Jókai Mór: És mégis mozog a föld olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Jókai Mór, a magyar irodalom kiemelkedő alakja, a történelem egyik legnagyobb hatású írójaként vonult be a köztudatba. Műveinek értékét máig senki sem vitatja, hiszen regényei messze túlmutatnak saját korukon. Az írásai a mai olvasó számára is frissességet hordoznak: humorosak, meglepőek, elgondolkodtatóak, és nem utolsósorban rendkívül szórakoztatóak.

Jókai életműve tele van olyan alkotásokkal, amelyek generációk számára nyújtanak feledhetetlen élményt. Az egyik ilyen klasszikus az És mégis mozog a föld… című regény, amely öt fiatal diák történetét meséli el. A szereplők nem kisebb célt tűznek ki maguk elé, mint hogy békés úton, belső reformok révén hozzanak változást az ország életébe. A regény középpontjában álló ambiciózus törekvések kiterjednek a művészetekre, a katonaságra és a reformkori Magyarország teljes társadalmi berendezkedésére.

Ez a mű nemcsak izgalmas kalandokat ígér, hanem mélyebb gondolatokat is ébreszt az olvasóban a változás és megújulás lehetőségeiről, ugyanakkor mindvégig fenntartja a könnyed, magával ragadó stílust, amely Jókai Mór írói zsenialitásának egyik legnagyobb erénye.

Jókai Mór: És mégis mozog a föld olvasónapló

A regény középpontjában öt debreceni diák áll: Jenőy Kálmán, Barkó Pali, Bíróczi Sándor, Borcsay Mihály és Csuka Feri. A fiatalok lázadó szellemükkel hívják fel magukra a figyelmet, amikor szerkesztik a „csittvári krónikát”, ami miatt kizárják őket a kollégiumból. Ez a fordulópont vezeti őket a bizonytalan jövőbe, amit a regényben találóan „világ” néven említenek. A történet központi alakjává Jenőy Kálmán válik, akinek sorsát a többiek csak alkalmanként keresztezik vagy segítik elő.

Kálmán álma, hogy költővé váljon, ám tervei megvalósításának útját folyamatos akadályok szegélyezik. Anyagi gondokkal ugyan nem kell küzdenie, hiszen dúsgazdag nagyanyja bőségesen gondoskodna róla, sőt fényes közéleti karrierlehetőségeket is kínál számára. A kihívás azonban éppen ezekben rejlik: képes-e ellenállni a könnyebbik út csábításának?

Az első kísértés Katinka, egy kacér fiatalasszony, aki eltereli a figyelmét. Ezt követően Decséry főispánék környezetében az érvényesülés vágya próbálja eltéríteni céljaitól. Amikor pedig drámája fogadtatása közönyös marad, úgy tűnik, végleg feladja álmait. Az utolsó nagy próbatétel festői sikereihez kötődik: művészi elismerést szerez, és úgy tűnik, nem kellene választania sem karrierje, sem eddigi élete, sem nagyanyja támogatása között.

Azonban Kálmán végül meghozza a döntést: olaszországi festő-körútját megszakítva hazatér, hogy írói pályájának szentelje magát. Ezzel vállalja nagyanyja haragját, amely egészen annak haláláig elkíséri. A történet így nemcsak a művészi kiteljesedésért folytatott küzdelemről szól, hanem a belső integritás és az önazonosság megőrzésének drámájáról is.

Jókai Mór És mégis mozog a föld… című regénye az író egyik legjellegzetesebb alkotása, amelyben művészetének minden erénye és hiányossága megmutatkozik. A reformkort megelőző évtizedek irodalmi és művészeti küzdelmeit bemutató fejezetek Jókai életművének kiemelkedő darabjai közé tartoznak. Különösen emlékezetes a csittvári krónika „szerkesztőbizottsági” ülése a pince mélyén, Kálmán és a nádor vitája a kultúra jövőjéről, valamint Kálmán és Tseresnyés mester filozofikus beszélgetései.

Az író mesteri hangulatteremtő erejét jól példázza az a jelenet, amikor Kálmán egy hegycsúcson olvassa fel drámáját barátainak. Jókai lenyűgöző szavakkal idézi meg a nagy változások pátoszát és a hősök nemzetteremtő céljait. A regény stílusbeli gazdagsága és képi világa méltán hasonlítható a Kőszívű ember fiai-hoz, amely Jókai egyik legnagyobb sikere.

