Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán olvasónapló

Kárpáthy Zoltán
Szentirmay Katinka
Szentirmay Rudolf
Szentirmay Flóra
Kárpáthy Abellino
Wesselényi Miklós
Kis Miska
Tarnavári
Tarnaváriné
Maszlaczky
Kőcserepy Dániel
Kőcserepy Dánielné
Kőcserepy Vilma
Mayerné
Kutyfalvy András
Fegyverneki
Dabroni
Bogozy
Kovács, fiatal ügyvéd
Clark mérnök
Trommel

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán olvasónapló

1837-ben nyílt meg a Nemzeti Színház, melynek ünnepélyes megnyitója ellenére nem mindenki osztozott az örömben. Egyes előkelő társasági körök inkább Kőcserepy Dániel tanácsos estélyén találták meg szórakozásukat. A szerző különleges módon tárja elénk, hogy a költői képzelet bárhol megjelenhet, magával ragadva olvasóit, hogy együtt fedezzék fel a szellemi és társadalmi teret.

Ezen az estén a mesélő bevezet minket Kőcserepy társaságába, ahol megismerhetjük a jellemzően ambiciózus és gátlástalan tanácsost. Kőcserepy egykor nevelőként kezdte pályafutását, majd megházasította gazdag munkaadóját, aki halála után vagyonát teljes egészében rá hagyta, kizárva saját gyermekeit az örökségből.

A Svábhegyen vásárolt köves, terméketlen birtokát nagy anyagi ráfordítással paradicsomi kertté alakította, mellette felesége, Eveline állt támogatására. Az estély továbbra is élénk képet fest, mintha a jelenlévők között lennénk, kísérve szellemi útjukon a szerző által.

Tivadar Berzy báró lép be, aki különc megjelenésével tűnik ki: extravagáns ruhákban és feltűnő frizurával. Eveline-nel találkozva egy hideg, de szép arcú mosoly fogadja. A bálon jelen van Ilvay Laura is, egy öreg, nagyothalló grófnő beteges unokája, aki valószínűleg hamarosan elhuny. Legjobb barátnője, Vilma, Kőcserepyné második házasságából származó lánya, állandó társa.

A társaságban feltűnik még Misztizláv, a fiatalember és Maszlaczky Gábor ügyvéd, aki Szentirmay Rudolfról beszél, jelezve, hogy nem tartja őt nagyra. Az ügyvéd elmondása szerint Szentirmay azokat buzdította, akiknek van önérzetük, hogy látogassanak el a színház megnyitójára, bár később ő is csatlakozik a Kőcserepy-féle összejövetelhez. Tarnaváry főispán is megjelenik, durva és fölényes viselkedésével, bár otthon, felesége mellett alázatosabb természetű.

A férfi stílusa ellenére becsületes személyiség. Rudolf Szentirmay is felbukkan feleségével, Flórával, és lányával, Katinkával, Zoltán Kárpáthy társaságában. Az a hír járta, hogy Zoltán mindenáron a színházba készül, így meglepetést okoz jelenlétük, mivel csak rövid időre ugrottak be. Zoltán, aki láthatóan mindenben Rudolfot utánozza, beszélget a fiatalokkal, köztük Vilmával és a tizenhárom éves Czirányi Emánuellel. Vilma nyilvánvaló vonzalmat mutat Zoltán iránt, míg ő Katinkát figyeli érdeklődéssel.

Zoltán találkozik Kováccsal, Tarnaváry főispán jurátusával, és elbeszélgetnek. Kovács bevallja, hogy kemény a munka a főispánnál, ahol olykor még fát is kell vágnia, de számára ez a helyzet motivációt jelent, hogy önerejéből váljon valakivé. Ez a történet jó példaként szolgálhat Zoltán számára is, aki bár tehetős családból származik.

