Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők

Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij – polgármester
Anna Andrejevna – a felesége
Marja Antonovna – a lányuk
Luka Lukics Hlopov – tanfelügyelő
A felesége
Ammosz Fjodorovics Ljapkin-Tyapkin – járásbíró
Artyemij Filippovics Zemljanyika – a közjótékonysági intézmények főgondnoka
Ivan Kuzmics Spekin – postamester
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij – helyi földbirtokosok
Ivan Alekszandrovics Hlesztakov – pétervári tisztviselő
Oszip – a szolgája
Hrisztyian Ivanovics Hiebner – járási orvos
Fjodor Andrejevics Ljuljukov, Iyan Lazarevics Rasztakovszkij, Sztyepan Ivanovics Korobkin – nyugalmazott tisztviselők, a város tekintélyes polgárai
Sztyepan Iljics Uhovjortov – rendőrkapitány Szvisztunov, Pugocsin, Gyerzsimorda – rendőrök
Fevronya Petrovna Posljopkina – lakatosné
Miska – a polgármester szolgája

Nikolaj Vasziljevics Gogol ötfelvonásos vígjátéka, a „Revizor” (oroszul: Ревизор), az orosz drámairodalom kiemelkedő alkotása és egyben a műfaj egyik legkedveltebb darabja szerte a világon. Az elmúlt 180 évben a színművet számos nyelvre fordították le és világszerte több színház műsorára tűzte. Az alapötletet Gogol Alekszandr Puskin költőtől vette át.

A vígjáték első változata 1836 tavaszán készült el, és ugyanazon év április 19-én mutatták be Szentpéterváron, ahol az előadást maga I. Miklós cár is megtekintette és nagy szórakozást lelt benne.

Bár az első bemutató nagy sikert aratott, Gogol nem volt maradéktalanul elégedett a fogadtatással, különösen a sajtó kritikáival szemben. Később több alkalommal is módosította a darabot, a legjelentősebb változtatásokat 1842-ben, az utolsó revíziót pedig 1851-ben végezte el.

Gogol: A revizor olvasónapló röviden

Egy átlagos orosz kisváros vezetője, a polgármester, váratlan hírt kap egy barátjától: titkos küldetéssel, inkognitóban érkezik a városhoz egy revizor. Azonnali összejövetelt hív össze a városi vezetőkkel, hogy megossza velük a hírt, mely szerint a városban már két hete tartózkodó titokzatos személy valószínűleg a revizor.

Két rendőr a vendéglőben fedezett fel egy gyanús alakot, aki a leírás szerint illeszkedik a várható revizor profiljára. A polgármester pánikba esik, mert két hete éppen hogy megfélemlítette az egyik altiszt feleségét, a foglyok pedig éheztek. Pánik uralkodik el a város vezetőin, és azonnali intézkedéseket rendelnek el az utcák takarítására és a város megszépítésére.

A történet fordulatos második felvonásában kiderül, hogy akit a város revizornak vél, valójában Hlesztakov, egy pétervári tisztviselő, aki szolgájával, Oszippal érkezett és már két hete tartózkodnak a vendéglőben, mert nem tudják kifizetni szállásukat Hlesztakov szerencsejáték-szenvedélye miatt.

A polgármester, aki még mindig azt hiszi, hogy Hlesztakov a revizor, alázatosan fogadja őt, pénzt is ajánl fel neki, és vendégül látja otthonában. Hlesztakov fogadja a hízelgéseket, és magát befolyásos emberként tünteti fel, akit több miniszter is ismer, így mindenkit meggyőz a városban. A polgármester és a városiak teljes mértékben elhiszik neki minden szavát, nem is sejtve, hogy Hlesztakov csupán egy adósságokkal küzdő tisztviselő.

A város elitje sorban áll, hogy találkozhasson Hlesztakovval, aki mindenkit meghallgat, és mindenkitől kölcsönként pénzt kér, miközben segítséget ígér nekik. Az altiszt felesége elpanaszolja, hogy a polgármester tévedésből megbüntette, és most kárpótlást szeretne. A helyi kereskedők is arról számolnak be, hogy a polgármester nem bánik velük jól.

