Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali pasa históriája

Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali pasa históriája
Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali pasa históriája

 

Tinódi Lantos Sebestyén (Tinód, 1510 körül – Sárvár, 1556. január 30.) magyar énekszerző, lantos, a 16. századi magyar epikus költészet jelentős képviselője.

Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali pasa históriája

A Budai Ali basa történetében leírt Drégely várában zajló ostrom a történelmi események sorában kiemelkedő jelentőséggel bír. A várkapitány, Szondi György hősiességének és tragikus halálának bemutatása mellett a krónika részletesen és érzékletesen ábrázolja a kis végvár és a létszámában és felszereltségében túlerőben lévő török haderő közötti küzdelmet.

Ali basa hadereje embertömegeivel, ágyúival és tarackjaival támadta a drégelyi vár falait. A csataleírások mellett a krónikus csodálattal szól az önfeláldozó katonák bátorságáról és Szondi György kitűnő vitézségéről. Bár a vár végül elesik, és Szondi a harcban életét veszti, a küzdelem szimbolikus jelentősége messze túlmutat az eseményen. „Ott sok terek vesze” – e szavak nem csupán a veszteségekre utalnak, hanem az ország számára a törökkel szembeni harc elengedhetetlen fontosságát is hangsúlyozzák, az erkölcsi példamutatás erejét hirdetve.

A vers nyelve egyszerű, díszítetlen. A tizenkét szótagból álló szabad ütemezésű sorokat bokorrímek kötik össze, ahol minden sor egy-egy mondatot formál. A négyes rímek gyakran azonos mondatrészekre esnek, leginkább állítmányokra, néha tárgyakra vagy helyhatározókra. A jelzők ismétlése – mint „jó, vitéz, szép” – nyomatékot ad a szövegnek és tükrözi a hírmondó álláspontját.

A vers ritmusának egyenetlensége és a stílus kopársága ellenére a lant zenei hangzása és a szöveg dallamos volta harmonizálja az olvasmányélményt. A szöveget az 1554-es kiadás alapján, az eredeti helyesírás megőrzésével közöltük.

Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali pasa históriája

Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali pasa históriája:

Vitéz Ali basa dolgába bölcs vala,

Drégel vára alatt táborávalszálla,

Az vár törésére álgyúkat állata,

Négy álgyúja, hat taraszkja néki csak vala.

Jó vitéz Szondi György benn porkoláb vala,

Bekefalusi Gergely ő társa vala,

De akkort házához kikéredzett vala,

Az megszálláskoron el-kirekedött vala.

Töretni az basa kezdé Drégel várát,

Ott ám lerontatá egy szép magas tornyát,

Szondi ott elveszté egy vitéz szolgáját,

Jó Zoltai Jánost, meghala torony alatt.

 

Első ostromot basa nagyot tétete,

Ott sok terek vesze, ő nem sokat nyere,

Ezt tevé Szondi Györgynek jó vitéssége,

Ott meg akar halni, azt ő már elvégezte.

 

Sőt az várnak falát, tornyát igen törte.

Basa oroszfalui pappal kérette:

Az várat megadná, magát ne vesztené.

„Már későn költ ahhoz!” – Szondi csak eszt izené.

 

Sok foglya őnéki, kettőt ő hívata,

Két énökös apródgyát előállatá,

Azok előtt ily testamentomot szóla:

Az Ali basának két apródgyát ajánlá.

 

Ezen igen kéri basát őnagyságát,

Vitésségre taníccsa ő két apróggyát,

És eltemettesse Szondi Györgynek tagját,

Mert majd itt megláttyák az ő szörnyű halálát.

 

Gyorsan mind az négyet skárláttal ruházá,

Pínzzel kápájokat megtölté, megraká,

Az Ali basának szépen kibocsátá,

Ő minden morháját az közöbre hordatá,

 

Égeté, elveszté. Istállóba méne,

Jó lovait hegyes tőrrel általveré.

Lelkét az Istennek ajánlá, ígyéré.

Nagy derék ostromát Ali basa kezdeté.

 

Nagy szép dárda Szondinak kezébe vala,

Sebösölve térdön állván ő vív vala,

Romlott toron alatt általlőtték vala,

Az fejét az hegyről alávetötték vala.

 

Jó Drégelnek vára lőn basa kezébe,

Szondinak az testét vivék eleibe,

Fejét keresteté, az testhöz viteté,

Mint oly vitéz embört nagy szépen temetteté.

 





Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük