szerzett mint sármos nőcsábász, de saját sikereitől kezdett megcsömörleni, míg végül szeme megakadt a szerényen öltözött Edit kisasszonyon, akinek gyorsan feleségül is ment.

Kapitányként Richárd bevonult a hadseregbe, hogy védelmezze hazáját. Hosszú és kimerítő menekülést követően, mely során hegyeken keresztül tört előre, és éhségtől, szomjúságtól szenvedve küzdött, a haza iránti elkötelezettség vezérelte minden lépését.

Egy sorsdöntő csatában mind ő, mind pedig Palvicz Ottó súlyos sebesüléseket szenvedett. Halálos ágyán Palvicz arra kérte Richárdot, hogy gondoskodjon egyetlen fiáról, Károlyról. Richárd és Edittel együtt felvették a fiút, saját gyermekükként nevelték, szeretettel és gondoskodással körülvevén.

Az igazság azonban mindig felszínre kerül, és amikor Károly rájött, hogy Richárd nem az igazi apja, és éppen ő ölte meg valódi édesapját, döntött úgy, hogy elszökik. Richárd hosszas keresés után megtalálta, és az igazságot elmondva, próbálta helyreállítani kapcsolatukat. A családi drámát tovább bonyolította, hogy Edit jelentős örökséget kapott, amely végül mindannyiuk életét megpecsételte, így hosszú távon mégis sikerült boldogulniuk.

Baradlay Ödön: A forradalmár főnemes élete és küzdelmei

Baradlay Ödön, a Baradlay testvérek legidősebbike, életútja igazi példaképe lehet a hazafias elköteleződésnek. Apja, Baradlay Kázmér halála után anyja Szentpétervárról hívta haza, ahol diplomáciai gyakorlatot folytatott. A téli zord körülmények között, jó barátja, Ramiroff Leonin testőrhadnagy kíséretében kellett szembeszállnia az elemekkel és vadállatokkal, hogy biztonságban elérje hazáját.

Hazatérve azonnal apja főispáni pozícióját vette át, és hamar a megye reformpárti, radikális szárnyának vezetőjévé lépett elő. Anyja támogatásával megkötötte a szívét régóta lekötő szerelmi szálakat: feleségül vette Lánghy Arankát, a pap lányát, akiről apja korábban megtiltotta, hogy kapcsolatot ápoljon vele. Már Bécsben is kitűnt szenvedélyes szónoklatával a márciusi forradalmi napok alatt; a szabadságharc során pedig saját szabadcsapatot állított fel, és kormánybiztosként működött a forradalmi hadsereg mellett. Az ostromok során az elsők között tört be Budavár falai közé.

A világosi fegyverletétel után próbált menekülni, de végül úgy döntött, hogy családjához tér vissza és várja meg a hadbíróság ítéletét. Egy névcsere folytán az ítéletet azonban öccse, Jenő nevére címezték, aki bátyja helyett vállalta fel az ítélet végrehajtását.

Ödön tevékenysége a politikai és forradalmi színtéren kiemelkedő volt. Kiváló kardforgatóként a csatatéren is megállta helyét, és ideális képviselője volt azon reformkori nemeseknek, akik az önérdeküket háttérbe szorítva, hősiesen kiálltak a nemzet ügye mellett a végsőkig.

Baradlayné Marie: A szabadságharc anyafigurája

Baradlayné Marie, a Baradlay család asszonya, mindössze 24 éves korában kötött házasságot a „kőszívű emberrel”, Baradlay Kazimírral. Férje halálakor még nem töltötte be a negyvenet; fiatal, gyönyörű nőként maradt három fiával: Ödönnel, Richárddal és Jenővel, akik közül Jenő volt a szülők legkedvesebb gyermeke. Marie, aki ragyogó szemű, hollófekete hajú, szelíd és szemérmes nőként tisztelte és szerette férjét, férje halála után úgy döntött, hogy mindenben az ellenkezőjét teszi annak, amit Kazimír akarata diktált.

Baradlayné életét a haza és a család iránti szeretet határozta meg. Gyengédsége ellenére rendkívül szigorú asszonyként is ismert, akinek kemény akarata mellett mély érzelmek is húzódtak meg. Fiainak parancsolt, de szeretettel irányította őket: Ödönnek egy rövid levéllel sikerült hazahívnia, Richárdot éjjel, álruhában kereste fel, Jenővel pedig könyörögve, de szigorúan parancsolva érte el, hogy visszatérjen.

Marie környezetének embereit jól ismerte, érzéseiket és vágyaikat figyelembe véve hozta meg döntéseit. Alfonsinéval kapcsolatos döntésében is a haza szolgálatát tartotta szem előtt, nem engedve Jenőnek, hogy feleségül vegye a lányt. Mindent meg tudott bocsátani, kivéve az árulást, amiért nem használta fel a Rideghvárytól kapott útlevelet, ami könnyebbséget jelenthetett volna a határátkeléskor.

