Petőfi Sándor: Csatában verselemzés

Petőfi Sándor 1848 tavaszán csatlakozott a nemzetőrséghez, ahol kapitányi címet kapott. Rövid kiképzést követően hazatért, mivel felesége várandós volt és Petőfi megpróbálta őt kimenekíteni Pestről, mivel Windischgrätz herceg csapatai felé tartottak. 1848 decemberében megszületett fia, Zoltán, ezután Petőfi visszatért a harcterekre.

„A Csatában” című vers a medgyesi ütközetet írja le, mely 1849. március 2-3-án zajlott le. Mivel ez már Petőfi hatodik csatája volt, tapasztalatai is hozzájárultak a csata pontos és érzékletes leírásához a versben.

Petőfi Sándor: Csatában verselemzés

A medgyesi csata a következőképpen bontakozott ki: Az ütközet első napján az osztrák tábornok visszaszorította a magyar erőket Medgyes felé. Ebben a kritikus pillanatban érkezett meg Bem a csatatérre, és sikerült visszaszorítania az osztrákokat. A harc öt órán át tartott, amikor is a savoyai dragonyosok rohamra indultak, és a honvédség kénytelen volt visszavonulni.

A vers ezen események után kezdi el ábrázolni a csatát. Medgyes határában, az Akasztóhegy lábánál helyezkedik el egy palánkkal körülvett régi kocsma, ahol négy huszárcsapat várakozott. Az osztrák dragonyosok támadást indítottak: először az ágyúk dördültek fel, majd a sűrű lőporfüst mögül, hangos dobszó kíséretében közeledett az osztrák gyalogság. A kocsma mögül váratlanul előtörtek a huszárok, amire az osztrákok nem számítottak; a magyarok szétzilálták az ellenséges alakulatokat. A csata hét óra elteltével zárult le.

A vers felépítése és költői eszközei: A szabadságharc idején a csaták gyakran hosszas, feszült várakozással kezdődnek, amely alatt az ellenfelek kisebb összecsapások során mérik fel egymás erejét. Ezt követi az ágyútűz alkalmazása, amelynek célja az ellenfél legyengítése, majd végül az eldöntő, mindent elsöprő roham következik. A vers szerkezete szorosan követi ezt a korszakban jellemző harci taktikát. A fokozódó intenzitás áthatja a verset, ahogy a csatáról szóló képek egyre részletesebben bontakoznak ki és teljesednek ki.

A vers műfaja:
A vers műfaja dal. A legszemélyesebb érzések kifejezése. Ebben a versben a költő hazaszeretetét, lelkesedését láthatjuk, ahogy mindent elfeledve indul harcba a hazájáért.

1.versszak

Az első versszak a várakozást tükrözi, amit a nominális stílus közvetít felénk. Ez a versszak egy festményhez hasonlítható: csend honol, nincs mozgás. Ebben a szakaszban csak egyetlen ige található (ragyog), és az is passzív formában. Akár egy festményen, úgy itt is a színek játsszák a főszerepet, főleg a piros (piros vér, piros napsugarak, vad bíbor, lemenő nap).

A vers egy széles képi tablóval kezdődik, amely ódai hangulatot áraszt, erős érzelmekkel és haraggal telítve. Az ég haragja a viharban, a földé a háborúban nyilvánul meg, mintha egyszerre dúlna a csata a földön és az égen.

„A földön is harag, / az égen is harag!”

A párhuzamos szerkezet összemossa az eget és a földet a vér és a lemenő nap vörös színével.

„Kifolyt piros vér és / Piros napsugarak!”

2.versszak

A második versszak a hadműveletek kezdetét ábrázolja: elkezdődik az ellenséges ágyúzás és a dragonyosok támadása. Az első versszakban bemutatott festmény ekkor „megmozdul”. Több ige jelenik meg, bár ezek még mindig passzívak (bámul, csillámlanak, gomolyog).

Az első versszak vöröse most a fekete által kerül eltakarásra. A napot felhők takarják, és a felhők mozgása közben időnként felvillan a nap fénye (bámul ránk a nap). A megszemélyesítés azt sugallja, hogy az égi harag is elhalványul a földi csatározások mellett, még a nap is csak bámulja az eseményeket.

A párhuzamos szerkezet folytatódik, a földön is megindul a mozgás. Az ágyúk és puskák füstje sötéten gomolyog, mint az égi felhők, és közben időről időre megcsillan a fény a fegyvereken.

3.versszak

A harmadik versszak a dragonyosok támadását írja le, ezúttal azonban a színek helyett a hanghatásokra helyezve a hangsúlyt. Az addigi csendet hirtelen az ágyúk dörgése és a karabélyok ropogása váltja fel. A hangutánzó szavak (ropog, bömböl, reng) segítségével érzékelteti a harc hevét és zaját.

4.versszak

A negyedik versszak a huszárok rohamát tárja elénk. Az első három versszak e roham előkészítéséül szolgál. A vers kezdeti statikus állapota fokozatosan oldódik fel, dinamikussá válik, ahol az igék aktivitása éri el csúcspontját (foly, megrészegíte, előrerontok, élek, halok). Ebben a hat soros versszakban öt ige szerepel.

A vizuális és auditív élmények is fokozatosan erősödnek. Az első két versszak színei (piros és fekete), valamint a harmadik versszak hangjai az utolsóban egyesülnek, ami megrészegíti a költőt (a vérszag és a füst megrészegíte már). A vers elején bemutatott széles tabló (ég és föld) egyre szűkül, amint a két sereg összeér, a közelkép egyetlen alakra, az „ÉN”-re fókuszál. Az első személyű névmás itt kiemelt szerepet kap.

Az eddigi tárgyilagos leírás átfordul teljes személyességre. A személyes névmás mellett a refrén változása is ezt mutatja. Az eddig a háttérben álló költő csak bajtársait tudta biztatni: „Előre, katonák, Előre, magyarok!” Most a korábbi biztatást személyes példamutatás, hősiesség váltja fel, ahol a költő maga hívja bajtársait: „Utánam, katonák, Utánam, magyarok!”

Verselés: A rímszerkezet arra utal, hogy eredetileg két sor egyben szerepelt. Petőfi a hosszabb sorokat kettéosztotta. Ezek a megrövidített sorok hatékonyabban tükrözik a felkavart lelki állapotot, az érzelmek ingadozását és a csata mozgalmas jellegét. „A földön is harag, / az égen is harag! Kifolyt piros vér és / Piros napsugarak! A lemenő nap oly / vad bíborban ragyog! Előre, katonák, / Előre, magyarok!” Ebben a formában egyszerű páros rímekre épül a vers.

A vers ritmusa időmértékes, jambikus lejtés jellemzi. A szabályos jambusokat néha pirichhiuszok váltják fel, ami sajátos ritmikai lüktetést kölcsönöz a versnek.

Petőfi Sándor: Csatában verselemzés

Petőfi Sándor: Csatában verse: