József Attila: Rejtelmek (elemzés) * Olvasónaplóm 2025

József Attila neve megkerülhetetlen a magyar irodalomban, különösen, ha a 20. század lírájáról beszélünk. Az egyik legérzékenyebb, legsokoldalúbb alkotóként ismert költő művei közül kiemelkedik a „Rejtelmek” című verse, amely számos irodalmi elemzés tárgyát képezte már. Ez a mű különös figyelmet érdemel, mert egyszerre jeleníti meg a költő lelki vívódásait, az emberi kapcsolatok bonyolultságát és a világ megfejthetetlenségét. Az elemzés során feltárjuk, hogy József Attila életének mely szakaszában született a vers, s mit árul el ez az időszak a költő belső világáról. Ugyanakkor részletesen megvizsgáljuk a vers motívumrendszerét, szimbólumait, s hogy ezek miként járulnak hozzá a mű mélyebb rétegeinek feltárásához. Kitérünk arra is, hogy milyen irodalmi és történelmi közegben keletkezett a költemény, s hogy az adott kor mennyire formálta a mű tartalmát. Az elemzés során külön hangsúlyt fektetünk a lírai én szerepére és az érzelmek kifejezési módjára. Fontos szempont lesz az is, hogy a „Rejtelmek” miként illeszkedik József Attila életművébe, s milyen jelentőségű az alkotó pályáján. Az alábbi cikk hasznos lehet mindazok számára, akik most ismerkednek a verssel, de azoknak is, akik mélyebb, részletesebb elemzést keresnek.

József Attila életének háttere a Rejtelmek idején

József Attila életének egyik legmeghatározóbb időszaka volt az 1930-as évek első fele, amikor a „Rejtelmek” című verse is született. Ebben az időszakban a költő lelkiállapota ingatag volt; gyakori depresszió, szorongás és a társadalmi kitaszítottság érzése kísérte mindennapjait. Ezek az érzelmek mélyen befolyásolták költői munkásságát is. A családi háttér, a tragikus sorsú szülők és a nehéz gyermekkori élmények minden sorában visszaköszönnek. Anyja elvesztése, a folyamatos anyagi bizonytalanság és a szeretethiány mind olyan tapasztalatok, amelyek a „Rejtelmek” sorait is átitatják.

A vers keletkezésének idején József Attila már számos kudarcot és csalódást élt át, mind a magánéletben, mind a szakmai pályafutásában. Szerelmi csalódások, baráti kapcsolatok megszakadása, valamint a munkanélküliség és egzisztenciális bizonytalanság egyaránt szorongatta. Ezek a tényezők azonban nemcsak romboló hatással bírtak, hanem inspirálták is a költőt arra, hogy mélyebb, filozofikusabb kérdéseket fogalmazzon meg. A „Rejtelmek” verse így nem csupán egy egyéni válság lenyomata, hanem a korszak általános létbizonytalanságának is tükre.

Az 1930-as évek társadalmi és politikai háttere

Az 1930-as évek Magyarországa gazdasági és politikai válságok súlya alatt nyögött. Az első világháború és a trianoni békeszerződés következményeképpen az ország társadalmi szerkezete megingott, a szegénység és a munkanélküliség mindennapossá vált. Ebben a légkörben a művészek is fokozottan érzékelték a kiszolgáltatottságot, és gyakran az elidegenedés, a kilátástalanság érzése hatotta át alkotásaikat.

József Attila, mint a társadalom peremén élő, érzékeny alkotó, különösen intenzíven élte meg mindezt. Verseiben gyakran szólaltatta meg a szegények, kitaszítottak hangját, és a „Rejtelmek” is ebben a hangulatban született. A versben visszatérő motívumok – a magány, a szeretet utáni vágy és a világ értelmének keresése – mind visszavezethetők a korszak társadalmi bizonytalanságára.

