Petronius: Satyricon olvasónapló 2. rész * Olvasónaplóm

Szereplők:

Petronius: Satyricon olvasónapló 1. rész

Encolpius: érett férfi, ő beszéli el a történetet
Giton: fiatal kamasz
Ascyltos: haragvó természetű, durva és faragatlan férfi.
Eumolpus: költő, író, bölcselkedő férfi a mű utolsó harmadában csatlakozik E. és G. kettőséhez. Eleinte ostobaságával tűnik ki, de a regény vége felé meglepő ravaszságot tanúsít.
Lichas: gazdag kereskedő, E. és G. eleinte szolgálatában vannak, idővel azonban többször meggyűlik a bajuk vele, és elmenekülnek tőle (Felesége az alig említett Hedylé).
Tryphaena: Lichas szeretője, híres kalandornő
Agamemnon: szónoklattanár, E., G., és A. vele megismerkedve, az ő közbenjárására kapnak meghívást a gazdag Trimalchio lakomájára
Trimalchio: gazdag arisztokrata, földbirtokos, újgazdag. Rabszolgasorból emelkedett fel tehetsége és szerencse révén, s vált a város legjelentősebb, legjobb gladiátorjátékát rendező, és állandóan lakomázó előkelőjévé. Szeretője Croesus
Fortunata: Trimalchio felesége, eredetileg ő is rabszolga
Habinaas és felesége Scintilla: Trimalchio barátai
Lycurgus: az ő villáját fosztják ki ruhát és aranyat szerezve E G és A.
Quartilla: Priapus isten templomának papnője (Nápoly, vagy Puteoliban), az ő szertartásai lesik ki a hármak E-G-A, akiket a papnő és csapata sajátos módon büntet meg
Paraszt-és felesége: aki ellopta tunicájukat (A-E-G-jét), s akitől ellopták köpenyét
Circe: gazdag nő, akinek csak a szolgai sorú férfiak tetszenek. Chrysis: Circe szolgálója
Oenothea: Priapus Croton városbeli papnője

A Satyricon éles eszű és szellemes írás, amelyet pikáns helyzetek és komikus jelenetek sorozata jellemzi, szabad szexualitás és erotikus elemek kíséretében. Ezt az írásmódot Petronius ókori társadalomról alkotott képe inspirálja, amelyet az ókori görög komédia mestere, Aristophanes is megidéz.

A korabeli emberek gondolkodásmódja a szerelemről és a testiségről jelentősen eltér a mai emberekétől, ami megmagyarázhatja a mű szabados szókimondását és pajzánságát. A szexualitás tematikájának gyakori előfordulása ellenére Petronius műve többet nyújt puszta erotikánál: lenyűgözően pontos és részletes képet fest egy ellentmondásokkal teli, fojtogató légkörű koráról, amelyet a társadalmi élet elposványosodása, a művészetek kiüresedése és a tudományos felfedezések hiánya is jellemez.

A történet Dél-Itáliában játszódik. Egyszer Nápoly (vagy Puteoli, nem tudni), egyszer a tenger, s egyszer Croton városa a helyszín.

Petronius: Satyricon olvasónapló 2. rész

A szakítás, Encolpius és Eumolpus

Encolpius és Ascyltos között ismét heves vita bontakozott ki Giton miatt. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy már fegyverek is előkerültek, ám végül Gitonra bízták a döntést, aki az erősebb Ascyltost választotta. Encolpius szívfájdalommal fogadta ezt, majd csalódottan távozott és a tengerparton bérelt szállást, ahol napjait magányosan töltötte, mígnem bosszúra szánta el magát. Kezdetben az utcákon rohangálva próbált karddal rendet tenni, míg egy katona meg nem szerezte tőle a fegyvert.

Egy alkalommal egy képtárba tévedve találkozott Eumolpussal, egy író-költő-filozófussal, aki a művészetekben látta a gyógyírt Encolpius sebeire, hiszen ezek jobb önkontrollra is nevelhetnek. Eumolpus egy régebbi kalandját is megosztotta vele, ami a humorával jobb kedvre derítette Encolpiust. Beszélgetésük során kritikát fogalmaztak meg a mai világ állapotáról, amit Eumolpus Trója pusztulásának verses történetébe ágyazott. A költőt ezért megdobálták, így menekülniük kellett.

