Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Kosztolányi Dezső 1921-ben alkotta meg történelmi-lélektani regényét, amely először A véres költő címmel látott napvilágot a Genius könyvkiadó A regényírás művészei című sorozatában. A műhöz Thomas Mann írt elismerő előszót. A regény az ókori Rómában játszódik, főhőse Nero császár, míg Seneca filozófus alakja végigkíséri az eseményeket.

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő olvasónapló röviden

A regény elején Néró ártatlan, tapasztalatlan ifjúként jelenik meg, aki mit sem tud a világ kegyetlenségéről. Csodálattal figyeli mostohaapját, Claudiust, akiben a tudóst látja, nem a császárt. A pillanatnyi békét Agrippina érkezése töri meg, aki vizet hoz Claudiusnak – a császár néhány perccel később halott. Nérót új néven szólítják: császár.

Bár belül lázadna, a környezete mozdulatlan marad, mintha semmi sem történt volna. Mire Néró feleszmél a kábulatból, már bűntársként és bűnösként tekintenek rá. A császár belső gyötrelmekkel küzd, míg egy éjszaka meghall egy dalt, ami megmenti a végső zuhanástól. Az alkotás szenvedélye ragadja magával – írni kezd, mámorosan és lendülettel.

Néró dicséretre vágyik, de retteg a kritikától. Tudja, hogy nem hibázhat, hiszen ha elbukik, mindent elveszít. Ettől a ponttól válik azzá, akinek a történelem ismeri: zsarnokká. Félelmében sorra távolítja el azokat, akiket tehetségesebbnek érez önmagánál. Seneca és Lucanus nemcsak kritikáik, hanem kivételes képességeik miatt válnak áldozattá. Agrippina halála elkerülhetetlen – az asszony határozottsága és tekintélye veszélyezteti fia uralmát.

Néró uralkodását az állandó félelem és bizonyítási kényszer vezérli, ami végül elkerülhetetlen tragédiához vezet.

Néró titokban feladja álmait. Lelke mélyén tisztában van vele, hogy soha nem válhat művésszé. Ettől a pillanattól kezdve semmi sem marad számára a világban – az üresség és a céltalanság örvénye ragadja magával. Ez a történet féktelen, pusztító drámává válik. A szépség iránti vágy és annak elérhetetlensége sötét ösztönöket ébreszt benne; így lesz a művészetért sóvárgó dilettánsból kegyetlen, földi uralkodó.

Nem véletlen, hogy Thomas Mann elismeréssel adózott Kosztolányi művének. A Néró mintha az ő tollából is származhatna, mégis Kosztolányi alkotása marad – és éppen ez teszi remekművé.

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő olvasónapló

Kr. u. 54-ben a Római Birodalmat a megfáradt és hatalmát vesztett Claudius császár irányítja – legalábbis papíron. A valódi hatalom felesége, Agrippina kezében összpontosul. Egy este, amikor Claudius megszomjazik, Agrippina maga szolgálja fel neki a vizet, amelybe mérget csepegtet. A császár néhány pillanattal később holtan esik össze.

Ezzel megnyílik az út Agrippina fia, a szőke hajú, művészetekért rajongó Nero előtt. Claudius vér szerinti fiát, Britannicust már korábban kitagadtatta az anyacsászárné. Nero trónra lép, miközben Agrippina arra számít, hogy fia helyett továbbra is ő irányíthatja a birodalom ügyeit – és nem is téved.

Nero kezdetben céltalanul sodródik a hatalomban. Életuntság gyötri, kerüli a társaságot, és magányában szenved. A fordulat akkor következik be, amikor felfedezi az írásban rejlő lehetőséget. Elkészíti Agamemnon című elégiáját, majd megmutatja nevelőjének, Senecának. Bár a mester szavaiban dicséret rejlik, Nero érzi, hogy az elismerés nem őszinte. Ennek ellenére nem adja fel: átdolgozza művét és további verseket ír.

