Jókai Mór: Egy az Isten olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Jókai Mór: Egy az Isten olvasónapló röviden

A Rómában tartózkodó grófnő, Zbrócy Blanka, házasságának felbontásán fáradozik, miután családja összeadta egy idős, élvezetkedvelő herceggel, Cagliarival. Blankát szoros őrizet alatt tartják, mert a herceg a vagyonára pályázik, titkára, a szélhámos Vajdár pedig a kezét szeretné megkapni. Az ármánykodások veszélyes hálójában végül egy titokzatosan viselkedő, békés, ámde ügyesen merész tordai festő, egykori diplomata és vasbányatulajdonos, Adorján Manassé menti meg.

Adorján beleszeret Blankába, és a forradalmi zűrzavarokkal teli Olaszországon és Magyarországon át hazavezeti őt Erdélybe. Itt azonban nem találnak nyugalmat, hiszen az erdélyi magyar és román lakosság, osztrák kamarilla bujtogatása nyomán, komoly harcokat vív egymással. Ezekben a harcokban a székely Adorján család tagjai kiemelkedő szerepet vállalnak.

A lázadt tömegek élén Vajdár, aki Blankáék ellen fordul, miután korábban elárulta Annát, Adorján húgát, és még Adorján nevére hamisított váltót is. A harcok lecsengése után Manassé, mint egy új Berend Iván, igyekszik felvirágoztatni a bányatelepét, de őt, aki elvi alapon elzárkózik az erőszaktól és pacifista, vallásos unitárius, az osztrák hadsereg magával ragadja.

Jókai művében a torockói idillt a bécsi arisztokraták, Cagliari, Caldarica és szolgájuk Vajdár sötét machinációi ellenpontozzák. A puritán hős, Manassé erkölcsi diadala végül abban nyilvánul meg, hogy a megcsalt és megtört Vajdár hazaérkezik meghalni, volt menyasszonya, Anna koporsója mellé. A regény nem tartozik Jókai legjobb művei közé, de mégis olvasmányos és lebilincselő.

Jókai Mór: Egy az Isten olvasónapló

1848-ban, egy olaszországi vonaton, két hölgy – Dormándyné, Marie, aki szőke, és a szoborszerű szépségű Cagliari hercegné, Zboróy Blanka – valamint férfi kísérőjük, az ügyvéd Zimándy Gábor nehezen talál helyet maguknak. Ekkor megjelenik egy fiatal, rejtélyes férfi, aki felajánlja nekik saját első osztályú fülkéjét.

Az idegen, Adorján Manassé néven mutatkozik be, és hamar beszélgetésbe bonyolódik a hölgyekkel. Az utazás során kiderül, hogy mindannyian magyarok. Manassé megosztja velük, hogy Rómába tart, de meglepetésükre elárulja, hogy nem katolikus nagyhétre, hanem mint unitárius. A következő megállónál Manassé váratlanul leszáll a vonatról, ekkor Gábor elmondja, hogy ismeri a fiatalembert.

Tájékoztatja őket, hogy Manassé egy ősi székely család sarja, bár még csak húszas évei elején jár, korábban már betöltött fontos szerepet az államigazgatásban. A szabadságharc idején azonban elvesztette kiváltságos helyzetét, ami nagyon megviselte, így úgy döntött, új életet kezd Rómában. Gábor megjegyzi, hogy bár ő liberális szellemű, Manassé nem az, ezért eddig nem igazán beszélgettek közvetlenül. Később Manassé visszatér, és Gábort egy közös pipázásra hívja a vonat tetejére.

Ezen a ponton Gábor tájékoztatja Manassét Zboróy Blanka grófnő helyzetéről. Bár Blanka még fiatal, Rómába utazik, hogy elváljon Cagliari hercegtől, akivel szülei házasították össze. A lány annyira ellenezte a kapcsolatot, hogy a férje közelségét sem tudta elviselni. Cagliari válaszul beadványozta a válást, epilepsziát felhozva indokként, ami szerinte alkalmatlanná teszi Blankát a házasságra.