A fürdőben egy újabb találkozás során Encolpius ismét összefutott Gitonnal, aki kész volt vele megszökni Ascyltostól. Amikor azonban éppen összebújhattak volna, Eumolpus zavarta meg őket, aki miután Encolpius faképnél hagyta, ismét bajba került. Eumolpus flörtölésére Encolpius haragjában elkergette az írót. Egyedül maradva Encolpius öngyilkosságot fontolgatott, de ebben Eumolpus és a visszatérő Giton megakadályozta. Giton elmesélte, hogy korábban ő is hasonló terveket szövögetett. Az öngyilkosság gondolata újra feléledt bennük, de a borotva életlensége miatt végül lehiggadtak.

A zaj miatt a fogadós felrohant hozzájuk, a lakbér elől való szökéssel vádolta őket, Eumolpus védelmükre kelt, ám Encolpius és Giton bosszúból megverették az írót. Eumolpust végül a fogadó felügyelője mentette meg.

A folytatásban Ascyltos megjelent egy kikiáltóval, ezer sestertius jutalmat ajánlva Giton megtalálásáért. Encolpius szobáját átkutatták, de Gitont sikerült jól elrejteniük, így megmenekültek. Végül Encolpius és Eumolpus kibékültek, és mivel a városban nem érezhették biztonságban magukat, hajóra szálltak, amelyre Eumolpus kapcsolatai révén szereztek helyet.

A hajón

Eumolpus, Encolpius és Giton a kereskedőhajó hátsó részében bújtak meg. Encolpius elhatározta, hogy Eumolpus tanácsára többet tesz majd művelődéséért. Később kiderült számukra, hogy a hajót Lichas irányítja, akitől éppen Encolpius és Giton próbáltak menekülni. Tryphaena hangjának felismerése után tudatosult bennük a veszély. Ezt követően Eumolpussal közösen készítették elő menekülési tervüket, amelyet végül Eumolpus vezetésével hajtottak végre: éjszaka leborotválták a hajukat és a szemöldöküket, majd szégyenbélyegeket festettek a homlokukra, hogy szolgaként álcázzák magukat.

Azonban egy utas észrevette a borotválkozást, ami a hiedelem szerint szerencsétlenséget hozhatott a hajóra, és jelentette Lichasnak. Lichas megkorbácsolást rendelt el büntetésképp, amit Eumolpus még le tudott alkudni. A korbácsolás közben felismerték Encolpiusék hangját. Lichas és Tryphaena ennél súlyosabb büntetést terveztek számukra, de Eumolpus ismét védelmükre kelt, bár Lichas árulással vádolta meg. A helyzet fegyveres harcba torkollott, amelyben többen megsebesültek. A kormányos, aki a harctól függetlenül állt, végül elérte, hogy fegyverszünetet, majd békét kössenek, melyet esküvel és csókkal pecsételtek meg.

A béke helyreállítása után lakomázás következett, Encolpius és Giton parókát kaptak. Encolpius azonban nem örült a helyzetnek, mivel Tryphaena Gitonra telepedett, aki láthatólag élvezte a figyelmet, és elhanyagolta Encolpiust. Eumolpus egy történetet mesélt el egy csalfa asszonyról, aki nemrég elhunyt férje sírjában szeretkezett egy katonával.

A hajó viharba került és elsüllyedt. Tryphaena mentőcsónakkal menekült, Lichas a tengerbe veszett. Encolpiust és Gitont halászok mentették ki, akárcsak Eumolpust, aki még ebben a helyzetben is verset írt. Encolpius Lichas holtteste láttán a nagyratörés hiábavalóságáról elmélkedett. A vidék, ahol jártak, Croton városának környéke volt, amiről egy paraszt tájékoztatta őket, akitől megtudták, hogy Croton a csalárdság városa. Eumolpus ebben nagy lehetőséget látott, és beavatta Encolpiust és Gitont a terveibe, amit elfogadtak. Útban Croton felé Eumolpus újabb történetet mesélt, ezúttal a polgárháborúról, ami újabb korbírálatot tartalmazott, bár érdekesség, hogy ők maguk is csalásra készültek.

Croton városában

Eumolpus, Encolpius és Giton cselt eszeltek ki Crotonban: Eumolpust mint gazdag africai földbirtokost mutatták be, aki egy hajótörés során elveszítette egyetlen fiát és minden vagyonát. A terv szerint Encolpius és Giton a városban terjesztették az információt, hogy uruk súlyos veszteségeket szenvedett. A hármas ezzel az istenek segítségét is kérte, remélve, hogy sikeres lesz a becsapásuk.

A történetet a kisváros lakói befogadták, és az örökösvadászok hamarosan ostromolni kezdték Eumolpust ajándékokkal, reménykedve abban, hogy esetleg ők lehetnek a jótékonyságának kedvezményezettjei, vagy akár az örökösei.

