Móricz Zsigmond: Tragédia művének elemzése * Olvasónaplóm

Móricz Zsigmond: Tragédia (novella)

Szereplők:

Móricz Zsigmond

Janka (a korábbi felesége, halott)

Mária (a felesége, színésznő, Kis János felesége)

Kis János (a Tragédia c. novella főszereplője)

Újságíró (most jött Amerikából, filmügynök, Gróf)

Kellékes (Csendőr)

Munkavezető

Kis János, a jelentéktelen ember, belehal élete első nagy evészetébe Sarudy gazda lányának lakodalmán.

Móricz Zsigmond: Tragédia művének elemzése

A történet egy alföldi pusztán zajlik, az aratási szezonban, ahol idénymunkások dolgoznak. Az események körülbelül másfél-két nap alatt bontakoznak ki. A novella elején a szereplők éppen déli szünetüket töltik; Kis János különválva a többiektől, magányosan fogyasztja el almás ételét, fia iránt érdektelenséget mutatva. Már ekkor kiderül, hogy gondolatait elsősorban az étkezés tölti ki. Kis János felháborodik, amikor megtudja, hogy őket, az aratókat eddig nem hívták meg a lakodalomba.

A történet fordulópontja, amikor a gazda, Sarudy meghívja az aratókat is lánya esküvőjére. Ez az esemény megzavarja a parasztok addigi életét, és meghatározza a novella szerkezeti felépítését, amely két részre oszlik: az aratás közbeni pihenők és az esküvőre való várakozások, valamint az esküvő, amely Kis János számára végzetes kimenetelű.

Kis János, a novella főszereplője, csak egy a sok paraszt közül, és nem tartozik Móricz számára kiemelt jelentőséggel. Külső megjelenéséről keveset tudunk, csupán annyit, hogy hasonlít szeplős, málészájú fiára.

Kis János külseje ijesztően emlékeztet gyermekére, de egyébként a megjelenése jellegtelen: nem túl magas, de nem is alacsony; nem sántít, de nem is mozog ügyesen. Csak néhány alapvető vonása van, mint két szeme és egy orra. Kis János életét és személyiségét a jellegtelen megjelenése is tükrözi, életútja sem különleges: egyszerűen csak felkel, megházasodik.

A műben Kis János szinte alig szólal meg, beszédei is csak az evés köré szerveződnek. Ebből adódóan a főszereplő mintegy jelentéktelen figurává válik, aki nem tud meghatározó szerepet vállalni saját történetében, minden gondolata az evéshez kötődik. Az éhség a Kis családban generációkon átívelő jellemvonás, ami szomorú, de egyben groteszk életérzést közvetít. Az éhség egy tragikus esemény kapcsán is megjelenik, amikor Kis János apja próbálja megütni fia, aki azonban az egész tál galuskát megette, de az apja saját ütése következtében bukik el és súlyosan megsebesül.

A lakodalom híre Kis János számára mint egy lehetőség tűnik fel, hogy végre jól lakjon. Ez a gondolat teljesen irracionális, és bár látszólag őrült vállalkozásnak tűnik, számára ez a cél olyan, mint egy hősies küzdelem, melyben mindent megtesz, hogy Sarudy vagyonából részesüljön.

A novella főszereplője, Kis János gondolatai kizárólag a közelgő lakodalommal foglalkoznak. A vágyakozását túlteljesítve elképzelhetetlen mennyiségű ételt tervez elfogyasztani az eseményen.

A szövegben fontos szerepet kap egy drótozott edény, amely kétszer is megjelenik. Elsőként a mű elején, amikor egy pihenő alatt ráragad a lábára, mire Kis János le is rúgja, mintha így akarna megszabadulni szegénységétől és éhezésétől. Később, amikor megtudja a lakodalom hírét és elmereng, mennyit fog enni, összehasonlítja ezt az ételmennyiséget azzal, amennyit egész életében evett – amely alig töltött volna meg egy ilyen edényt.

A lakodalom ebédjén Móricz Kis János elszántságát úgy ábrázolja, hogy a főhős már az első fogás után jóllakottnak érzi magát, hiszen hozzászokott a kevés ételhez, de ettől függetlenül kitartóan eszik minden elé tett fogást. A mű második szerkezeti egységében végigkövetjük Kis János harcát a bőséges ételmennyiséggel, és az ő küldetésének kudarcát. Eközben az író bemutatja a lakodalom további menetét és a többi vendégét is. A vendégsereg jókedvű, mindenki beszélget mindenkivel, a hangulat csúcsra hág. Ekkor Kis János ráébred, mennyire magányos a világban, jelentéktelen mások számára, és mivel nem közeledik mások felé, elzárkózik a külvilágtól, így a többi vendég is figyelmen kívül hagyja létezését.

A mű befejeződik Kis János szükségszerű halálával, amely csupán egy őrült rögeszméje, az evés általi halál által teljesedhetett ki. Móricz szomorúan ábrázolja a haláltusát: az étel megakad a torkán, nem megy se lefelé, se felfelé, majd irtózatos vonaglásban vergődik hangtalanul a földön, míg végül csendben marad. A lakodalom többi résztvevője azonban észre sem veszi; számukra Kis János létezése éppoly észrevétlen marad, mint eltűnése.

A történet fényében a mű címe is új értelmet nyer. A cím alapján az olvasó jelentős értékvesztésre számíthat, de Kis János élete és halála iróniával teli bemutatása készteti az olvasót arra, hogy inkább távolságot tartsa a főszereplővel szemben, semmint együttérzést érezzen iránta. Az író ezzel a megközelítéssel éri el, hogy Kis János figurája tárgyilagosan, szinte érzelemmentesen jelenjen meg az olvasó előtt.