Shakespeare: Coriolanus olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Coriolanus William Shakespeare egyik tragédiája, amely valószínűleg 1605 és 1610 között íródott. A darab a híres római hadvezér, Caius Martius Coriolanus életét dolgozza fel, aki a 5. században élt. A Coriolanus név a volszkok elleni sikeres hadjáratának köszönhetően ragadt rá, amely során megvédte Róma városát.

A győzelmet követően politikai pályára lépett, ám heves természetének köszönhetően nem bizonyult alkalmasnak a nép vezetésére. Miután elbocsátották, dühében a volszkokkal szövetkezve háborút indított Róma ellen. Végül békeszerződés révén tért vissza Antiumba, de ezt az árulásnak tekintették a volszkok, ami végzetes következményekkel járt számára. A művet Petőfi Sándor 1848-ban fordította magyarra, míg Eörsi István is készített egy újabb fordítást.

Szereplők:

Rómaiak:

Caius Marcius Coriolanus – római nemes
Menenius Agrippa – római szenátor, Coriolanus barátja
Cominius – konzul, a volszkok elleni hadjárat vezére
Titus Lartius – római tábornok a volszkok elleni hadjáratban
Volumnia – Coriolanus anyja
Virgilia – Coriolanus felesége
ifjabb Marcius – Coriolnanus fia
Valeria – Virgilia barátnője
Sicinius Velutus – néptribun, Coriolanus politikai ellenfele
Junius Brutus – néptribun, Coriolanus politikai ellenfele
római polgárok, katonák, szenátorok, patríciusok, hírnök

Volszkok

Tullus Aufidius – volszk vezér
Aufidius alvezére
összeesküdtek Aufidiusszal
két volszk őr
Adrian – volszk kém
Nicanor – római áruló
volszk nemesek, polgárok, katonák, szolgák

Mások:

szobalányok
követek
lictorok
aedilek

Shakespeare: Coriolanus olvasónapló röviden

A történet Róma egyik történelmi pillanatában kezdődik, közvetlenül Lucius Tarquinius Superbus, az utolsó római király elűzése után. A köznép lázongani kezd, mivel nem kapnak gabonát. A tüntetők Coriolanust, a kiemelkedő római hadvezért vádolják a helyzet súlyosbodásáért.

A lázadók találkoznak Menenius Agrippával, a patríciussal, valamint magával Coriolanusszal. Míg Menenius próbálja megnyugtatni őket, Coriolanus csak olajat önt a tűzre, amikor kijelenti, hogy a plebejusok nem érdemlik meg a gabonát, mert nem vállalnak katonai szolgálatot. Amikor kiderül, hogy a volszkok támadni készülnek Róma ellen, Coriolanus elindul a harcba, azonban a köznép által választott két néptribun, Brutus és Sicinius összeesküvést szőnek ellene.

Tullus Aufidius, a volszkok hadvezére, már többször is összecsapott Marciusszal, aki ekkor még nem viselte a Coriolanus nevet, így őt ősellenségének tekinti. A római sereget Cominius vezeti, Coriolanus pedig alvezérként harcol. Marcius, számos nehézség ellenére, végül sikeresen elfoglalja Coriolit, a volszkok városát. Fáradtan ugyan, de személyesen megküzd Aufidiusszal, aki végül katonái segítségével elmenekül a csata színteréről.

Coriolanus, Marcius diadala és bátorsága elismeréseként Cominiustól megkapja a Coriolanus nevet. Rómába visszatérve édesanyja, Volumnia arra próbálja rávenni, hogy vállaljon consuli tisztséget. Marcius könnyedén megszerzi a szenátus támogatását, és látszólag a plebejusokét is.

Azonban Brutus és Sicinius, a két néptribun, valójában a bukását készítik elő, egy újabb lázadás szításával. Coriolanus dühösen reagál erre az ellenállásra, és kiáll a demokrácia intézményei ellen, kijelentve, hogy aki plebejusokat enged patríciusok fölé emelkedni, az „varjakat hoz a tanácsba, és megtépni a sasokat”. A két néptribun hűtlenséggel vádolja meg Coriolanust, aki végül száműzetésbe kerül.

Coriolanus Antiumban, a volszkok fővárosában felkeresi régi ellenségét, Tullus Aufidiust, és felajánlja neki saját életét, hogy ezzel mutassa be, miként bánik Róma a hős fiaival. Aufidiust ez a gesztus meghatja, így felajánlja, hogy együtt támadják meg újra Róma városát, ezúttal Coriolanus vezetésével.