Eközben Rudolf Szentirmay bejelenti a főispánnak, hogy a nádor társaságában készül a színházba menni. A főispán erre azonnal elküldi jurátusát, hogy hozza el a kocsiját. Mivel a jurátusnak gyalog kellene mennie, Zoltán kedvesen felajánlja neki a lovát. A főispán meglepődik Zoltán közvetlen és barátságos modorán, amellyel a lovászával, egy egyszerű embert beszél.

Az est végére a társaság nagy része a színház felé veszi az irányt, míg Kőcserepy tanácsos magára marad, vendégei nélkül. Alig tudja visszafogni csalódottságát és dühét, amikor rájön, hogy Rudolf csak azért jött el hozzá, hogy elcsábítsa a vendégeit a színházba. Közben Zoltán zavarba jön, mivel nem érti, miért néz rá Vilma mindig olyan furcsán.

Abellino Maszlaczky irodájában történt találkozójuk során kiderült, hogy az öreg, sántító és nagyothalló Maszlaczky már tizenkét éve képviseli Abellino ügyét. Amikor Bogozy, a jurátus kiflit vásárolni távozik, az ügy részleteire térnek rá. Eddig kevés eredménnyel jártak, azonban Maszlaczky most új stratégiát vet fel: mivel nem sikerült Fannyt megcsalással gyanúsítani, Rudolfot célozzák meg, állítva, hogy ő állt kapcsolatban Fannyval. Az ügyvéd azt reméli, hogy Zoltán, aki jelenleg nincs tisztában a per részleteivel, inkább önként lemond az örökségről, hogy megvédje Rudolfot a botránytól.

Abellino örömét leli Rudolf lejáratásában, de Maszlaczky nem kíván botrányt szítani, csak a pert szeretné megnyerni. Meg van győződve Rudolf ártatlanságáról, és úgy véli, a per sikeréhez szükség van egy befolyásos támogatóra, akit Kőcserepy személyében lát. Abellino felajánlja birtokát Kőcserepynek, aki cserébe járadékot fizetne neki és rendezné az adósságait. Abellino azonban felháborodva elutasítja az ajánlatot, hangsúlyozva, hogy a birtok még nem az övé és a sok adósság miatt úgyis elveszítené. Az ügyvéd nem tudja meggyőzni, az öreg dühösen távozik az irodából.

Pesten tartózkodik Carl Henriette, a neves énekesnő, ami felkelti Abellino érdeklődését, aki szívesen megnézné az előadását, ám anyagi helyzete nem teszi lehetővé a jegy megvásárlását. Kénytelen az ügyvédnél kölcsönt kérni, de az kezdetben megtagadja, mivel korábbi kapcsolatuk megszakadt, és így nem bízik benne, hogy visszakapja a pénzt. Végül Abellino elfogadja az ügyvéd ajánlatát: aláírja a dokumentumokat, amelyekkel birtoka jogait átruházza Kőcserepyre, cserébe megkapja a kívánt összeget.

Közben Eveline, Kőcserepy felesége, szigorú nevelési elveket követ, és nem mutatja ki szeretetét lánya, Vilma iránt, aki így megtanulja visszafogni érzelmeit. Maszlaczky, aki éppen látogatásukra érkezik, először Vilmával beszélget, és elpanaszolja neki, mennyire szeretetlen és nehéz az élete.

Ezután Kőcserepyvel tárgyalnak, és örömmel konstatálják, hogy sikerült megszerezniük a Kárpáthy-birtokot. A harmincas éveiben járó ügyvéd ezután megkéri a mindössze 13 éves Vilma kezét, amire a tanácsos igent mond. Eközben Eveline tévesen úgy véli, hogy az ügyvéd platóni módon őt szereti, és sajnálja a szívét tisztának képzelt férfit. Evelin azt is gondolja tévesen, hogy Vilma haragszik Zoltánra, miközben félreérti lánya érzelmeit.

Zoltán születésnapját ünneplik Madarason, ahol Rudolf négy gyermeke lelkesen adja át neki az ajándékokat. Rudolf azonban távol marad az ünnepléstől, miután Szentirmáról elindulva kapott egy bírósági idézést a perrel kapcsolatban. Az éjszakába vihar tör ki, ami miatt Zoltán és a családja mély aggodalmat érez Rudolf sorsa miatt.

