Herczeg Ferenc: Az élet kapuja olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Bakócz Tamás

Vértesi Tamás
Fiametta
Gyula pápa
Cardulo bíboros
Petruzzi bíboros
Márton pap
Agostino polgár
Hannibál / Fekete álarcos
Giovanni Medici
Pasquin, púpos törpe
Francesco, Urbino hercege
Raffaello
Michelangelo
Bramante
Hagri doktor
Cigányasszony
Violetta

Herczeg Ferenc: Az élet kapuja olvasónapló

Herczeg Ferenc: Az élet kapuja olvasónapló fejezetenkénti tartalom:

1.fejezet

Herczeg Ferenc „Az élet kapuja” című művének első fejezete már rögtön egy erősen túlszínezett, festői képet fest a mindennapokban teljesen hétköznapi emeletes házakkal teli római utcáról. A szerző különleges figyelmet fordít a részletekre, amelyekkel megeleveníti az olvasó előtt a környezetet, mégpedig oly módon, hogy az szinte már-már művészi túlzásnak tűnik. Ez a módszer segít abban, hogy a hétköznapi jelenetek új szemszögből tűnjenek fel, és extra réteget adjon a történet atmoszférájához. Herczeg az utcákat, házakat és azok jellegzetességeit olyan gazdagsággal írja le, hogy az olvasó szinte érezheti a római városrész sajátos hangulatát. A leírásokkal Herczeg nem csupán a színpadot állítja fel, hanem mélyebb betekintést is nyújt azokba az érzelmekbe és társadalmi viszonyokba, amelyek a regény szereplőinek életét formálják és befolyásolják.

2.fejezet

Sétánk során egy olyan térre érkezünk, ahol hirtelen felpezsdül az olasz élet: a tömeg éppen egy díszfelvonulás kezdetét várja izgatottan. Nem sokára a gazdag családok pompásan feldíszített képviselői sorakoznak fel. A történet során Medici Giovanni kerül előtérbe, akiről kiderül, hogy oly mértékben költekezik, hogy Rómában ő rendelkezik a legnagyobb adóssággal. További részletek is napvilágot látnak arról, hogy ő és más magas rangú személyek gyakran részt vesznek az ókori római isteneknek bemutatott „pogány” áldozatokon.

Ezek a jelenetek mélyebben is bemutatják Itália korabeli társadalmi és kulturális állapotát, hangsúlyozva a gazdag és befolyásos rétegek életvitelét és szokásait.

A Sciarra-palotához érve látjuk, hogy az odaérkezők titkon Fiametta kisasszony pillantására várnak, aki az erkélyről tekint le rájuk. Fiametta, akit Róma legszebb asszonyának tartanak, magára vonzza a figyelmet nem csupán szépségével, hanem rendkívüli műveltségével és bájos hangjával is. Az író sejteti, hogy sokan úgy vélik, Róma felemelkedése Mars és Vénusz hatalmának köszönhető, amelyeknek energiái Fiamettából sugárzanak.

Ez a különleges kisugárzás felkeltette Agostino Chigi, a neves bankár figyelmét is, aki nem csak a művészek nagy támogatójaként ismert, hanem mint Róma leggazdagabb embere. Chigi pártfogása alatt álló művészek és a magas társadalmi körök is gyakran gyülekeznek a palota körül, remélve, hogy közelebb kerülhetnek a város e káprázatos alakjához.

3.fejezet

A pletykák szerint egy gazdag magyar érkezése várható Rómába, aki nem kisebb céllal érkezik, mint hogy komoly terveit valóra váltsa a városban. Ez a magyar Bakócz Tamás, aki aktívan érdekelt az új pápa megválasztásában, mivel „a szentatya gyöngélkedik”, tehát az egyházfői szék hamarosan megüresedhet.

Az olasz elit azonban ellenzi egy magyar pápa megválasztását. Ők inkább az olasz családok között szeretnék megtartani a pápasággal járó hatalmat és vagyont. Bakócz Tamás azonban reménykedik abban, hogy ő lehet az új pápa, ami lehetőséget adna számára a törökökkel ismét kiéleződő konfliktus kezelésére. A magyar bíborosnak tehát nemcsak a városban kell meggyőznie a döntéshozókat, hanem a nemzetközi diplomáciában is érvényesítenie kell befolyását, hogy elérje céljait.

Rómában a társadalmi befolyás nagymértékben összefügg a vagyonnal: minél tehetősebb valaki, annál szélesebb körben osztják meg véleményét, és annál több követője akad. E jelenséget jól példázzák az olasz gazdagok, akik – az olvasók számára nyíltan – tárgyalják saját érdekeiket és szándékaikat.

