Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger verselemzés * Olvasónaplóm 2024

Petőfi Sándor első királyellenes verse, amely nyomtatásban is napvilágot látott, a Bécsből érkező nyugtalanító hírek hatására született meg. Az 1848. március 27-i hírek szerint az uralkodó szándékában állt a márciusi első királyi leiratban garantált jogokat egy újabb rendelettel visszavonni. Ezen információk hatására még aznap, délután öt órakor népgyűlést szerveztek a Nemzeti Múzeum előtt, ahol Petőfi is felszólalt.

A következő nap a pletyka beigazolódott: Bécsben közzétették az új királyi rendeletet, melyre válaszul március 29-én a frissen kinevezett magyar miniszterelnök, Batthyány gróf lemondását követelte. Március 30-án újabb forradalmi hullám készült kitörni Pesten. Este tíz órakor, amikor a rendelet megérkezett Pest városába, Petőfi és a márciusi ifjak a népet fegyverkezésre szólították fel. Ezen eseménydús napok alatt Petőfi írta meg a „Föltámadott a tenger” és „A királyokhoz” című verseit.

Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger verselemzés

A vers műfaját tekintve allegória, amely egy hosszabb gondolatsor, versszak vagy akár az egész vers metaforikus vagy megszemélyesítő kibontása. A költemény elsődleges jelentése mellett a képek következetes használatával egy másodlagos, mélyebb jelentésréteg is megjelenik.

Petőfi Sándor a „Föltámadott a tenger” című versében már a kezdetektől egyértelművé teszi, hogy mi ez a másodlagos jelentés. A vers első sorával rögtön egy vihar képét rajzolja elénk, amit a következő sorban kifejt, jelezve, hogy ez a vihar a népek között dúl, vagyis forradalmat jelképez. A „népek” többesszáma azon történelmi korra utal, amelyben a vers született, és amelyet az 1848-as európai forradalmi hullám jellemez.

Petőfi a költemény egészét egyetlen szimbólumrendszerre építi: a tenger, a hajó és a vihar képeire. A tenger itt a népet, a vihar a forradalmat, a tengeren hánykolódó hajó pedig az uralkodó osztályt – a nemeseket és a királyt – szimbolizálja.

A vers egy látványos tablókép segítségével tárja elénk a tengeri vihart, mely fokozatosan bontakozik ki előttünk. A tenger egyre erőteljesebbé és fenyegetőbbé válik, ahogy a hullámok szilajul vetődnek, a víz reng és üvölt, tombolása határtalan. A vihar erősödésével párhuzamosan a hajók helyzete is egyre reménytelenebbé válik: ijedten hányódnak, süllyednek, megtörten tépődnek szét.

A költemény negyedik versszakában csúcsosodik ki a vihar, amikor a világ megfordul: a tenger medre szárazföldön tárul elénk, és a hullámok az égig érnek. Ebben a monumentális képben felbukkan a bibliai özönvíz motívuma is, amelynek célja a föld megtisztítása a bűnöktől és bűnösöktől. Itt a vihar, mint forradalom, hasonlóan tisztító erőként jelenik meg: eltörli az elnyomást és az uralkodó réteget a föld színéről.

A költemény utolsó versszaka tisztázza, hogy nem egy valós forradalmat ír le, hanem egy példázatot nyújt. Ez a példázat egy érdekes és tanulságos történetet mesél el, amely egy társadalmi igazságra világít rá. Petőfi ebben a versben egy társadalmi példázaton keresztül mutat egy lehetséges jövőt, ha a nép nem kapja meg azokat a jogokat, melyeket megérdemel. A költemény így példázza a nép fenyegető erejét: „Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!”

A rímek meghatározó szerepet töltenek be a versben, amely keresztrímekkel épül fel, de egy további sorral bővül ki (eredeti formában: a b a b, kibővítve: a b a a b). A legfontosabb gondolatot a távolabbi rímpár hordozza, míg a közöttük lévő sorpár feszültséget teremt, így a szavak váratlan erejével csapnak le.

„Példa a versszakokra: Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet, Rémítő ereje.”

A ritmika időmértékes, jambusokra épül, ám a szabályos lüktetés időnként megtörik, ezzel is kiemelve a vihar pusztító erejét. Ez a ritmikai változás fokozza a vers drámai hatását, szimulálva a tenger viharos, kiszámíthatatlan mozgását.

Máday István irodalomtörténész szerint Petőfi Sándor „Föltámadott a tenger” című verse egyszerre ötvözi a forradalmi lelkesedés pillanatnyi hevét és a hatalmas indulatokat, miközben felismeri, hogy a népforradalom még csak egy lehetséges alternatívaként létezik a történelem színpadán.