Rudolf a következő reggelen, az esőben, Kárpátfalvára hívja Zoltánt. Zoltán aggodalmai a vihar és az utazás okát illetően csak fokozódnak. Rudolf ekkor közli vele, hogy el kell válniuk, mivel Zoltán, bár csak 14 éves, már felnőtté vált. Az elválás drasztikus módját és az igazi okát nem árulja el Zoltánnak. Arra kéri, hogy Pestre menjen és válasszon magának egy gyámot. Zoltán Tarnaváryt jelöli meg, amely választás meglepetést kelt Rudolfban. Zoltán keserűen megjegyzi: ha már mennie kell, legyen az próbatétel igazán komoly.

A találkozó hideg hangulata és a szavak tartalma mélyen megviseli Zoltánt. Amikor búcsúznak, meghallja, hogy Rudolf sír a bezárt szobájában. Visszamegy hozzá, ahol Rudolf bevallja: szereti Zoltánt, de egy sötét végzet kényszeríti őket a búcsúra. Hozzáteszi, hogy az emberek előtt többé nem mutathatják ki az egymás iránt érzett szeretetüket.

A múlt árnyai visszatérnek, amikor felnyitnak egy befalazott lakrészt, és belépnek abba a szobába, ahol Fanny életét befejezte. Az asztalon egy félig megírt levél hever, amelyet Fanny Rudolf feleségének, Flórának írt. A levél tartalma eddig ismeretlen volt Rudolf számára, aki évek óta tartott attól, hogy terhelő információkat tartalmazhat. Végül a levélben Fanny bevallja szerelmét Rudolf iránt. Rudolf, miután elolvassa, elrejti a levelet. A levélírás közben Fanny rosszul lett és aznap elhunyt.

Közben Zoltán búcsút int a családnak nagy szomorúsággal. Rudolf már korábban tájékoztatta Tarnaváryt a fiú elhelyezéséről, amit a főispán nem fogadott örömmel. Tarnaváry nem igazán vágyik arra, hogy fiatalember nevelője legyen, tekintettel arra, hogy saját gyermekeivel sem foglalkozik aktívan, amit 16 éves lánya szökése is bizonyít egy férfival.

A házban éppen veszekedés zajlik, mivel egy jurátus a vádiratok üres részeit szerelmes sorokkal töltötte ki Julcsi, Tarnaváry lánya felé. Tarnaváryt nem a romantikus tartalom zavarja, hanem az, hogy az iratok tönkrementek. Karolina, Tarnaváry felesége is dühösen reagál, ám haragja a nevelő felé irányul, nem a lányára. A ház hangulata éles ellentétben áll Rudolf otthonának melegével.

1838-ban, amikor a Duna áradása fenyeget, Tarnaváry főispán házában mulatság zajlik. A főispán maga is fél az árvíztől, és biztonsági intézkedésként egy csónakot rejtett el a pincéjében. Eközben Maszlaczky ügyvéd, aki éppen borotválkozik, Trommel nevű ismerősét hívja magához, megbízva őt hajók bérlésével, melyeket az áradás esetén magas áron kínálnának a menekülőknek.

A mulatságon sokan cinikus vicceket mondanak az árvízről, Berzy durva tréfákat vet be, amelyeken az ifjú Emánuel jót szórakozik. Vilma azonban távol marad az eseménytől, állítólag Zoltán iránti gyűlölete miatt, aki jelenleg Tarnaváryéknál tartózkodik. Zoltán is távol marad az összejöveteltől, de kiderül, hogy az árvíznél segédkezett. Vizesen és kimerülten érkezik haza, majd elmeséli, hogyan látta, ahogy egy családot elsodornak a jégtáblák.