A hercegnek van egy szeretője, Caldavira márkinő, Cyrene, akivel szeretne újra együtt lenni. Gábor azonban Rómába kíséri Blankát, hogy meggyőzze az egyházat, keressenek más indokot a válásra, mert ha a pápa Blankát az állítólagos betegség alapján választaná el, ő többé nem mehetne férjhez. Emellett a hercegnek van egy rosszindulatú tanácsadója, Vajdár Benjámin, aki folyton rossz ötleteket súg neki.

Manassé felveti, hogy Blanka válhatna protestánssá, de Gábor felvilágosítja, hogy ebben az esetben elveszítené az örökségét, mert egy elődje kikötötte, hogy az csak római katolikus utódokra szállhat. Eközben Vajdár Benjámin lép be a fülkébe, amikor a két férfi nincs jelen, és cinikusan elfoglal egy üres helyet, de amikor Manassé visszatér, könnyedén elzavarja őt, ami miatt Vajdár dühösen távozik. Blanka meglepődik Manassé tekintélyén.

Manassé bejelenti, hogy Bolognában fog leszállni a vonatról, majd a hegyeken át, Firenzen keresztül folytatja útját Rómába, mert ez az útvonal látványosabb és egy napot is megspórolhat vele. A többi utas úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá. Útközben Manassé megosztja velük, hogy Benjámin a nevelt testvére, miután apjuk magához vette a fiút, amikor Vajdár apja öngyilkosságot követett el.

Benjámin külsőre rendkívül vonzó férfi, de lelkülete gonosz; elcsábította és aztán magára hagyta Manassé húgát, Annát, aki ezt nehezen viselte. Benjámin ezért tart annyira Manassétól, mert Manassé tud valamit róla, ami nagyon komoly bajba sodorhatná Benjamint, azonban Manassé jóindulatú és nem használja ezt fel ellene. Manassé a nőknek beszél a Torockói vidékről is, ahol felnőtt, és amit mesébe illő helyként ír le.

Megállnak egy út menti fogadóban, ahol Manassé a helyiek segítségével sonkát és bort szerez, majd folytatják útjukat Róma felé. Ami azt illeti, Manassé tudja, de a többiek még nem, hogy Olaszországban jelentős zavargások vannak készülőben, és ezért nem a megszokott úton haladnak Rómába; valójában ezért választották a kerülőutat. Manassé ismeri Cagliari grófot is, de erről a többieknek még nincs tudomásuk. Rómába érve külön-külön szállást vesznek igénybe. Gáborék az előre lefoglalt helyükre jelentkeznek be, és itt értesülnek arról, hogy Benjáminnak is itt kellett volna megszállnia, de útközben hegyi betyárok rabolták el.

Blanka úgy érzi, hogy vonzódni kezd Manasséhoz, ami kényes helyzetet teremt, mivel a férfi más vallású. Blanka nagyon szeretne részt venni a nagyheti eseményeken, amelyekre csak korlátozott számú belépő áll rendelkezésre. Manassé kapcsolatainak köszönhetően szerez jegyeket, cserébe Gábor arra kéri, hogy ő legyen a csoport vezetője. Így együtt vesznek részt a mise imádkozásában a Sixtusi kápolnában, és megtekintik a lábmosást a Vatikánban.

Egy másik jelentős esemény, amikor kegyelmet adnak egy bűnözőnek, aki egy egyházi vezető életére tört, és ezután szabadon engedik. Blanka megrémül, amikor megpillantja az ijesztő kinézetű férfit. Manassé szervezésében, Rossi, a francia követ ismerősének segítségével, Gáborékat a nagyhét végén maga a pápa fogadja. Viszont ezután Manassének kerülnie kell Blankát, hogy elkerüljék a pletykákat, amik hátrányosan befolyásolhatnák a válópert.

Manassé gondoskodik róla, hogy Blanka részt vehessen a pápai áldáson a Szent Péter téren, mivel nagyon szeretne ott lenni. Blanka Rossi feleségével együtt megy el (így elkerülve, hogy Manasséval lássák együtt), míg Manassé a szertartást Gáborral nézi meg. Amikor elhangzik az áldás és a két pálmalevél lehull, Manassé az egyiket elkapja és odaadja Blankának.