Bár a terv látszólag jól működött, Encolpius aggódni kezdett a nagy jólét miatt. A három barát egy idő után külön utakon járt. Encolpius megismerkedett Chrysis szolgálónővel, aki meg akarta szerezni őt furcsa ízlésű úrnője, Circe számára. Encolpius Polyeanos néven mutatkozott be Circe-nek, akivel egy közparkban azonnal szeretkezni kezdtek, de Encolpiust a Priapus isten büntetése miatt cserbenhagyta a szerszáma. Az asszony ezért otthagyta őt.

Encolpius, elvesztve férfierejét, hazament és lefeküdt Giton mellé. Később Chrysis jelent meg, aki újabb találkozót kért az asszonyától Encolpius számára. Encolpius életmódváltásba kezdett: nem ivott alkoholt, naponta sétált, könnyű, de tápláló ételeket evett, és kerülte a homoszexuális kapcsolatokat. Úgy érezte, ereje visszatért. Circe egy öregasszonyt küldött Encolpius férfierejének tesztelésére, aki varázslatokat is bevetett. A teszt sikeres volt, így újabb találka következett Circe villájának kertjében, ahol azonban Encolpius ismét kudarcot vallott. Circe haragjában szolgáival megverette és kiutasíttatta őt.

Encolpius kezdetben saját férfiasságát szidta és büntette, de végül elhatározta, hogy helyreállítja azt Priapus templomában, így az istent kiengesztelje korábbi vétkei miatt. A templomban Oenothea papnővel találkozott, aki azt ígérte, hogy ha egy éjszakát eltölt vele, visszanyeri férfiasságát.

Encolpius elvállalta az ajánlatot, részben bűntudatból, részben reménykedve a gyógyulásban. Azonban a varázslat során kisebb baleset történt: az eseményeket szemlélő anyóka a mágikus tűzbe esett, így Encolpius egyedül maradt. Ekkor támadták meg a szent ludak, amelyek közül Encolpius megölte a vezérludat, ami „veszélyes” ellenfélnek bizonyult.

A papnő és anyóka ekkor elkeseredetten reagáltak, állítva, hogy az eset miatt a papnőt elbocsáthatják, Encolpiust pedig a városi magistratus halálra ítélheti. Encolpius két aranyat ajánlott fel a lúd életéért, amivel sikerült megoldani a problémát. Sőt, Oenothea papnő a szent állatból vacsorát is készített, ami „szentségtörés” lehetett.

Encolpius a testi szerencsétlenségei ellenére tovább tűrte a két idős asszony zaklatását. Végül azonban elfogyott a türelme, és otthagyta őket.

Chrysis, a szolgálónő újra találkozott Encolpiussal, és ezúttal kifejezte vonzalmát iránta. Encolpiust azonban továbbra is csak Circe érdekelte. Ezzel párhuzamosan Eumolpus annyira magával ragadtatta magát a gazdag ember szerepétől, hogy néha valóságos rabszolgaként kezelte Encolpiust és Gitont.

Philomela, egy züllött úriasszony, Eumolpusra bízta két tizenéves gyermekét – egy fiút és egy lányt – reménykedve abban, hogy talán őket teszi meg örököseivé. Eumolpus, állítólagos köszvénye ellenére, furcsamód azonnal magához vette a fiatal lányt, míg a nővére „mutatványait” szemlélő fiút Encolpius próbálta meg csábítani. Mindkét gyermek könnyen engedett a kísértésnek, ám Encolpius ismét kudarcot vallott a férfiassága terén.

Azonban ez volt az utolsó cserbenhagyás. Az istenek, szánalmukban, Mercurius közvetítésével gyógyírt küldtek Encolpiusnak, amelynek következtében férfiassága soha nem látott erőre kapott. Így végre lehetősége nyílt beteljesíteni szerelmét Circe iránt.

Közben Eumolpus bejelentette, hogy rosszul állnak a szénájuk: az ajándékok száma csökken, és a kételyek velük szemben erősödnek, mivel Afrikából nem érkezett hajó értük. Ekkor a három csavargó úgy döntött, hogy továbbállnak. Utolsó tréfaként Eumolpus egy végrendeletet íratott, amelyet felolvastatott. Ebben azoknak ígérte az örökséget, akik hajlandóak lennének megenni a holttestét halála után. E rendelkezést történeti példákkal támasztotta alá, ami hatására a legbetegesebb örökséghajhászok is hajlandónak mutatkoztak a halottevésre.

A történet itt megszakad, a további részek elvesztek. Hőseink valószínűleg elhagyták a várost, és új kalandok felé vették az irányt.