Robert Merle: Csikóéveink olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Csikóéveink című regény – eredeti címén En nos vertes années – Robert Merle nagysikerű Francia história sorozatának második kötete, amely először 1979-ben jelent meg.

A regényben tovább követhetjük Pierre de Siorac sorsát, akinek életét ezúttal az 1566 és 1567 közötti időszakban ismerhetjük meg. A főhős ebben a részben kezdi meg tanulmányait a híres montpellier-i Egyetemen.

Robert Merle: Csikóéveink olvasónapló

Robert Merle regénye, A Csikóéveink, korábbi művének, a Francia históriának folytatása. Ezúttal is Pierre de Siorac meséli el történetét, aki immár ifjúként, kamaszévei után lép új életszakaszba – innen a cím is. Bár a könyv szervesen kapcsolódik az előző részhez, önállóan is élvezhető; az új olvasók számára sem okoz gondot felvenni a történet fonalát.

A főszereplő Pierre féltestvérével együtt Montpellier-be utazik, ahol nemesi származása ellenére orvosi tanulmányokba kezd. A regény középpontjában ez a tanulóidőszak áll, amely során Pierre nemcsak a 16. századi orvoslás kihívásaival szembesül, hanem a korabeli Franciaországot megosztó katolikus–hugenotta konfliktussal is. A regény végén ezek a vallási ellentétek tragikus eseménybe, a hírhedt Szent Bertalan-éji vérengzésbe torkollnak, amelyet a főhős – vélhetően a következő kötet kedvéért – sértetlenül megúsz.

Merle hiteles történelmi hátteret teremt, a regény hangsúlya azonban nem a történelmen vagy a főszereplő szellemi fejlődésén van, hiszen Pierre kiváló eszének köszönhetően könnyedén sajátítja el az orvostudományt, és bár hugenotta, nem gyűlöl más vallásúakat. A főhős fejlődése leginkább szexuális jellegű: a vidéki, egyszerű szerelmi tapasztalatoktól fokozatosan jut el a bonyolultabb, általa modernnek, olykor perverznek tekintett formákhoz.

Az izgalmas és erotikában gazdag regény ugyan nem tartozik a legértékesebb szépirodalmi művek közé, de éppen ezért széles körben számíthat népszerűségre.

1566-ot írunk, Franciaországban egyre nő a feszültség a katolikusok és a hugenották között. Ebben a viharos időszakban indul útnak Pierre féltestvérével, Samsonnal és Miroullal Sarlat városából Montpellier-be, hogy orvosi tanulmányokat folytasson. Útjuk során megfordulnak Cahors, Montauban, Toulouse, Carcassonne és Béziers városában is.

Montpellier-ben Pierre neves tanítómesterek mellett tanulhat, többek között Guillaume Rondelet, Jacques Salomon d’Assas és Antoine de Saporta irányításával – utóbbi egyben fogadott apjaként is gondját viseli az ifjú diáknak. Pierre hamarosan megismerkedik a kor jelentős alakjaival is: találkozik Guillaume de Joyeuse generálissal, valamint annak fiával, Anne de Joyeuse-zel, aki később III. Henrik francia király egyik legbefolyásosabb kegyence lesz.

Pierre tanulmányai során számos kalandba és zűrös helyzetbe keveredik Montpellier-ben. Részt vesz többek között a farsangi nemesek fesztiválján tartott hírhedt narancsdobáláson, ahol a város közismert figuráit gúnyoló bábukat – köztük Cabassust, az istentagadó papot – veszik célba. Később ugyanezzel a Cabassusszal együttműködve, Pierre és társai két holttestet is ellopnak a temetőből, hogy segítsék az iskola anatómiai tanulmányait. Cabassust azonban hamarosan máglyára ítélik, Pierre pedig – kihasználva a vihar adta fedezéket – távolról leadott puskalövéssel vet véget a pap kínjainak.

Az ehhez hasonló ügyek miatt Pierre egyre inkább gyanússá válik, ráadásul hugenotta származása miatt egyes katolikusok már orgyilkosságot is terveznek ellene. Végül kénytelen elmenekülni Montpellier-ből, és Nîmes városában keres menedéket. Itt azonban egy újabb szörnyűségnek lesz szemtanúja: a Szent Mihály-napi vérengzés során hugenották gyilkolnak katolikusokat. Nîmes-ben Pierre megismerkedik a város befolyásos urával, majd hamarosan beleszeret annak lányába, Angelinába.