Róma, a veszélytől megriadtan, próbálja eltéríteni Coriolanust a döntésétől, de Cominius és Menenius, régi harcostársai, nem tudják megállítani. Végül Coriolanus édesanyja, Volumnia, felesége, Virgilia, fia, az ifjabb Marcius és Valeria kérnek tőle kegyelmet, hogy ne pusztítsa el Rómát. Ők sikeresen meggyőzik, és Coriolanus békemegállapodást köt a rómaiak és a volszkok között. Azonban amikor visszatér Antiumba, Aufidius árulónak tekinti, és megöleti.

Shakespeare: Coriolanus olvasónapló

Első felvonás

1. Szín
A történet Róma belső válságában kezdődik, ahol a köznép lázongani kezd, mivel éheznek és nem jutnak gabonához. A feldühödött tömeg elsősorban Caius Martiust, a római hadvezért vádolja a helyzetért. A lázadók találkoznak Menenius Agrippával, a patríciussal, valamint magával Martiusszal is. Míg Menenius próbálja lecsillapítani a tömeget, Martius inkább csak olajat önt a tűzre, amikor kijelenti, hogy szerinte a plebejusok nem érdemlik meg a gabonát, mivel nem vesznek részt a katonai szolgálatban. A helyzet akkor éri el csúcspontját, amikor kiderül, hogy a volszkok támadni készülnek Róma ellen, és Martius vezetésével elindulnak a háborúba.

2. Szín
A történet Corioliban, a volszkok városában folytatódik, ahol Tullus Aufidus tájékoztatja a volszk szenátorokat a hírről: a római csapatok, Cominius, Martius és Lartius vezetésével, támadást készítenek ellenük. Aufidus bejelenti, hogy ő és Caius Martius korábban megesküdtek, hogy ha ismét találkoznak, mindkét fél haláláig küzdeni fog.

3. Szín
Rómában, Volumnia, Martius édesanyja és Virgília, Martius felesége éppen hímeznek, miközben Martiusról beszélgetnek. Ekkor érkezik Valéria, Virgília barátnője, aki azért jött, hogy meghívja Virgíliát egy gyermekágyas asszony meglátogatására. Virgília azonban megfogadta, hogy nem hagyja el a házat, amíg férje haza nem tér. Valéria friss híreket is hozott: egy szenátortól értesült arról, hogy Cominius a római haderő egy részével a volszkok hadseregét támadja, míg Martius és Titus Lartius Coriolit, a volszkok városát ostromolják. Mindannyian biztosak abban, hogy sikerül elfoglalniuk a várost, és a háború hamarosan véget ér.

4. Szín
Coriolinál a római hadak Martius vezetésével és Titus Lartius segítségével a volszkokkal harcolnak. Martius, miközben üldözi a volszkokat, átvág a városkapu alatt, amelyet azonnal bezárnak mögötte. Társai azt hiszik, hogy Martius meghalt, de ő végül mégis visszatér a csatamezőről.

5. Szín
Corioliban a római katonák fosztogatják a várost. Martius és Lartius megbeszélik, hogy míg Lartius a város körül marad, Martius Cominius segítségére siet, aki éppen Aufidius ellen harcol.

6. Szín
Cominius táborába követ érkezik, aki azt a hírt hozza, hogy a corioliak kitörtek és sikeresen visszaverték a római támadást. Nemsokára azonban Martius is megérkezik, és mindenre elszánt katonákat gyűjt maga mellé, hogy összecsapjon az ellenség vezérével, Aufidiusszal.

7. Szín
Lartius őrséget hagy Coriolinál, majd elindul Cominius és Martius táborába, hogy csatlakozzon a volszkok elleni harchoz.

8. Szín
Martius és Aufidius kemény csatát vívnak egymással, miközben mindketten becsmérlik a másikat. Aufidius azonban segítséget kap társaitól, és végül elmenekül a csatamezőről.

9. Szín
A római táborban Cominius magasztalja Martius hőstetteit, és felajánlja neki lovát, valamint a hadi zsákmány egy részét. Martius vonakodva elfogadja a lovat, de a zsákmány tizedét visszautasítja, szerényen kijelentve, hogy arra nincs szüksége. Egyetlen kívánsága, hogy a korábbi corioli szállásadóját, akit fogolyként látott, engedjék szabadon. Hőstetteiért Cominiustól Caius Martius megkapja a Coriolanus nevet.

