Shakespeare: III. Edvárd olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A III. Edvárd (eredeti címe: „Edward III” vagy „The Raigne of King Edward the Third”) egy 1596-ban névtelenül megjelent angol reneszánsz királydráma, amely csak a 90-es évek végén került William Shakespeare művei közé. A darab szerzőjének kiléte hosszú ideig vitatott volt, mivel megjelenésekor nem tartalmazott egyértelmű szerzői nevet.

A mű középpontjában a Százéves háború kirobbanása áll, amelyet III. Edvárd angol király indított Franciaország ellen. A dráma az angol uralkodó életének és politikai döntéseinek fontos pillanatait örökíti meg.

A mű magyar fordítása 1914-ben jelent meg először, Vértesy Jenő tolmácsolásában.

Szereplők:

III. Edvárd, Anglia királya
Edvárd walesi herceg, fia
Warwick gróf
Derby gróf
Salisbury gróf
Lord Audley
Lord Percy
Lodowick, Edvárd meghittje
Sir William Mountague
Sir John Copland
Két esquire és négy hirdető, angolok
Róbert, Artois grófja
Montfort gróf
Gobin de Grey
János, Franciaország királya
Károly és Fülöp, fiai
Lothringen (helyesen: Lotharingia) hercege
Villiers, francia úr
Csehország királya, János szövetségese
Lengyel kapitány, János szövetségese
Hat calais-i polgár
Francia kapitány és néhány szegény calais-i lakos
Másik kapitány, hajós
Három francia hírmondó
Dávid, Skócia királya
Douglas gróf és két hírmondó, skótok
Philippa királyné, Edvárd király felesége
Salisbury grófné
Francia asszony és két gyermek
Urak és más kíséret, hírmondók, tisztek, katonák, stb.

Shakespeare: III. Edvárd olvasónapló

Első felvonás

A színdarab a Százéves háború központi konfliktusát vázolja fel, ahol III. Edvárd angol király és Franciaország öröklési jogai kerülnek a figyelem középpontjába. A történet Artois grófjával kezdődik, aki biztosítja Edvárdot arról, hogy ő a jogos örököse a francia trónnak. Ekkor érkezik Lothringen hercege, aki Edvárdot arra utasítja, hogy hűbéri esküt tegyen az új francia királynak, II. Jánosnak, a guyenne-i birtokaiért cserébe. Edvárd azonban más utat választ, és háborút indít Franciaország ellen a trón megszerzésére.

A cselekmény új irányt vesz, amikor Sir Montague híre hallatán Edvárd elhalasztja a franciaországi hadjáratot, hogy segítsen felszabadítani Salisbury gróf várát, Roxburgh-ot, amelyet a skót király, Dávid ostromol. Edvárd sikeresen elűzi a franciákkal szövetséges skótokat, ám a helyszínen beleszeret a grófnéba, ami új bonyodalmakat vetít előre.

Második felvonás

Lodowick közreműködésével Edvárd udvarolni kezd a grófnénak, ám ő nem viszonozza a közeledést. A király ekkor arra kényszeríti a grófné apját, Warwick grófját, hogy közvetítsen a nevében. A grófnő, hogy elriassza Edvárdot, azt állítja, hajlandó lenne titokban végezni férjével, amennyiben a király is ugyanezt tenné feleségével. Amikor Edvárd nem reagál elutasítóan, a grófnő öngyilkossággal fenyegetőzik, ha Edvárd nem hagy fel a közeledéssel. A király ekkor beismeri saját szégyenét, és elhatározza, hogy elindul Franciaországba, hogy folytassa a háborút.

Harmadik felvonás

Franciaországban Edvárd tárgyalásokat folytat János királlyal, mielőtt megkezdődne a csata. Eközben Edvárd fia, a walesi herceg súlyos helyzetbe kerül a csatatéren, de apja nem hajlandó beavatkozni. A herceg végül mégis győztesen tér vissza.

Negyedik felvonás

Edvárd győztes fiát Poitiers-ba küldi, hogy üldözze a francia királyt. Eközben ő maga Calais ostromába kezd. Lord Percy hírt hoz Angliából: John Copland elfogta Dávidot, a skót királyt, és Franciaországba kívánja hozni. Calais lakosai önként átadják a várost az angol királynak, ám Edvárd bosszút akar állni a város népén. Poitiers-ban a herceg hatalmas francia túlerővel néz szembe, akik biztosak a győzelemben.

Ötödik felvonás

Copland megérkezik a foglyul ejtett skót királlyal. Salisbury gróf siet a király elé, hogy értesítse: fia valószínűleg elveszíti a csatát. Edvárd herceg azonban győzedelmeskedik, és a foglyul ejtett János királyt apja táborába viszi. Edvárd bár kardélre hányatná Calais lakosságát, Philippa királyné közbenjárására mégis megenyhül.