Az eseményen nem csak a hagyományos áldás hangzik el, hanem a pápa megáldja az induló szabadságharc seregeit is. Gábor ennek örül, de Manassé óvva inti, hogy siettetni kell Blanka ügyének rendezését, mivel a politikai helyzet gyorsan változhat. Ha az osztrákok kerülnek fölénybe, nem lehet tudni, milyen lehetőségek maradnak az új politikai környezetben.

Az ünnepség során Blanka véletlenül elejti a karperecét, amit egy virágárus ad vissza neki. Blanka ekkor felajánlja a karperecét a „szent ügy” érdekében, amit ő vallási értelemben használ, de a tömeg a szabadságharcra vonatkoztatja, így Blankát hősként ünneplik.

Másnap a pápai meghallgatásra mennek. Mivel Cagliari gróf, aki az alkotmányosság elleni párt tagja, nem tartózkodik Rómában a szabadságharcos hangulat miatt, ez előnyös helyzetet teremt Blankának. A pápai udvarban bemutatják a kérvényüket, majd távoznak.

Az olasz erők hamarosan veszíteni kezdenek, és Cagliari visszatér Rómába, ahol felkeresi Blankát. Egy ködös beszélgetés során azt sugallja, hogy jót akar neki, és inkább atyai szerepet töltené be, mint férji. A pontos részletek homályosak maradnak, de megígéri, hogy titkára keresztül még üzen majd. Blanka névtelen levelet kap, mely figyelmezteti, hogy Cagliari Vajdár Benjámint szeretné vele összeházasítani.

Ez megijeszti Blankát, aki Manasséhoz fordulna segítségért, de elvesztette az elérhetőségét, amit korábban feljegyzett egy papírlapra a vázlatfüzetében, de a lapot kitépte és eldobta a Colosseum előtt, amikor rajzolni próbálta az épületet. Visszamegy tehát a helyszínre, hogy megkeresse a lapot. Ott találkozik egy festővel az épületen, aki nem más, mint Manassé. Beszélgetésük során Manassé arról érdeklődik, vajon szabad-e bosszút állni azokon, akiket nem szeretünk (hiszen ő is hatalmában tartja Vajdárt, de nem bántja).

Manassé tanácsot ad neki: utaljon Cagliarinak arra, hogy a vatikáni titkos instrukció 14. §-a alapján el kell válniuk, amire Cagliari valószínűleg nem fogja tovább zaklatni. Azt azonban nem fejti ki, hogy mi is ez a szabály pontosan.

Másnap, amikor Vajdár felkeresi Blankát, ő már felkészülten várja a férfit. Vajdár meglepődik, hogy Blanka nyugodtan eszik, miközben ő Cagliari házassági ajánlatát teszi előtte. Blanka végül elmondja, hogy a 14. § miatt nem házasodhatnak össze. Vajdár erre dühösen rájön, hogy Manassé áll a háttérben, megfogadja, hogy bosszút áll rajta, és dühösen távozik.

Blanka Gábortól megtudja, hogy a 14. § szerint nem lehet házasságot kötni, ha az egyik fél olyan cselekményt követett el, ami több éves börtönbüntetést von maga után. Tehát Vajdárnak van valami sötét titka, amiről Manassé tudomást szerzett. Kiderül, hogy a névtelen levelet Caldavira hercegnő írta féltékenységből, mert aggódik, hogy Blanka lehet a herceg új szeretője a válás után, ami valójában eléggé alaptalan félelem.

Mivel a fogadóban, ahol Blanka megszállt, sokan Cagliari ismerősei, ezért Blanka egy másik házba költözik. Rossiék is elhagyják a követséget, és Blankával együtt új szálláshelyen szállnak meg. Gábor azonban nem költözik velük, mert neki megfelel a fogadó, és nem kíván Rossiék társaságában lenni.

Végül kimondják az ítéletet: a házaspárt elválasztják, de Blanka soha többé nem léphet házasságra, Caligari pedig addig nem vehet feleséget, amíg Blanka életben van. Blanka kötelezően Rómában kell hogy maradjon. A Caligari-kastélyt úgy osztják fel, hogy a két rész között ne legyen közvetlen kapcsolat; Blanka a Tiber partján, Caligari pedig a piactérre néző oldalon fog lakni. Gábor áttér a katolicizmusra és feleségül veszi Dormándynét. Blanka a kastélyban él, mintha halott lenne, többé senkit nem szerethet.

