Kolozsvári Grandpierre Emil: A törökfejes kopja olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Az ifjúsági regény a török hódoltság idején, a Bakony alján játszódik, ahol a falvak lakói egyformán szenvedtek a török sarc, a német zsoldosok fosztogatása és a földesurak adói miatt. Az író érzékletesen tárja elénk a korszak mindennapjait, a történelmi bonyodalmakat és azt a rendkívüli erőt, amely a magyarságot a megpróbáltatások ellenére is életben tartotta.

Szereplők

Kopjás Dani
Borka
Menyhért
Bíróné
Bíró
Akibár aga
Panzerkopf kapitány
Cigány Tódor
Dénes bácsi
Ábrahám
Habil defterdár
Köcsög Pista

A regény nem a megszokott végvári hőstörténeteket idézi, hanem egy falu mindennapi harcát mutatja be, ahol a parasztok hősiesen küzdenek a puszta megmaradásért. Bár fegyvertelenek és magukra hagyatottak, a falusiak találékonysággal és kitartással vívják meg mindennapi csatáikat – nem kevésbé hősiesen, mint Thury György és vitézei. A magyar falu maga válik a regény igazi főszereplőjévé.

Kopjás Dani, a későbbi vitéz kapitány – Csapó Dániel – csupán egy a sok közül. Ha nem ő, más fiatal állt volna a falu élére, hogy megszervezze a kopjások csapatát, és szembeszálljon a török és német katonákkal. Ám mivel Dani volt az, a falu vezetőjévé vált, és mint a népmesék hőse, elnyerte a legszebb lányt, a vadóc Bugyogós Borkát.

A regény egyik gyenge pontja, hogy a szerző az 1950-es évek falusi társadalmi modelljét szinte változtatás nélkül vetíti rá a török hódoltság korára, ami kissé leegyszerűsíti az ábrázolt korszak hitelességét.

A történet lendületes és fordulatos, az író gyakran humorral és enyhe iróniával meséli el az eseményeket. Bár nyelvezetében nem törekszik régies kifejezések használatára, a mondatfűzés és a régi szavak színes alkalmazása hitelesen idézi fel a múlt gondolkodásmódját és a korabeli magyar beszédmódot.

Kolozsvári Grandpierre Emil: A törökfejes kopja olvasónapló

A török hódoltság zord éveiben járunk, amikor egy bakonyi falu élete fordulópontjához ér. A fiatal Dani tehetetlenül nézi végig, ahogyan török fosztogatók dúlják fel otthonát. A támadók könyörtelenül végeznek a férfiakkal, a nőket elhurcolják, végül lángba borítják a házakat. A mészárlást túlélő kisfiú egy török kopjára vési a gyilkos katona arcképét, és bosszút esküszik. A falubeliek a folyóparton találnak rá, és a Kopjás nevet adják neki.

Évekkel később a felnőtt Kopjás Dani – már Vass Zoltán Iván néven – a lándzsavetés mestere. Miközben a török és a császári seregek szorításában sínylődő jobbágyok között él, Dani elhatározza, hogy vitézzé válik. A környékbeli vár, Vastagpalánk kapitánya azonban nem osztozik ambícióiban: gúnyt űz belőle, és többször megszégyenítve elutasítja.

A falu lakói továbbra is két tűz között vergődnek – a császári sereg adói éppúgy sújtják őket, mint a környéken portyázó török csapatok. A történet egy férfi kitartásának és a közösség túlélésért folytatott küzdelmének krónikája, amely a hódoltság idejének kegyetlen valóságát tükrözi.

Dani egy véletlen folytán rájön, hogy nevelőapja, a falu bírája (Basilides Zoltán) titokban a törökök szolgálatába állt. A bíró álnok módon bort visz a várkapitány névnapjára, hogy a védők lerészegedjenek, így árulja el Vastagpalánk várát az ellenségnek. Az árulásért kapott pénzt gondosan elrejti, de egy török katona kifigyeli a rejtekhelyet.

A falusiak először nem hisznek Daninak, ám amikor a törökök elfoglalják a várat, a fiú vezetésével csapatot szerveznek. A parasztok furfanggal és bátorsággal megfutamítják a császári katonákat, végül visszafoglalják Vastagpalánkot.

A diadal után Kopjás Dani szembekerül szülei gyilkosával is. A végső párbajban a fiú a régóta őrzött törökfejes lándzsát ragadja meg, és megküzd az időközben hírhedt harcossá vált egykori rablóval. A küzdelem nemcsak a személyes bosszúról szól, hanem a falu becsületének visszaszerzéséről is – Dani győzelme a közösség szabadságát jelképezi.