Nero egyre inkább saját nagyszerűségének bűvöletében él, éjszakánként a várost járja, bosszantja a köznépet, és gúnyt űz az emberekből. Hamarosan maga mellé vesz két tehetségtelen, ármánykodó költőt – Zodicust és Fanniust –, akik hízelgéssel és árulással biztosítják helyüket a császár kegyeiben.

A birodalom lassan, de biztosan Néró önimádó és pusztító szenvedélyének árnyékába kerül.

Néró hamarosan féltékenységtől vezérelve fordul a birodalom kiemelkedő művészei ellen. Célkeresztjébe kerül nevelője, Seneca, annak tehetséges unokaöccse, Lucanus, valamint mostohatestvére, Britannicus. Lucanust száműzi, Britannicust pedig megmérgezi. A mélabús, de tehetséges fiú halála egész életében kísérti Nérót.

Ekkor találkozik későbbi szerelmével, Poppaeával, aki azonban már házasságban él. Férje, Otho, tudomást szerez kapcsolatukról, és megpróbálja hasznára fordítani a helyzetet – adósságai rendezését kéri cserébe. A császár enged a kérésnek, és Othót egy távoli provincia élére nevezi ki.

Poppaea később színházi versenyt szervez Néró számára, ahol a császár kétszer is előadja költeményeit a tömeg előtt. Az esemény végén – nem meglepő módon – Néró győzedelmeskedik, megerősítve pozícióját az irodalmi és színpadi élet középpontjában.

A diadal azonban nem tart sokáig. Néró alkotói lendülete megtorpan, képtelen új műveket írni, és ismét a melankólia uralkodik rajta. Kudarcának okát feleségében, Octaviában, Claudius lányában látja, akit soha nem szeretett. Először száműzi, majd később lefejezteti őt.

Agrippina, Néró anyja, szintén szembesül fia könyörtelenségével. A császár a palota közelében lévő birtokára száműzi, megfosztva politikai befolyásától. Agrippina nem nyugszik, összeesküvést sző Néró ellen, de terve kudarcot vall. A császár véres megtorlásba kezd, ártatlanok tucatjai esnek áldozatául – végül saját anyja sem menekül a mészárlás elől.

Néró hatalma egyre inkább a félelem és a vérontás árnyékában áll.

Poppaea egyre inkább érzi, hogy Néró szerelme kihűl. Hogy felélessze a császár szenvedélyét, a verseit másoló fiúval sétál a palotakertben – pontosan úgy, hogy Néró meglássa őket. A császár féltékenysége felébred, és szerelmük újra fellángol. Agrippina kivégzése után Poppaea lesz az új császárné.

A hatalom mámorában azonban a kapcsolat ismét megkopik. Az unalom és a császári kötelességek elhidegítik őket egymástól. Amikor a másolófiú szerelmi féltékenységtől vezérelve beront a palotába, Néró kivégezteti. Eközben a birodalom egyre nagyobb veszélybe kerül: a provinciák lázonganak, Rómát éhínség sújtja, és újabb összeesküvés szövődik a császár ellen. A cselszövés élén a kegyvesztett költők, Zodicus és Fannius állnak. Bár a terv lelepleződik, a két költő megússza a megtorlást. A tisztogatás viszont Senecát sem kíméli – a császár egykori nevelője ártatlanul esik áldozatul.

Néró szenvedélye időközben új irányt vesz: versenykocsiversenyzőként próbál kiteljesedni, ám hamar beleun. Egy győztes verseny után, indulatos pillanatában hasba rúgja a várandós Poppaeát, aki a sérülésbe belehal. Néró ettől kezdve egyre elszigeteltebbé válik, barátai nincsenek, és a rettegés hatalmasodik el rajta.

A katonák fellázadnak ellene, és Néró titkára segítségével menekül. Végül Phaon kertjében talál menedéket, ahol kétségbeesésében kardot szegez torkának. Mivel nem képes megadni magának a kegyelemdöfést, titkára könyörületből segít rajta.

Néró üldöztetés és gyűlölet közepette, magányosan hal meg, lezárva a Római Birodalom egyik legsötétebb fejezetét.