Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Noszty Ferenc – huszárhadnagy, dzsentri
Noszty Pál – édesapja
Kopereczky Izrael Izsák báró – főispán
Noszty Vilma – Kopereczky felesége,
Noszty Pál leánya
Bubenyik – Kopereczky titkára
Malinkáné – a Cinkotai Itce tulajdonosa
Malinka Kornél – Kopereczky titkára
Velkovics György – polgármester
Kohlbrunn Zsuzsanna – felesége
Kozsehuba Tivadar – Rozália kérője
Stromm Adalbert – ezredes
Tóth Mihály – Amerikából hazatért gazdag polgár, „kiflikirály”
Kohlbrunn Krisztina – felesége
Tóth Mari – leányuk
Kohlbrunn – pozsonyi kékfestőmester
Homlódy – Nosztyék rokona
Homlódyné /Máli néni/ – felesége, Feri egyik legfőbb segítője
Poltáry György – alispán
Wild Fanni /Findzsa/ – egykori kasszíros kisasszony, jelenleg az alispán felesége
Muttyánszky Marcella, Kopereczky Dávidné – a főkötő őrei
Brozik – vendéglős
Klári – Mari szobalánya
Palojtay István – Tóth Mihály szomszédja
Dr. Pázmár Anzelmus – Tóth szanatóriumának orvosa

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival olvasónapló

Mikszáth Kálmán regénye éles társadalmi ellentéteket tár fel, amikor a magánélet színterén Noszty Pál és Tóth Mihály különböző értékrendjeit és viselkedésmódjait állítja szembe egymással.

A mű egyik jelenetében Malinka Kornél, a frissen kinevezett titkár kérdezi meg a földesurat, hogy mennyit hoz a birtok. „Ráfizetek” – válaszolja a földesúr. „Akkor miért gazdálkodik mégis méltóságod?” – teszi fel a kérdést Malinka, amire a földesúr egyszerűen így felel: „Hát akkor miből éljek?”

A regény a kiegyezés utáni évtizedek magyar nemesi társadalmát egy fonákjára fordult világként, egy fantomországként ábrázolja. Mikszáthot a történelmi események inspirálták a kíméletlen szembenézésre a dzsentrivel: az 1905-ös választásokon a hosszú ideje hatalmon lévő szabadelvű párt vereséget szenvedett, ami a darabont-kormány uralmának végét és a nemesi ellenállási mozgalmat, az „úri földrengést” idézte elő.

A regény cselekményének alapját valós események szolgáltatták: 1901-ben Bácskában zajlott le az a botrány, amely Ungár Lajos zsidó milliomos lányának és egy dzsentrifiúnak a tragikus sorsú szerelmi történetét hozta nyilvánosságra.

Mikszáth Kálmán művében a hagyományokra támaszkodó, pazarló nemességet a humor és a kritika eszközeivel ábrázolja. A regény szereplőgárdáját éles vonásokkal megformált, jellegzetes karakterek és a mellettük feltűnő színes zsánerfigurák alkotják, az események helyszínéül pedig a képzelet szülte Bontó vármegyét választja.

A dzsentri és a vármegye bemutatása arra utal, hogy a magyar társadalom képe Eötvös József „A falu jegyzője” című műve óta alig változott.

A trencséni kaland, amely az expozícióként szolgál, magában is zárt történet, de egyben a főtéma minden lényeges elemét felvonultatja. A későbbi visszatérések és ismétlődések kötik össze a látszólag kötetlenül előadott történetfüzért. A történet egyik kulcsszereplője, a gátlástalan hozományvadász Noszty Feri, jelenleg Velkovics Rozália, a polgármester lánya keze és vagyona iránt érdeklődik, ám tervei – egy hamisított váltó miatt – meghiúsulnak.

A regény második, terjedelmesebb részében Kopereczky Izrael Izsák kerül a középpontba, aki bekapcsolódik a Noszty családba, főispánná válik, és a vagyonát, valamint befolyását felhasználva kezdeményezik Tóth Mari behálózásának széleskörű hadműveleteit.