E beszélgetések során Chigi Agostino, Cardulo és Vico Hannibal is megosztják véleményüket. Ők úgy tartják, hogy Bakócz Tamás Magyarországon azzal gyűjtött össze jelentős vagyonokat, hogy gazdag emberek védelméért cserébe saját magát neveztette meg örökösüknek. Ez a stratégia Bakócz számára nemcsak anyagi előnyöket, de jelentős társadalmi befolyást is eredményezett, ami most Róma politikai színterén is érezteti hatását.

A lengyelek, a csehek és Maximilian császár nyíltan támogatják Bakócz Tamást, mivel számukra előnyös, ha a pápai trónra nem olasz származású egyházfő kerül. A franciák és a spanyolok is hasonló állásponton vannak, nekik is megfelelne bármelyik jelölt, aki nem olasz.

A magyarok helyzetét illetően pedig úgy vélekednek, hogy a „barbár magyarokat” csak Bakócz Tamás vezetése mentheti meg a török fenyegettől. Véleményük szerint, ha Bakócz a pápai hatalom birtokába kerül, és ezzel katonai erőt is szerez, akkor képes lehet megállítani a török terjeszkedést és védelmet nyújtani Magyarországnak.

4.fejezet

Elkezdődött a fényűző bevonulás. Bakócz Tamás, bíborosi palástjában és királyi díszben, megérkezett, és a pompás megjelenése lenyűgözte az olasz népet. Chigi Agostino és Giovanni Medici figyelmesen szemlélik a magyar főpapot, mérlegelve annak esélyeit. Bár ők maguk szívesebben osztanák meg egymás között a hatalmat, és a jelenlegi pápa is egy Medici családbeli utódot szeretne, Bakócz látványos érkezése komoly kihívást jelenthet számukra.

Ha Bakócz Tamás a magyarok vezetésével birtokba veszi a pápai hatalmat, az számukra az „Élet Kapuja” megnyílását jelentheti, amint arról Cardulo is beszélt. Ezáltal hazájuk, amely eddig csak ritkán érte el a napfény, végleg kiléphet az árnyékból és megmenekülhet a barbárság sötétjéből. Bakócz, eltérően a római vezetőktől, nem tervezi a kereszténység pénzét palotákra és márvány kutakra költeni. Helyette a törökkel szembeni háborúkra kívánja fordítani az erőforrásokat, ezzel is erősítve Magyarország és a keresztény Európa biztonságát.

A keresztény vezetők szerint a franciák, a spanyolok és a svájciak is éppolyan barbároknak számítanak, mint bármely más nép, amelyet nem tudnak teljesen kontroll alatt tartani. Az időpontot is pontosan rögzítik: 1512. január 26-a van.

A magyar küldöttség tagjai között ott lovagol Vértesi Tamás is, Bakócz kardinális nővérének fia, aki egyben a kardinális keresztfia és sokak szerint a kardinális cím egyik esélyese, amennyiben Bakócz pápává választatik. Az események izgalmas fordulatot vesznek, amikor Vértesi lova hirtelen megriad, ám ő ügyesen megzabolázza az állatot. Ez a bátor cselekedet felkelti a gyönyörű Fiametta figyelmét, aki érdeklődve figyeli a történéseket.

5.fejezet

Rovere Julius pápa, a jelenlegi egyházfő, nyíltan ellenséges Magyarországgal szemben, és szívesen hagyja, hogy a törökök zavartalanul terjeszkedjenek az országban. Továbbá ismert róla, hogy „szörnyű tetterekkel” törekszik örökös uralkodásra Róma felett. Mivel saját maga nem jártas semmilyen valódi szakmában, csak az önelégült magamutogatásban, így a művészekre bízza, hogy emeljék nagyra Róma, a kereszténység központjának hírnevét. Ugyanakkor lenézi őket, úgy vélekedik, hogy „ezek az emberférgek semmire sem valók”, kivéve Michelangelót, akit elismer, mint aki „valamelyest érti az ő urát”.

6.fejezet

A pápa hivatalosan fogadja Bakócz Tamást, aki jelentős befolyásra tett szert Magyarországon. A pápa tudomással bír arról, hogy Bakócz, egykori parasztfiúból lett prímás, pátriárka és az ország kancellárja, ráadásul mérhetetlen gazdagság birtokosa. A király vakon engedelmeskedik neki, a mágnások tisztelettel hajolnak meg előtte, ami jelzi Bakócz komoly hatalmát.

