Shakespeare: Troilus és Cressida olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Troilus és Cressida William Shakespeare 1602-ben írt műve, amely a drámaíró életművének egyik legvitatottabb darabja. A mű a híres vígjátékokat követően született, és az ún. sötét komédiák, vagy „problémaszínművek” sorába tartozik. Ilyen darabok még a Minden jó, ha vége jó (1603) és a Szeget szeggel (1604). Ezek a művek a vígjáték klasszikus formáit felrúgva, a komikumot tragikus környezetbe helyezve, átvezetést jelentenek a könnyed szórakoztatástól a súlyos tragédiák felé.

A Troilus és Cressida különleges helyet foglal el Shakespeare munkásságában. A darabban az összetettség és a szándékos homályosság keveredik, miközben a komédia és a hősiesség, a szatíra és a bosszú, valamint a paródia és a tragédia elemei folyamatosan hatnak egymásra. A műben rejlő ambivalencia és stílusbeli keveredés jól illeszkedik a modern drámai formákhoz is, amelyeket ma is élénk érdeklődéssel tanulmányoznak.

Szereplők:

Priamus, Trója királya
Hector, Priamus fia
Troilus, Priamus fia
Paris, Priamus fia
Pandarus, Cressida nagybátyja
Calchas, a görögökhöz átállt trójai pap
Agamemnon, görög fővezér
Achilles, görög vezér
Ajax, görög vezér
Ulysses, görög vezér
Thersites, nyomorék és mocskosszájú görög
Heléna, Menelaus felesége
Andromache, Hector felesége
Cassandra, Priamus lánya, jósnő
Cressida, Calchas lánya

A Troilus és Cressida szereplői nem felelnek meg a mai színpadok elvárásainak. A műben nincs egyetlen megbízható főszereplő, aki irányítaná a közönség reakcióit. A karakterek inkább statikus típusok, akik időtlenek és nem formálódnak a cselekmény előrehaladtával. Létük nem áll veszélyben, csupán egy-egy jellemzőjük – mint a hírnév, amit folyamatosan fenntartani kell, vagy a hűség, amely elhalványul – kerül előtérbe.

A szereplők tehát inkább jellegzetes típusokat testesítenek meg: Heléna egy naiv és affektált udvarhölgy, míg Pandarus és Thersites szórakoztató, bohócfunkciót betöltő alakok. Bár Troilus és Cressida viselik a darab címszereplőinek szerepét, a műnek csupán egyharmadában tűnnek fel. A műben nem található klasszikus értelemben vett hős, viszont számos figura próbálkozik a hős szerepével – ahogyan azt R.J. Kaufmann is megfogalmazza.

Shakespeare: Troilus és Cressida olvasónapló

A Troilus és Cressida cselekménye a trójai háború idején zajlik, és meglehetősen hűen követi az Iliasz eseményeit, kezdve Achilles harctól való visszavonulásával, egészen Hector haláláig.

A mű két párhuzamos cselekményszálra épít: az egyikben Troilus, Pandarus segítségével, udvarol Cressidának. A fiatalok egymásba szeretnek, és esküt tesznek örök hűségükre. Cressidát azonban politikai megfontolásokból a görögöknek adják át, amire Troilus bosszúval válaszol, miután a görög táborban meglátja, hogy Cressida Diomedesszel flörtöl. Bár a szerelmi szál fontos része a darabnak, mindössze a cselekmény egyharmadát teszi ki.

A történet igazi központja a görög és trójai haditanácsokban zajlik, ahol Agamemnon és Priamus, valamint vezérkaraik alakítják a történéseket. Agamemnon minden eszközzel próbálja visszacsábítani Achillest a harcba, hogy Hector ellen vívjon. Hector levelet küld a görögöknek, hogy kiálljon egy harcosuk ellen, és Ajaxot választják ellenfelének, bár végül nem kerül sor a küzdelemre. Achilles csak barátja (vagy egyesek szerint szeretője), Patroclus halála után tér vissza a csatába, és ő öli meg Hectort. Troilus, Hector öccse bosszút esküszik.

A darab különlegessége a két haditanács-jelenet, valamint Thersites trágár megnyilvánulásai, amelyek erőteljesen hozzájárulnak a mű szatirikus hangvételéhez.