A regényben Baradlayné számos szerepet tölt be: anya, feleség, hazafi, ápolónő és ellenfélként is tűnik fel. Színes egyénisége és erős jellemvonásai teszik őt a történet egyik legmeghatározóbb és legszimpatikusabb szereplőjévé. A mű végére ő válik a haza megszemélyesítőjévé, aki fájdalmasan is, de képes felismerni és korrigálni saját hibáit, amint Jenő esetében tettleges tévedését követően elveszíti önuralmát és zokogva vádolja magát.

Pál Úr: A hűséges tisztiszolga élete és hősiessége

Pál úr, Baradlay Richárd kapitány tisztiszolgája, nem csak szolgált, hanem baráti, bensőséges kapcsolatot is ápolt urával, kölcsönös szimpátia és kifogástalan jómodora révén. Rendszerető és mélyen hűséges szolga volt, aki alázatosan követte kapitányát akár egy szerény lakásban, akár Magyarországra menekülés közben. Az út során gazdag tapasztalata és leleményessége nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Richárdnak.

Pál úr életét két fő érzelem határozta meg: az önzetlen hazaszeretet, amiért kész volt életét is áldozni, valamint a Richárd iránti feltétlen hűség. Tisztelettudó és bátor emberként sosem riadt meg, sem a saját árnyékától, sem kapitányától. Véleményét mindig őszintén kimondta, ami néha félelmet, de gyakrabban tiszteletet váltott ki Richárdból, aki elismerően fogadta, hogy „az öregnek” gyakran igaza van.

Pál úr egyenlő bátorsággal állt helyt a vitákban és a csatatéren egyaránt, ahol erős termete és bivalyerője révén gyakran aratott győzelmet. Cselekedeteit mindig megfontoltság és észszerűség jellemezte. Ellenségeivel szemben könyörtelen, de soha nem kegyetlen volt. Széles körben tisztelték és jó véleménnyel voltak róla. Különleges képességei közé tartozott a konyhaművészet is, de a harcokban sem ismert félelmet.

Amikor Pál úr a harc mezején hősi halált halt, Richárd életéből is hiányzott valami, hiszen közöttük igaz barátság volt. Pál úr emléke örök példaként szolgál hűségről, bátorságról és az elköteleződésről, mely mindig hű maradt elveihez és gazdájához.

Rideghváry Bence: A hatalom játékosának szerepe és bukása

Rideghváry Bence, megyei adminisztrátor, Baradlay Kazimír hű követője volt, aki a gróf betegségének végső szakaszában átvette a megyei ügyek intézését. A császárhoz való elkötelezettsége miatt Kazimír őt jelölte ki utódjaként, és végrendeletében azt rendelkezte, hogy özvegye, Baradlayné hamarosan vegye el feleségül. Azonban Baradlayné és fia, Ödön megakadályozták ezt a házasságot, és a megye vezetését kitépték Rideghváry és korrupt, reakciós hívei kezéből. Ezen események hatására Rideghváry esküdt ellenségévé vált a Baradlay családnak.

A forradalom alatt Rideghváry Bécsben a Plankenhorst családdal együttműködve próbálta meghiúsítani a felkelők terveit. Majdnem sikerült Baradlay Jenőt is a reakció oldalára állítania, ami azonban végül nem valósult meg. Később Rideghváry minden erejét arra fordította, hogy ártson a magyar forradalomnak és a szabadságharcnak. Politikai játszmái végül elvezették oda, hogy kapcsolatot építsen ki a magyar nemzeti törekvéseket eltipró cári haderőkkel.

Rideghváry alakja jól példázza, hogyan formálhatja és változtathatja meg az egyéni hatalomvágy és az ideológiai elkötelezettség egy személy sorsát és kapcsolatait a történelmi fordulatok során.

Tallérossy Zebulon: A komikus, de emberi nemes alakja a forradalomban

Tallérossy Zebulon, a felvidéki földbirtokos nemes, kezdetben Baradlay Kazimír híve volt, de a forradalom kitörésekor a magyar kormány tisztségviselőjeként tevékenykedett. Mikor azonban a szabadságharc kilátástalanná vált, menekülni kényszerült, és álruhában próbálta elérni otthonát. Sorsa azonban Rideghváry Bence kezébe került, aki a magyarság elleni lázításra akarta felhasználni a Felvidéken. Tallérossy számára ez elfogadhatatlan volt, és végül sikerült elszakadnia Rideghváry befolyásától.

A történetben Tallérossy karaktere komikus elemekkel bővül. Mint öt lány apja és egy házsártos feleség férje, karaktere a méltóságteljes fellépés helyett inkább a nevetséges szituációk sorozatát vonzza. Korlátolt, kényelmes, és gyáva jellemvonásai ellenére azonban nem aljas: amikor becstelen cselekedetekre próbálják kényszeríteni, ügyesen talál kiutat a helyzetből.