A mű második felében összefonódnak a cselekményszálak, és felgyorsulnak az események: a somlyói szüret idején álruhás megismerkedés, bonyolult udvarlás, leánykérés, majd a házasságkötés kikényszerítése következik, ami kompromittáláshoz vezet, és végül Noszty Feri lelepleződik és kénytelen továbbállni.

A cselekmény így zárul: bár a Noszty család megszégyenül, Noszty Feri utolsó szavai arra utalnak, hogy a dzsentrilét nem változik meg, továbbra is fennmaradnak azon életviteli szokások, amelyek az addigi történeteket is meghatározták.

A regény szerkezete több epizódcsoport összefonódásából áll, ami részben a mű megjelenési formájának köszönhető: a történet először 1906 októberében tárcaregényként jelent meg a Vasárnapi Újság hasábjain, majd csak 1908-ban adták ki könyv formájában.

Az egymás után következő epizódok egy olyan hálót alkotnak, amely a dzsentri akciói során válik láthatóvá. Ez a háló nem csupán szerkezeti eleme a regénynek, hanem alapvető motívuma is, amely a dzsentri életfilozófiáját, a „pók hálóját” szimbolizálja.

A dzsentri életelvét így fogalmazza meg a mű: „a lehető legnagystílűbben foltozni a szegénységet”. Egy látszatvilágot hoz létre magának, amely egyre növekvő, megfizethetetlen hiteleken alapszik, és ahol a tisztségekbe való kapaszkodás, valamint a váratlanul felbukkanó vagyonok jelentik a túlélés eszközeit.

A pénz és a hivatal megszerzésének egyik lehetséges útja az érdekházasság. A Noszty klikk Kopereczkyt főispánná, Noszty Ferit szolgabíróvá teszi, Tóth Mari pedig Noszty Pál szerint az a „deszka”, amelyen mindenki kiúszhat a partra, hiszen a leánynak több mint egy milliója van.

A vármegye életében a személyes érdekek játszanak döntő szerepet, ezek formálják az emberi és hivatali kapcsolatokat, ahol a pénzszerezés áll a törekvések középpontjában. Ebből a vonzáskörből azonban kívül áll a vagyonos polgár; Tóth Mihály és Tóth Mari magatartását az anyagi biztonság stabil alapjai támasztják alá. Tóth Marit „amerikai lányként” írják le, aki „szabad levegőn és szabad beszéden” nevelkedett, ezáltal más szemlélettel rendelkezik. Ellenben Krisztina asszony és a Velkovics család még mindig régi beidegződések hatása alatt áll, szilárd önérzet híján, így védtelenek maradnak a lesüllyedt arisztokratákkal szemben.

A szereplők között két jelentős tábor különül el, az egyiket Bontó vármegye vezető rétege, köztük a Noszty família alkotja, akiket a helyi „kiskirályokként” ismernek. A Nosztyak, a Horthok, a Rágányosok és a Homlódyak a megye elitjét képezik, akik generációk óta dominálnak a területen.

A dinasztia tagjai között található „bécsi excellenciás úr”, kanonok, valamint Noszty Pál, aki parlamenti képviselőként a miniszterelnök barátjaként is funkcionál. Az őseik hajdanán pallosjogot gyakoroltak, jelenleg azonban otthon kukoricát morzsolnak, és Noszty Pál fizetése is le van foglalva.

A Noszty család tagjait a gondtalan életélvezet jellemzi: kártyázás, sörözés, kuglizás a kocsmákban és a dorbézolás. Az udvarlásuk is pazarló jellegű, ami nem csupán a romantika kedvéért zajlik, hanem a megkaparintható vagyonok megszerzését és az élősködő életmód fenntartását célozza.

