Tolsztoj: Ivan Iljics halála olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szerző:Tolsztoj

A mű címe:Ivan Iljics halála

Műfaj:Kisregény

Szereplők:

Ivan Jegorovics Sebek, bíró
Fjodor Vasziljevics, ügyész, Golovin barátja
Pjotr Ivanovics, ügyész, Golovin barátja
Schwarz, hivatalnok
Geraszim, felszolgáló inas
Praszkovja Fjodorovna Mihel, Golovin felesége
Szokolov, tálaló inas
Liza Ivanovna Golovin, Golovin lánya
Fjodor Petrovics Petriscsev, vizsgálóbíró, Liza jegyese
Vaszilij Ivanovics Golovin, Golovin fia

Tolsztoj: Ivan Iljics halála olvasónapló

1.fejezet

A történet a bíróság épületében játszódik, ahol a szünetben Sebek bíró irodájában gyülekeznek az ügyészek, Fjodor Vasziljevics és Pjotr Ivanovics. Pjotr Ivanovics éppen újságot olvas, amikor hirtelen felnéz, és megrendült hangon közli, hogy barátjuk, Ivan Iljics Golovin törvényszéki bíró meghalt.

Ennek hallatán a jelenlévők elsődleges reakciója a megkönnyebbülés, mivel a tragédia nem őket érintette, és saját valamint hozzátartozóik karrierjének előmenetelén kezdenek el töprengeni. Pjotr Ivanovics eldönti, hogy délután felkeresi a barátja özvegyét. Az özvegy otthonában találkozik Fjodor Vasziljeviccsel, aki esti kártyapartira hívja meg, ám megjelenik Praszkovja asszony, aki beszélgetni kíván vele.

Az özvegy azon agyal, hogy vajon lehetne-e még több pénzt kisajtolni az államkincstárból az eset kapcsán, de a férfi nem tud segíteni ebben. Ezt követően zajlik le a gyászszertartás, amelyről Pjotr Ivanovics az elsők között távozik, így épphogy időben érkezik a kártyaparti második felére.

2.fejezet

Golovin tragikus sorsú, 45 éves élete egy jómódú családban kezdődött. Apja, Ilja Jefimovics Golovin, Pétervárott tevékenykedett mint jól fizetett köztisztviselő. Bátyja hasonló karrierútba kezdett, mint apjuk, öccse azonban nem találta meg a helyét az életben. Nővére egy gazdag arisztokratahoz ment feleségül.

Ivan Iljics jogtudományi iskolai tanulmányait befejezve apja segítségével előbb különleges megbízatású tisztviselővé, később vizsgálóbíróvá lépett elő. Kollégái tehetségesnek és becsületesnek ismerték, tisztelet övezte. Nem sokkal később helyezték át, ahol megismerte leendő feleségét, Praszkovja Fjodorovna Mihelt. Habár nem volt szerelmes belé, házasságuk kezdetben mégis jól működött.

Kapcsolatuk azonban romlani kezdett, amikor az asszony először várandós lett, egyre ingerlékenyebbé vált, és mindenért férjét hibáztatta. Golovin a munkába menekült Praszkovja kitörései elől. A következő 14 év alatt több gyermekük is született, de csak két gyermek érte meg a serdülőkort: 1880-ban lányuk, Liza 16 éves, fiuk, Vaszilij Ivanovics pedig gimnazista volt.

3.fejezet

Az év további részében Golovin élete nem várt fordulatot vett. Nem léptették elő, ami miatt összetűzésbe került a munkaadóival. Mivel fizetése már nem elegendő a család fenntartására, ideiglenesen felesége öccséhez, a vidékre költöztek. Ekkor értesült arról, hogy egy moszkvai minisztériumban bírói pozíció szabadult fel, amelyet barátai közbenjárásával végül ő kapott meg. Moszkvába érkezve új házat vásárolt, amit saját elképzelései szerint újíttatott fel és rendeztetett be, de a felújításokban maga is részt vett.

Egy szerencsétlen esetben azonban leesett a létráról, amelynek következtében oldalát kissé megütötte. Családja, amikor Moszkvába költözött, lenyűgözve szemlélte az új otthont. Az új környezetben Golovinék boldogan éltek, gyakran rendeztek összejöveteleket és estélyeket. Lányuknak, Liza-nak, közben kérője is akadt Dmitrij Ivanovics Petriscsev, a vizsgálóbíró fia személyében.

4.fejezet

Az idill Golovin életében sajnos nem tartott sokáig, hiszen egyre erősödő fájdalmai és gyakori rosszullétei hátráltatták mindennapjait. Panaszai között szerepelt a rossz szájíz és az oldalfájás is. Felesége egyre kevésbé tudta elviselni a helyzetet, és bár tudta, hogy férje halálával a család jövedelme is megszűnne, titkon már a férje halálát kívánta.