A szereplő jellegzetes, tótosan tört magyar beszéde is hozzájárul komikus megjelenítéséhez. Az író nem származása miatt teszi nevetség tárgyává, hanem azért, mert Tallérossy azokat az eszménytelen, helyzethez alkalmazkodó embereket képviseli, akik képesek megalkuvásokra, és akik a magyar nemesi körökben is gyakran előfordulnak.

Lánghy Aranka: Szerelem és ellenállás a reformkorban

Lánghy Aranka, a nemesdombi református lelkész, Lánghy Bertalan lánya, Baradlay Ödön, a helyi uraság fiának szerelme volt. Ödön, mielőtt diplomáciai szolgálatra Oroszországba távozott, titokban eljegyezte Arankát. Baradlay Kazimír azonban határozottan ellenezte a kapcsolatukat, ami különösen nehezen viselte Aranka helyzetét, tekintettel arra, hogy apja az uraság temetésén tartott kemény hangvételű búcsúbeszéd miatt politikai nyomás alá került, és emiatt később Bécsbe is behívták.

Az özvegy Baradlayné, Baradlay Kazimír halála után, kiemelt feladatának tekintette, hogy fia, Ödön hazatérését követően megszervezze a fiatalok esküvőjét. Az esküvő után Aranka a család teljes jogú tagjaként, saját lányként kapott szeretetet és támogatást Baradlaynétól, ami erősítette helyzetét a családban és a közösségben is.

Liedenwall Edit: Bátorság és örökség a családi intrikák közepette

Liedenwall Edit, egykor jómódú, de mára elszegényedett osztrák nemesi család sarja, a Plankenhorst család bécsi házában nevelkedett. Habár cselédként bántak vele, valójában ő egy gazdag rokon végrendelete szerint az örökség jogos tulajdonosa lett volna, amennyiben tisztességgel férjhez megy. A történet csavart kap, mivel Plankenhorst Alfonsine is jogot formálhat az örökség felére, ha ő házasodik meg előbb, vagy ha Edit apácának áll.

Plankenhorsték ezért minden eszközt bevetettek, hogy Editet kompromittáló helyzetbe hozzák Baradlay Richárddal, majd később apácának kényszerítsék, végül pedig próbálják távol tartani vőlegényétől. Edit azonban bátran és leleményesen szabotálta az ármánykodó nők terveit. Kitartása és szerelme Richárd iránt segített neki abban, hogy elfogadja a szerény, de boldog közös jövőt, amíg végül kiderült, hogy hozzájutottak a mesés vagyonhoz.

Edit őszinte, tiszta szívű és természetes személyisége éles ellentétben állt Alfonsine bosszúszomjas és gyűlölködő természetével. Edit bátorsága, önuralma és szükség esetén alkalmazott furfangja révén sikerült legyőznie a kegyetlen ellenfelét, biztosítva ezzel nemcsak saját, hanem szerelme jövőjét is.

Plankenhorst Alfonsine: Egy bárólány intrikái és bukása

Plankenhorst Alfonsine, a bécsi bárólány, aki fiatalon Palvicz Ottó ezredestől teherbe esett, tragédiák sorozatát éli meg. A botrány elkerülése érdekében anyja segítségével a gyermeket dajkaságba adták, majd nyomát vesztették. Palvicz később csak akkor volt hajlandó Alfonsine-t feleségül venni, ha megtalálják közös gyermeküket. Amikor ez nem sikerült, Alfonsine az ártatlan Baradlay Jenőt csábította el.

A forradalom idején Alfonsine és anyja házukat a felkelők gyülekezőhelyévé tették, hogy időben jelenthessék a forradalmárok terveit a császári udvarnak. Ugyanakkor házukban nevelkedett Liedenwall Edit, akit cselédként kezeltek, de ő Alfonsine tervei ellenére Baradlay Richárd menyasszonya lett, és végül sikerült szerelme életét megmentenie.

Amikor Alfonsine megtudta, hogy Palvicz Ottó Richárd kezétől esett el, gyűlölet és bosszúvágy vezérelte. A szabadságharc bukása után személyesen próbálta elérni Haynaunál, hogy Richárdot halálra ítéljék, de a terv kudarcot vallott. Később, miután Edit hozzáment Richárdhoz, Alfonsine elesett egy hatalmas örökségtől, amely az őt illette volna, ha előbb köt tisztességes házasságot.

Alfonsine még megpróbálta elidegeníteni fiát, Palvicz Károlyt Richárdtól, majd magához édesgette, de hamar ráunt, és eltaszította. Maradék vagyonát elvesztette, anyját pedig, aki annyi gonosztettében támogatta, elmegyógyintézetbe záratta. Végül teljesen elszegényedett, és fiához fordult, aki azonban elmenekült előle. Baradlayné könyörületéből kapott ágyat egy alapítványi kórházban, ahol élete utolsó napjait töltötte.

Alfonsine karaktere egy romantikus regény tragikus hősnőjeként bontakozik ki, aki angyali szépsége mögött szenvedélyes, de romboló érzelmeket, mint gyűlöletet és bosszúvágyat hordoz.