Plautus: A hetvenkedő katona olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Philokomázium (szerelmes nő)
Pleusziklész (szerelmes férfi)
Pirgopolineicész (katona, elrabolja a nőt)
Paleisztro (Pleusziklész szolgája, segít a lányt visszaszerezni a katonától)
szolgák, kurtizán

Készítési dátum: i.e. 204

A darab a görög kultúra közegeiben játszódik, görög karakterekkel, a pun háborúk korában. Főhőse egy katona, ám maga a háború nem kerül színre a műben.

A dráma azonban megalapozza a durva, buta és hencegő katona karakterét, aki később a reneszánszban mint Capitano figura ismét népszerű lesz.

A főszereplő mániákus viselkedése és az akaratának másokra való kényszerítése is a színmű egyik központi eleme, ami dramaturgiai súlyt ad a komédiának. Enélkül a mű csupán egy könnyed bohózat maradna.

A hetvenkedő katona Münchausen báróhoz vagy Háry Jánoshoz hasonlóan nem létező hőstetteivel henceg.

Plautus: A hetvenkedő katona olvasónapló

Az expozíció során Astrotogus, az élősködő dicséri Pyrgopolinicest, akit a neve is „farombolónak” jelöl, ezen keresztül ismerjük meg a darab főszereplőjét. A kiinduló helyzetet Palaestrio, a szolga ismerteti: ő korábban Pleusicles ifjú szerelme, Philocasium szolgája volt, akit a távol lévő fiútól a katona elcsábított. Palaestrio hajóra szállt, hogy értesítse gazdáját, ám kalózok támadták meg, és végül a katona kezére adták. Ennek ellenére levelet sikerült küldenie urának, aki ezután Ephesusba érkezett, hogy visszaszerezze szerelmét.

A történet itt veszi kezdetét, amikor Pleusicles a katonával szomszédos házban, az idős Periplectomenus otthonában száll meg. A két ház közötti rés lehetővé teszi, hogy a szerelmesek titokban találkozzanak. A helyzet komikumát tovább fokozza, hogy Sceledrus, a katona egyik szolgája észreveszi a lány jelenlétét a szomszéd házban, de Pleusicles, Periplectomenus és Palaestrio ráveszik, hogy csak Philocasium ikertestvérét látta. Ez az átjárás és a félreértések sorozata adja a szituációs komikumok zömét a darabban.

Az ifjú Pleusicles aggodalmaskodik, hogy terhet jelent az idős Periplectomenus számára. Ekkor Palaestrio, a szolga, egy ravasz tervet eszel ki: megbíznak egy nőt, aki „testével tartja el magát”, hogy alakítsa el az öreg feleségét, aki szerelmes lett a katonába. Palaestrio reméli, hogy az új szerelmi szál miatt a katona feladja igényét Philocasiumra, a lányra.

A szolga ezt követően átadja a „bérelt nő” üzenetét és egy gyűrűt ajándékba a katonának, aki azt hiszi, hogy valóban meghódított egy hölgy szívét és megpróbál szabadulni a lánytól. Palaestrio azt tanácsolja neki, hogy adjon vagyont Philocasiumnak, hogy végleg eltávolodjon tőle. A katona végül eleget tesz ennek a javaslatnak, sőt, Palaestriot is felszabadítja, miközben a lány a szerelmével együtt távozik hajóval.

A történet csúcspontja az, amikor Periplectomenus rajtakapja a katonát a „bérelt feleséggel”, és ennek következtében jól elveri. A végkifejletben a katona magából vonja le a tanulságot saját történetéből és megjavul. Az események sorozata tipikusan tükrözi a cselvígjáték műfajának jellegzetességeit, amelyek az alaptörténet bonyolult szövevényét és a karakterek közötti helyzetkomikumot hangsúlyozzák.

Plautus vígjátéka Menandrosz művei alapján készült, és ez a megközelítés határozza meg a későbbi komédiaírók „receptjét” is. A helyzetkomikum gyakran félreértéseken és személycseréken alapul, például amikor a lányt saját ikertestvérének hiszik. A karaktertípusok hasonlítanak a commedia dell’arte vagy akár Molière alakjaihoz: a hencegő katona, a szerelmes fiatalok, az agyafúrt szolga, a kurtizán és így tovább. A jellemkomikum különösen erős a katona karakterénél, aki a hencegése és udvarlási kísérletei miatt válik nevetségessé.

A darab nyelvezete többnyire természetes és köznapi, néha szónoklati elemekkel tűzdelve. Mivel ez utóbbi stílus nem illik a szereplők profiljához, ez is hozzájárul a komikum kialakulásához. Az obszcén megjegyzések gyakorisága, amelyeket a korabeli közönség különösen élvezett, szintén jellemző elem.