Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet elemzése * Olvasónaplóm 2024

A költő 1846 és 1848 közötti művészi és politikai érlelődése során alkotta meg ezt a versét. Ezen időszakra jellemző a válsághangulatból való kilábalás, a francia forradalom radikális eszméinek hatása, a forradalmi látomásköltészet, valamint a szerelmi, hitvesi és tájköltészet megjelenése.

A vers a forradalmi látomásköltészet kategóriájába tartozik. Hasonló témát dolgoz fel A XIX. század költői és Az ítélet című költeményében is. A „Sors, nyiss nekem tért” egyik kulcsszava a „halál” volt.

Petőfi az Egy gondolat bánt engemet… című versét 1846 végén írta, amikor az év utolsó napján a jövőről töprengett.

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet elemzése

A költő 1846 és 1848 közötti művészi és politikai érlelődése idején írta ezt a versét. Ezt az időszakot a válsághangulatból való kilábalás, a francia forradalom radikális eszméinek hatása, a forradalmi látomásköltészet, valamint a szerelmi, hitvesi és tájköltészet jellemzi. A vers a francia forradalom radikális eszméinek hatása alatt született, és a forradalmi látomásköltészet kategóriájába sorolható. Hasonló témát dolgoz fel A XIX. század költői és Az ítélet című költeményében is.

A vers műfaja: A rapszódia intenzív érzelmeket közvetít, és különböző versformákat váltogat. Jellemzője a csapongó, változó ritmus, a heves és komor hangulatok, valamint az érzelmek áradása, amelyek elégikusak, szenvedélyesek és szentimentálisak.

Egy másik vélemény szerint azonban a vers nem rapszódia. „Rapszódiának nevezik, mint a formatörő, szertelen csapongás iskolapéldáját, pedig valójában maga a megtestesült szimmetria. Nyoma sincs benne a csapongásnak: az egész vers egyetlen gondolat következetes kifejtése, előbb tiltakozó, majd óhajtó formában. Szerkezetének három része van, amit maga Petőfi jelölt ki a 12. és 30. sor után elhelyezett gondolatjelekkel: az első rész a bevezető hasonlatoké, a második a csataleírásé, a harmadik a temetésé. A három rész aránya a 36 soros költeményben: 12 – 18 – 6; a hangsúlyos középső rész terjedelme pontosan akkora, mint a másik kettőé együtt. Közelebbi vizsgálat további szimmetriákat is feltár.

A vers két kulcsszava a világszabadság és a halál. A költő vállalja a hősi harcot és a halált is a világszabadságért folyó küzdelemben.

Első rész (1–12. sor)

A vers témája a halál, amelyben a költő kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással.

Az 1-8. sorokban a költő elutasítja a hosszú, lassú, de eseménytelen életet, a hétköznapi elmúlást. Ezt metaforákkal fejezi ki, mint a féreg rágta, lassan pusztuló virág és az üres szobában álló, lassan elégő gyertyaszál. Kétszeres tiltó felkiáltással hangsúlyozza elutasítását: „Ne ily halált adj, istenem, / Ne ily halált adj énnekem!”

A 9-12. sorokban a korábbi statikus képekkel szemben a gyors halál víziója jelenik meg. A korai halállal járó dicső sors vállalásának szemléltetésére dinamikus, erőszakos halálfajtákat mutat be, mint a villám sújtotta, vihar kicsavarta fa és a mennydörgés ledöntötte szikla.

A kétféle képsor hatalmas ellentétet állít egymással szembe. Az igenlő felszólítások nyomatékosítják Petőfi vágyait („Legyek…, Legyek…”). Három pont jelzi, hogy még folytathatná e gondolatsort, de megszakítja és hangnemet vált.

Második rész (13–30. sor)

Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondatként jelenik meg, amelyben a forradalom elképzelése és a hősi halál vágya sebesen pergő csataképekben bontakozik ki. A vers témája a világ népeinek ütközete a zsarnokság ellen a szabadságért, amelyben a költő az életét adja.

Az első 13 sor a feltételeket bontja ki, mikor szeretne meghalni. A hegyi táj eltűnik, és egy óriási síkság látomása jelenik meg, amely harcmezővé válik, ahol a világ minden szolga népe felsorakozik, hogy kivívják a világszabadságot.

A szerkezeti rész második fele a főmondat. Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy a költő is a csatamezőn szeretne lenni („ott…, ott…”), mert életét szeretné áldozni ebben az ütközetben. Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja, ahol beteljesül az életáldozat. A jelenet a hangokkal („harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej”), dinamikus mozgásokkal (a jambikus sorokat anapesztusok gyorsítják) és a színekkel (főként a vörös) válik képszerűvé.

Harmadik rész (31–36. sor)

A szabadsághős megdicsőülése és az elképzelt győzelem után hangnemváltás következik a versben: a csatazajt ünnepélyes, lassú gyászzene váltja fel, a vörös színt a fekete. A verselés is megváltozik, a jambusokat spondeusok lassítják. A vers zárásaként a harcmezőn elesettek temetésének látomása jelenik meg. Petőfi a rapszódiát a vers legfőbb gondolatával, a világszabadság jelszavával fejezi be.

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet elemzése

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet

Egy gondolat bánt engemet…

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le…
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!