Kaffka Margit: Hangyaboly olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Hangyaboly (1917) című kisregény Szabó Magda személyes élményeiből merít ihletet. Az írónő diákéveinek jelentős részét a szatmári Irgalmasok zárdájában töltötte, és ezek a nyomasztó tapasztalatok élete végéig elkísérték. A történet a századfordulón játszódik egy apácazárdában, ahol a lakók – apácák és növendékek egyaránt – szigorú fegyelem és középkori szellemiség szorításában élnek.

A regényben rejlő szenvedélyek és feloldhatatlan ellentétek akkor törnek felszínre, amikor a zárda főnöknője meghal. A zárt közösség megosztottá válik: egyesek a megújulást szorgalmazzák, míg mások a hagyományokat védelmezik. A belső viszály nyílt korteskedésbe torkollik, amely nemcsak a hatalomért, hanem az anyagi javakért is zajlik. Ez a konfliktus jól tükrözi a század eleji magyar társadalom politikai és társadalmi küzdelmeit, amelyeknek a zárda csupán egy kis szelete.

A történetben kiemelkedik egy érzékletesen megformált fiatal lány alakja, aki az önálló nő belső vívódásait testesíti meg. Sorsa révén az írónő a korabeli magyar nők küzdelmeit és dilemmáit ábrázolja. A Hangyaboly így válik a századfordulós magyar társadalom problémáinak sokoldalú és árnyalt megjelenítőjévé.

Kaffka Margit: Hangyaboly olvasónapló

A regény egy éles ellentéttel nyit. Az idilli kolostorkert bővelkedik gyümölcsökben, ám Kunigunda zárdafelügyelőnő szigorú pillantása gyorsan emlékezteti a növendékeket: a lehulló körte nem élvezet, hanem próbatétel – az önmegtartóztatás eszköze. A zárdaélet távol áll az élet örömeitől; mindennapjait a hitmagyarázatok, a hosszan tartó imák és a kimerítő liturgiák uralják. A hideg kövön térdelés és az állandó megfigyelés az élet szerves részét képezi.

Még a folyosón sem lehet menedéket találni a szigorú rend elől. A folyosó a zárdában az „utca” megfelelője, és aki itt tartózkodik két ellenőrzött tevékenység között, az kockáztatja jó hírét – az „utcalány” bélyeg elkerülhetetlen. Az itt töltött évek megtanítanak tűrni.

Király Erzsi is így alkalmazkodik a zárda valóságához. Gondolatban már megalkotta saját jövőjét: dolgozó nő lesz, aki, ha elhagyja a zárdát, a képviselő úr feleségeként éli tovább az életét – miután annak jelenlegi felesége betegségben meghal. Erzsi álmai menekülést jelentenek a kolostor zárt világából, ahol a mindennapok terhe alatt formálódik jövőképe.

Erzsi barátnője és cinkostársa a szépséges, ám kevésbé éles eszű Kornélia, akivel gyakran osztozik a zárda tiltott titkaiban. Egy alkalommal egy bokor rejtekéből figyelik Kunigunda zárdafelügyelőnőt, aki szigorával és megközelíthetetlenségével félelmet kelt a növendékekben.

A zárda falai között a bezártság sajátos kötődéseket szül. Kunigunda titkon Virginia nővér iránt táplál gyengéd érzéseket. Virginia a reformok híve, és szívesen befolyásolná Kunigundát, hogy modernizálják az intézményt. Kunigunda azonban hajthatatlanul ragaszkodik a hagyományokhoz, a fegyelem és a szerzetesi alázat elszánt képviselője.

A zárda nővérei sem egységesek: míg sokan Kunigunda konzervatív nézeteit követik, akadnak olyanok is, akik más irányt képviselnek. Bertholda nővér például derűt és szeretetet kíván csepegtetni a növendékek lelkébe, szembehelyezkedve a szigorú apácai külsőségekkel. Ez a szemlélet kivívta a maradiak ellenszenvét.

Az ellentétek fokozódnak, a reformerek és a hagyományőrzők közötti viszály egyre nyilvánvalóbbá válik. A konfliktus tetőpontja közeleg: az öreg fejedelemasszony haldoklik, és halála után a zárda vezetése új irányt vehet – vagy maradhat a régi rend szorításában.