Beszámol arról is, hogy a katonaságnak segített felrobbantani egy gátat Csepelnél, ami feltorlasztotta a vizet, és hogy ő maga gyújtotta meg a kialudt kanócot a szivarjával. A társaság zöme nem nevet többé, hanem dermedten hallgatja a történetet, csupán Kőcserepy és felesége tekintenek gúnyosan Zoltánra, úgy vélik, ő csak henceg. Maszlaczkyt pedig különösen érdekli a víz magassága, hiszen az üzleti lehetőségeket jelent számára.

A mulatság drámai fordulatot vesz, amikor Kőcserepy távozni szeretne, ám Tarnaváry viccből bezárja az épület ajtait, és csak akkor engedi távozni, ha iszik vele egy versenyt. A kihívás eredményeképpen Tarnaváry ájultan terül el, miközben a Duna áradása egyre fenyegetőbbé válik, és a víz már az utcakövek közül is feltör. A társaság pánikba esik, Tarnaváry eszméletlen állapota miatt pedig nem tudják, hol vannak a kulcsok. Végül Zoltánnak sikerül kinyitnia az ajtót.

A helyzet tovább bonyolódik, amikor kiderül, hogy Kőcserepyék lánya, Vilma beragadt otthonukba. A családhoz érkezik a hír, hogy a víz a váci temetőnél áttörte a gátat, éppen azon a környéken, ahol laknak. Evelin, meghallva a hírt, rémületében elájul, és eszméletlenül helyezik a hazainduló kocsiba. Amikor magához tér, ismét pánikba esik, mivel a házhoz vezető út elöntött, és kénytelenek visszatérni Tarnaváryékhoz. Zoltán, aki kíséretükben volt, megígéri, hogy megmenti Vilmát. Evelin háláját és megkönnyebbülését fejezi ki azzal, hogy megcsókolja Zoltán kezét.

Maszlaczky ügyvéd Trommelhez fordul egy csónakért, hogy segítsen megmenteni jövendőbeli menyasszonyát, Vilmát, és ezzel is erősítse a kapcsolatot Kőcserepy családdal. Trommel azonban nem hajlandó együttműködni, mivel ő kizárólag pénzért kíván embereket menteni. Erre Maszlaczky felajánlja, hogy lemond a közös üzletről Trommel javára, cserébe csak egy csónakot és néhány embert kér, hogy elindulhasson Vilma megmentésére. Azonban útközben a csónakosok egy bajba jutott férfit látnak, aki a lámpaoszlophoz kapaszkodik, és olyan jutalmat ígér, amiért a mentőcsapat inkább őt segíti. Az ügyvéd hiába próbálja őket irányítani, a hajósok nem fogadják el a parancsait.

Közben Kovács a kaszinóba látogat, ahol ismerősei kártyáznak, és megpróbálja őket rávenni, hogy segítsenek az árvíz áldozatain. Kezdetben csak tréfálkoznak az ügyön, de amikor Kovács elmesél egy konkrét esetet egy nőről, aki majdnem elveszítette otthonát és gyermekeit az árvízben, a kártyázók ráébrednek a helyzet súlyosságára. Azonnal felajánlják a játékra szánt pénzüket, és elindulnak a mentésre. Útközben találkoznak Trommel embereivel, akik csak nagy összegért hajlandóak segíteni a rászorulókon. Ebből verekedés alakul ki, amelyből Kovácsék kerülnek ki győztesen.

Közben Zoltán találkozik Wesselényivel, aki aktívan részt vesz az árvízi mentési munkákban. Zoltán meggyőzi őt, hogy menjenek Vilma megmentésére. Wesselényi eleinte vonakodik, mivel általában a szegényeket támogatja, és tudomást szerzett arról is, hogy Maszlaczky Zoltán ellensége. Ennek ellenére Zoltán határozott rábeszélésére végül beleegyezik a mentésbe. Vilma közben otthon van Lizával, a család által örökbe fogadott vak kislánnyal.