Bakócz úgy véli, hogy élete során sokszor önző cselekedeteivel maga is hozzájárult a nemzet nehéz helyzetéhez, de most kész lenne akár az életét is feláldozni a nemzet bukásának megakadályozásáért. Ez az érzés őszinte belőle, és határozottan elkötelezett amellett, hogy változtasson a helyzeten.

Bakócz Tamás ékesen szól, és nyíltan kifejezi, hogy minden lehetséges segítségre számít a törökök megállításához. Ez aggodalmat kelt a pápában, aki úgy véli, hogy Bakócz az ő szeretett, bár szegény és nyomorúságos, mégis szép és szent Itáliáját fogja feláldozni a török elleni küzdelemben. A pápa attól tart, hogy Bakócz darabokra szaggatja majd az olasz földet, és bárkinek odaígéri a segítségéért cserébe, így etetve meg a vadászkutyáit az olasz föld drága húsával.

7.fejezet

A magyar küldöttség részletes bemutatkozása után Hannibál Vértesi Tamást, Bakócz keresztfiát és bizalmasát, egy rövid városnézésre hívja. A baráti gesztusként tett városnézés során Hannibál megmutatja Vértesinek azt a freskót, amelyen éppen Michelangelo dolgozik. Ez a gesztus is hozzájárulhat a két fél közötti kapcsolat építéséhez és a kulturális élmények megosztásához.

8.fejezet

Másnap ebéd után Vértesi Tamás és Hannibál nekilátnak a farsangi készülődés megtekintésének, de az események forgatagában hamarosan elválnak egymástól. Ekkor Vértesi elé lép egy fekete ruhás alak, aki több személyes eseményt sorol fel a múltjából, ezzel bizonyítva, hogy ismeri őt. Ezután egy tükröt tart elé, amelyben Vértesi először saját arcát, majd családi címerét látja, ám az címert nem angyalok, hanem egy szárnytalan, vörös hajú démon tartja, zöld kesztyűben. A fekete ruhás férfi rejtélyesen megjegyzi: ha Vértesi megérti a látomást, akkor Bakócz győzedelmeskedik, ha nem, akkor veszélybe kerülhet.

9.fejezet

Másnap Vértesi Tamás és Hannibál újra sétára indulnak, és ezúttal a korábbi látomásban megjelent hölgyet veszik észre. Hannibál azonnal felismeri őt, és Madonna Fiametta néven köszönti. Fiametta, aki ebben az időben ismert kurtizán – ami a korabeli társadalmi kontextusban udvari hölgyet vagy királyi szeretőt jelenthet – gyorsan középpontba kerül az eseményekben. Vértesi segít neki felülni a lovára, és a hölgy egy kendőt hagy maga után, amelyet Vértesinek később vissza kell vinnie hozzá, így tovább fűzve a kapcsolatot köztük.

10.fejezet

Fiametta bevallja, hogy ez a találkozó volt az ő szándéka is, mivel egy álomban látta Bakócz címerét, amire ő maga helyezte fel a pápai tiarát. Ez a megjelenés jelentős előrejelzése lehet Bakócz pápává választásának. Vértesi Tamás kezdetben úgy gondolta, hogy ez a találkozó a családja felmagasztalásához vezető út kezdete lehet, de hamar rájött, hogy valójában más okból örül: a találkozás során megtalálta azt a nőt, aki valóban fontos számára.

11.fejezet

Bakócz Tamás elkezdte az előkészületeket, szinte már érezheti magát a pápai trónon. Eközben Vértesi Tamás vakon bízik Fiamettában, annak ellenére, hogy a lány Chigi Agostino-t nevezte „legjobb barátomnak”. Agostino egy pompás hátas lovát kapta ajándékba a török császártól, ami jelzi, hogy a kapcsolataik bonyolultak, hiszen a törökök abban az időben a magyarok legnagyobb ellenségei. Ennek ellenére Chigi Agostino meghívja a magyar vendéget a villájába, ahol Fiametta is jelen lesz, tovább ápolva a diplomáciai és személyes kapcsolatokat.

12.fejezet

A vendégek között jelen van Rafael, a festő, és Leonardo da Vinci is. Fiametta dallamos, csengő hangon mondja el az imát, amely a jelenlevőket Vénusz kegyelmébe ajánlja. Ez a gesztus különösen jelentőségteljes, tekintve, hogy Fiametta és Vértesi Tamás első találkozója egy olyan templom előtt történt, amely Szűz Mária tiszteletére épült, Minerva istennő korábbi, pápai parancsra lerombolt templomának romjain. Itáliában a többistenhív vallás még mindig él és virágzik, még a kereszténység mellett is, és ezt nem is titkolják.

