Németh László: Égető Eszter olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Németh László „Égető Eszter” című regénye, amely 1948 és 1949 között született, csak 1956-ban kerülhetett az olvasók kezébe. A mű a második világháború utáni változásokkal való megbékélést dolgozza fel, miközben hősei egy új korszak küszöbén állnak.

A szerző számára ez a regény különleges jelentőséggel bírt; Németh László gyakran említette ezt munkáját mint legkedveltebb alkotását. Amikor arról kérdezték, mit szeretne üzenni az emberiségnek, „Égető Eszter” című regényét nevezte meg, amint azt 1964-ben „Üzenet az emberiséghez” című beszédében is kifejtette.

Szereplők:

Égető Eszter
Micike
Amál
Apuska
Nagymama
Nagytata

Németh László: Égető Eszter olvasónapló

Az eredetileg „Őrültek” címet viselő Németh László regénye, mely később „Égető Eszter” néven jelent meg, az író egyik legkiemelkedőbb művének számít. A történet Eszter életét követi nyomon kislánykorától, a 20. század elejétől egészen 1948 januárjáig, így a modern fejlődésregény műfajába sorolható. A regény nem csupán Eszter, hanem az őt körülvevő nemzedékek, elsősorban a családtagok gazdag ábrázolásán keresztül bontakozik ki, ami családregény jellegét is megadja a műnek.

A történet helyszíne egy alföldi kisváros, Csomorkány, amely Hódmezővásárhely mintájára készült, és az itt élő értelmiségiek, kispolgárok életét tárja fel. Ezáltal a regény nem csupán egy személy, hanem egy egész korosztály, valamint a magyar vidék életének krónikája is. A műben jelentős szerepet kap az író alteregója, Méhes Zoltán is, amely személyes vallomásnak is tekinthető Németh László részéről.

„Égető Eszter” a 20. század első felének társadalmi változásait és azok előzményeit dolgozza fel, és ezzel a magyar irodalomtörténet egy jelentős áramlatának nyitó darabjává vált, amely a második világháború utáni évtizedben született nagyregények sorában jelentős helyet foglal el. A regény így nem csupán irodalmi értékét, hanem történeti, társadalmi szempontból is kulcsfontosságú műnek számít.

Németh László „Égető Eszter” című regénye három részre tagolódik, mindegyik rész három nagyobb fejezetet foglal magában, és egy epilógussal zárul. A mű első szakasza Eszter gyermek- és fiatalkorát öleli fel, kezdve körülbelül 1905-től egészen 1918-ig. A történet kezdetén Eszter édesanyja korán elhunyt, ezután apja, Égető Lőrinc, aki egy városi újság szerkesztőjeként dolgozik, és aki nagyra törő, ám gyakran kudarcot valló terveiről ismert, a Tunyogi nagyszülők gondjaira bízza lánya nevelését. Az apa karaktere, aki a várost is elhagyja tervei bukása után, Németh László egyik kedvenc regényfigurája.

Az „Égető Eszter” című regény második részében a főszereplő, Eszter, fiatal asszonyként Szegháton él, ahol férje patikusként dolgozik. A házaspárnak két fia és egy lánya születik. Eszter férje, akárcsak az apja, vállalkozó típus, ám energiája hamar elapad, tervei gyakran nem valósulnak meg.

A mű harmadik része a történelem előretörését mutatja be, a cselekmény 1937-től 1947 tavaszáig ível. Ebben az időszakban a fiúk a gimnáziumba járnak és kapcsolatba kerülnek a népi írók mozgalmával, amelynek során megismerkednek Méhes Zoltánnal is.

A családi vagyon férj keze alatt fokozatosan megcsappan, így Eszternek is részt kell vennie a patika ügyeiben. A világháború utolsó évében a család szétszóródik: a férj a két kisebb gyermekkel nyugatra menekül, míg Eszter a baloldali nézeteket valló fiával, Józsival marad Magyarországon. Józsi családot alapít, de egy összeesküvésbe keveredve letartóztatják.

Az epilógus ezen események után, 1947–1948 januárjában veszi fel a fonalat. Eszter, már idősödő fejjel és Méhes Zoltán tanári segítségével, leérettségizik, hogy dolgozhasson a patikában, amit később államosítanak. Az anyja Eszterre hagyja kisunokáját, míg Eszter magához vesz egy nehéz sorsú kamaszlányt. Így kezdődik számukra az ismeretlen jövővel kecsegtető „új világ”.

A „Égető Eszter” című regény első része kronikai hangvétellel bontakozik ki, melyhez az író, Németh László számos dokumentumot és könyvtári kutatást felhasznált a korabeli kisvárosi atmoszféra érzékeltetéséhez. A mű második része jelentősen líraibb, amit nagyban Németh László vásárhelyi szállásadónőjének mesélései ihlettek. A harmadik rész a közelmúlt történelmének krónikájaként szolgál, amelyben az író saját tapasztalatai és nézőpontja dominál.

A regény egésze, noha különböző hangulatokat és stílusokat ötvöz, mégis egy egységes alkotás, melynek abszolút központi alakja Égető Eszter. Az eredetileg „Őrültek” címmel illetett mű a férfi szereplők összességét célozza meg ezzel a megnevezéssel, nem a klinikai értelemben vett elmebetegséget tükrözi, hanem a magyar társadalom és annak polgárai életútját befolyásoló pszichikai és erkölcsi sajátosságokat: az álmodozást, az élhetetlenséget, a hivatástudat hiányát, a törtetést, a lustaságot, a közönnyöt és az individualizmus káros megnyilvánulásait.