Hlesztakov eközben udvarol a polgármester lányának és feleségének is. Megkéri a lány kezét, és a polgármester alig hiszi el, amit lát. Hlesztakov bejelenti, hogy egy napra el kell utaznia gazdag nagybátyjához, és ebből az alkalomból a leendő apósától további nyolcszáz rubelt fogad el, valamint egy szőnyeget kér a kényelmes utazáshoz.

A történet drámai fordulatot vesz az utolsó fejezetben. A postamester megdöbbentő hírrel érkezik a polgármesterhez: felbontott egy levelet, amit Hlesztakov írt egy barátjának, Trjapicskinnak. Ebben Hlesztakov dicsekszik, hogy mindenki revizornak hiszi, és hogy csak udvarolnia kell itt-ott, az emberek pedig könnyen adnak neki pénzt. Azt is írja, hogy a polgármester mennyire naiv. Hlesztakov felajánlja barátjának, hogy írjon meg róla egy cikket, mert jó történetet szolgáltatna.

A polgármester dühöng az átverés miatt, míg a város lakói élvezik a helyzetet. Miközben a polgármester mérgében tobzódik, a valódi revizor érkezik, és a vendéglőben várja. A darab egy néma jelenettel zárul, amelyben a szereplők groteszk pózokat vesznek fel, felfedve a helyzet abszurditását.

Gogol: A revizor olvasónapló felvonásonként

Első felvonás

Egy jelentős hír rázta meg a tipikus orosz kisváros nyugalmát: a polgármester levelet kapott egy barátjától, amelyből kiderült, hogy titkos küldetéssel, inkognitóban érkezik hozzájuk egy revizor. Az értesülés hallatán a polgármester haladéktalanul összehívta a város vezetőit, hogy tájékoztassa őket a helyzet komolyságáról. A gyűlés során a polgármester kifejtette, milyen hiányosságok jellemzik a közintézmények működését: a postamester rendszeresen felbontja a leveleket, a kórház nem költ drága gyógyszerekre, míg a bíróság helyiségeiben állatokat tartanak.

A polgármester figyelmeztette a jelenlévőket, hogy szükség van azonnali intézkedésekre: az utcák sürgős tisztítása, őrszemek állítása a hídra, a szeméthegy eltakarítása, és arra, hogy a revizor bármilyen kérdésre csak pozitív válaszokat kapjon. A közösség pánikba esett, amikor Dobcsinszkij és Bobcsinszkij jelentették, hogy a helyi vendéglőben találkoztak egy furcsán viselkedő, jóvágású fiatalemberrel, aki már két hete ott tartózkodik, és semmit sem fizetett. Minden jel szerint ő lehet az inkognitóban érkező revizor.

A polgármester, az események súlyát érzékelve, maga indult el a vendéglő felé, hogy megfelelő tisztelettel fogadja az idegent. Közben otthonában a felesége és lánya is izgatottan várták a fejleményeket, miután a revizor érkezésének híre felkavarta őket.

Második felvonás

Hlesztakov, a fogadóban tartózkodó ifjú úr és szolgája, Oszip nehéz helyzetben vannak, miután Hlesztakov elszórta pénzüket. Oszip panaszkodik, hogy gazdája mindig a legjobbat és legdrágábbat követeli: a legszebb szobát és a legpazarabb ételeket, ráadásul állandóan kártyázik és veszít. A vendéglős már két hete nem kapott fizetést tőlük, így további ételt csak szigorúan korlátozott mennyiségben és minőségben szolgál fel nekik hitelbe. Hlesztakov így nem jutott dús ebédhez, és még arra sem futja neki, hogy kenyeret vásároljon.

