Kafka: A per olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Josef K.: cégvezető egy bankban
Bürstner kisasszony: K. szomszédja
Grubachné: Josef K. szállásadója
Rabensteiner, Kullich, Kaminer: bankhivatalnokok
Willem, Franz: az őrök, akik letartóztatják
Karl bácsi: K. nagybátyja
Erna: Karl bácsi lánya
Huld: ügyvéd
Leni: K. egyik szerelme, könnyedén odaadja magát K.-nak és bárkinek
Titorelli: törvényszéki festő
A pap, a börtönkáplán

„Der Prozess” (A per) címmel Franz Kafka talán legismertebb regénye 1914-ben íródott, és noha csak Kafka halála után, 1925-ben látott napvilágot, mára meghatározó művévé vált. A kiadást Kafka barátja, Max Brod biztosította, aki az író kívánságával ellentétben nem semmisítette meg a kéziratokat, hanem gondoskodott azok publikálásáról.

„A per” kulcsfontosságú szerepet tölt be Kafka életművében, és akár összegzésként is felfogható, mivel korábbi munkáinak motívumait ötvözi és teljesíti ki. A regény a szerző jellegzetes, ironikus és groteszk nézőpontján keresztül tárja fel a bűn és bűnhődés, a törvény és törvénytelenség, valamint a bíróság és ítélet mögött húzódó titokzatos kérdéseket és problémákat. A mű főhőse, Josef K., ártatlanul kerül szembesítésre a jogrendszer labirintusával.

Kafka: A per olvasónapló

Josef K.-t valószínűleg alaptalan vádak alapján tartóztatták le, hiszen semmiféle bűncselekményt nem követett el, mégis egy reggel rendőrök jelentek meg a hálószobájában. „A per” kezdetétől fogva egy szürreális, rémálomszerű világba csöppenünk, ahol a valóság és az álom határai elmosódnak.

A főszereplő arra ébred, hogy lakásán két őr áll, akik közlik vele, hogy letartóztatásra kerül. Az őrök magatartása etikátlan, nemcsak hogy betörnek Josef K. és szomszédja, Bürsner kisasszony privát terébe, hanem személyes tárgyait is megsértik, reggelijét elfogyasztják, sőt még ruháit és pénzét is megpróbálják kicsalni. Annak ellenére, hogy letartóztatják, Josef K. szabadon mehet dolgozni és folytathatja mindennapi életét, mintha semmi sem történt volna.

Josef K. sorsa egy abszurd letartóztatással veszi kezdetét, ami egy zűrzavaros, érthetetlen bírósági procedúra és végül a kivégzése felé sodorja őt. A történet során az ítéletig tartó útját a nehezen átlátható és titkos jogi rendszer bonyolult útvesztője jellemezi. A regény legnagyobb rejtélye, hogy miért is van vád alatt K., és bár ezt soha nem tisztázzák, ez a bizonytalanság teszi még inkább megdöbbentővé és misztikussá Kafka művét.

A történet tíz fejezetre tagolódik, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz, és néhányat akár ki is lehetne hagyni vagy megcserélni, bizonyos kulcsfejezetek és kulcskifejezések kivételével, amelyek meghatározó elemei a narratívának.

A letartóztatást követően Josef K.-nak bejelentik, hogy ügyében következő vasárnap vizsgálatot tartanak, melyen megjelenése kötelező. Ezek a vizsgálatok rendszeresen követik egymást, a cél az ügy gyors lezárása. A történet elején még tapintható a remény, hogy talán ez lesz az egyetlen tárgyalás, és K. bízik a felmentésben és az igazságszolgáltatásban.

A tárgyalást egy bérház poros padlásán rendezik meg, ahol az élet zajlik: gyerekek játszanak, asszonyok főznek, míg K. többször is eltéved a bonyolult folyosókon. A tárgyalóteremben bírák ülnek emelvényen, míg a karzaton az emberek, akik olykor tapsviharral és nevetéssel reagálnak, mintha egy színházi előadás nézői lennének. K. szenvedélyes beszédet tart, amelyben elpanaszolja az őt ért sérelmeket és az őrök erkölcstelen magatartását. Kritizálja a bírókat, korrupcióval vádolja őket, és többször is kivívja a hallgatóság lelkes támogatását, mielőtt kalapját fogva távozna a helyszínről.

Egy hét telik el, és bár Josef K. nem kap értesítést a tárgyalásról, saját elhatározásából elindul a vizsgálat helyszínére. Most már könnyebben találja meg a termet, amely azonban üresen és még siralmasabb állapotban tárul elé. K. próbálja megtalálni a bíróság egy magasabb rangú hivatalnokát, de csak furcsa emberekkel és különös jelenetekkel találkozik. Egyik ilyen az, amikor egy görbelábú, szakállas diák magával viszi azt a nőt, akivel K. különös vonzalmat érez.