Noszty Feri, akit úri svihákként emlegetnek (és aki Mikszáth Kálmán más karakterei, például a Beszterce ostroma Behenczy bárója közé tartozik), a dinasztia érdekeinek, szellemének és erkölcsi világának megtestesítője. Jellemző rá a mutatós költekezés, szükség esetén pedig rokonszenves, melegítő hangnemben tud kommunikálni.

A színlelés, alakoskodás és a pózok mestere, aki büszkén hivatkozik nemesi rátartiságára, amint azt egy vita során is hangoztatja: „Egy Nosztyval beszélsz!” – vág vissza Kozsehuba javaslatára. Bár szíve még fogékony, és lelkifurdalás is gyötri, különösen amikor Tóth Mari bája megigézi, mégis mélyre süllyed, amikor ennek ellenére képes végigjátszani az alattomos szerepet.

Másik kiemelt karakter a különc dzsentri, Kopereczky báró. A történet kezdetén Kopereczky báró már a gazdasági csőd szélén áll: birtoka, a krapeci, csupán „kétezer hold hozzáférhetetlen erdőből” és egy veszteséges szántóföldből áll.

Ennek ellenére még rendelkezik elegendő pénzzel ahhoz, hogy a Noszty család, mint utolsó mentőövként, Noszty Vilmát hozzáadja, aki ezután finanszírozhatja Feri hozományszerző törekvéseit. Kopereczky báró jellemző vonásai közé tartozik a tanulatlanság, a gyakorlatiasság, valamint egy esetlen szégyenlősséggel párosult rámenősség.

A dzsentri ellenlábasaként először Kozsehuba Tivadar üzletembert és vendéglő-tulajdonost ismerjük meg, aki egy nyersen realista, ellenfelét pontosan ismerő figura. Ő még aljasabb módszerekre is képes, mint Noszty, ugyanis Nosztyt ráveszi a váltóhamisításra, így átlökve őt egy erkölcsi határon, aminek következtében a huszárhadnagy elindul a lejtőn.

A dzsentri ellenálló erőit három ifjúkori jóbarát alkotja. Közülük Storm ezredes, a sziklaszilárd erkölcsű német, a trencséni kalandot korrekt magatartásával zárja le, és a történet végén is kulcsszereplőként tűnik fel. Velkovics Mihály, mint a polgárság jellegzetes átmeneti alakja, becsületes ember, bár a dzsentri vonzáskörének hatása alatt áll (bár nem olyan mértékben, mint feleségére), sőt, ő is nemesi címet szerez.

Tóth Mihály az idealizált polgár képét ölti: nemeslelkű, önzetlen és sikeres gazdálkodó. Saját erejéből tör fel, kézműves munkában és nagyszabású vállalkozásokban egyaránt tehetséges. Amerikában dollármilliókat keres sóspereccel és köménymagos kiflivel, majd hazatérve földbirtokossá válik, a rekettyési uradalom tulajdonosaként, miközben megőrzi szellemi és gazdasági függetlenségét. Gyárakat alapít – köztük kockagyárat, gőz-, fűrész- és szeszgyárat, téglagyárat, létrehozva egy valóságos kis paradicsomot –, majd egészségügyi kockázatok miatt gyors döntéssel megszünteti azokat.

Tóth Mihály eszményített figura; az Egyesült Államokból, ahol milliókat keresett, hazatér, mert úgy érzi, itthon nagyobb boldogságra talál. Jótékonysági tevékenysége és közhasznú adományai révén társadalmilag hasznos polgár öntudatát alakítja ki. Saját szorgalmából és tehetségéből épített anyagi biztonsága, emberi tisztessége, körültekintő óvatossága és családapa felelőssége segítik a dzsentri legyőzéséhez.

A regény színes karakterei között találunk például Koleszár Máriát, a tót dajkát, akivel Mikszáth a folklór eleven valóságát hivatott illusztrálni. Emellett szerepel a műben a minden hájjal megkent, hétpróbás komornyik, Bubenyik, aki a dzsentri mellett nagy szolgálatot tesz.