Vilma úgy érzi, szülei nem szeretik, és nem is kívánja túlélni az árvizet. Rémülten hallják, hogy az ágyúszó jelzi a katasztrófát, a víz már a pincében van, és egyre magasabbra emelkedik, az épület falai is repedeznek. Ebben a pillanatban Zoltán lép be az ablakon. Először Lizát menti ki, majd amikor a kislány megkérdezi, ki ez a fiú, Vilma azt válaszolja: „az, akiből csak egy van a világon.” Ezt követően Zoltán Vilma kimentését is biztosítja. A lány könnyek között leli meg a megértést Zoltán szemében arra vonatkozóan, milyen érzelmek fűzik őket egymáshoz. Az épület rövid időn belül összeomlik.

Kovács, Bogozy és társaik közben harcot vívnak azokkal a zsiványokkal, akik az árvíz áldozatait próbálják kirabolni. Berzy, Abellino, Emánuel és Misztizláv ezzel ellentétben vidáman csónakáznak az elárasztott utcákon, élvezik a katasztrófa látványát, miközben iszogatnak. Berzy folyamatosan tréfálkozik azon emberek rovására, akik a házak ablakaiban várják a segítséget. Azonban az események váratlan fordulatot vesznek, amikor összetalálkoznak a főherceggel, aki kíméletlenül kiutasítja őket a hajóból.

Az árvíz után Zoltán sokat tanul és utazik. A fiatalember sorsáról Kovács tájékoztatja Rudolfot levelekben. Amikor Kovács elhagyja Tarnaváryék házát sikeres vizsga után, Rudolf Tarnavárytól kap bővebb felvilágosítást Zoltánról. Kiderül, hogy Zoltán elhagyta Magyarországot: jogból szerzett doktorátust, majd világkörüli utazásra indult. Olaszországból Párizson és Anglián át ír leveleket, melyekben az új, haladó eszmékről számol be, amelyeket hazájába is szeretne bevezetni.

Közben Maszlaczky felkeresi Abellinot, aki éppen egy kétes hírű gyógyító, Mauz tanácsára „sókúrát” vesz: nem ihat vizet, viszont rengeteg sót kell fogyasztania. Bár Abellino reméli, hogy ez az eljárás új erőre kelti, állapota láthatóan egyre romlik. Az ügyvéd megosztja vele a hírt, hogy Zoltánból derék ember vált.

Abellino nem érti, miért örül ennek Maszlaczky, aki elmagyarázza, hogy Zoltán így könnyebben lemond a birtokáról, mivel számára a jó hírnév és becsület fontosabb, mint a pénz. Maszlaczky és az orvos között konfliktus alakul ki, de másnap, amikor az utcán összefutnak, kibékülnek. Rájönnek, hogy egymásra vannak utalva: ha Abellino meghal, az ügyvédnek nem lesz pénze, ha pedig nincs pénz, az orvosnak sem lesz dolga Abellinóval.

Két évvel az árvíz után Zoltán Pozsonyban tűnik fel újra. A színházban találkozik Katinkával, akit először alig ismer fel, annyira megváltozott és érett nővé vált. Miután hazakíséri a színházból, levelet kap Rudolftól, aki figyelmezteti, hogy ne felejtse el korábbi ígéretét: nem tart kapcsolatot a családdal. Ezt követően Zoltán elhatározza, hogy kideríti, milyen peres ügye van valójában. Segítséget Kovácstól kér, aki Tarnaváry javaslatára lett az ügyvédje, azonban Kovács óvja őt az ügy részleteinek megismerésétől. Végül Zoltán ráveszi az idősödő Bogozyt, hogy másolja le neki a periratokat, melyeket Maszlaczky évek óta őriz.

Amikor Zoltán elolvassa a dokumentumokat, borzongva szembesül saját múltjával. Elhatározza, hogy inkább átengedi a birtokot Abellinónak, csak hogy megóvja Rudolf jó hírét. Döntése után szomorúan bolyong Pest utcáin, elgondolkodva azon, mennyi mindent tehetett volna itt a vagyonával.