K. igyekszik felvenni a kapcsolatot szomszédjával, Bürstner kisasszonnyal is, hogy magyarázatot adjon a történtekre, azonban a lány elkerüli közeledését és barátnőjét, Montag kisasszonyt küldi maga helyett. K. vágyakozik a nők iránt, különösen Bürstner kisasszony felé érez vonzalmat, de csak hideg elutasítást kap tőle.

Az ügy másik fontos női szereplője Leni, az ügyvéd ápolónője. K. nagybátyja, Karl megtudja, hogy unokaöccse ellen büntetőper folyik, ezért elviszi őt Hund ügyvédhez segítségért. Az ügyvéd azonban vonakodik elvállalni az ügyet, mivel túl bonyolultnak ítéli. Itt találkozik K. Lenivel, akivel szenvedélyes viszonyba keveredik. Leni, bár bájos és vonzó, csupán testi kapcsolatokra nyitott, és ahogy K.-nak, úgy másoknak is odaadja magát, a ledér szerelem megtestesítőjeként.

Josef K. képtelen a munkájára koncentrálni, mivel folyamatosan a perrel foglalkozik, és egy védőirat megírásán töri a fejét, amely röviden ismertetné életrajzát és magyarázatot adna cselekedeteihez. Egy banki ügyfél ajánlólevelet ad neki Titorelli festőhöz, aki jól ismeri az ügyet, mivel a törvényszéknek dolgozik. A festő három alternatívát kínál K. számára: az egyik a valódi felmentés, amit azonban K. nem kaphat meg. A másik kettő a látszólagos felmentés és a perhalasztás.

A látszólagos felmentés „koncentrált időleges erőfeszítést igényel”, a festő pedig írásba adná K. ártatlanságát és sorra járná vele az ismerős bírákat. Bár egy ideiglenes felmentésre sor kerülhetne, a festő kapcsolatai csak az alacsonyabb rangú bírókig terjednek, így a végleges felmentéshez szükséges felsőbb bírákat nem érintenék. Így K. csak átmenetileg szabadulna meg a vádak alól, de azok továbbra is fenyegetnék őt.

A perhalasztás „kevesebb erőfeszítést igényel, de az hosszútávú”. Ez a módszer arra épül, hogy a pert tartósan az eljárás legelső szakaszában kell tartani. Ehhez szükséges, hogy a vádlott vagy segítője folyamatos kapcsolatban álljon a bírósággal, rendszeresen látogassa a bírót, fenntartsa vele a barátságos kapcsolatot, és ismerősök segítségével befolyást gyakoroljon rá.

A per ilyenkor formálisan nem zárul le, hanem nem lép tovább az első szakaszból, így a vádlott relatív biztonságban érezheti magát az ítélettől. Fontos azonban, hogy fenntartsák a látszatot a folyamatosságról, időnként formális kihallgatásokon kell részt venni és a bírákkal is kapcsolatot kell tartani.

K. meglepődve tapasztalja, hogy a festő padlásán találhatók a bíróság irodái, sőt a műterem is egy ilyen irodához tartozik. A festő ezt teljesen természetesként kezeli, ami további rejtélyes és abszurd elemet visz az események sorába.

A regény egyik meghatározó jelenete akkor zajlik, amikor K. egy olasz ügyfélnek szeretné megmutatni a dómot, és a dómnál találkozik a börtönkáplánnal, aki egyben pap is. A pap magához inti K.-t, és közli vele, hogy rosszul áll a pere, bűnét bizonyítottnak tekintik. Ezután egy különös történetet mesél neki a Törvény kapujában álló őrről és egy távoli vidékről érkező férfiról, aki bebocsátást kér.

Az őr azt feleli, hogy nem engedheti be, de a férfi belopakodhatna, ha akarna. Az őr, bár ő a legkisebb, minden kapunál újabb és hatalmasabb őrök állnak, és ő maga is retteg a harmadik őrtől. A férfi évekig ül a kapu mellett egy zsámolyon, megpróbálja megvesztegetni az őrt, aki elfogadja az ajándékokat, de nem engedi be. Végül a férfi meghal, a kapuőr pedig bezárja a kaput, amely kizárólag a férfi számára volt fenntartva.

A történet tragikus végkifejlete K. harmincegyedik születésnapja előtti estén következik be, amikor két férfi érkezik hozzá. Őket egy kőbányához viszik, ahol K. végzetes sorsa beteljesül. Az egyik férfi a szívébe szúrja a kést, és K. szégyenteljes halált hal, „akár egy kutya”, soha nem látva a bírót, soha nem jutva el a felső bíróságra.