A helyzet tovább fokozódik, amikor Oszip jelenti, hogy a polgármester érdeklődik utánuk, és félelmükben attól tartanak, hogy börtönbe kerülhetnek. Hlesztakov, bár retteg a polgármesterrel való találkozástól, magabiztossá válik, amikor látja a város vezetőjének alázatos viselkedését. A polgármester pénzt ajánl fel Hlesztakovnak, aki kegyesen elfogadja, és beleegyezik, hogy a polgármester otthonában szálljon meg.

A polgármester ír egy levelet feleségének, melyben kéri, hogy készítse elő nekik a legszebb szobájukat és szerezzen be bőséges mennyiségű bort. A levelet Dobcsinszkij viszi el Anna Andrejevnának. Hlesztakovnak felkínálják, hogy tekintse meg a város köz- és jótékonysági intézményeit, amit – a börtönlátogatást kivéve – elfogad.

Harmadik felvonás

A polgármester családja, élén a feleséggel és a lánnyal, izgalommal várja a magas rangú vendég érkezését. Dobcsinszkij érkezésekor a hölgyek elsősorban a fiatalember külsejére voltak kíváncsiak, és lelkesen faggatták az érkezőt. A polgármester háza lázasan készült az elegáns vendég fogadására, mindenki az öltözködéssel volt elfoglalva.

Oszip, a vendég szolgája, érkezett először a gazdája bőröndjeivel, míg Miska, a polgármester szolgája, megpróbálta kideríteni, milyen ember lehet a vendég. Hlesztakov a polgármester és további urak társaságában érkezett meg a házhoz, ahol kifejezte elismerését a város közintézményei és a pompás reggeli iránt. A polgármester meg nem állt az öndicsérettől, büszkén beszélt arról, hogy milyen áldozatos munkát végez a városért.

A polgármester bemutatta feleségét és lányát Hlesztakovnak, akik lenyűgözve voltak az elegáns fiatalembertől. Hlesztakov eközben a vidéki életről beszélt lekicsinylően, pétervári élményeiről dicsekedett: miniszteri osztályfőnökkel való barátságáról, Puskin költővel való közeli kapcsolatáról, és arról, hogy ő írta a Figaro házasságát, az Ördög Róbertet, a Normát – természetesen álnéven. Büszkén állította, hogy ő szervezi a legelőkelőbb bálokat, ahol a levest Párizsból hozatja, és a miniszter személyes jó barátjaként gyakori vendég nála. Miután Hlesztakov pihenni tért, az urak aggodalmasan várták, hogy vajon milyen jelentést fog írni róluk Pétervárra.

Anna Andrejevna és Marja Antonovna, anya és lánya egyaránt el voltak ragadtatva a gáláns ifjútól, mindketten azt gondolták, hogy ők nyerték el a vendég tetszését. A polgármester viszont a híresztelések ellenére nem foglalkozott a pletykákkal, csak arra koncentrált, hogy a vendég állításainak igazságtartalmát felmérje. Osziptól igyekezett minél több információt szerezni a gazdájáról, miközben intézkedett arról, hogy senki ne zavarja a pihenő Hlesztakovot semmilyen kérvénnyel vagy panasszal.

Negyedik felvonás

A város vezetői összegyűltek a polgármester otthonában, és feszült várakozással figyelték, mi fog történni. Amikor Hlesztakov köhögést hallatott a szobájából, az urak riadtan az ajtó felé siettek. Hlesztakov vidáman ébredt, és elismeréssel nyilatkozott a vendéglátásról, különösen a háziasszony és lánya tetszett neki.

Az urak, remegve az izgalomtól, egymás után járultak Hlesztakov elé, aki mindenkit meghallgatott, és mindenkitől kölcsönként pénzt kért, amit örömmel adtak is neki. Ezzel együtt segítséget is kértek ügyeik intézéséhez. Artyemij Filippovics számos titkot tár fel a városról, és írásbeli feljelentést is ígér, míg Dobcsinszkij azt kéri tőle, hogy segítsen törvényesíteni házasságon kívül született gyermekét.