13.fejezet

Egy beszélgetés során Giovanni, a tiszteletre méltó bankár, Leonardohoz fordul, megjegyezve, hogy a természetben nincs tökéletes alkotás, csak a művészet képes erre. Leonardo azonban más nézőpontot képvisel: felhívja a bankár figyelmét a koldusra, aki az ő Madama-palotájának kapuja előtt ül. Leonardo szerint ennek a koldusnak a koponyacsontja művészileg szebb és tökéletesebb építmény, mint a Pantheon, hozzátéve, hogy „az istenség gondolatának legméltóbb temploma az emberi koponya marad.”

Közben Vértesi Tamás a kertben sétál, számos istenszobor között járkál, és gondolatai hazája felé terelődnek. Elhatározza, hogy magyar fiatalokat hoz ide, a műhelyekbe, hogy ők magukkal vihessék a tudást és a fényt Magyarországra.

Eközben Fiametta közeledik hozzá. Megbeszélték Bakócz Tamással, hogy a Sciarra-palotában együtt lemásolják azokat a titkosírással írt jegyzeteket, amelyek tartalmazzák a kardinálisok közötti állásfoglalásokat: kik támogatják Bakóczt, kik ellenezik, és kik azok, akik még hezitálnak. Ez a lépés kulcsfontosságú lehet Bakócz pápai ambíciói szempontjából.

14.fejezet

Az éjjel Francesco Maria herceg ittasan érkezik a palotába, és erőszakosan követeli, hogy beszélhessen Fiamettával. Fiametta azonban egy ráccsal zárja el előle az utat, amiből Francesco azonnal rájön, hogy Vértesi Tamás is ott van. Ez csak még inkább feldühíti a herceget. Egy heves szóváltás után végül elvágtat az embereivel.

Fiametta ekkor figyelmezteti Vértesi Tamást, hogy a jövőben fegyverben járjon, mert attól tart, a herceg meg akarja öletni. Bár Fiametta szeretné, ha Vértesi maradna, ő feldúltan távozik a helyszínről. Fiametta ezután megbántva érzi magát az események miatt.

15.fejezet

Három nap elteltével Fiametta békülő levelet küld Vértesi Tamásnak, ami után többször is találkoznak. Eközben Vértesit több alkalommal is megpróbálják megölni. Közben a francia seregek Ravennáig jutnak, és utat nyitnak maguknak Rómáig. Az idős és beteg pápa kétségbeesetten küld követeket szerte a világban, ám „Mars isten mégis megmutatta, hogy Rovere Julius az ő igazi fia, akiben kedve telik.” Ennek eredményeként a pápai sereg sikerrel állítja meg a franciákat, megakadályozva további előrenyomulásukat Róma felé.

16.fejezet

Petruzzi a pápa elé lép egy irattal, amelyet állítása szerint Bakócz titkárától kapott, és amely tartalmazza, hogy melyik bíborosnak mit ígérnek a szavazatáért. Petruzzi fel is olvassa a dokumentumot, amire a pápa így reagál: „rákölti a választásra a magyar királyság felét… De persze, így is érdemes volna neki, mert megmentené vele a másik felét.” Ezt követően a pápa magához hívja a bíborosokat, és ő is tett egy ajánlatot, amelynek tartalma az olvasó előtt rejtély marad.

A pápa tisztában van azzal, hogy néhány óra múlva meg fog halni. Határozott véleménye, hogy a pápai trónon bárki elfoglalhatja a helyet, csak éppen Bakócz Tamás ne. Úgy véli, hogy bár Bakócz az örök városban, Rómában székelne, a város lelkét és erejét Magyarországba küldené, hogy azt a pogányoknak feláldozza.

17.fejezet

A pápa halála után egy héttel elérkezik az új pápa megválasztásának ideje. Bakócz Tamás a többi bíborossal együtt beköltözik a Vatikánba, hogy részt vegyenek a konklávéban.

Fiametta, Agostino, Bembo és Vértesi Tamás együtt várják a híreket. Végre megjelenik a fehér füst az Angyalvár tetején. Medici nevét kiáltozzák mindenfelé, mindenki boldogan ünnepel. „Fiametta mámorosan lengeti keszkenőjét…” – közölték a résztvevők.