Végül arra kérte Golovint, hogy forduljon orvoshoz. Golovin megfogadta tanácsát, azonban az első orvos, akit felkeresett, inkább csak azon vitatkozott, hogy vakbélgyulladása vagy vándorveséje lehet-e, semmint hogy komolyan vegye a betegség súlyosságát. Ezt követően másik orvoshoz fordult, aki viszont teljesen más diagnózissal állt elő.

5.fejezet

Két hónappal később Praszkovja öccse látogatott el hozzájuk, és megdöbbenve tapasztalta, milyen rossz állapotban van sógora. Halkan megjegyezte, hogy Golovin már gyakorlatilag halott. Golovin ezután felkeresett egy harmadik orvost is, aki vakbélproblémákat állapított meg nála. Miután hazatért, rövid ideig úgy érezte, hogy jobban van, de amikor ismét erős fájdalom hasított belé, halálfélelem fogta el.

6.fejezet

Golovin nem tudott megszabadulni a fájdalmaitól. Betegsége már a munkahelyi teljesítményén is nyomot hagyott; nem volt képes egyetlen tárgyalást sem hibátlanul levezetni. Ennek ellenére nem volt hajlandó elfogadni, hogy halandó, és hogy előbb vagy utóbb meg kell halnia.

7.fejezet

A betegsége harmadik hónapjában Golovin számára egyértelművé vált, hogy már csak az idő kérdése, mikor hal meg. A fájdalmak enyhítésére ópiumot és morfiuminjekciókat kapott. Számára a legnehezebb tevékenység a székelés volt, amelyet egyedül nem volt képes végrehajtani, ezért rendszerint Geraszim, az inas segített neki ebben.

Idővel Golovin megszerette a fiú életkedvét, tartózkodó vidámságát és segítőkészségét, így Geraszim lett az egyetlen személy, akivel szívesen töltötte idejét. Sőt, családtagjai jelenlétével szemben is tiltakozott, mivel nehezen viselte, hogy szerettei folyamatosan hazudnak neki és gyógyulással áltatják.

8.fejezet

Reggelente Pjotr, az inas végzi Golovin mosdatását és öltöztetését. A nap további részében a kezelőorvos is felkeresi a beteget, aki a vizsgálat után közli, hogy nem vállalhat garanciát semmire. Este Praszkovja, a gyerekek, valamint Liza kérője, Petriscsev érkeznek hozzá.

Ők éppen Sarah Bernhardt vendégszereplésére készülődnek a színházba. Golovin azonban ragaszkodik hozzá, hogy a család ne maradjon otthon miatta, hanem menjenek el szórakozni.

9.fejezet

Felesége csak éjszaka tért haza, de Golovin nem kívánta, hogy az éjszakát mellette virrasztva töltsék, még Geraszimot, az inast is kiküldte a szobából. Álmában azt látta, hogy egy fekete zsákba próbálnak bepréselni, de hiába igyekezett segíteni, nem fért bele, ami felébresztette. Keserűen töprengett földi életének eddigi menetén, és most először merült fel benne a gondolat, hogy talán nem is úgy élt, ahogyan kellett volna.

10.fejezet

Két hét telt el, és Golovin egyre inkább kétségbeesésbe süllyedt, míg a remény lassan eltűnt. Egyre világosabban látta, hogy élete során valójában egyre kevesebb valódi, igaz öröm részese volt. Úgy érezte, mintha egy lejtőn haladt volna, ami egyenesen jelenlegi állapotához vezetett.

11.fejezet

További két hét telt el. Ezen idő alatt Petriscsev hivatalosan is megkérte Liza kezét, bár erről Golovin még nem értesült, mivel saját belső küzdelmeivel volt elfoglalva. Egyre inkább tudatosodott benne a gondolat, hogy elpazarolta életét, és hogy létezése nem azt az utat követte, amelyet követnie kellett volna. Közben Praszkovja papot hívott, aki meggyóntatta és megáldoztatta Golovint.

12.fejezet

Ezután Golovinon újra eluralkodott a pánik, mindenkit kizavart a szobából, és három napig szüntelenül kiabált. Ezután azonban megnyugodott abban a tudatban, hogy bár élete nem úgy alakult, ahogy kellett volna, még van lehetőség helyrehozni azt. Családtagjai köré gyűltek, ő pedig bocsánatot kért tőlük, és végleg elbúcsúzott. Lelke ebben a hitben talált nyugalomra. Teste még további két órán át küzdött a halállal, majd követte lelkét, és elhunyt.