Thomas Mann: A Buddenbrook ház olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Thomas Buddenbrook
Jean Buddenbrook
Christian Buddenbrook
Tony Buddenbrook
Gerda Buddenbrook
Elisabeth ‘Betsy’ Buddenbrook
Hanno Buddenbrook
Aline Puvogel
Bendix Grünlich<
Anna

Thomas Mann korai pályája egy alapos előkészítő munka jegyében kezdődött, amely néhány elbeszélés megírása után bontakozott ki. Szorgalmas anyaggyűjtéssel és élénk családtörténeti levelezéssel vetette magát munkába, kezdetben azzal a szándékkal, hogy bátyjával közösen írja meg családjuk történetét. Azonban az alig huszonéves Mann szellemi utazása során további élmények is formálták gondolkodását.

Életének korai szakaszában már Wagner zenéje gyakorolt rá jelentős hatást, míg ebben az időszakban találkozott Nietzsche, Tolsztoj és Schopenhauer műveivel is. A regényírás során különösen Nietzsche dekadenciafelfogása és Schopenhauer pesszimista morálfilozófiája nyomán határozódott meg az alapkoncepció, amelyet a pozitivista szemlélet és a naturalista írói módszer is erőteljesen befolyásolt.

Thomas Mann: A Buddenbrook ház olvasónapló

Már a címéből is kiolvasható, hogy Thomas Mann műve, az „Egy család alkonya” alcímű regény egy tipikus családregény. Ez a műfaj talán sosem kapott nála nagyobb jelentőséget. A naturalista Zola ihlette előzmény, a Rougon-Macquart-ciklus nyomán készült, amely a korabeli biológiai és orvosi kutatásokra támaszkodva a polgárság öröklődésbeli determináltságát és hanyatlását helyezte fókuszba.

Ez a szemlélet jelentős hatást gyakorolt korának gondolkodásmódjára, különösen az átalakuló polgári társadalmak hanyatlástudatának erősödése közepette. A klasszikus családregény, mint a polgári családok története, kíméletlen őszinteséggel, önismereti törekvéssel mutatja be a típus jellemzőit és változatait, miközben válaszokat keres az égető kérdésekre. Emellett a nemzedékek egymásutánjának és egyre mélyülő konfliktusainak ábrázolása révén nemzedékregényként is funkcionál, biztosítva ezzel a műfaj sokrétűségét.

A „Buddenbrook ház” című regény jelentős hatással bír, amely mélyrehatóan közvetíti a válságtudatot, és ezzel példát állít más művek számára is. Thomas Mann művének mélyen gyökerezik a naturalizmusban, amely nemcsak az öröklött és szerzett tulajdonságokon keresztül mutatkozik meg, hanem a betegségek tudományosan pontos és részletes ábrázolásában, valamint a mindennapi események és beszédformák szinte jegyzőkönyvszerű leírásában is.

A mű a naturalista típusú groteszk elemek kedvelésével is jellemző. Ugyanakkor Mann regénye túllép a naturalizmus korlátain, különösen történelmi szemlélete és a példázatosságra való törekvése révén. Ezzel a „Buddenbrook ház” új dimenziókat nyit meg a családregény műfajában, hasonlóan más világirodalmi nagy családregényekhez, mint John Galsworthy „Forsyte Saga”-ja, Roger Martin du Gard „A Thibault család”-ja vagy Makszim Gorkij „Az Artamanovok”-ja.

A „Buddenbrook ház” cselekménye az 1835 és 1877 közötti időszakot öleli fel, kezdődve a család frissen vásárolt otthonának ünnepélyes avatásával, és véget érve Hannó, a negyedik nemzedékhez tartozó tizenéves fiú halálával.

Az első nemzedéket Johann Buddenbrook képviseli, aki a klasszikus polgári ideál megtestesítője, és az életfilozófiáját a következő szavakban foglalja össze: „Fiam, kedvvel foglalkozz az üzletekkel nappal, de csak olyanokat kössél, hogy éjszaka nyugodtan alhassunk.” Fiát, az ifjabb Johann konzult az üzletet már nem fejleszti tovább, csupán fenntartja, puritán életszemlélete és szigorú erkölcsi megközelítése révén. „Az idők most igazán nem jók a kereskedő számára” – mondja gyakran, miközben a családi múlt és vallásossága foglalkoztatja, ám a cég érdekeit mindig a családtagok elé helyezi.

Fiai, Thomas és Krisztián a családi hanyatlás gyorsulását képviselik. Krisztián, a műfaj nélküli művész és társasági élet kedvelője a család szégyene, míg Thomas, a regény főalakja, már ifjúként komoly terhekkel néz szembe, s tragikus halála után csak fia rövid életű története zárja le a családi krónikát.

Thomas Buddenbrook, aki bár kétségkívül nagy tehetséggel rendelkezett, egészségileg sosem volt teljesen stabil. Halálát szokatlanul egy foghúzás váltotta ki, ami szokatlan eseményként hatott a korabeli közvéleményre, hiszen ilyesmi ritkán vezet halálesethez. Thomas modern szemlélete és életvitele is megosztotta a közvéleményt, különösen francia regények iránti szenvedélye és különleges házassága miatt.

Felesége, Gerda Arnoldsen, idegennek és rejtélyesnek tűnt a közösség szemében. Thomas kezdeti sikerei ellenére – akit a város szenátorává is megválasztottak – jelentősen eltért elődeitől. Bár törekedett az eredményességre, végül csupán a látszat és a család hírnevének megőrzése érdekében játszotta szerepét, élete egy színpadi előadáshoz hasonlóvá vált.

Thomas filozófiáját Nietzsche és Schopenhauer művei inspirálták: az életet mint szenvedést, a halált mint boldogságot értelmezte. Fia, Hanno, aki beteges és gyenge tanuló volt, csak a zenében talált menedéket. Hanno korai halála a tífusz következtében szinte elkerülhetetlennek tűnt, mielőtt még polgárrá vagy művésszé válhatott volna.

Az „Egy család alkonya” című regény nem általánosítja a családok hanyatlását, csupán egy bizonyos típust ábrázol, amelyet a felvilágosodás ideáljai hatottak át. A történet során felbukkanó Hagenström család az energikus, etikai megfontolásoktól mentes üzleti szemlélet megtestesítője, amely az üzleti életben egyre dominánsabbá válik.

Akik nem képesek vagy hajlandóak alkalmazkodni ehhez az új típushoz, elkerülhetetlenül háttérbe szorulnak. A klasszikus polgárság leáldozóban van, értékei dekadenssé válnak és megkérdőjeleződnek. Az általuk képviselt értékek helyét nem jobb, hanem durvább, barbárabb erők veszik át, ami rávilágít a társadalmi változások súlyos következményeire.