Politikai ellentétek fokozódnak, és a radikalizmus növekszik. Egy alkalommal a lázadók megtámadják Blankának hitt hintót, abban vélekedve, hogy Caligari ül benne, de amikor rájönnek, hogy Blanka van benne, elengedik őt. Egy ismerőse tanácsára elkezdi olvasni a hírlapokat, és meglepődik azon, hogy mennyire élesen támadják egymást a politikai frakciók. Végül azonban jó hír érkezik: a pápa Rossit kérte fel a kormány megalakítására.

Blanka néha azt hiszi, hogy zenét hall a szobájában lévő Sappho-ról festett képből, de nem tudja eldönteni, hogy ez valóság-e vagy csak álmodik. Egy nap a kandalló hirtelen mozogni kezd, és Caldariva hercegnő lép ki belőle. Kiderül, hogy a kandallón keresztül egy titkos átjáró vezet a kastély két hálószobája között. Caldariva mindkét kulcsot birtokolta, de most az egyiket átadja Blankának.

A festmény mögött egy rejtekhely van, ahonnan Blanka hallhatta Caldariva énekét. A hercegnő elmondja, hogy Vajdár titka egy hamisított váltó, amit Manassé kifizetett, és a csalás bizonyítékát magánál őrzik. Vajdár azt akarta, hogy Caldariva lopja el ezt a bizonyítékot Manassétól, különben megfenyegette, hogy megöli őt. Erre Caldariva a lázadók segítségével rajtaütést szervezett Cagliarién és Vajdáron, hogy elűzze őket Rómából. Most Caldariva és Blanka maradnak egyedül a kastélyban.

Másnap újra találkoznak, és Caldariva felfedi nevét: Rozalina. Mivel ő fehér bőrű, Blanka pedig piros arcú, játékból nevet cserélnek, utalva a „blanc” (fehér) szóra. Rozalina meghívja Blankát az elkövetkezendő napokon esedékes álarcos báljára, ahol negyven ismert személy lesz jelen, és senki sem fogja felismerni Blankát, sem azt tudni, honnan érkezett. Mivel Manassé neve is szerepel a meghívottak listáján, Blanka elfogadja a meghívást.

Ugyanazon a délelőttön azonban Rossi parlamenti nyitóbeszédére van meghívva, amelyre el is megy, de a parlament épületében fenyegető férfiakat lát, köztük azt a rosszarcú férfit, akit a nagyhéten a Vatikánban szabadon engedtek. Blanka óva inti Rossit, hogy ne tartsa meg a beszédét rossz előérzetére hivatkozva, de Rossi nem hátrál meg. Este Blanka a lapokból értesül, hogy Rossit meggyilkolták, így végül nem is megy el a bálra. Megdöbben, amikor az inasától megtudja, hogy a nép nem csak, hogy nem ítéli el a gyilkost, de még hősként is ünneplik.

Blanka örül, hogy nem vett részt a bálon, mert borzalmas lett volna ünnepelnie, miközben a tragédia történt. Nem sokkal később egy lázadó tömeg gyülekezik a palota előtt, éltetve Zambianchit, a gyilkost, sőt még a katonaság is támogatását adja nekik. A szomszédos lakrész ablakából még pezsgőt is kínálnak a tüntetőknek.

Blanka tisztában van azzal, hogy Rozina valamilyen módon érintett a zavargásokban, hiszen szélsőséges kiadványokat finanszíroz. Amikor azonban a helyzet egyre veszélyesebbé válik, és a tömeg a Cagliari-palotát fenyegeti ostrommal, Rozina megrettent és arra kéri Blankát, engedje meg, hogy az ő lakosztályán keresztül meneküljenek el a bál vendégei. Egy titkos járat nyílik a fürdőszobából a föld alatti csatornák felé.

Blanka eleinte vonakodik beleegyezni, de Rozina azt állítja, hogy Manassé is ott van a tömegben, és fegyverrel próbálja megfékezni a csőcseléket. Blanka végül engedélyezi a menekülést, a szobákat elsötétítik, hogy a menekülők észrevétlenül hagyják el a kastélyt. Később kiderül, hogy Manassé valójában nem volt a tömegben; Rozina hazudott. Rozina azt is bevallja Blankának, hogy eredeti tervében szerepelt, hogy a bálon „elveszítse” Blankát és Manassét – a részletek nem ismertek –, de mivel Blanka segített neki, ezt a tervet elveti, és kijelenti, hogy ezzel elengedték egymás adósságát.