A regény gazdag élettapasztalatot sűrít, és a társadalmi élet jellegzetes eseményeiből ad át (karikírozott) képeket, mint például a beiktatási ceremóniáról és megyegyűlésről szóló jeleneteket, valamint szüreti mulatságról szóló életképet. A mű egyik legfontosabb társadalmi üzenete a magyarországi nemzetiségek helyzetére irányuló figyelemfelhívás, különös tekintettel a tótokra (azaz szlovákokra), valamint a németekre és románokra.

Az elbeszélő művészet és stílus alaprétege Mikszáth Kálmán munkásságában az anekdotázás és a kedélyes mesélés, melyet széles gesztusokkal és időnkénti közvetlen megszólításokkal („Abban az időben+”) színesít. A hang és a nyelvezet rendkívül változatos: a szerző előszeretettel használ sarkításokat és ellentétek párhuzamba állítását, mint például Velkovics Rozália titkos sírása és a hitelezők hallható káromkodása. A szöveg gyakran csattanókkal zárul, például: „Engem itt senki se ismer.” – „Hiszen éppen az a jó.”

Mikszáth költői eszközökkel festi meg a tájképeket, például a tizenkettedik fejezetben, amikor Somlyó hegyéhez érkeznek a szereplők. A főmotívum, a „hálóját szövő pók” képi illusztrációja is többször megjelenik a műben, mint például amikor Kopereczky tanulja a szövést, vagy amikor Noszty Feri, Tóth Marit lesve, sejtető párhuzamot lát a pók és a saját cselekvései között. Az allegorikus elemek közé tartozik a rókacsalád epizódja is. Néha Noszty a népdalok nyelvén szólal meg, szerelmi hévtől elragadtatva („Nézz, rózsám, a szemembe”).

Mikszáth Kálmán stílusában meghatározó szerepet játszanak a tömör, aforizmaszerű mondatok. Példaként említhető a fiatalok szerelmére vonatkozó megállapítás: „mikor annak az ideje van, kijön a fű a földből, még ha bunkóval vernék is vissza.” A nemzeti sajátosságokról szólva pedig így fogalmaz: „Minden egyes magyar hazafi két emberből áll”, ahol „az otthon pipázgató konzervatív haragszik a zsidóra, de mégsem tud ellene tenni”, míg a másik, „közgyűlési atilláját” öltve politizál, liberális és szangvinikus, „jogállamot és egyenlőséget ordít”.

A szabad függő beszéd szintén az író kedvelt technikája, amellyel a pletykákat és szóbeszédeket ágyazza a narratívába. Ezt példázza a következő mondat: „Milyen szertelen a szerencse! Gyereke születik a Kopereczkynek, új költség, de mindjárt lehagyít az Isten egy nagy jövedelmet a prágai szeniorátussal.”

Tóth Mari táncáról szóló leírás által pedig Noszty Feri lelki állapotát is megérthetjük: „meglendíti piciny lábát, s azok szárnyakká válnak azon nyomban; száll, száll, ismeretlen világokon át.” Mikszáth olykor maga is közbeszól: „hiszen a pénznek nincs esze (pedig dehogy nincs).” A narratíva zárása különösen elgondolkodtató és vészterhes lesz, mivel Mikszáth nem kommentálja Noszty Feri vérlázítóan cinikus zárómondatait.

A „Noszty fiú esete Tóth Marival” című mű Mikszáth Kálmán írásművészetének egyik csúcspontjaként ismeretes, ahol a humor által generált szatíra mellett idilli hangvétel, zsánerrajzok, különc karakterek, úri svihák és további tipikus alakok elevenednek meg.

A romantikus cselekményszövés mellett tiszteletet parancsoló életismeret és egy sokszínű világ tárul elénk az anekdotákból szervesen kibontakozó nagyregény lapjain. Az előadásmód közvetlen és élőbeszéd-szerű, változatos hangulati árnyalatokkal és derűs, bájos epizódokkal, melyeket végül egy komor hangvételű csattanó zár le.