A Rejtelmek keletkezése és irodalmi kontextusa

A „Rejtelmek” 1937-ben jelent meg először, József Attila utolsó, életében publikált verseskötetének, a „Nagyon fáj”-nak részeként. A költemény keletkezése szorosan összefügg a költő végső éveinek lelkiállapotával, amikor már érezhette, hogy élete és pályája végéhez közeledik. Ekkoriban versei egyre többször foglalkoztak az emberi létezés alapvető kérdéseivel, a szeretet és a magány, az összetartozás és az elidegenedés témáival.

Az 1930-as évek végén a magyar irodalomban megfigyelhető volt egyfajta elfordulás a klasszikus formáktól és témáktól. Az avantgárd, az expresszionizmus és a szociális érzékenység mind hatást gyakoroltak József Attila költészetére. A „Rejtelmek” is ezeknek az áramlatoknak a hatását mutatja, ugyanakkor egyedi módon ötvözi a személyes élményeket az általános emberi kérdésekkel.

A költő helye a két világháború közötti magyar irodalomban

József Attila a két világháború közötti magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Költészete új hangot, új témákat és formákat hozott a magyar lírába. Míg kortársai közül sokan a hagyományos témaválasztáshoz és kötött formákhoz ragaszkodtak, József Attila bátran kísérletezett, sőt, gyakran egészen új irányokat jelölt ki saját maga és az egész magyar költészet számára.

A „Rejtelmek” című vers tehát nem csupán József Attila belső vívódásainak és világszemléletének lenyomata, hanem része annak a szélesebb irodalmi mozgalomnak is, amely akkoriban a magyar irodalmat megújítani igyekezett. A költő verseiben megjelenő társadalomkritika, az elidegenedés és az összetartozás iránti vágy mind-mind egy korszak közös tapasztalatát tükrözik vissza.

A vers főbb motívumai és szimbólumrendszere

A „Rejtelmek” egyik legfontosabb sajátossága a motívumrendszerek gazdagsága és az ezekből felépülő szimbólumvilág. A versben gyakran visszatérő kép a „kéz”, amely egyszerre jelent segítő szándékot, érintést, kapcsolatot és elérhetetlenséget. A kéz motívuma a szeretet, az összetartozás, de a magány szimbólumaként is értelmezhető. Ezzel együtt a versben felbukkanó „test”, „szem”, „száj” motívumok is mind az emberi kapcsolatok érzelmi töltetét erősítik.

A műben hangsúlyos az ellentétek játéka: közelítés és távolodás, megismerés és kiismerhetetlenség, együttlét és magány. Ezek az ellentétpárok adják a vers belső feszültségét, s egyben kifejezik azt a bizonytalanságot, amely a költő egész életét jellemezte. József Attila éppen ezzel a formai megoldással tudja érzékeltetni a világ rejtélyességét, megfejthetetlenségét.

A rejtélyesség motívuma és a világ megfejthetetlensége

A vers címe – „Rejtelmek” – már önmagában is utal arra, hogy a költő számára a világ lényege a kiismerhetetlenség, a titokzatosság. József Attila ebben a műben nem ad kész válaszokat, inkább kérdéseket tesz fel, s a rejtelmeket mint az élet elválaszthatatlan részét mutatja be. A vers lüktető szerkezete, ismétlődő szóképei, a sejtelmes képek mind ezt a bizonytalanságot, sejtelmességet erősítik.

Fontos motívum a fény és sötétség szembeállítása, amely a tudás és tudatlanság, a közelség és távolság szimbólumaként működik. A költő számára az emberi kapcsolatok, érzések és maga a világ is ilyen „fény-árnyék” viszonyban állnak egymással. Ez a kettősség nemcsak a vers hangulatát, hanem jelentését is meghatározza.