Miután Zoltán nagykorúvá vált, elküldi Kovácsot Abellinóhoz, aki ekkor már egészségileg erősen leromlott állapotban van. Kovács azt az ajánlatot teszi, hogy Zoltán kész a vagyonának felét átengedni Abellinónak, lehetőséget adva neki, hogy válasszon a Kárpátfalva és Madaras között. Erre Maszlaczky hevesen tiltakozik, mire Kovács azzal érvel, hogy mivel Maszlaczky harmadik félnek, Kőcserepynek adta ki az ügyet, jogilag megszegte a törvényt.

Ez alapján Abellino felmondhatja az ügyvédi szerződést Maszlaczkyval, ami nem csak évjáradékot, hanem egy jelentős birtokot is jelenthetne számára. Maszlaczky végül meggyőzi Abellinót, hogy ne fogadja el az ajánlatot. Kovács rájön, hogy Abellino már nem képes saját akaratából dönteni, ezért elhagyja a helyszínt.

Zoltán lemond a birtokról és búcsút int neki. Az alkalmazottainak előre kifizeti az egész évi bérüket, hogy biztosítsa jólétüket, amennyiben az új tulajdonos, Kőcserepy, rossz gazdának bizonyulna. Amint Zoltán távozik, Maszlaczky érkezik, hogy előkészítse a teret Kőcserepy számára. A szolgák azonban, akik már megkapták a bérüket és nem lelkesednek az új uruk iránt, nem vállalják az ebéd elkészítését, ami Eveline nagy felháborodását váltja ki. Közben Vilma és a kis vak lány a kertben sétálva Zoltánról beszélgetnek. Vilma tudatában van annak, hogy szülei vették el a fiú vagyonát, és úgy érzi, hamarosan meg fog halni, ami büntetés lesz szüleinek a gonosz tettért.

Maszlaczky, a helyzetet próbálva menteni, bocsánatkérő levelet ír Evelinnek, amiben érzelmekkel teli utalásokat tesz, célozva egy lehetséges esküvőre Vilmával, ám ezt nem fogalmazza meg egyértelműen. Eveline azonban félreérti a levelet, úgy véli, az ügyvéd neki vallott szerelmet. Amikor erről beszámol férjének, Kőcserepy nem világosítja fel a tévedésről, hanem azt állítja, hogy Maszlaczky megpróbálta elcsábítani a feleségét. Ez az állítás elveti az ígéreteket, amelyeket az ügyvéd tett, így Maszlaczky végül elkeseredetten hagyja el a kastélyt.

A választások előtti megyegyűlésen heves vita bontakozik ki a kortesek között. Rudolf és Zoltán a haladók oldalán állnak, míg Kőcserepy a konzervatívokat támogatja. A gyűlés során kialakuló nagy vitában Tarnaváry összetűzésbe kerül egy különös megjelenésű, izgága férfival, aki Berzy társaságát erősíti. Az esemény végül zűrzavarban és hangzavarban fullad, aminek következtében az ülést berekesztik.

Tarnaváry barátai rémülten figyelmeztetik, hogy akit megsértett, az egy hírhedt erdélyi nemes, Dabroni, aki ismert kardforgató és már legalább tíz embert megölt párbajban. Tarnaváry dühösen nevezi őt gyilkosnak. Délután Dabroni felkeresi Tarnaváryt, hogy kihívja párbajra. Nagy meglepetésére Tarnaváry nem veszi komolyan a lovagiasságot, semmibe veszi Dabroni kihívását, hangosan leszidja, majd hajdúival elfogatja. A nemes férfit ruhaszárító kötéllel megkötözve a megyeháza tömlöcébe szállítják.

A választási kampány során a haladó párt kizárólag beszédekkel igyekezett meggyőzni a szavazókat, míg a konzervatívok itallal és vesztegetéssel próbálták elérni céljaikat. A választás napján Zoltán és társai fegyelmezetten, míg ellenfeleik ittasan és hangosan jelentek meg. A nap folyamán több összetűzés is történt a két oldal között, de végül Zoltán és Rudolf kerültek ki győztesként képviselőként.