A mű egyúttal érzékenyen mutatja be a hazai romantikus nemzedék két legfontosabb törekvését. Az egyik a nemzeti múlt feltárása, amelyet a fanatikus Barkó Pali képvisel. A másik a magyar színjátszás megteremtése, amelyet Borcsay Mihály – színpadi nevén Bányaváry – céljaiban érhetünk tetten. Jókai e két szálat elegánsan szövi bele a regény átfogó történetébe, amely egyszerre szórakoztató és mélyen elgondolkodtató.

Jókai Mór És mégis mozog a föld… című regényében az arisztokrácia és a birtokos nemesség helyett rokonszenvvel ábrázolja a népi alakokat. Barkó Pali karakterét nagy Ázsia-kutatónkról, Kőrösi Csoma Sándorról mintázta. Tóth Máté az egyszerű életformát megőrző, kiváló gazdálkodói képességekkel rendelkező, de polgárosult paraszt eszményített alakja. Tseresnyés mester pedig a nemzeti polgárosodás ideális képviselőjeként jelenik meg.

A regény központi figurája, Jenőy Kálmán, egyszerre hordozza Jókai írói erényeit és gyengeségeit. Kálmán Jókai legszebb romantikus hőseire emlékeztet: ő egy korszakalkotó drámaíró, kitűnő festő, és sokoldalú művész. Karakterét széles körű műveltség, felvilágosult gondolkodás, lobogó lelkesedés, mély emberség, kifinomult lelkiismeret és szigorú becsületérzés határozza meg. Ezek mellett bátorságát és határozottságát is több alkalommal bizonyítja a történet során.

Kálmán életútjában Jókai több korabeli írósorsot egyesít. Kollégiumi kicsapása Csokonai sorsára utal, míg tragédiáját – amelyet a közönség hideg közönye fogad – Katona József Bánk bánjának sorsára emlékeztet. Festői tehetsége és vígjátékírói munkássága pedig Kisfaludy Károly pályafutását idézi. Jókai ezáltal nem csupán egy regényhőst alkotott meg, hanem egy olyan karaktert, aki a reformkor eszméinek és művészeti törekvéseinek szimbólumává vált.

Jókai Mór hőse, Jenőy Kálmán, egy fejlődési ív mentén bontakozik ki, amely az áldozatos hivatás önkéntes vállalásához vezet. A folyamat azonban hosszú vívódásokkal teli, ami Jókai korábbi alkotásainak, például Baradlay Richárd történetének narratíváját idézi. Míg azonban ott a fejlődésábrázolás következetes és sikeres volt, Kálmán karakterfejlődése helyenként bizonytalan és inkoherens.

Kálmán jellemrajzában érezhető ellentmondások feszülnek. Decséryék otthonában például Dorothea iránt érzett szerelme mindent áthat, miközben igyekszik a főispán kegyeit is elnyerni. Ezzel párhuzamosan megírja nagy tragédiáját is, ami viszont egy másik, mélyebb szellemi síkon helyezkedik el. Fejlődése mégsem tűnik hitelesnek, hiszen a másik tábor, amelyhez viszonyulnia kellene, nem kínál valódi ellenállást. Konfliktusai ezért nem társadalmi természetűek, hanem inkább személyesek: a szerelem, a féltékenység, illetve a két művészeti ág között való tétovázás jelentik számára a fő kihívásokat.

Kálmán nagyanyjával való szakítása is inkább családi, semmint társadalmi jellegű dráma. A történet konfliktusai így elsősorban magánjellegűek, ami árnyaltabbá teszi a karakter belső világát, de csökkenti a társadalmi áthallások erejét, amely Jókai más műveiben gyakran hangsúlyosabb.

A regény cselekménye a számos környezetváltás, váratlan fordulat és a rengeteg epizódszereplő miatt nehezen válik egységessé. Az író nem tudja szorosabb szerkezetbe fogni a történetet, amely így színes, de lazán összefüggő anekdoták gyűjteményévé alakul. A szereplők közül csupán Bányavári – a „mesésen ragaszkodó és bámulatosan háládatlan” figura – sorsa kap részletesebb bemutatást, míg a másik négy diák életútjáról alig tudunk meg valamit.

A regény utolsó fejezete Jókai hitvallását tükrözi: az író akkor még úgy vélte, hogy „a költő álmát végül is saját kora valósítja meg.” A mű üzenete ennek ellenére világos: kitartó munkával, akár önfeláldozó, „mártírszerű” erőfeszítéssel is, de meg kell teremteni a modern magyar művelődést. Jókai nagy ábrándja volt, hogy a kiegyezés utáni konszolidáció a reformkoréhoz hasonló, fényes kiteljesedést hozhat a nemzet számára. A regény ezt a hitet és reményt közvetíti, noha szerkezeti kötöttségei mögött némi szétszórtság érezhető.