Rejtő Jenő: Az elátkozott part olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Rejtő Jenő 1940-ben írta Az elátkozott part című regényét, amelyben három jó barát – Csülök, Senki Alfonz és Tuskó Hopkins – egy szélhámosságot lepleznek le, amely több ember életét is veszélyezteti. A regényben Rejtő jellegzetes, könnyed, cinikus humorával megírt stílusában ismerhetjük meg azokat a lehetetlen, mégis szerethető szereplőket, akik háborúval, pénzzel és saját életükkel játszanak. A történet folytatása, A három testőr Afrikában szintén 1940-ben készült el.

Szereplők:

Csülök (John Fowler): főszereplő, narrátor és saját állítása szerint író.
Tuskó Hopkins: tömzsi, de nem kövér, az orra apró és egészen vörös. Állandóan szivarozik.
Senki Alfonz: magas, vékony, sötét hajú, az elkerülhetetlen veszélyes és vonzó főhős, akit a világ összes országából kitiltottak.
Török Szultán: elvileg barát, de nála sosem lehet tudni. Ennek következtében néha megverik.
Potrien: Régóta szolgál a légiónál őrmesteri rangban.
Kvasztics doktor: eredetileg orvos. Orosz és alkoholista. Mellékesen bárzongorista.
Laméter kapitány: francia tengerész, ártatlanul vádolják, Lucy de La Rouban vőlegénye.

Rejtő Jenő: Az elátkozott part olvasónapló

A mű már az első oldalon leszögezi a megdönthetetlen erkölcsi tanulságot, amelyet az elbeszélő, a költői szépségű Csülök közvetít: jóérzésű ember ne próbáljon lopni édesanyja névnapján, mert hamarosan a légióban találja magát. Itt pedig Potrien őrmester különös felfogása nehezíti meg a szabad mozgást.

Mindez azonban nem állhatja útját hősünknek, Csülöknek, valamint kedves barátainak, Senki Alfonznak és Tuskó Hopkinstnak, akik részt vesznek a kormányzó estélyén, és belekeverednek egy eltűnt expedíció és egy halálra ítélt kapitány sorsának bonyolult ügyeibe.

A történet elején Csülök, aki egyben a narrátor is, munkát és szállást keres. A problémák akkor kezdődnek, amikor a Török Szultán eltűnik Tuskó Hopkins nadrágjával, majd egy holttestre bukkannak a hajón. Csülök és Senki Alfonz segítségért mennek, de végül a légióban kötnek ki. További bonyodalmat okoz, hogy Tuskót megölik, de később kiderül, hogy mégsem halt meg, és ott van egy rokonszenves kapitány, akit halálra ítéltek. Ki más menthetné meg, ha nem Csülök és két barátja?

Csülök, a matróz, papírok és állás nélkül tengődik, amikor barátja, Tuskó Hopkins segítséget ajánl neki. Orán kikötőjében kötnek ki, ahol találkoznak a Török Szultánnal, aki egy hajón él, de nincs nadrágja. Tuskó odaadja neki a sajátját vacsoráért cserébe, de a Török becsapja őket és eltűnik.

Később egy hullát találnak a hajófenékben, így Csülök segítséget keres. Senki Alfonzzal tér vissza, de mire megérkeznek, Tuskó már holtan fekszik. A Török ismét felbukkan, és egy kisebb verekedés során kiderül, hogy nem ő volt a gyilkos, és Tuskó is csak elájult. Orvost keresnek, de mire Kvasztics doktorral visszatérnek, Tuskó eltűnik. Csülök és Alfonz esküt tesznek, hogy megbosszulják barátjukat, majd hazatérnek.

Pár hónappal később egy közös akciójuk rosszul sikerül, és kénytelenek menekülni. A rendőrök elől a Fort St. Therese-be húzódnak, ahol beállnak a légióba. Egyik szolgálatuk során, díszőrség közben, egy palota előtt felfedezik Tuskót, aki századosi egyenruhában szerepel a vendégek között. Tuskót egy sikátorban találták ájultan, ahova a Török Szultán vitte, majd értesítette a katonai kórházat.