Másnap azonban Zoltán a megyegyűlésen bejelentette, hogy nem fogadja el a tisztséget, mivel nem akar ilyen körülmények között győzni; igazságot, nem diadalt keres. Ezzel a lépésével még az ellenzéki oldal számos tagját is meggyőzte, és a következő választáson már békésebb körülmények között nagy fölénnyel nyert, így országos hírnevet és tiszteletet szerzett.

Eközben Kőcserepy a párbajhős Dabroninak üzent, hogy ölje meg Zoltánt. Dabroni ezt úgy próbálta megvalósítani, hogy sértő megjegyzéseket tett Zoltán és Rudolf feltételezett rokoni kapcsolatára. Vilma, aki meghallotta szülei beszélgetését, lovagolni indult, majd Szentirmára sietett, ahol a cseléddel levelet küldött Katinkának a fenyegetésről. Hazafelé azonban összeesett útközben, és ott találtak rá a szülei szolgái.

Dabroni, a hírhedt és általánosan nem kedvelt személy Pozsonyban, gyakran sérteget másokat és hőzöng a nyilvánosság előtt. A pozsonyi országgyűlésen Rudolf és Zoltán egymás után tett felszólalása után Dabroni felvetette, hogy a kettőjük beszéde annyira hasonló, mintha rokoni kapcsolatok fűznék össze őket. A felszólalások után Rudolf úgy gondolta, hogy Zoltán párbajra fogja kihívni Dabronit, ezért elsietett, hogy megelőzze őt. Rudolf a másnapi reggel hat órát, Zoltán pedig nyolc órát jelölte meg a párbaj időpontjául. Wesselényi is bejelentkezett, és sikerült a hét órás időpontot kiharcolnia.

Amikor Zoltán és Rudolf hazatérnek, Fanni és Katinka már várták őket, hogy figyelmeztessék őket a kialakult veszélyes helyzetre. Másnap reggel Rudolf vérben ázva érkezett haza, és tudta, hogy élete véget ér. Zoltánra bízott két levelet: az egyik saját magától, a másik Fannytól származott. Rudolf tanácsa az volt, hogy Zoltán vegye feleségül Katinkát, mivel ez minden gyanút és pletykát eloszlatna. A párbaj során Wesselényi nyakán sérülést szenvedett, de sikerült levágnia Dabroni kezét, így Zoltán életben maradt.

Vilma mélyen megbetegszik abban a hitben, hogy Zoltán meghalt. Élet-halál határán lebegve, a szülei végre megértik lányuk érzelmeit. Kőcserepy kétségbeesetten ír levelet Zoltánnak Szentirmára, kérve, hogy jöjjön el, és mutassa meg Vilma számára, hogy életben van. A hírt először Katinka kapja el, és megnyugtatja Vilmát, hogy Zoltánnak nem esett baja.

Amikor kitör a vihar, Zoltán, aki valójában nem Szentirmán volt, vizesen lép be a házba, mert csak később értesült a helyzetről. Annak ellenére, hogy Kőcserepyék sok rosszat tettek, Zoltán mégis eljött, hogy segítsen. Kőcserepy ekkor egy okiratot készít, amelyben visszaadja Zoltánnak a birtokot, mivel számára már csak Vilma életben maradása számít. Mindazonáltal már túl késő, Vilma nem marad életben, és a birtokon temetik el. Hat héttel később Zoltán feleségül veszi Katinkát és felszabadítja a jobbágyait.

Közben Maszlaczky teljesen elveszíti társadalmi tekintélyét, különféle tisztességtelen ügyletek miatt végül elveszítik az ügyvédi oklevelét is. Utolsó reménységként felkeresi Abellinót, aki egy fürdőben próbál gyógyulni, és mesékkel próbál tőle pénzt kicsalni. Abellino azonban rákiabál, amitől Maszlaczky megrémül és elmenekül. Továbbra is levelekkel bombázza egykori ügyfelét, aki ezek elől menekülve egyik városból a másikba költözik, de a levelek mindenütt utolérik. Mindkettejük élete nyugalmatlan és zavart marad.