A tömeg ostromolja a Cagliari-palotát, különösen annak Rozina által lakott részét, de szerencsére nem találják meg azt a rejtekhelyet, amely Blankának és vendégeinek menekülési útvonalul szolgált. A dühös tömeg ezt követően a Vatikán ellen fordul, ahol a pápa kénytelen megadni magát. Blanka nagyon szeretne távozni Rómából, ezért egy ismerőséhez, X. grófnőhöz fordul a követségen, hogy segítsen neki engedélyt szerezni a pápától. A pápa ígéretet tesz erre, de később kiderül, hogy nem szándékozik azt betartani. Blanka ezután felkeresi Manassét, aki egy csizmadiánál szállt meg. Manassé nincs otthon, de Blanka felfedezi, hogy Manassé lefestette őt egy gyönyörű képen.

Hazatérve Blanka egy rövid cikkben olvassa az újságban, hogy ő segítette a bálozó társaság megszökését néhány napja. Hamarosan az emberek bosszúszomjas tömege érkezik, ezért Blanka a kert keresztül menekül, ahol váratlanul Manasséval találkozik. A férfi elmondja, hogy nem járt otthon, a csizmadiánál, és csak azért érkezett, hogy búcsút vegyen: hazautazik, mivel nagy a feszültség otthon, de ő nem harcolni, hanem békét teremteni akar. Ez aggodalmat vált ki Blankából, mert Rossi is a közvetítésre törekedett a szélsőséges csoportok között, ami mindkét oldal ellenszenvét kivívta. Manassé egy iratot szerez Blankának, amely szerint ő X. grófnő társalkodónője lesz. X. grófnő elhagyja Rómát, és Blanka mint kísérője hazautazhat vele.

Blanka búcsút int Manassénak. A terv szerint a Colosseum előtt száll fel X. grófnő hintójába. Amikor azonban megpillantja a grófnő jellegzetes ruháját és odasiet hozzá, furcsának találja az arcát. A nő kísérője felkiált: „Ő a pápa!” Ezután hirtelen elhagyják a helyszínt.

Manassé és Blanka a tengeren Trieszt felé haladnak, ahol az ember messze van a társadalom zajától, és csak Isten az úr. Blanka csalódott a pápában és saját vallásában, ezért úgy dönt, hogy áttér az unitárius hitre és Manasséval fog élni Erdélyben, ahol az élet bár nehéz, de szép és becsületes. Triesztből a hegyeken át Erdély felé veszik az irányt.

Pesten felkeresik Gáborékat, akik a birtokukra költöztek. Itt találkoznak velük. Marie migrénes, sötétített szobában pihen, de amikor Blanka beszélget vele, Marie bevallja, hogy nem csupán migrén miatt szenved, hanem Blankának a sorsa miatt aggódik, mivel a lány elhagyta Rómát, elvesztette vagyonát, és még a vallásából is ki akar térni.

Gábor arról tájékoztatja őket, hogy a császári csapatok elfoglalták Erdélyt, és mivel Manassé testvérei a magyar felkelőkkel szövetkeztek, kompromittálva vannak; közülük kettőt az oláhok fogtak el. A testvérek Manasséra írták át a vagyonukat, de ha ő is hazatér és a magyarok oldalára áll, a császáriak megfoszthatják őt vagyonától. Gábor szerint Manassénak Lengyelországba kellene mennie, de Manassé határozottan elutasítja ezt az ötletet.

Indulásukat követően Kolozsváron találkoznak Manassé testvérével, Áronnal, és együtt folytatják útjukat Torda felé. Útközben Árontól megtudja Manassé, hogy a románok azzal fenyegetőznek, hogy felakasztják a két fogvatartott testvérüket, hacsak nem adják meg magukat és nem engedik át nekik Torockót. Az úton Ciprián román férfi házában szállnak meg, akinek lánya, Zenobia gyorsan összebarátkozik Blankával.