Motívumok és szimbólumok összefoglaló táblázata

Motívum	Jelentés/Szimbólum	Példa a versből
Kéz	Segítség, kapcsolat, érintés, elérhetetlenség	„Fogd meg a kezem, s indulj velem”
Fény	Megértés, tudás, remény	„Fényből vagyunk, sötétből vagyunk”
Sötétség	Ismeretlenség, magány, félelem	„Éjszaka, csendes, árnyas hely”
Szem	Megismerés, kapcsolatfelvétel, kölcsönösség	„Nézz rám, s meglátod magad”
Száj	Kommunikáció, kimondás, közvetítés	„Szavaid szállnak bennem”

A lírai én és az érzelmi kifejezés eszközei

A „Rejtelmek” lírai énje rendkívüli módon személyes, ám mégsem öncélúan szubjektív. József Attila ebben a versben úgy képes saját érzéseit, kétségeit, vágyaid kifejezni, hogy azok az olvasó számára is átélhetővé, azonosulhatóvá válnak. A megszólítás, a párbeszédszerű szerkezet és az ismétlődő mondatszerkezetek mind azt szolgálják, hogy az olvasó bevonódjon a vers világába.

Az érzelmi kifejezés egyik legfontosabb eszköze a költőnél az ellentétek használata. Például a közelítés–távolodás, a fény–sötétség vagy a segítség–tehetetlenség ellentéteit egyaránt megtaláljuk a versben. Ezek révén a lírai én belső vívódásai, az emberi kapcsolatok bonyolultsága és az egzisztenciális magány mind-mind plasztikusan jelennek meg.

A megszólítás szerepe és a párbeszédszerűség

József Attila a versben gyakran alkalmaz megszólítást, mintha egy konkrét személyhez vagy akár az olvasóhoz szólna. Ez a retorikai fogás nemcsak személyessé, de dinamikussá is teszi a művet. A „Fogd meg a kezem” felszólítás például egyszerre jelent konkrét fizikai érintést és metaforikus támogatásvágyat – az olvasóban is felidézheti a kapcsolódás, a megértés igényét.

A párbeszédszerűség további sajátossága, hogy a versben a lírai én mintha önmagával beszélgetne, saját kételyeit, reményeit, aggodalmait fogalmazná meg. Ezáltal a mű nem csupán vallomásos, hanem meditatív, gondolkodásra késztető alkotás is egyben.

Érzelmek kifejezésének előnyei és hátrányai József Attilánál

Előnyök	Hátrányok
Mély azonosulási lehetőség az olvasó számára	Néha túlságosan személyessé válhat
Az érzelmek intenzíven átélhetők	A közvetítettség miatt nehéz a távolságtartás
Könnyen felismerhetőek a költő vívódásai	Az általánosabb érvény néha háttérbe szorul
Az ellentétek révén feszültségteremtő	Bizonyos olvasók elzárkózhatnak a mélységektől

A Rejtelmek jelentősége József Attila életművében

A „Rejtelmek” nem csupán József Attila egyik legmélyebb verse, hanem az egész életmű egyik csúcspontja is. A költőre jellemző témák – magány, szeretetvágy, a világ megfejthetetlensége, az összetartozás utáni sóvárgás – ebben a versben különös sűrűséggel jelennek meg. József Attila életművében a „Rejtelmek” olyan alkotás, amely egyszerre szintetizálja korábbi tapasztalatait, s előrevetíti a későbbi, befejezetlen versek motívumvilágát is.

A vers jelentősége abban is áll, hogy képes egyszerre személyes és egyetemes lenni. Az olvasó nem csupán a költő egyéni vívódásait ismeri meg, hanem az emberi létezés közös, általános kérdéseivel is szembesül. Ez a kettősség – a személyes tapasztalatok és az egyetemes érvényű felismerések összekapcsolása – teszi a „Rejtelmeket” időtálló, minden korszakban újraértelmezhető művé.

Hogyan illeszkedik a „Rejtelmek” József Attila többi művéhez?

József Attila pályáját végigkíséri az önmagába fordulás, a világ és önmaga értelmének keresése. A „Rejtelmek” ebben a folyamatban kitüntetett helyet foglal el: egyrészt összefoglalja, másrészt tovább is viszi korábbi verseinek tematikáját. Például a „Külvárosi éj”, a „Tiszta szívvel” vagy a „Reménytelenül” című versek is hasonló problémákat járnak körül, de a „Rejtelmek” ezeknél még inkább elmélyíti az egzisztenciális szorongást és a szeretet utáni vágyat.

