Kosztolányi Dezső: Aranysárkány olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány olvasónapló

Novák Antal
Tibor
Hilda, Novák lánya
Liszner Vili
Flóri néni
Dr. Barabás
Tálas, tanár
Dr. Ebeczky, ügyvéd
Mari, szolgáló
Fóris, tanár
Pedellus
Liszner, fűszkereskedő
érettségi elnök
Bahó Attila
Igazgató
Patikussegéd
Glück László
Igazgatóné
Huszár Bandi
Utas
Apa
Tornatanár
Tanárné
Anya
Bukott diák

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány olvasónapló

Novák Antal világa kívülállók szemében egyszerű, szelíd és tiszta – ám egyúttal titokzatos is, hiszen a magány szövi át minden részletét. Pontossága, rend- és munkaszeretete, valamint lelkiismeretessége legendás hírnévnek örvend, mégis csupán egy szerep, amelyet makacs kitartással játszik végig. E szerep mélyén azonban szorongás és nyugtalanság húzódik meg.

Felesége halála után az évek múlásával a hitves csendben függő portréja lassan eggyé vált egy másik arccal – Hildáéval. A gyermeke vonásai annyira hasonlítanak az édesanyjáéra, hogy Novák számára a felesége és lánya szinte egy személyben él tovább. Hilda azonban ebből mit sem érzékel – ő csak a maga küzdelmét és szenvedését éli meg nap mint nap.

A kamaszok könyörtelen élni akarásával próbálja Hilda kitörni börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort, amint épp Hilda szobájából menekül, Novák Antal úgy tekint a fiatal tanítványra, mintha valódi riválissal állna szemben. Az ezt követő feszült párbeszéd Hildával egyre közelebb sodorja a kimondhatatlan igazsághoz.

Ebben a fájdalmas összecsapásban találkozik Novák először a teljes magánnyal – egy olyan ürességgel, amely még a nemlét kínjánál is égetőbb. E ponttól kezdve mintha kifordulna a világ: a diákok ellenségesek lesznek, a kollégák elviselhetetlenekké válnak. Hilda, Tibor és Liszner önmagukban talán nem rosszindulatúak, de Novák Antal szemében mégis egy fenyegető, nyomasztó közösséggé olvadnak össze.

Végül, öngyilkosságában a megaláztatással való kiegyezés fölött arat győzelmet – a szenvedő ember diadala ez, aki a világ ellenséges súlya alatt roppan össze.

Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma – a határtalan vágyaké, a magasba törő fiatalság szenvedélyéé, amely vakmerően kacérkodik az éggel és a végtelennel. Az aranysárkány egyszerre lenyűgöző és nyugtalanító. „Szép”, mert ragyogása vakító, csillogása bőséges és magával ragadó. Ugyanakkor baljós is, hiszen sárkány alakja fenyegetést hordoz.

A sárkány csodálatot kelt, elbűvöli és fogva tartja a tekintetet, ám ugyanakkor gyűlöletes is. Nem csupán a szabadság jelképe, hanem az elmúlás hírnöke, mely parancsoló erővel emlékeztet arra, hogy minden ragyogás végül kihuny.