Másnap Zenobia vezeti őket tovább a hegyeken át, mely terület az apja birtokában van. Áron szerint Ciprián nem kedveli a magyarokat, de szerencsére Zenobia kedvező benyomást szerez Blanka személyéről. Egy forrás mellett táboroznak le, ahol szalonnát sütögetnek. Ekkor darazsak támadják meg őket, amitől Blanka nagyon megijed. Áron megpróbálja kedvére tenni, és egy égő fadarabbal ki akarja füstölni a darázsfészket, de a korhadt fa hirtelen nagy lánggal ég fel. Ekkor Zenobia rémülten felkiált: „Most megölted az apámat, és felgyújtottad a házat, ahol tegnap aludtál!” Nem értik, mit jelent ez, de tovább folytatják az útjukat Zenobia nélkül.

Zenobia csak apja birtokának határánál kíséri el őket, utána Matuzsálem, a magyar zsidó segítségét szeretnék kérni, hogy vezesse őket tovább, vagy adjon melléjük valamelyik szolgáját. Matuzsálem azonban éppen egy zsidó ünnepnapot tart, és nem hajlandó elhagyni a szobáját, szolgáit pedig nem engedi, hogy segítsenek, mert nem kedveli a keresztényeket. Azonban egyik szolgája, Vaszilij kezdetben vállalja a feladatot, de Matuzsálem haragos átkára Vaszilij mégis visszalép.

Végül ők maguk folytatják az utat, vezető nélkül is megtalálva az irányt a Tordai hasadék felé. Közben Manassé arra a következtetésre jut, hogy Áron éppen azért vezette őket ezen az úton a hegyek között, hogy találkozzon Cipriánnal, a magyarok ellenségével, és Matuzsálem által lássa meg a közöny veszélyét is, ezáltal Manassé biztosan a felkelők oldalára áll.

A Tordai hasadék másik oldalán két elhagyott barlangvár található, amelyek közül a Balyika nevűben szállnak meg éjszakára. Manassé azonban titokban elhagyja a csoportot, és levélben értesíti Áront: az oláhok, akik fogva tartják a testvéreit, a hasadék feletti Monasteria-fennsíkon táboroznak. Oda megy, hogy tárgyaljon velük és békés úton próbálja kiszabadítani a testvéreit. Sikeres tárgyalás esetén a Porlik-barlangban találkoznak majd újra Áronnal és Blankával.

Manassé tizenhat tulkot és több akó pálinkát ajánl az oláhoknak cserébe a testvérei szabadságáért és Torockó békés elhagyásáért. Az oláh vezér eleinte nem fogadja el az ajánlatot, abban reménykedve, hogy erősítést kap – a véletlenül lángra lobbantott fa éppen ennek a jelének szánták. Manassé azonban tisztázza a vezérrel a tűz valódi okát, amit a megérkező Zenobia is megerősít. Végül sikerül békét kötniük, és Manassé testvérei szabadon kerülnek. Blanka úgy dönt, hogy meghívja Zenobiát az esküvőjükre.

Manassé és családtagjai szeretettel fogadják Blankát Torockóban, ahol minden olyan, mint egy kis paradicsom.

Amikor Blanka Anna szobájában a lány festményeit nézegeti, döbbenettel veszi észre Vajdár képét is közöttük. Kiderül, hogy Anna továbbra is szerelmes a férfiba és reméli, hogy Vajdár egyszer visszatér hozzá. Ezért kérte meg Manassét, hogy ne ártson Vajdárnak – ezért nem bántja Manassé ellenfelét.

Torockóban Blanka jól érzi magát. Az itteni mise teljes ellentéte annak, amit Rómában tapasztalt: Rómában gyönyörű templomok voltak, de szomorú és ármánykodó emberekkel, itt pedig egyszerű templom áll, ahol boldog és kedves emberek gyűlnek össze. Annak érdekében, hogy felgyorsítsa a válópert, még egy kis bányát is vásárol Manassé segítségével, hiszen a helyi birtokosokra más szabályok vonatkoznak. Blanka nem mondott le arról a szándékáról, hogy meghívja Zenobiát az esküvőre. Amikor ezt megtudja, Áron szomorúsága és keserűsége keríti hatalmába, és eszébe jutnak a „zalánthai napok”. (A szövegben nincs további magyarázat arra, hogy mi ez a zalántha.)