Azt hitték róla, hogy Mander százados, kórházba szállították, felépült, de nem meri elmondani az igazságot, mivel nagy eséllyel leültetnék. Alfonz és Csülök beosonnak az épületbe, ahol véletlenül találkoznak Laméter kapitánnyal, aki Tuskót akarja megölni. Kiderül, hogy Laméter kapitányt hazaárulásért és gyilkosságért halálra ítélték, és csak Mander százados tanúvallomása menthetné meg. Sajnos Tuskó nem tud semmit.

A Laméter-ügy röviden a következőképpen alakult: Laméter, a Général du Négrier cirkáló kapitánya, Lord Peevbrock eltűnéséről értesítette a helyőrséget, hogy kutassák fel Afrikában. Végül egy gambiai kórházban találták meg, ahol tífusszal feküdt. Vadásztársa, Mander százados is ugyanebben a betegségben szenvedett. Jelentésükben arról számoltak be, hogy hatalmas kincsre bukkantak: a fongi bennszülött törzs fővárosán túl, Tamaragdától északra, egy gazdag gyémántbánya található.

A Général du Négrier parancsot kapott, hogy egy jól felszerelt, szakemberekkel és megfelelő eszközökkel ellátott expedícióval hajózzon fel a Szenegál folyón, és várja meg a társaságot, amíg célba érnek. Közben elfogtak egy kémet, akinek birtokában egy rejtélyes levél volt, amely így szólt: „A kapitányt megvettük. Az expedíciót Mimbini elpusztítja.” Egy hét múlva a hajó visszatért, és Laméter azt állította, hogy rádiójelentést kapott, amelyben Mander százados közölte: a célhoz értek, és kérte, hogy a csatahajó forduljon vissza, mivel a bennszülöttek nyugtalankodnak.

Azonban nem sokkal később, Szenegálból olyan információ érkezett, hogy a társaság nem érkezett meg Tamaragdába, a repülők nem találták nyomukat, és a rádióhívásokra nem válaszoltak. Valószínű, hogy az expedíció elpusztult, így a kémnél talált levél megerősítette Laméter bűnösségét.

Alfonz, Csülök és Tuskó elhatározzák, hogy kiszabadítják Lamétert, felkutatják az eltűnt expedíciót, és ha már ott járnak, megakadályozzák a vérontást – mindezt természetesen egy kisebb részesedésért a gyémántbányából. Lamétert kiszabadítják, majd Tuskóval együtt „tiszteletbeli tagok” lesznek a légióban, magyarul lopott egyenruhákban futkároznak fel-alá, ügyelve arra, hogy elkerüljék a bonyodalmakat. Rövidesen eljutnak Szenegálba, ahol Tuskó tehetségének köszönhetően egy tankon szöknek meg.

Laméter előre megy, a három férfi pedig később követi őt. Tamaragda felé tartanak, útközben egy helyi vezető csatlakozik hozzájuk. Mander százados naplója és térképei alapján rájönnek, hogy az eltűnt expedíció a Szenegál folyó túlpartján haladt, ahol felépítették Tamaragda tökéletes mását, csapdába csalogatva őket. Üzenetet küldenek Laméternek, majd átkelnek a folyó túlpartjára. Itt elfogják őket, és behurcolják az ál-Tamaragdába, ahol végül fény derül a rejtélyre.

Lord Peevbrock egy vadászat során fedezte fel a gyémántot, de úgy döntött, hogy titokban tartja a felfedezést, mivel a francia törvények értelmében a megtaláló csupán részesedést kaphat, míg a bánya az állam tulajdonát képezi. Egy holland bankár segítségével felépítettek egy hamis falut, ahová Mander századost hívták, és elhitették vele, hogy ő találta meg a gyémántbányát. Cserébe részesedést kínáltak neki, ha megőrzi a titkot, ám ő visszautasította az ajánlatot. Ekkor érkezett meg a felmentő sereg.

Tuskóék és Laméter végül megmenekültek, miközben Senki Alfonz múltjából is érdekes részletek derültek ki, és a három férfi megkapta részesedését a gyémántbányából. A történet végén Laméter feleségül vette Lucyt, a hűséges menyasszonyát, aki végig kitartott mellettük.