10. Szín
A volszk táborban Aufidius bosszankodik amiatt, hogy a rómaiak elfoglalták Coriolit. Egyik katonája azt sugallja, hogy feltételek mellett visszakaphatják a várost, de Aufidius ezt sem fogadja örömmel. Eddig tisztes küzdelemben akarta legyőzni Coriolanust, ám most már bármilyen eszközzel, akár tisztességtelen módon is el akarja pusztítani ellenségét.

Második felvonás

1. Szín
A győztesek hazatérnek Rómába, ahol ünnepség keretében dicsőítik őket. Volumnia, Coriolanus édesanyja arra vágyik, hogy fia consuli pozíciót kapjon. Eközben Brutus és Sicinius, a néptribunok titkos összeesküvést szőnek, hogy megakadályozzák Coriolanus előrejutását.

2. Szín
Coriolanust consulnak jelölik. A Capitóliumban, a szenátorok és tribunok előtt Cominius magasztalja Coriolanust, kiemelve harci hőstetteit. A szenátorok elismerik érdemeit, de a régi hagyományok szerint Coriolanusnak a nép előtt is bizonyítania kell, hogy méltó a pozícióra, és meg kell mutatnia a harcok során szerzett sebeit. Coriolanus azonban szeretné elkerülni ezt a szokást.

3. Szín
A Fórumon Coriolanus a polgárok szavazataiért folyamodik, de beszéde nem elég alázatos, és nem mutatja meg a sebeit, ahogy azt a hagyomány megkövetelné. Ennek ellenére a polgárok megígérik, hogy támogatják őt. Brutus és Sicinius azonban felforgatják a közvéleményt, és ellene hangolják a polgárokat, mivel nem szeretnék, hogy Coriolanus consulnak kerüljön. A tribunok inkább magukra vállalják a felelősséget, és azt állítják, hogy ők kérték a polgárokat, hogy adják voksukat Coriolanusra.

Harmadik felvonás

1. Szín
Coriolanus heves szóváltásba keveredik a tribunokkal, mivel nem rejti véka alá véleményét a köznépről. Úgy gondolja, hogy a plebejusok csak elvárásokat támasztanak, gabonát követelnek, de nem hajlandóak semmit tenni érte. Nem hajlandóak fegyvert ragadni Róma védelmében, és nem kockáztatják életüket a városért. Lenézi a népet, és alkalmatlannak tartja őket a döntéshozatalra. A tribunok árulással vádolják és el akarják távolítani őt. Menenius, Coriolanus barátja, kiáll mellette, megmentve őt a népharagtól, ígéretet téve arra, hogy elviszi a piacra, ahol törvény szerint kihallgathatják.

2. Szín
Menenius elmegy Coriolanushoz, hogy arra kérje, szelíden és kedves szavakkal próbálja meg meggyőzni a népet, hogy ő a legmegfelelőbb személy a consulságra. Volumnia, Coriolanus édesanyja is ugyanezt kéri tőle. Bár Coriolanus véleménye nem változott meg a népről, édesanyja és barátja kérésére megígéri, hogy megbánja korábbi beszédét, és „szelíden” szól majd a jövőben.

3. Szín
Brutus összeesküvést sző Coriolanus ellen, és száműzetését vagy akár halálát akarja. Azzal vádolja, hogy egyeduralomra tör, zsarnokságot kíván létrehozni, és árulónak nevezi. Coriolanus száműzetésre kerül, és ha visszatér, a tarpeji szirtről kell lehullania. Coriolanus igazságtalannak tartja az ítéletet, és a döntés felháborítja. Elfelejtve anyjának tett ígéretét, hevesen visszavág, megígérve, hogy hátat fordít Rómának.

Negyedik felvonás

1. Szín
Coriolanus Róma kapuja előtt búcsúzik el édesanyjától, feleségétől és barátaitól. Cominius szeretné elkísérni őt, hogy tudják, merre tart, de Coriolanus ezt nem engedi. Végül Coriolanus elhagyja Rómát.

2. Szín
A tribunok szétoszlatják az összegyűlt népet, mivel Coriolanus már elhagyta a várost. Brutus és Sicinius találkoznak Volumniával, Virgiliával és Meneniusszal, akik a városkaputól tartanak vissza. Volumnia átkot szór a tribunokra.