A narratíva ezen a ponton időben visszalép, és régebbi eseményeket tár fel. Caldariva márkinő férje egy nápolyi nemesember volt, aki azonban elhunyt, ezután Rozina összejött Cagliari gróffal. A bécsi udvarban azonban nem voltak jó hírben, és ennek javítása érdekében Rozina azt találta ki, hogy Cagliari házasodjon meg. Blanka volt az, akit ő választott ki erre a szerepre.

Egy alkalommal, egy udvari bálon Rozina nagyon megharagudott Blankára, mert úgy érezte, hogy Blanka szándékosan nem vett róla tudomást. Vajdár szintén ezen a bálon vette észre először Rozinát, akibe ekkor szeretett bele, és ezért hagyta el Manassé húgát, valamint ekkor kezdett dolgozni Cagliari titkáraként. Vajdár fényűző életet élt, és amikor sürgősen pénzre volt szüksége, hamisított egy váltót Manassé nevével mint kezes. Bár később szándékozott a váltót rendezni, az uzsorástól megtudta, hogy Manassé már korábban kifizette az összeget.

Eközben Rozina Bécsben dühöng. Cagliari addig nem vehet el más nőt, amíg a felesége él, ám Blanka még mindig életben van. Rozina azt reméli, hogy a harcok közepette Blanka életét veszti. A hadügyminisztériumból megszerezte az Erdélyről szóló jelentéseket, amelyeket titkosírással jegyeztek le, de Vajdár hozzájutott a dekódoló kulcshoz. Együtt olvassák a tájékoztatásokat, amelyekből kiderül, hogy Manasséék sértetlenül hazaérkeztek, és kiegyeztek a románokkal.

Rozina haragja tombol, és különösen mérges Cagliarira, akit közömbösnek lát az ügyben. Cagliari azonban elmagyarázza, hogy neki is fontos, hogy Blanka meghaljon, sőt, még fontosabb, mint szeretőjének. Megállapodtak ugyanis Blanka testvéreivel, hogy aki előbb hal meg, annak a vagyona a másikra száll. Ha azonban Blanka elhagyja a katolikus hitet, nem örökölheti meg a gazdag rokonság vagyonát, mivel az öröklés feltétele a katolikus hovatartozás volt. Ez ellentmond annak a ténynek, hogy Blanka és Cagliari már elváltak, így a házassági szerződés nem lehet érvényes. Cagliari és társai ezért úgy döntenek, hogy meg kell ölni Blankát, mielőtt áttérne a hitéből és hozzámenne Manasséhoz.

Közben Blankáék a lakodalmat ünneplik. Áron meglepetésként egy kis lakot is készített nekik. Blanka azon aggódik, hogy sehol sincs Zenóbia és Dávid, Manassé testvére. Végül Zenóbia megérkezik, de sajnos Dávid holttestét hozza magával. Dávid megölte Zenóbia apját, mire Zenobia testvére megölte Dávidot. Zenóbia ezután távozik, de ígéri, hogy egyszer még visszatér, hogy viszonozza az esküvői meghívást.

Blanka kéri, hogy Dávid holttestét helyezzék az ő otthonukba. A temetés után a férfiak bosszút akarnának állni, de Manassé lebeszéli őket, hangsúlyozva, hogy ő békét kötött az oláhokkal és nem azt a Jézust kell követniük, akinek nevében emberek ellen elkövetett szörnyűségeket követnek el, hanem aki békét hoz. Végül Áronék elállnak a bosszútól.

Eközben Diurbanu, egy román vezér és csapata közeledik a faluhoz, de egy, a magyarokhoz tartozó olasz csapat szétveri őket anélkül, hogy a torockóiak tudnának róluk. Diurbanu Abrudbányánál találkozik más oláh vezetőkkel, és megpróbálja őket rávenni, hogy támadják meg Torockót. A többi vezető kezdetben vonakodik, mivel elege van a folyamatos mészárlásokból, de amikor Diurbanu azt mondja, hogy akkor a menyasszonyával, Zenóbiával mennek harcba, ráállnak a tervre.

