Móricz Zsigmond: Hét krajcár olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Hét krajcár 1908-ban jelent meg a Nyugat 20. számában. Móricz Zsigmond ezzel a művével szerzett nagyobb ismertséget, és többek között Ady Endre barátságát is elnyerte. A történet lélektani novella, mely rövid terjedelmű és egyszerű cselekménnyel rendelkezik. A szereplők száma is kevés. Az író saját gyermekkori élményeit eleveníti meg, amikor családja nagyon szegény volt. Az „én-novellában” egy rendkívül szegény család mindennapjaiba nyerünk betekintést, ahol a kisfiú és az édesanya boldog, egyszerű életét ismerhetjük meg.

A mű két különböző nézőpontból íródott: a bevezető és a befejezés felnőtt szemszögéből, míg a személyes emlékek gyermeki nézőpontból jelennek meg.

Móricz Zsigmond: Hét krajcár olvasónapló

A bevezetés a szegénység ábrázolásával indul. Ezt követően az első három krajcár megtalálásával foglalkozik. Az édesanya a gépfiókban találta meg ezeket a pénzeket. Arra számított, hogy többet is talál, de csalódnia kellett, mivel csupán egy gyűszűt, tűt és néhány szövetdarabkát talált. Ennek ellenére nem esett kétségbe, hanem inkább nevetett saját nyomorúságukon, próbálva vidám és játékos maradni.

Tovább folytatták a pénzek keresését, miközben egy csalogató verset is énekeltek hozzá. Az anya panaszkodott, hogy nincs asztaluk, és ha lett volna, talán pénzük is lett volna. Ekkor a kisfiú eszébe jutott, hogy az „üveges” almáriumban nemrégiben látott egy krajcárt. Már napokkal korábban észrevette, de nem merte elvenni, mert kis szívében becsületesség élt. Tudta, hogy a szüleinek szüksége lehet a megtakarított pénzre. Minden fiókot átkutattak, de pénzt nem találtak.

Az anya viszont igyekezett vigadni, nagyokat kacagni. Az édesapa ruhájában egy fényes krajcárt találtak, de a többi zsebben még ennyit sem. Eközben az édesanya arcát rózsás pirosság öntötte el a munkától, mert nem lett volna szabad dolgoznia, de kinek van szíve eltiltani egy szegényt a munkától? Végül ő maga is talált egy krajcárt a saját zsebében, de ez sem volt elég számára.

Ekkor egy koldus lépett be, és könyörgő hangon kért egy kis pénzt. Az anya és a gyermek azt válaszolták, hogy sajnos éppen egy krajcár hiányzik nekik a heti összegből. Ugyanis egy szappan legalább hét krajcárba kerül, és másnap ki kell mosniuk az édesapa ingeit. A koldus érzékelte, hogy olyan emberekkel van dolga, akik szintén megélték már a szegénységet. Az öreg férfi tapintatosan a kisfiú kezébe csúsztatta azt az egy krajcárt.

A történet végén ahelyett, hogy a helyzet javulna, még rosszabbá válik. Bár összegyűlt a pénz a szappanra, mégsem tudják kimosni a férj ingeit, mert nincs lámpaolajuk, és már besötétedett. Az édesanya nevetett, de közben vér ömlött a szájából (tuberkulózis). A befejezés ismét felnőtt nézőpontból íródott.

A történetben az édesanya nem hal meg, viszont az író édesanyja már nem élt, amikor a művet írta. Az édesanya igyekszik a vidámságot mutatni, hogy leplezze szegénységüket, a kisfiú pedig úgy tesz, mintha nem tudna a helyzetről, miközben tisztában van vele. Az öröm bánattá válik, amikor kiderül, hogy az édesanya súlyos betegségben szenved. A mű végén a népmesékre jellemző boldog befejezésre számítunk, de helyette egyre fokozódik a drámai helyzet.

A cselekmény arra összpontosít, hogyan próbált az anya és a gyermeke egy délután alatt hét krajcárt összegyűjteni. A pénz keresése vidám hangulatban zajlik, de érzelmileg ennél többet is közvetít. Az anya, aki halálos betegségét próbálja eltitkolni gyermeke elől, tréfásan és játékosan igyekszik leplezni szegénységüket.

Hat krajcárt sikerült megtalálniuk, de a hetedik krajcárt egy koldustól kapják. A mű végére, amikor már sikerült „összekaparni” a hét krajcárt, a bolt, ahol a szappant megvették volna, már bezárt. A vidám párbeszéd tragikus fordulatot vesz, amikor az édesanya nevetése fuldokló köhögésbe fordul.