A zárda falai között az érzelmek rejtve izzanak – mindenki titokban kötődik valakihez, legyen szó szerelemről vagy gyengéd érzelmekről. A mindennapokat mégis a fásultság, a soványság és a beszűkült világkép uralja. Az érzelmek kifejezése szigorúan tilos, és bűnnek számít a legapróbb szeretetmegnyilvánulás is. Még Soror Adél kedves gesztusai – amikor az óvodások felé fordul és integet a kapuból – is gyanakvást keltenek.

Kornélia titkon Kapossy tanár úr iránt táplál érzéseket, míg Gross Helenke szíve Töffler Alberthez húz. A zárda vezetése azonban Helenke jövőjét másképp képzeli el. Mivel jelentős örökség vár rá, a nővérek mindent megtennének, hogy végleg a zárdában tartsák – így az örökség a közösséget gyarapíthatná.

A zárda világa nemcsak a szabályokról, hanem a rejtett érdekekről és elfojtott szenvedélyekről is szól, ahol az emberi kapcsolatok gyakran a túlélés eszközei.

A fejedelemasszony végre elhunyt, és a zárda életét gyász és rituálék határozzák meg. A növendékek három hónapon át térdelnek a kriptában, folyamatos imával tisztelegve az elöljáró emléke előtt. Az idő múlásával közeledik a karácsonyi szünet, amikor a lányok hazatérhetnek, hogy jóllakottan és ajándékokkal megrakodva térjenek vissza a zárdába.

Kivéve Kornéliát és Helenkét – ők maradnak. A két lány csalódottan és keserűen szemléli társaik távozását, miközben ők továbbra is a zárda falai között rekednek, elzárva attól, amit a külvilág kínálhat.

Az ünnepi szünet után azonban nemcsak a hatalmi harcok zaja tölti meg a zárdát. Hamarosan egy botrány rázza meg az egyébként is feszült légkört, tovább mélyítve a közösségen belüli ellentéteket és felbolygatva az amúgy is törékeny rendet.

Az éjszaka leple alatt egy meztelen férfi lopódzott be a zárdába, és a folyosókon futkosott – a botrány a Kerekes lányok elfogott levelezéséből derült ki. A férfiról kiderült, hogy korábban szerelmes volt az egyik növendékbe, Komoróczy Sárába, és egy ittas fogadás eredményeként szökött be a zárda területére. Az eset hatalmas felháborodást keltett a közösségben.

A régi idők rendje és fegyelme mintha szertefoszlott volna. A zárda vezetése természetesen nem hagyta büntetlenül az esetet – bár a férfi kilengése volt a botrány kiváltója, a következményeket a növendékek viselték. A lányok számára elmaradt a hónap egyetlen vasárnapi kimenője, így a zárda falai közé szorultak a részeg éjszakai látogató miatt.

Az eset csak tovább fokozta az egyre feszültebb légkört, és megerősítette a konzervatívok álláspontját: a fegyelem és a zárkózottság szükséges a rend fenntartásához.

Az első szavazás eredménytelen – nem száll fel a füst, a döntés elmarad. A zárda belső feszültségei közben újabb fordulatot vesznek: Gross Helénke megszökik, és férjhez megy, ezzel elveszik a zárdának ígért 50 ezer forintos hozománya.

Az eset után Leona nővér és hívei fokozzák a nyomást. Bertholdát azzal állítják maguk mellé, hogy pozíciójának megtartását ígérik. A növekvő befolyás érdekében memorandumot küldenek a püspöknek, amelyben közösen Leonát támogatják a zárdavezetői posztra. Az eredmény nem várat magára – a zárdában továbbra is a konzervatív rend uralkodik, a fojtogató légkör megmarad.

Közben elérkezik a május. A kertben a növendékek már a közelgő vizsgákra készülnek. Király Erzsi gondolatai egyre inkább a zárdán kívüli világ felé kalandoznak. Budapest és a szabadság ígérete vonzza – egy olyan élet, ahol végre levegőt vehet a zárda szigorú falai után.