A torockóiak tudomást szereznek arról, hogy Diurbanu közeleg. Manassé úgy dönt, hogy megpróbálja békésen rendezni a helyzetet, emlékeztetve az oláhokat a korábbi békeegyezményre. Azonban amikor megérkezik a táborba, a vezér foglyul ejti, megkötözteti és egy pincébe zárja. Diurbanu megjelenésekor felismeri Vajdár Benjámint.

Vajdár tervet vet fel: ő és emberei Székelykő felől támadják meg a falut, mint figyelemelterelés, miközben Zenóbia bejut a faluba, és elcsalja a nőket, akiket aztán Manassé szeme láttára akar kivégeztetni. Vajdár elindul, Manassét és a cigány muzsikust, Lányit hátrahagyva a pincében, aki nem volt hajlandó neki zenélni. Lányi fogával szétrágja a köteleket, így mindketten megszabadulnak.

Manassé dühös és elkeseredett, már nem hisz a békében és kezdi elveszíteni hitét az Istenben. Amikor kilép a pincéből, Zenóbia áll előtte, aki nem akarja bántani Annát és Blankát, mert ők is barátként viseltettek iránta. Az oláhokat Áronék csapata visszaverte, Diurbanu leesett a lováról és eltörte a lábát. Manassé a pusztai templomhoz megy, ahol megtalálja a lovat, és újra rátalál Istenre, akiben már kételkedett.

A cigány, Lányi, Vajdár után megy, aki nagy összeget kínál neki a menekülésért. Kéri, hogy vigye őt a pusztai templomhoz, ahonnan szekeret hívatna a szomszéd faluból. A templomban azonban találkoznak Manasséval. Vajdár arcán halálos gyűlölet és rémület tükröződik, és arra kéri Manassét, hogy ölje meg őt, ezzel véget vetve közös ügyüknek. Manassé azonban nem bántja, helyette felteszi a lovára és szabadon engedi.

A szabadságharc lezárultával Manassé és Blanka bányászattal kezdenek foglalkozni, és embereket toboroznak. Két gyermekük is megszületik, és Anna mindenben segítségükre van. Egy idő után azonban a munkásokat katonának sorozzák be. Manassé Bécsbe utazik, hogy megpróbálja elérni az udvarnál, hogy engedjék haza őket. Itt találkozik Cagliarival, aki ígéri, hogy segít, de valójában hazudik: nemcsak hogy a többieket nem engedik el, de Manassét is besorozzák.

Manassé öt éven át katona, míg Blanka egyedül vezeti a bányát, a megélhetés nehéz. Ekkor megjelenik Gábor, hírrel arról, hogy sikerült pénzt kiperelnie a rokonoktól. A végrendelet úgy rendelkezett, hogy Blanka nem térhet át a katolikus vallásról más keresztény hitre. Gábor a bíróságon azzal érvelt, hogy az unitárius vallás nem keresztény, hanem pogány, így a kitétel nem érvényes rá.

Blanka azonban nem fogadja el a pénzt, mivel ezzel elismerné, hogy új családja pogány. Emiatt sokan szentként kezdik tisztelni őket. Manassé részt vesz a solferinoi csatában, majd hosszú viszontagságok után visszatér haza. Anna életereje fokozatosan csökken, és végül elhuny. Az utolsó kívánsága az, hogy ha Vajdár is meghal, temessék őt is mellé a sírba.

Vajdár és Rozina közben különféle csalásokba keverednek, és végül Vajdárt elfogja a rendőrség, majd visszatoloncolják Erdélybe. Mielőtt visszatoloncolták volna, még el akart búcsúzni Rozinától, ezért otthonában várta a nőt. Rozina azonban nem jelenik meg a találkozón, így Vajdár bosszúból magával viszi azokat az iratokat, amelyek terhelőek lehetnek Rozinára.

A rendőrség Torockóra szállítja vissza Vajdárt, ahol Manassé felvételi könyvelőnek a bányába. Amikor Manassé meglátja Anna holttestét, mélyen megrendül, és rádöbben, hogy milyen rossz ember volt; őszintén megbánja tetteit. Halála hamar bekövetkezik: Rozina, bosszúból, amiért Vajdár elvitte a terhelő iratokat, mérget tartalmazó porral átitatott levelet küld neki. Vajdár belélegzi a mérget és meghal.