Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés

Vörösmarty 1836-ban írta meg az Aurora almanach számára azt a verset, amely végül 1837-ben látott napvilágot.

A költeményhez 1843-ban Béni Egressy szerezte meg a zenét, miután Bartay Endre, a nemzeti színházi igazgató pályadíjat hirdetett a megzenésítésére.

Az alkotás ősbemutatóját 1843. május 10-én tartották a Nemzeti Színházban. A Szózatot gyakran emlegetik második himnuszunkként, és hosszú ideig folyt a vita arról, hogy a Himnusz vagy a Szózat legyen-e a hivatalos nemzeti himnusz. A Pesti Hírlap 1843-ban „a nemzet béke és hadi dalának” nevezte a költeményt.

 Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés

A „Szózat” költeménye erőteljes felszólítással kezdődik, amelyben a költő, a magyar nemzetet hívja fel a cselekvésre és a magyarság megőrzésére. A haza és a hazaszeretet iránti elkötelezettségre való felhívás mellett a származás fontosságát hangsúlyozza: „Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.” A vers erőteljes ellentétekkel operál, mint „Itt élned, halnod kell”, amelyek kiemelik az üzenet súlyát.

A költő a mű végén ismételten megidézi a kezdeti felhívást, így teremtve keretes szerkezetet a versben. A záró strófában már a cselekvésre buzdító igéket használ: „Áldjon vagy verjen”. A „bölcső – sír”, „élned – halnod” motívumok ismétlődése hangsúlyozza a hűség és az elkötelezettség fontosságát.

A „Szózat” felépítése és a keretes szerkezet hasonlóságot mutat Kölcsey Ferenc „Himnusz” című művéhez. Míg a „Himnusz” az Isten áldásáért való könyörgéssel nyílik és zárul, addig a „Szózat” kezdete és vége a hazaszeretet és hűség hangsúlyozásával telített, a záró részben pedig még erőteljesebb felhívással zárul.

Vörösmarty Mihály a „Szózat” című költeményében három strófát szentel a magyar nemzet történelmi múltjának bemutatására. A versben felvonultatott példák a magyar nép viharos évszázadait idézik meg, többek között az apáink vére, Árpád honfoglalása, Hunyadi Mátyás uralkodása és a szabadságharcok említésével. A harmadik versszakban kétszer is előfordul az „ez” mutató névmás: „Ez a föld”, „Ez, melyhez”, míg a negyedik és ötödik versszakban az „itt” határozószó ismétlődése erősíti a helyhez kötődés érzetét: „Itt küzdtenek”, „Itt törtek össze”, „Szabadság! Itten hordozák”.

A költeményben az ismétlődő szavak nyomatékosító és mozgósító hatást érnek el. Vörösmarty a múlt szörnyű eseményeit is felidézi, de optimista hangvétellel viszonyul hozzájuk, jelezve, hogy a szenvedett nép megérdemelné a békét és a boldog életet: „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”.

Ezzel szemben Kölcsey Ferenc a „Himnusz”-ban a múltbeli sorscsapásokat Isten büntetésének tekinti, és ezért a költeményében az Istenhez való könyörgés kerül központi helyzetbe. Vörösmarty azonban a múlt tragédiáit elismerve is a jövőbe vetett reményt helyezi előtérbe, és bizakodva tekint az ideális jövő felé, míg Kölcsey szerint a múltbeli nehézségek megerősítették a magyar nemzetet.

A költemény hetedik versszakában a költő egy határozott felkiáltással fordul a magyarsághoz: „Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált!” Ezzel a kijelentéssel választás elé állítja a magyar nemzetet: vagy továbbra is elnyomott, mások által uralt nemzetként marad, vagy feláll és kiáll érdekeiért, létrehozva ezzel egy önálló magyar nemzetet. A múltbeli szenvedések jogosítják fel a magyarságot erre a lépésre.

A nyolcadik és kilencedik versszakban Vörösmarty megpróbálja meggyőzni a magyarságot arról, hogy van lehetőség egy jobb világra, de ezért cselekedniük kell. Ez a gondolat jellegzetesen a reformkor szellemiségét tükrözi. Mindkét versszak „az nem lehet, hogy…” kezdetű mondattal indul, majd pozitív jövőképet vázol fel a múlt negatív eseményeihez képest. A költő ezt az állítást az ismétlés, fokozás és felsorolás nyelvi eszközeivel támasztja alá.

A „Szózat” tizedik versszaka egy változás bevezetésével kezdődik: „még jőni kell, még jőni fog”. Ezzel a megnyitással a költő két lehetséges jövőképet vázol fel előttünk: egyrészt a boldog, sikeres magyarság jövőjét, másrészt a hősi halált halt magyarságét. Ezek közötti kapcsolat abban rejlik, hogy mindkét forgatókönyv végül a magyarság dicsőségét és függetlenségét hozza el. Ezzel a költő visszautal a mű kezdeti keretére: „Itt élned, halnod kell”.

A vers további részében ismételten felbukkan a „népek hazája nagyvilág” motívum a következő sorokban: „Hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll.” Ezek az előzmények indokolják a vers végén elhangzó erőteljes felszólítást a haza szeretetére, amely a magyarság sorsának megváltoztatására buzdít.

 Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés

 Vörösmarty Mihály: Szózat