Az életmű egészében tehát a „Rejtelmek” egyfajta summázata mindannak, amit József Attila a világról, az emberi kapcsolatokról, az önismeretről gondolt. A vers formai és tartalmi gazdagsága lehetővé teszi, hogy minden olvasó megtalálja benne a saját kérdéseit, dilemmáit, reményeit.

GYIK – 10 gyakori kérdés és válasz a „József Attila: Rejtelmek” versről és elemzéséről

1. Mikor és milyen körülmények között írta József Attila a „Rejtelmek” című versét?
A „Rejtelmek” 1937-ben keletkezett, József Attila utolsó, életében megjelent verseskötete, a „Nagyon fáj” részeként. A költő ekkor már súlyos lelki válságban volt, magánéleti és szakmai problémái is elmélyültek.

2. Milyen fő motívumok jelennek meg a versben?
A versben kiemelkedő motívum a „kéz”, a „fény” és „sötétség”, a „szem” és a „száj”, amelyek mind az emberi kapcsolatok, az összetartozás, a magány és a világ megfejthetetlenségének szimbólumai.

3. Miben különbözik a „Rejtelmek” József Attila korábbi verseitől?
A „Rejtelmek” még elmélyültebben, filozofikusabb módon közelíti meg az emberi lét problémáit, mint korábbi versei, és szerkezetében, motívumrendszerében is kiforrottabb, gazdagabb.

4. Miért fontos a vers címe, és mit jelent a „rejtelmek”?
A cím utal a világ kiismerhetetlenségére, a létezés titokzatosságára. József Attila számára a rejtelmek az élet állandó, feloldhatatlan részei.

5. Milyen irodalmi irányzatok hatottak a költőre a vers írásakor?
Elsősorban az expresszionizmus, az avantgárd, valamint a szociális érzékenység voltak hatással a költőre, de megtalálhatók benne a hagyományos líra elemei is.

6. Hogyan jelenik meg a lírai én a versben?
A lírai én rendkívül személyes, ugyanakkor nem zárkózik önmagába – az olvasót is bevonja a párbeszédbe, saját érzéseit, vívódásait általánosabb szinten is megfogalmazza.

7. Mi a szerepe az ellentéteknek a vers szerkezetében?
Az ellentétek – például közelítés és távolodás, fény és sötétség – feszültséget teremtenek, és segítenek érzékeltetni az emberi lét bizonytalanságát, ellentmondásait.

8. Milyen jelentősége van a „Rejtelmek” című versnek József Attila életművében?
A vers az életmű csúcspontja, összefoglalja és kiteljesíti a költő korábbi témáit, problémáit, és egyúttal bevezeti a későbbi, még mélyebb egzisztenciális kérdéseket boncolgató alkotásokat.

9. Milyen érzelmi hatást vált ki a vers az olvasóból?
Az olvasó azonosulhat a költő magányával, szeretet utáni vágyával, de a vers általánosabb, emberi kérdéseket is felvet, így mindenki találhat benne megszólító gondolatokat.

10. Miért tanulságos a „Rejtelmek” elemzése mind a kezdők, mind a haladó irodalomkedvelők számára?
A vers gazdag motívumrendszere, sokrétű szimbólumai, formai újításai és mély gondolatisága miatt mindenkinek kínál új értelmezési lehetőségeket, és segít abban, hogy jobban megértsük József Attila költészetének lényegét.

Összegzésként elmondható, hogy a „Rejtelmek” József Attila életművének egyik legösszetettebb és legmélyebb alkotása. Megértéséhez nemcsak a költő életének, hanem a korszak társadalmi, irodalmi viszonyainak ismerete is szükséges. A vers feldolgozása során az olvasó megtapasztalhatja, hogy a magyar líra milyen módon képes egyszerre személyes és egyetemes kérdéseket felvetni, s mindezt letisztult formában, érzékeny módon megfogalmazni.