3. Szín
Egy római és egy volszk találkoznak az úton Róma és Antium között. A római áruló megosztja a volszkkal a történteket: a nép fellázadását és Coriolanus száműzetését. A volszk kém pedig elmondja, hogy a volszkok készülnek kihasználni Róma gyengülését, és hamarosan harcba szállnak.

4. Szín
Coriolanus Antiumban Aufidius házát keresve dönt, hogy felkeresi ellenségét. Ha Aufidius megöli őt, úgy érzi, igazságot szolgáltatott. Ha azonban megkíméli életét, Coriolanus a volszkoknak szolgál majd tovább.

5. Szín
Coriolanus belép Aufidius házába, ahol lakoma zajlik. A szolgák próbálják kidobni, de ő ellenáll, így végül Aufidiust hívják oda. Coriolanus bemutatkozik, és elmondja, mi történt vele: a nemesség lehetővé tette, hogy a nép kiűzze őt Róma városából. Felajánlja, hogy ha Aufidius meg akarja ölni, tegye meg, de ha életben hagyja, ő szolgálni fogja, és bosszút áll Rómán. Aufidius örömmel fogadja, mivel éppen Róma ellen készül hadjáratot indítani. Seregeinek felét Coriolanus vezetésére bízza.

6. Szín
Rómában elterjed a hír, hogy Aufidius sereggel készül támadni a várost. A pletykák szerint nem csupán egy, hanem két sereg közeledik, és a másik sereg élén Coriolanus áll. Coriolanus barátai a tribunokat és a polgárokat vádolják azzal, hogy ők űzték el Coriolanust, és most ebbe a helyzetbe került a város.

7. Szín
A volszk táborában Aufidius egy tisztjével beszélget Coriolanusról, aki nagy népszerűségre tett szert a katonák körében. Aufidius elmondja, hogy ő csak kihasználja Coriolanus bosszúszomját, hogy Róma ellen fordítsa. Hozzáteszi, hogy a rómaiak büszkesége nem nyerte el a tetszését, így nem azért szövetkezett vele, mert nagyra tartja.

Ötödik felvonás

1. Szín
Rómában a tribunok arra kérik Meneniust, hogy közvetítsen Coriolanusnál Róma érdekében. Menenius azonban nem hisz a sikerben, mivel Cominius, Coriolanus harcostársa már eredménytelenül tért vissza a városba.

2. Szín
Menenius elindul a volszkok táborába, hogy megpróbálja rávenni Coriolanust, kegyelmezzen meg Rómának, de az őrök megakadályozzák a belépését. Végül sikerül beszélnie Coriolanusszal, aki nem hagyja magát megnyugtatni, de átad egy levelet Meneniusnak.

3. Szín
A volszkok már a következő napra készülnek támadni Róma városát, amikor újabb követek érkeznek: Virgilia, Volumnia, az ifjú Martius, Valeria és kíséretük. Coriolanus meghatódik a hölgyek könyörgésétől, különösen édesanyja szavaitól, aki elmondja, hogy mennyire fájdalmas számukra, hogy „férje, apja, fia / Róma beleit tépi ki.” Coriolanus végül a békekötés mellett dönt, ám Aufidius nem osztozik örömében.

4. Szín
A rómaiak már nem bíznak abban, hogy Coriolanus megkegyelmez a városnak és lakóinak. Az egyik tribunust elfogják, és halállal fenyegetik, amikor egy követ érkezik, aki közli, hogy a hölgyeknek sikerült jobb belátásra bírniuk Coriolanust.

5. Szín
Miután Coriolanust rávették a békekötésre, a város ünnepli a hölgyeket, akik közvetítésükkel elérték a békét.

6. Szín
Antiumban Aufidius összeesküvést sző Coriolanus ellen. Csalódott, mivel úgy érzi, becsapták, pedig ő mindvégig támogatta Coriolanust, kezeskedett érte, ám mindez végül kárára vált, mivel sokat veszített népszerűségéből. A város vezetői sem örülnek annak, hogy a háborút nem zsákmányolás és hódítás, hanem békeszerződés zárja le. Coriolanus békét hoz Antiumba, de Aufidius árulónak nevezi őt, mert asszonyi könnyek tántorították el Róma leigázásától. Az urak törvény elé akarják vinni Coriolanust, de az összeesküvők végül megölik. Mégis, halála után hősként tisztelik.

„Gyászban vigyétek el. Ilyen nemes
Holttestet hírnök még nem követett
Az urnához.” (Shakespeare, V. vi.)