Vértesi Tamás csak áll a híd lábánál és szomorkodik, számára ez a pillanat egyfajta gyászszertartásnak tűnik, mintha egy egész nemzet temetésén vett volna részt. Azt érzi, hogy ez volt az utolsó lehetőségük arra, hogy megmentsék Magyarországot. De ahogy szemlélte az ünneplő Itáliát, érezte, hogy „kimondhatatlanul jól esett barbárnak lennie.”

18.fejezet

Bakócz arcán megkönnyebbülés tükröződött a tömeg előtt, de Vértesi Tamás láttán nem rejtette el csalódottságát. Kiderült, hogy „Az első próbaszavazáson Bakócz nyolc szavazatot kapott, Medici csupán egyet.” Ahhoz, hogy Bakóczot megbuktassák, árulásra volt szükség.

Másnap reggel egy öregasszony lépett Vértesi Tamás elé, és átadott neki egy fél pár zöld kesztyűt. „Ha többet szeretne megtudni, menjen a Purificazione térre” – mondta. Tamás farsangi jelmezt öltött (farsang idején járunk), és elindult a térre.

Tamás szerez egy jelmezt, hiszen még mindig farsang van, majd a térre megy. Amikor odaér, az álarcosok táncolnak a kút körül. Köztük látható a fekete ember is, aki éppen Fiamettával táncol. Vértesi Tamás megérti a helyzetet: rájön, hogy ellenük szövetkeztek, és a babonásságával élve kijátszották, hogy kiszedjék belőle a titkait, majd „nevetve kivégezték”.

Odalép a táncosokhoz, és a fekete embert bedobja a kútba, mire Fiametta ijedten elszalad.

Fiametta elmondja, hogy mélyen megveti Tamást, mert az azon az éjszakán elutasította, és ő küldte rá a gyilkosokat is. Tamás viszont közli Fiamettával, hogy „ön volt az élet, a jövő, a győzelem!” és hogy jobban szerette, mint az életét.

Fiametta keserédesen ünnepli diadalát, és közli Vértesi Tamással, hogy várja őt a palotában, hiszen úgysem tud szabadulni a szerelemtől. Vértesi Tamás azonban elindul, és nem néz vissza.

19.fejezet

Hazatér nagybátyjához és részletesen beszámol neki mindenről. Nagybátyja nem mutat különösebb meglepetést, inkább sajnálja, hogy nem készítette fel jobban. Ezt mondja: „Én egész életemben azt tapasztaltam, hogy nekem minden sikerül, amit a magam hasznára próbálok, de kudarcra kudarc ér, mihelyt az ország érdekét akarom szolgálni….Egy ismeretlen hatalom irgalmatlan következetességgel készíti elő Magyarország romlását. Mi mindnyájan, akarva, nem akarva is eszközök vagyunk az ő kezében.”

Tamás belebetegszik a bánatba, már egy hete csak fekszik, amikor Fiametta látogatást tesz nála, lelkifurdalástól szenvedve. Fiametta megpróbál közelíteni hozzá, ám Tamás nem is néz rá. Hosszú monológokban sírja el ártatlanságát és olasz temperamentumát, de Tamás közönyös marad. Végül Fiametta távozik, amikor megérkezik a pátriárka.

20.fejezet

Hírek érkeznek Magyarországról, hogy a törökök már a déli határon vannak, és „a halálmalom már magyar földön őrli az embercsontokat”. Bakócz úgy látja, ideje hazaindulni: „- Vége a római farsangnak, kezdődik a magyar böjt.”

21.fejezet

Az olasz nemesek és gazdagok épp Chigi úr vendégszeretetében részesülnek, miközben megvitassák, hogy bár sajnálják a barbár magyarokat, de Róma ragyogása sokkal nagyobb jelentőséggel bír számukra.

A fényűző fogadtatás után szinte észrevétlenül távozik a magyar küldöttség az ablak alatt… Fiametta vágyakozva néz Vértesi Tamás után, remélve, hogy ő is rápillant, ám Tamás nem adja meg neki ezt a lehetőséget.

22.fejezet

Hazaúton a kanonok és a főtisztelendő úr az esélyeket latolgatják… talán százezer parasztot is fegyverbe lehet állítani… Szelim szultán seregével szemben. Vértesi Tamás viszont oda se figyel… szerelmesen szenved.

De ki tudná ezt a parasztsereget vezetni? Ki az, aki lelket önt beléjük és elvezeti őket? Erre aztán Bakócz Tamás azt mondja: „Dózsa György”