Miután az urak távoztak, Hlesztakov nevetve állapította meg, hogy őt tévesen „nagykutyának” nézték, és elhatározta, hogy a mulatságos történetet megírja barátjának, Trjapicskinnak. Oszip azonban figyelmeztette, hogy amíg jó a helyzet, jobb lenne távozniuk.

Közben Hlesztakov előtt megjelentek a kereskedők is, panaszolva, hogy a polgármester milyen mértékben kihasználja őket. Hlesztakov támogatásukért cserébe ötszáz rubelt, élelmiszert és egy ezüsttálcát kapott tőlük. Az altiszt felesége is panaszkodott a jogtalan bánásmód miatt, és kártérítést kért.

Amikor Hlesztakov egyedül maradt, megjelent a polgármester lánya, Marja Antonovna, akinek Hlesztakov udvarolni kezdett. Amikor a polgármester felesége is belépett, meglepődött lánya és egy hatalmas úr előtti térdelésén. Marja Antonovna sírva távozott, de Hlesztakov ezután az anyjának is udvarolni kezdett. Amikor Marja Antonovna visszatért, meglepetten látta, hogy most anyja előtt térdel Hlesztakov, aki végül megkérte a lánya kezét.

A polgármester, miután megtudta, hogy a kereskedők és az altiszt felesége panaszt tettek rá, reszketve kérte Hlesztakov könyörületét, tagadva az ellenük felhozott vádakat. Felesége közben örvendetes hírt hozott: a lányukat megkérték. Először azt hitte, felesége megbolondult, de amikor kiderült, hogy igazat mond, örömében ugrándozni kezdett. Hlesztakov közölte, hogy egy napra el kell mennie gazdag nagybátyjához, és elfogadta a leendő apósától az 800 rubelt és a szőnyeget a kényelmes utazáshoz.

Ötödik felvonás

A polgármester családjával együtt fényes jövőt tervezett, Péterváron terveztek letelepedni, hisz a veje szinte minden miniszterrel jó kapcsolatot ápolt, ami számára magas állási lehetőségeket ígért, akár a generális rangot is elérheti. A polgármester a lehetséges magas rang tudatában újra fölényesen lépett fel a kereskedőkkel szemben, akiket nem is rejtett véka alá felháborodását, amiért bepanaszolták a „revizor” előtt, akik ezután alázatosan kérték bocsánatát.

Az ünneplés közepette a város vezetői és feleségeik összegyűltek a polgármester házánál, gratuláltak az eljegyzéshez és versengve méltatták a polgármestert és családját. A polgármesterasszony vendégeivel szemben is éreztette fölényét. Az ünneplés közepette érkezett meg a postamester a rettenetes hírrel: Hlesztakov levelét fölbontotta, amiből kiderült, hogy nem ő a revizor.

A megdöbbent társaság előtt felolvasta a levelet, amelyben Hlesztakov megírta, hogy az úton megbuktatták, és pénz nélkül maradt. Az elegáns megjelenése és bájos viselkedése miatt az egész város tévesen revizornak nézte, és most a polgármesternél lakik, udvarolva a háziasszonynak és annak anyjának, szórakozva azon, hogy melyiküknél „köt ki”. A levélben emlékeztet egy korábbi nehéz időszakra is, majd azzal dicsekszik, hogy most mindenki pénzzel halmozza el.

Az urak felháborodtak a levél tartalmán, a polgármester különösen őrjöngött, hogy egy „kákabélű taknyos” így át tudta rázni őket. Félt attól, hogy a történetből végül komédia készül, amitől ő köznevetség tárgya lesz.

A drámai csavarban kiderült, hogy az egészet Bobcsinszkij és Dobcsinszkij indította el, akik tévesen revizornak kiáltották ki a szegény Hlesztakovot, és a város vezetői egyesült erővel fordultak a két földbirtokos ellen. Ekkor érkezett meg a hír, hogy Pétervárról tényleg megérkezett a valódi revizor, és a polgármestert a fogadóba kérette.

A darab végül egy néma jelenettel zárult, ahol a szereplők groteszk pózokba merevedtek, reflektálva a történtek abszurditására.