Thomas Mann: Mario és a varázsló olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők és a helyszín

Az elbeszélés Thomas Mann szemszögéből tárul elénk, aki az eseményeket személyes megjegyzésekkel és mélyreható elemzésekkel kíséri. Az író kettős látásmódja alapvetően két pilléren nyugszik: egyrészt a történtek utólagos, nyugodt átgondolásán, másrészt személyes véleményén, amely áthatja a narratívát.

A Cipolla név eredetét tekintve két forrás is szóba jöhet. Egyrészt Boccaccio „Dekameron” című művében szereplő, embereket becsapó szerzetes viselte ezt a nevet; másrészt Thomas Mann fivérének, Heinrich Mann-nak „Die kleine Stadt” (Kisváros) című regényében egy elszegényedett nemesi család kapta meg ezt a nevet. Cipolla karaktere így nem csupán a művészeteket és művészi képességeket szimbolizálja, hanem a manipuláció és az emberi méltóság aláásásának veszélyeire is figyelmeztet. Mario, a pincér, aki nem hős alkat, körülmények által kényszerítve válik az ellenállás alakjává, amikor fellázad Cipolla ellen.

Az Angiolieri asszonyt illetően érdekes megjegyezni, hogy a novellában Sofronia néven is említik, ami Platón erkölcstanában a bölcs önmegtartóztatás, egy a négy főerény közül. Ez ellentétben áll azzal a kényszerrel, amelyet a varázsló ráruház.

A történet helyszíne, Torre di Venere – magyarul Vénusz tornya – egy fiktív üdülőhely, amely a valóságban nem létezik, de neve a szerelem és a szépség bolygójára utal, ironikus módon éppen a történetben ábrázolt események tükrében.

Thomas Mann: Mario és a varázsló olvasónapló röviden

Thomas Mann a családjával együtt az olasz tengerpart egy fiktív kisvárosába, Torre di Venerébe utazik, amely a valóságban a Forte dei Marmi városán alapul. Itt találkozik Cipollával, a karizmatikus varázslóval, aki előadásaival és beszédeivel elbűvöli a közönséget. A figura nem más, mint a korabeli Európa vezetőinek karikatúrája, különösen Mussolini hatalomra kerülése tükröződik a karakteren keresztül.

Mann ezt az utazást saját élményei alapján örökítette meg „Mario és a varázsló” című novellájában, amely egyben figyelmeztetés is a balesetek és az emberi akarat gyengeségének veszélyeire. A mű hangsúlyozza, hogy a tragédiák elkerülhetők, amennyiben az emberek megőrzik döntési képességüket és nem adnak fel önállóságukat.

Thomas Mann, neje és két gyermeke Torre di Venere, egy tengerparti üdülőhelyen töltötte a nyarat, ahol pihenésüket gyakran zavarta a fasizmus által erősített túlzott nemzeti önérzet. Az események kulcsfigurája Cipolla, egy hipnotizőr, aki bűvészmutatványai során kényszeríti rá akaratát a közönség tagjaira. Egyik előadásán többek között egy hölgyet, Angiolien asszonyt és Eleonora panzió tulajdonosát is befolyásolja, majd egy római férfit is táncra késztet annak ellenállása ellenére.

A dráma tetőpontja, amikor Mariót, a pincért hívja fel a színpadra, és ráveszi, hogy csókolja meg úgy, mintha ő lenne Silvestra, a lány, akibe Mario szerelmes. A pincér fiú rádöbben, hogy milyen aljas trükk áldozata lett, és dühében lelövi Cipollát, miközben leszáll a színpadról. Az események súlyos kérdéseket vetnek fel az emberi akarat és a manipuláció veszélyeiről.

Thomas Mann: Mario és a varázsló olvasónapló

Egy olasz fiatal köszöntötte a varázslót, aki ezt sértésnek vélte és lovagló ostorával megfenyegette. A fiú erre a közönség felé nyelvet öltött.
A varázsló számtani trükkje során számokat írt egy táblára, amit papírlappal takart le. Először két írástudatlan személyt próbált kihívni a közönségből, de végül egy fiatalember jelentkezett, aki szülőfaluját képviselve vállalta az írnoki feladatot. Ő írta fel a közönség által mondott számokat, amiket Cipolla összeadatott vele, és megegyeztek a papír alatt rejtőző eredménnyel.
Kártyatrükkök: Cipolla két pakli kártyából húzott ki három lapot, majd a közönségből egy néző ugyanabból a másik pakliból húzott, és a lapok megegyeztek. Egy büszke olasz személy próbálta saját döntését érvényesíteni, de a választott lapok ismét megegyeztek.
Cipolla különféle tárgyakat adott körbe a közönség soraiban, miközben háttal ült a színpadon. Megkérte a nézőket, hogy rejtsék el azokat. Egy angol hölgy cipőjéből előhúzott egy ékköves tűt, amit Angiolieri asszonynak adott át, akit később Eleonora Duse művésznő társalkodójaként azonosított.
A Mann család gyermekei már mély álomba merültek, de a család mégsem távozott, maradtak, hogy megtekintsék az est további részét.
Cipolla egy fiút hipnotizált megmerevedésre, majd két szék támlájára fektette és ráült a fiú merev testére.
Egy idősebb nőt, aki egy szalmaszéken aludt, meggyőzött arról, hogy Indiába utazik, és a nő lelkesen mesélte el nem létező kalandjait.
Egy katona karját Cipolla lebénította azzal a kijelentéssel, hogy a karja nem emelhető fel, amire a katona tényleg képtelenné vált karja felemelésére.
Angiolieri asszonyt férje keresztneve, Sofronia használatával szólította meg Cipolla, aki teljes mértékben hatalmába kerítette az asszonyt, aki képtelen volt ellenállni neki, férje pedig tehetetlenül figyelt.
Az előbb megmerevített férfi hirtelen steppelni kezdett a színpadon, majd két másik személy is csatlakozott hozzá a táncba. Egy római úr tiltakozása ellenére ő is táncolni kezdett, egy német nő pedig tarantellát táncolt.
Éjfél után mindenki valamiféle mámoros állapotban volt. Cipolla felhívta Mariót a színpadra, aki vonakodva, de mégis felment. A varázsló faggatta a fiút múltjáról és bánatáról, míg egy közbe kiáltásból megtudta, hogy Mario szerelme Silvestra. Egy csúfos csók után Cipolla életét vesztette.