Tamási Áron: Ábel a rengetegben elemzés * Olvasónaplóm 2024

Tamási Áron „Ábel a rengetegben” című regénye, mely egy trilógia első darabja, egy fiatal szegény fiú, Ábel kalandos felnőtté válását meséli el. Ábel a Hargita erdeiben találja magát erdőpásztorként, ahol egyedülálló helyzetek sorozatával kell szembenéznie. Szigorú fegyelemmel és rendíthetetlen bátorsággal veszi fel a harcot a környéken portyázó rablókkal. A győztes csaták után Ábel elhatározza, hogy élete végéig a szegények és a társadalom peremén élők védelmezője lesz.

Szereplők:

Szakállas Ábel;

Szakállas Gergely, Ábel édesapja;
Ábel édesanyja;
Dávid Pali bácsi;
Főbarát,
Páter gvárgyián;
Márkus, fiatal barát;
Furtunát, barát;
Bankigazgató;
Banki pénztáros;
Fuszulán, rabló;
Surgyélán,
csendőrrabló;
Csendőrök

Műfaja: regény. A mű négy fejezetből áll.
Helyszínek: Csíkcsicsó, erdélyi falu; erdő a Hargitán.

Tamási Áron: Ábel a rengetegben elemzés

A múlt század elején, 1920-ban Erdélyben egy székely család élete kerül a középpontba. A Szakál család mindennapjai az erdélyi tájon bontakoznak ki. A családfő, Gergely, aki középbirtokossági erdőpásztorként tevékenykedik, hetente csak egy-két alkalommal tért haza. Egy tipikus napot követve a mű az otthoni élet apró részleteibe enged betekintést, amint Gergely nyulat hoz haza, melyet fiuk, Ábel játékosan észrevesz és félrevezető módon állítja, hogy ő fogta.

A családi élet apró mozzanatai után Ábel élete jelentős fordulatot vesz, amikor értesül arról, hogy apja az erdőpásztori életet számára is szánja a Hargitai-hegységben. Bár Ábel kezdetben ellenáll az ötletnek, kifogásai nem találnak táptalajt. Új otthona egy viseltes faház lesz, ahol Bolha nevű kutyájával, valamint hazavitt kecskéjével, macskájával és két tyúkjával próbál új életet kezdeni. Az első magányos éjszaka után a helyi igazgató látogatja meg, tájékoztatva őt a teendőkről, beleértve a faárusítást és a kidőlt fák felhasználásának lehetőségét. A hiányzó bútorok pótlásáról is gondoskodik, így Ábel lassan kezdi otthonosnak érezni az új környezetet.

Az események egy váratlan fordulatot vettek, amikor Ábel, a Hargitai erdőpásztor, az erdőben talált öt ládát, melyek fegyverekkel és lőszerrel voltak tele. Két puskát és a hozzájuk tartozó töltényeket biztonságos helyre rejtette, a többi ládát azonban ott hagyta. További kutatás során 12 bombát is talált, melyek használatát nem ismerte. Egyet meggyújtva tesztelte a hatását, amely robbanás következtében tíz öl fa dőlt ki, ezzel új gazdálkodási lehetőséget teremtve Ábel számára. Ezeket a fákat később eladta, bár csak a piaci ár feléért, 1000 lejért.

A történet tovább bonyolódik, amikor Dávid Pál könyveket hozott Ábelnek – Nick Carter és Buffalo Bill füzeteket – cserébe faért. Néhány nap múlva három barát érkezik Ábelhez: egy főispán, Furtuna barát és Markus, aki kocsisként segédkezett. Ezek a barátok kellemes időtöltést biztosítottak, bár a gvárgyin elégégette Ábel füzeteit, azzal az indokkal, hogy azok „semmi jóra nem tanítanak”, ígéretet téve helyettük értékes olvasmányok küldésére. A búcsúzáskor azonban a barátok elfelejtettek fizetni a faért.

Nem sokkal később Márkus visszatért az ígért könyvekkel, és egy elismervénnyel, ami igazolta, hogy a fa árát befizették Ábel számlájára a bankban. Ekkor bukkant fel Fuszulán, aki korábban már vásárolt Ábeltől fát, de most csalárd módon hamis elismervényt adott át. Az átverés hamar kiderült, és az igazgatóval együtt Ábelnek sikerült elfognia Fuszulánt, bár ő a város felé menet megszökött, az igazgatót pedig súlyosan megsebesítve.

Az események fordulatosan alakulnak Ábel, a Hargitai erdőpásztor életében. Az igazgató, aggódva Fuszulán lehetséges bosszúja miatt, Surgyélánt, a mogorva csendőrt küldi Ábel védelmére. A két férfi között azonban az első perctől fogva ellenséges a viszony.

Surgyélán hozzáállása mindent megnehezít, ráadásul egy általa befogott sas tragédiát okoz: megöli Ábel macskáját és megsebesíti Bolha, a kutya szemét. A sasból végül vacsora készül, bár a hús büdös, rágós és szinte ehetetlen. Ennek ellenére a két férfi megeszi, ami Ábelnél betegséget okoz. Surgyélán gondoskodik róla, de titokban elpusztítja a ház mögött tartott kecskét is.

A helyzet tovább bonyolódik, amikor Ábel apja visszatér, hogy közölje az anyja halálának hírét. A súlyos hírrel egyidejűleg Ábel elmeséli a Surgyélán-, a sas- és a Fuszulán-kalandokat is, és elhatározzák, hogy elfogják a két gonosztevőt, bár végül nem mernek velük szemben lépni.

A végső megoldást Márkus, a tüdőbeteg férfi jelenti, aki ittas állapotban elkezd prédikálni a bűnről és a megbánás fontosságáról. Márkus másnap meghal, Surgyélán és Fuszulán pedig önként feladják magukat a csendőrségen.

Ábel, a történtek után, felmond munkahelyén és úgy dönt, hogy hűséges kutyájával, Bolhával az országot járja be, az elnyomottak és szegények zászlaját magasba emelve. A regény utolsó sorai így hangzanak: „A szegények és az elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam.”